Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
Kiállítás a gyulai várban KÖR ŐS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET _____ R égi hiányt pótol a gyulai várban augusztus 20-án megnyílt állandó kiállítás, mely — ha nem is teljesen hiánytalanul, de — sokrétűen és gazdagon mutatja be a vár történetét. Ez a gazdagság elsősorban a kiállítás tartalmában mutatkozik meg. A gyanútlan látogató nem is sejti, hogy mi mindent lehet elmondani egy vár története kapcsán. Először természetszerűleg építéstörténetét: hogyan alakult ki a vár, milyen stílusban és mikor építették egyes részeit. Azután egy kis gazdaságtörténet: az adózási lajstromokból kiderül, hogy miket termeltek a vár környékén, az ásatások során előkerült eszközök és edények pedig a vár körül működött iparosok és kereskedők tevékenységéről tanúskodnak. A magyarországi hadászat egy nagyon jelentős és izgalmas korszakáról nemcsak a különböző fegyvertípusok vallanak, hanem a vár ostromát ábrázoló metszetek is. A hadtörténettel szoros összefüggésben a vár birtoklásának a története már egy országrész, sőt az egész ország történetére utal, hiszen Gyula a török előrenyomulás idején igen fontos végvár volt. Az egymás után következő birtokosok következete és hiánytalan bemutatása könnyen vezethetett volna egyoldalúságra. A kiállítás azonban nem mulasztja el dokumentálni, hogy a vár építésének és védelmének terheit a jobbágyok viselték, s alkalomadtán kellő hangsúlyt ad a paraszti osztályharc két nagy eseményének, a Dózsa-féle paraszt- háború és a békésszentand- rási felkelés Gyulával kapcsolatos részleteinek. Bizonyára fárasztó már ez a felsorolás, pedig nem lehet említés nélkül hagyni azt sem, hogy mindezeken túl a kiállítás rendezőjének még arra is volt gondja, hogy a török harcok felemelő pátoszát érzékeltesse, s ezt mivel is érhette volna el hatásosabban, mint a régi katonaénekből vett idézettel: Itt megválik majd, azki vitéz [leszen, Bátor szíva azkinek helyén Filadelfi Mihály: Falusi vasárnap délelőtt Levesnótát kongat a kisharang. Gyalult perceken siklik az idő. Az ember a méhcinél matat, asszonya főz, telt ölén új kötő. Torkos kacsák eledelre várnak, amíg öregapó kisszékhez ül s répalevelet vág. Fürge árnyak játszanak a porban nesztelenül. Nyílnak a kapuk: kint rikkancs fütyül. Üjság, mosoly, egy-egy fejbiccenés, s mondják: Siess, mert a leves elhűl! Pattan a fiú a biciklire, sípszava szól, s mint a friss nevetés süldőlányok száján, száll messzire. Jevgenyij Jevtusenko: Kopogtatás „Ki az?” — „Az öregség. Szóm van veled.” „Később gyere. Dolgom van rengeteg.” írtam. Telefon szólt. Omlettet ettem. Ajtót nyitottam. Senkire se leltem. Baráti tréfa volt csak, meglehet. Vagy tán nem jól hallottam a nevet? Nem öregség! Érettség! Itten állt! Nem várt meg, felsóhajtott, s ment tovább. Szokolay Károly fordítása Ha törökkel szcmbemcnése [leszen! Szükségszerűen sokrétű és gazdag a kiállított anyag is, amely mintegy közvetíti a látogatóhoz a fenti gondolatokat, a kiállítás mondanivalóját. Rajzok, ásatási felvételek, gótikus és reneszánsz párkányrészletek; kiásott cserepek, edények és eszközök; címermásolatok, metszetek. Különböző fegyverek, páncélok; idézetek, térképek, iratok stb. stb. (még felsorolni is sok) — érzékeltetik azt a gondos és alapos kutatómunkát, amely a kiállítás megnyitása előtt folyt. S ugyanakkor e sokféle anyag tetszetősen, ízlésesen, változatosan van elhelyezve, esztétikailag is élményt nyújt a látogatónak. Vannak persze problémák is a kiállítással kapcsolatban. A legsúlyosabb az, hogy csak a legfontosabb feliratok készültek el időre, s így ma még nehéz eligazodni a gazdag anyagban. A sok kis cserép, eszköz és egyéb tárgy közül ma még nehezen választja ki az ember, hogy melyiket készítették helyi mesterek és melyiket hozták a kereskedők messzi tájakról: Kínából, Perzsiából. Reméljük azonban, hogy ez a probléma hamarosan megoldódik. Kifogásolható az is — s ez már nehezebben pótolható —, hogy a kiállítás indítása, de különösen a befejezése eléggé bizonytalan. Az első teremben például szkíta és szarmata leletek is láthatók, ezek azonban inkább egy olyan kiállításba illenének, mely Gyula vagy a Körös-vidék történe-, tét folyamatosan mutatja be a legrégibb időktől. A vár története mindenképpen csak a XIV—XV. századtól számítható. A harmadik terem pedig — mely a XVIII. századtól napjainkig terjedő időszakot öleli át — túlságosan szegényesnek tűnik. Mivel a XVIII. század elején javították ki utoljára a várat, érdekes és indokolt lett volna itt mintegy összefoglalásképpen bemutatni a várhoz használt különböző korú és típusú téglákat. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a kiállítás értékes és rendkívül tanulságos. Az 1956—61-es ásatások vezetője, Parádi Nándor e kiállításban rendszerezte először, és tette a közönség számára is hozzáférhetővé munkájának és kutatásainak eredményeit. Reméljük, hogy ezekről az eredményekről tudományos cikk formájában is hamarosan számot ad. Gádoros! Vass István Koszta Rozália Kislány Ahol szégyen és bűn szegénynek lenni John Steinbeck: Rosszkedvűnk tele A Nobel-díjas John Steinbeck a modem amerikai irodalom egyik legnagyobb alkotója. Hatvanhárom éves, mint írót harminchárom éve ismerik, úgyszólván minden művét lefordították a világ számos nyelvére. Népszerűsége világszerte igen nagy. Az „Érik a gyümölcs”, „Az Édentől keletre”, a „Kedves csirkefogók” és a többi műve egytől egyig több kiadást ért meg hazánkban. A cím ismerősen hangzik „York napsütése rosszkedvűnk telét tündöklő nyárrá változtatta át...” — ezekkel a szavakkal lép színre a világirodalom legvisszata- szítóbb szörnyetege: Shakespeare III. Richárdja. Vajon miért idézi fel szel♦♦♦♦♦♦♦< Alexin Andor Orosházi udvar lemét az író? Hiszen hőse, Ethan Allen Hawley annyira rokonszenves, tiszta és jó akaratú, hogy valósággal kirí környezetéből, a kisvárosi bankárok, vállalkozók, kereskedők közül. Hawley- nak nemhogy autója, de még egy „vacak” tévéje sincs, s ezt — némán vagy hangosan — mindenki felrója neki, a saját fiát is beleértve. Szinte kényszerítik arra, hogy bármi áron, de szerezzen vagyont. Olyan világban él, ahol szégyen és bűn szegénynek lenni. És ekkor Ethan Hawley — éppúgy, mint III. Richárd — elhatározza, hogy vagyont szerez, ha másképp nem, hát gaztett árán. Elindul egy folyamat, és szemünk »lőtt megy végbe az átváltozás: a szerény, kicsit gyámoHan, v„iószí'>"’tlenül becsületes férfiból félelmetes szörnyeteg !esz, aki kíméletlenül legázol mindenkit, aki útjában áll.., Súlyos mondanivalójú könyv ez — ugyanakkor szinte játékosan könnyed stílusú. És éppen ezzel éri el az író, hogy gondolatait mélyen átérezzük és igazat adunk ítéletének. (Kossuth Kiadó)
