Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

1965. október 9.

4

Szombat

A pénzt a munkahelyen kell keresni

Haszontalan vita — tanulságokkal

Perjési Pál útja először a szerkesztőségbe vezet. Kérése: legyen újságíró is jelen azon a tárgyaláson, amelyen á brigádját; ért sérelmet a vállalat megbízottjaival akarják tisztázni. Közben az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat székhazának előcsarnokában várnak rá a brigád tagjai, pontosan ti zenketten.

Munkaidő van, ők azonban ma nem mennek ki az építkezéshez,

mert szeptemberre az elszámolás szerint mindössze 5 forint 27 fillér órabér jött ki, s ezt keveslik.

— Ennyiért nem dolgozunk — mondják.

Vajon miért jöttek be reggel mindnyájan a vállalathoz? Talán így akarnak nyomatékot adni a panaszuknak? Az igazság kiderítéséhez pedig aligha van szükség erre. A brigád vezető egymaga is elintézhetné a vitás ügyet, miközben a többiek dolgoznak. De még neki is kár ilyen messzire jönnie, hiszen bármikor megtalálhatja a munkahelyen a művezetőt vagy az építésvezetőt.

Ha azonban már a vállalat köz. pontjában vannak, beszélnék velük azok, akikre a bérügyek tartoznak. A brigád vezetővel, Perjési Páliad és egy küldöttel. Perjé- sit ugyan néhány napja leváltották a beosztásából, de a vitás kérdések még az előző időkre nyúlnak vissza, s ezért illesse meg őt a szó.

„Megiszom az egy decit”.

A sebtében megrendezett, szűk körű tárgyalás nem jár eredménynyel. Hogy is lehelne egyoldalúan, a művezető, az építésvezető, a normás meghallgatása és a szükséges dokumentumok nélkül véleményt alkotni? Az bizonyos, hogy a brigád október 5-én nem ment el a munkahelyére, amiért viselnie kell a felelősséget.

Annak rendje-módja szerint meg is magyarázzák Perjési Pálnak, aki láthatóan nem tulajdonít - ennék különösebb jelentőséget. Igaz, „lelkileg” eléggé felkészült, amikor ide bejött, bár ő ezt tagadja.

— Megiszom az egy decit minden reggel, erre szükségem van — próbálja tisztázni magát, aztán a pálinkafőzésről is mond még néhány szót, ami pedig nemigen tartozik a tárgyhoz.

Vádaskodásai főiként a művezető ellen irányulnak, akinek a lávolléte miatt azonban fölösleges tovább folytatni a tárgyalást.

A „felek" meguilapdonak abban, hogy október- 6-án megjelennek majd a békéscsabai Lenin Tsz épülő baromfitelepén, a brigád munkahelyén.

Alaptalan vádaskodás

Másnap a fed vonulási épületiben gyülekeznek a „fel- és alperesek”. Ismét Perjési Pálé a szó, aki azt igyekszik bizonyítani, hogy az 5 forint 27 fillér órabér méltánytalan. Előkerülnek a teljesítményelszámolási lapok és az egyösszegű utalványok, melyeknek minden tételét pontról pontra megvitatják. A teljesítményelszámolási lapokban vannak kihúzások is, ami azt jelenti, hogy a művezető azokat a tételeket nem hagyta jóvá. Eléggé bonyolult dolgok, de Pusztai Pál, az 1. számú fóépí- tésvezetőség normacsoportjának a vezetője és Borbély Sándor vállalati normaellenőr rendre, sóira bebizonyítja, hogy Konyár János művezető helyesen járt el. Csak a tényleges munkáért fizethet a vállalat. S a vizsgálódás során kiderült, hogy az elszámolásban még bizonyos lazaságok is találhatók, végeredményben tehát az 5 Ft 27 filléres órabér sem illeti meg a brigádot.

Perjési Pálnak be kell látnia, hogy alaptalanok a vádaskodásai, ő azonban tovább erősködik. Csak egy-két tételről van szó, abba próbál még belekapaszkodni. Közben Konyár János művezető és Tyukodi József építésvezető igyekszik azt is megmagyarázni, hogy hol kell a hibát keresni. Emlékeztetik arra, hogy ő, mint brigádvezető, nemrég ittasan jött a munkahelyére. Elküldték haza. Kétszer igazolatlanul távolmaradt. És még egy: két hete — fizetési napon — már délután 2 órakor abbahagyták a munkát (arra hivatkozva, hogy a szükséges 48 órájuk megvan) és követel, ték a pénzt, bár három órájuk még kimutathatóan hiányzott. Perjési Pál ugyan hangoztatja, hogy az előző héten 51 órájuk volt, a jelenlevő László Imre művezető azonban a szemébe mondja:

— Emlékezzen vissza, reggel és délben legtöbbször nagyon sokáig készülődtek. Azit munkaidőnek lehet számítani?

A vita véget ér

Október1 1-én a művezető az építésvezetővel egyetértésben leváltotta beosztásából Perjési Pált

Termesztett csiperkegomba a zöldségboltokban

Megyénkben több ezer négyzetméteren termelnek csiperkegombát. Október közepétől kezdve Békéscsabán, a MÉK zöldségboltjaiban nagy mennyiségben vásárolhatják a fogyasztók. Előreláthatólag kilogrammonként 30 forintba

kerül, és zökkenőmentesen december végéig kapható lesz.

Mivel ezt a gombát termesztik, vagyis nem vadon nő, kizárt dolog, hogy közé mérgező gomba kerüljön.

AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT SZERELŐIPARI RÉSZLEGE

VÍZ- ÉS FŰTÉSSZERELŐ SZAKMÁKBÓL

átképzős tanfolyamot indít

Jelentkezni lehet nyolc általános végzettség és bizonyos

gyakorlat esetén a vállalat szerelőipari részlegénél.

91633

és helyére Hódoei Lajost jelölte ki brigádvezetőnek Perjési ez ellen most is tiltakozik:

— A brigádvezetót választják, nem kijelölik — magyarázza —, bár elég furcsa módja ez a brigád féltésének. Az ő tevékenysége — mint ahogy az eddigiekből kitűnik — senkinek sem vált a javára. Vajon miért próbál mégis akadékoskodni? A művezetőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a munkakörükben meg nem felelő dolgozóikat leváltsa. Hogyan tudna másképp felelősséget vállalni a rábízott feladatok végreha j tásáért ?

A vita véget ér. Valami azonban még nem zárul le: a tizenhárom tagú brigád egynapi igazolatlan mulasztásának az ügye. A művezető ebben csak a Munka Törvénykönyve előírásai szerint járhat el.

Egy-két tanulság

Bár az esetnek az újságíró nem lehet a védőügyvédje, de a jövőre vonatkozóan adhat egy-két jó tanácsot. Elsősorban is azt, hogy a pénzt nem a papírokon kell keresni, hanem a munkahelyen. Pél. da erre Hódosi Lajos előző brigádja, amely hasonló körülmények között elérte a 7 forint 74 fillér órabért. Az új Hódosi-bri- gád megkeresheti ezt, vagy még többet is, ha jól dolgozik és hallgat az okos szóra, az új brigádve- zető tanácsaira. Persze, az sem ár. tana, ha az építésvezetőség segítséget nyújtana a munkához. Egy kis buzdításra gondolok meg az időnkénti tájékoztatásra. Tudják a dolgozók hónap közben is hogy állnak, min kell javítaniuk, hogy a számításukban ne érje őket csalódás!

Pásztor Béla

„Takarékossági év”

Nem véletlenül került idézőjelbe a fenti cím. Azért, mert valahogy nem tetszik ez az idézet, amely már több tanácskozáson, sok beszélgetésen így hangzott el. Gyakran hallani, ha valamilyen intézkedés kerül szóba vagy valamiről dönteni kell ilyesféle kijelentést: Erről szó sem lehet. Éppen az idén, a „takarékossági évben”.

Nem vagyok ellensége a takarékosságnak. Sőt, nagyon is helyeslem, ha cgy-egy intézkedés és döntés előtt messzemenően figyelembe veszik a takarékossági elveket. Am, hogy mégis némi rosszallással idézőjelbe került a sokszor hangoztatott „takarékossági év”, annak megvan a maga oka. Nem a jó értelemben vett takarékoskodásban látom a bajt, hanem abban a szemléletben, amely a fenti szó- kapcsolatot létrehozta. Ha az ember sokszor hallja, akaratlanul is olyan érzése támad, hogy akik ezt mondják, talán a lényegről feledkeznek meg. Egyszerűen a takarékosságról, amit nem szükséges és nem lehet évekhez kötni. Mert, akik gyakran hangoztatják a „takarékos- sági évet”, lassan maguk is hajlamosak lesznek arra, hogy ezt csak az idei esztendőre értsék. Vagyis, hogy az év befejeztével a takarékosság lekerülhet a napirendről, s nem kell arra már annyi gondot és energiát fordítani, mint eddig.

Nagyon helyes, hogy a múlt évi decemberi párthatározat és az idei népgazdasági terv következetes végrehajtására törekszünk, s eközben nem tévesztjük szem elől a takarékosságot sem. Nagyon leszűkül azonban a takarékosság lényege, ha azt csupán az idei esztendőre értelmezzük. Most sem azért takarékoskodunk. hogy jövőre többet elpazarolhassunk. Márpedig a „takarékossági év” gyakori emlegetésével az embernek olyan gondolata támad, hogy azok, akik ezt hangoztatják, talán úgy vélik, ha vége lesz az évnek, véget érhet a takarékosság is. Vagyis jövőre nem kell majd fogunkhoz verni a garast, minden mehet úgy, mint azelőtt. Aki így fogja fel, az aligha érti, hogy a szigorú takarékosság a szocialista gazdálkodás állandó velejárója. Nem kampányfeladat, amit egy év alatt el lehet intézni.

A takarékosság nincs évekhez kötve. Az esztendők múlhatnak, takarékoskodni, méghozzá okosan és ésszerűen mindig kell majd. Ahogyan azt már régóta találóan mondják: pénzzel, anyaggal és idővel. Ezt pedig nem lehet egyetlen esztendő alatt örökre teljesíteni. Valahogy ezért nem szimpatizálok a nagyon sokszor hallott „takarékos- sági év” kijelentésekkel.

P. P.

Újfajta hangszigetelő! használnak Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelep építkezésén

A bérilázak lakóinak sokszor kellemetlen perceket okoz a szomszédságukból áthallatszó zaj. Különösen a felettük lakók képesek felkorbácsolni az idegeiket, ha hangosra állítják a rádiót, tv-t, vagy éppen veszekednek, kiabálnak.

Hangszigetelőt ezelőtt is alkalmaztak a födémekben, mégpedig a salakgyapot-paplant. Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelepen azonban az idén épülő bérházakban már Kondux textilhulladék- paplant használnak az Országos Szakipari Vállalat szakmunkásai. Mérések történtek és megállapították, hogy az újfajta anyag az előírt követelményeknek megfelelő, illetve annál jobb hangszigetelést ad.

MtMA'L Y

26.

Másnap reggel a katonák mindjárt a reggeli elfogyasztása után a KISZ-klubban gyülekeztek.

— Alakulat-gyűlés lesz! Szaporábban mozogjanak! — sürgette őket az ügyeletes tiszt.

A parancsnok pattogó „Jó reg. gélt, elvtáiisak”-kal köszöntötte a harcosokat. — „Erőt, egészséget, őrnagy elvtárs!” — köszöntek vissza, majd helyet foglaltak.

— Két dolog miatt hívtam ősz. sze az alakulatot — kezdte az őrnagy, majd bejelentette, hogy a legfelsőbb katonai bíróság az összes tárgyi bizonyítékok birtokában Lábas Ferencet életfogytiglani fegyházra ítélte.

A hallgatóságom a szörnyülködés moraja futott végig.

— A fegyelmi helyzet színvonala — folytatta az őrnagy — az utóbbi időben bizonyos vonatkozásban erősen hanyatlott! És elemezni kezdte az elmúlt hónapban kiszabott fenyítések

okait. Bejelentette, hogy a fegyelem megjavítása érdekében szigorú intézkedéseket foganatosít.

— Hozza be azt a három fegyvert! — utasította az ügyeletes tisztet, majd átvette tőle az egyik géppisztolyt.

— AF 0864! Kié? — kérdezte.

Ákos pattant fel a helyéről.

— Ákos honvéd! — harsogta.

— Na, kérem — nézett rá gúnyosan a parancsnok —, az ön fegyvere olyan, mint egy disznóól! — és sorban kiszólította a másik kettőt. A BG 1101 Valteré, a harmadik fegyver egy Kálóczi nevű őrvezetőé volt. Az őrnagy hosszas pirongatás után kiszabta a meglepően szigorú fenyítéseket. Valter — miután már egyszer fenyítve volt fegyvere elhanyagolása miatt — tíz nap fogdát kapott. A másik kettő ötöt nappal megúszta. A katonák megszeppenve hallgatták.

Miután elhangzott az oszolj, és az ügyeletes tiszt a fogda felé kísérte a három fenyítettet, a

nagy csendben valaki felnevetett:

— Lassan fogságba esik az egész fotósizakköir!

A katonák a vállukat vono- gatták.

Pikó százados, a daktyloszkó- piai szakértő társaságában délelőtt érkezett az alakulathoz. Kocsiját a telephelyre irányította, majd a parancsnokkal váltott néhány szót. Az elhárító hadnagy már várta őket.

— Hívassa le a huszonharmadika! napost! — utasította a fiatal tisztet Pikó.

A napos hebegve-dadogva, de végül is beismerte, hogy aznap este fél órára elhagyta szolgálati helyét, elment televiziót nézni.

— A technikusok megpróbáltak egy külföldi állomást behozni, nagyon kíváncsi voltam — szabadkozott.

— Kik tartózkodtak a hálóban, amikor ön még a helyén volt?

— Ügy emlékszem, Joós ült egy hokedlin. Azt hiszem, levelet írt — felelte bizonytalanul.

— Más nem? — szegezte neki a kérdést Pikó.

— Nem! — vágta rá sietve a katona.

— És Faragó mit csinált? A naposnak név szerint, percről percre tudnia kell, hogy a katonák hol tartózkodnak. Hozassuk ide az előjegyzési füzetet?

A katona lehajtotta a fejét.

— Fölösleges! — nézett a szá-