Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
1963. október 9. 5 Szombat Hétfőn a békéscsabai TIT-kiubban: Bach és a barokk muzsika kora A zenei szabadegyetem következő rendezvényére hétfőn, október 11-én kerül sor Békéscsabán, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Értelmiségi Klubjában. Az európai hangszeres zene kialakulása, a barokk muzsika, s korának egyik legnagyobb zeneszerzője, a barokk muzsika kiváló művelője, Johann Sebastian Bach életművét, művészetét Sárhelyi Jenő zeneiskolai igazgató, a TIT művészeti szakosztályának elnök- helyettese ismerteti, majd élőzenei szemléltetés következik, amelyben közreműködnek,« Bach- műveket adnak elő: Somogyi Gyula (fuvola), Pelle Ferenc (cselló), Tóth István és Törők László (hegedű). Megjelent az orosházi Szántó Kovács Múzeum 1963—64-es évkönyve A napokban jelent meg az orosházi Szántó Kovács Múzeum 1963 —64-es évkönyve, mely a múzeum e két esztendőben végzett külső kutatómunkáját ismerteti, beszámol munkatársainak és barátainak tevékenységiéről. Az évkönyv gazdag anyagot Gerlén megvalósult Olvasni szerető emberek mindenütt akadnak, mégis egyik helyen több, a másikon kevesebb barátja van a könyvnek. Gerla, ez a mindössze 1400 lakosú község arról lett — többek közt — nevezetes a megyében, hogy lakói nagyon is szeretnek olvasni. Ezt méltányolta a községi tanács, mikor az általános lakásszűke ellenére is módot talált arra, hogy eladdig csak „albérletben”, vendégként tűrt könyvtár önálló helyiségbe költözhessen. Ez 1963-ban történt. A tanács be is rendeztette és a helyiség otthonossá tételében segített a gyulai járási könyvtár is. Váradi Erzsébet könyvtáros, aki nagy aktivitással szervezi az olvasótábort, közölte, hogy az olvasók száma majdnem háromszáz. A polcokon 20C0 kötet sorakozik és ily módon Gerla a megye ama kevés községe közé tartozik, ahol 1000 lakosra már 1200 könyv jut, ami igen örvendetes arány! A további állománygyarapítás községfejlesztési alapból és tanácsi költségvetésből történik. •—ő— tartalmaz, s közel 500 oldalon 19 tanulmányt jelentet meg. Ezek közül is kiemelkedik Nagy Dezső: Az orosházi agrérproletár-mozga- lom kezdetei; Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán; Beck Zoltán: Disznótoros szokások Orosházán és környékén; Ifj. Olasz Ernő: Avar sírok Csorváson és Koppány János: Adatok a tótkomlósi idénymunkások vándorlásáról, életéről a visszaemlékezések alapján című tanulmánya. A nyomdai munkát a Múzeumok Rotaprint üzeme végezte kifogástalan' minőségben. Megkezdődött a körte-, alma- és birsalmabelőtt gyártása A szeptember végi és október eleji meleg, napos időjárás hatására jobban érik a paradicsom, a paprika és több nyers áru érkezik a Békéscsabai Konzervgyárba, mint más évek hasonló időszakában. Így a lemaradást részben pótolni lehet. Hámozatlan, saját lében készült paradicsomból a 220 vagonos tervet már túlteljesítették a gyár dolgozói és ha az időjárás még néhány napig kedvező marad, a 300 vagont is elérik. Megkezdődött a körte-, alma-, birsalmabelőtt gyártása. A gyár vezetői arra törekednek, hogy ezekből is túlteljesítsék a tervet. Szilvából 10 vagon helyett 55 készült. Hamarosan sor kerül a za- kuszka gyártására, amit a Szovjetunió vásárol meg. Befejezéshez közeledik a tészta- üzem építése. A gépi szerelés a napokban kezdődik meg és az év végéig befejeződik. Jövő év elején már tésztát is gyárt a Békéscsabai Konzervgyár. „Van, amék megáll..,” s zabályosan inti le egyikük a gépkocsinkat. Olyan mozdulattal, mint egy gyakorlott autóstopos. Még azt is mutatja, hová álljon a kocsi. — El tetszenének bennünket vinni? Ketten vannak, két kis pöttöm iskolás. Aki leszólított bennünket, értelmes arcú, kerek fejű kisma- gyar. — Gyere — rántja meg a háta mögött álló, szótlanabb kezel — szálljunk be! ' — Hová igyekeztek? — Sarkadra, az iskolába. — Mindig így jöttök, stopal? — Nem mindig, csak akkor, ha zados szemébe. — Faragó aludt az ágyon. — Miért tűrte el? — Mindegyik napos megengedte neki. Olyan közönségesen tudott viselkedni, hogy inkább hagytuk. — Na jó, akkor azt mondja meg, hogy a fotósok közül lát látott visszamenni a körletbe, miután ismét a naposasztal mellé állt? A katona gondolkodott. — Senkit. Amikor az az eset történt, én már visszamentem. De akkor a körlet teljesen üres volt. — Még valamit — folytatta a százados. — Erről a beszélgetésről senkinek egy szót se! Megértette? A katona eltávozott — Gyerünk a laborba. Remélem, azóta senki sem járt ott? — Senki! — nyugtatta meg a hadnagy. — Én magam pecsételtem le. Benyitottak a szakköri helyiségbe és felhúzták a fekete függönyöket. Aranyló napfény áradt a helyiségbe. A vegyész az asztalt vizsgálta. Az asztallap alatti merevítő kereszttartókon ujjnyomokat talált. Táskájából kartotékokat vett elő, és gondosan összeha- sonlítgatta a fellelt nyomokkal. — összesén öt.... Ezek Joós jobb kezének ujjal... Valószínű, hogy maga felé rántotta az asztalt. — Tehát a bal keze... — szólt bizonytalanul a hadnagy. Pikó bólogatott. — Jól sejti. Így történhetett — és íürgén az asztal mellé ült. Balról maga mellé vonta a hadnagyot. Zsebkendőt vett elő, beburkolta vele a töltőtollát, majd így folytatta: — Itt ült Faragó. Joós pedig, miután Faragó visszakattintotta a piros szűrőt és csaknem teljessé vált a sötétség, bal kézzel, a zsebkendőbe burkolt tőrrel, ...így ...hátba döfte. Pontosan szíven találta. Ekkor hallatszott a „furcsa sóhajtás”. Nagyon jól emlékezett rá a kihallgatásnál a gazember... No és hogy teljes legyen a zavar, felborította az asztalt... Így... megragadta, ...esetleg a lábával nekitámaszkodott a falnak... Mindannyian az asztal alá néztek. A falon világosan kirajzolódott egy jobb lábas, olajos csizmatalp nyoma. Pikó bosz- szankodott. Ez a nyom a helyszíni szemlénél elkerülte a figyelmét. — De egyáltalán... — kérdezte bizonytalanul a hadnagy — miért kellett Faragót megölnie? A százados elmélázott. — Nem tudom... egyelőre legalábbis nem. Lehet, hogy valamit megsejtett, amit nem lett volna szabad ismernie... Egyébként nemsokára megkérdezheti tőle. (Folytatjuk) felvesznek bennünket. Van, amék autó megáll, van, amék nem. — És ha egy sem áll meg? — Akkor gyalog megyünk, gyalog jövünk: oda is 6 kilométert, meg vissza is... Dél felé jár az idő; egy órakor kezdődik a tanítás. Most még visszafelé elég világos van, de a november, decemberi hónapokban rásötétedik az ősz, tél a 10 éves Hajdú Antal és a 8 éves Hajdú Imre hazafelé vezető útjára. — S a tanulás hogy megy, Anti? — Én 4.4-es vagyok, de az öcsém az rosszul tanul — válaszol okosan. A 4,4-en elgondolkodunk, mert ismerünk olyan városi gyermeket, alát az apja gépkocsin szállít az iskolába, akinek az apja külön- szobával javítja a tanulás tárgyi feltételeit. A kis Hajdú Anti komoly arccal fogja kézen öccsét, nekiindul a mindennapi bizonytalanságnak: felveszik vagy nem veszik valamilyen járműre. A ő jó tanulása megérdemelné, hogy mindig felvegyék. — Köszönjük szépen, hogy el tetszett hozni — komoly arccal kezet nyújt. — Köszönd meg te is — rángatja előre öccsét a háta mögül. Egy pillanatig ottmaradunk, utánuk nézünk. A 4,4-es Hajdú Antika igazít egyet a táskáján, és sok gyalogláshoz hozzászokott, nyújtott lépteivel is kifejezi már: (kicsit korán) ember. Ember, aki most az elkövetkezendő órákra gondol, de a szünetekben arra is: vajon hazafelé menet fölveszi-e őket valamilyen jármű, mert... „Van, amék megáll, van, amék nem...” (fér—ó) A tizenhét vádlott és a közszellem Amikor a békéscsabai BARNE- VÁL-ügyet tárgyalta a bíróság, néhány tanú kapott a büntető tanácstól ilyen kérdést; „Ha tudta, miért nem jelezte a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményt?” A válasz, ha nem is szó szerint, de tartalmában valahogy mindig így hangzott: Tudtunk a dologról, de nem mertük jelenteni. Maga az elsőrendű vádlott, Ba- rucza Péter gépkocsivezető ezt mondta: „Köztudomású volt a BARNEVÁL-nál, hogy mások is csinálnak ilyeneket, ezért nem kellett megbeszélni egy-egy lopást. Az elkövetésekben mindig benne voltak többen is .. Ezekben a kijelentésekben nagyjából benne is van annak oka, hogy ezek a szarkák miért tudták „zokszó" nélkül vámolni négy-öt év óta a beszállított vagy a még be nem szállított baromiakat, tojást, nyulat, takarmányt és más közvagyont képező értéket. De csak nagyjából van benne, mert van ennek a közszellemnek egyéb előidézője, a bűncselekménynek pedig más, mérges fekélye is. Először az elsőrendű vádlottról, akiről megmondhatjuk, hogy sok hájjal megkent „üzletember” volt. Volt benne pszichikai 'érzék, pedagógiai vonás, rábeszélő készség, kereskedői rátermettség, meg sok más jó tulajdonság, amelyeket az önzés tenyészfészkévé épített ki. Nemcsak azért, mert már háromszor hasonló cselekményekért a törvény botja figyelmeztette, hanem azért is, mert Vezetőitől lefelé olyan „rangot” varratott saját vállára, amely félelemben tartotta környezetét. Hogy mennyire, t)zt bizonyítják a tárgyaláson elhangzott — majdnemhogy szemrehányó — szavai: „A kapunál engem soha nem ellenőriztek. Ha ellenőriznek, akkor nem tudok kihozni a telepről baromfit, tojást, árpát meg nyulat..De bizonyít más is. Az árubemérő neki soron kívül mért; az áruátvevővel meg tudott egyezni a „haszon” eladásában; nyulat lopott ki a telepről, amiben mások segítették arakodást — és több mint harminc más eset, különböző csalások, amelyekben mindig segítőkészségre talált. Ezt az „életművészetet’’ nem lehetett volna véghezvinni, ha a telep néhány vezetője nem huny szemet a gépkocsivezető gátlástalan ügyletei felett. Furcsa az is — és ez már bizonyítja a bűnözők jó tájékozottságát is —, hogy éppen azon a napon tett önmaga ellen feljelentést Barucza, amelyen a BARNEVÁL vezetői is ezt tették. A bíróság jól látta a tárgyaláson, hogy Baruczáék mindig pontosan tudták a vállalati bizonylatok „helyzetét”, ennek alapján tökéletes pontossággal állapították meg, mit és mennyit adhatnak piacra, saját kasszára. Valahogy látni kell — legalább tanulságképpen —, hogy ez felháborítóan rendellenes dolog. De így nem is lehetett rend. Ez kicsendült a tanúvallomásokból, a szembesítésekből, a vádlottak meghallgatásából. Az egyik tanú. áruátvevő mondta, hogy: „. • -darab hiányt azért nem vettek észre általában, mert olyan emberek dolgoztak ott, akik nem látták el feladatukat rendesen. Ha meg volt hiány, akkor sem kaptam bírságot.. De mindezt miért nem látták előbb a BARNEVÁL-nál? Miér' nem jajdult fel bennük a köztulajdon féltése? Azért nem, mer' a közszellem hihetetlenül „beteg’ volt a BARNEVÁL telepén. Sei a tárgyaláson is akadtak olyanok, akik majdnemhogy természetesnek próbálták titulálni ezeket ; lopásokat. Még jó, hogy a büntető tanácsot nem lehet meggyőzni a köztulajdon elherdálásának természetességéről! Még azzal sem, amit az igazgató mondott: „Nehéz az ilyen cselekményeket megállapítani.” Akarattal, ellenőrzéssel, rendtartással, időben elhangzott figyelmeztetéssel a tizenhét embert megfékezhették volna jóval korábban a bűncselekmények elkövetésében. Elfogadjuk mi a tanú vallom - sát az okokról. Azért történ mert: összejátszottak az fmsz-fel- vásárlókkal; mert bűnös módon meglopták a szállítmányt; mert : telep bemérőjével összejátszott;;1 az áruátvevők; mert három kapu juk van, s nem ellenőriztek a portások; mert az áruátvevők becsapták a termelőszövetkezetekc . De arra mégse kényszerítsenek, hogy elhiggyük: mindezeket csak most, a büntetőeljárás idején ismerték fel a BARNEVÁL-nál. A közszellemmel volt baj. amely nem a társadalmi tulajdon védelmének érdekében fejlődőt!, hanem a beletörődés, a nyilvánvalóság, a természetesség hamis burjánzása miatt a „lopj te is, én is" hangulatot teremtették meg. Burjánzott a rossz szellem, menekült a jó. Ezért pedig nemcsak a vádlottak padján ülőknek kei! pirulniuk... Varga Tibor AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT FELVESZ kőműveseket, segédmunkásokat és kubikusokat, VALAMINT asztalos, épületlakatos, vízvezetékszerelő, FŰTÉSSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT Jelentkezni lehet Békéscsabán, a vállalat munkaügyi osztályán, Kazinczy utca 4 szám alatt. Orosházán: Orosházi Üveggyár-építkezés. 91514 Bélyegsarok Nagyszabású bélyegkiállít:' volt szeptember 25-től október 9 ig Budapesten a Lengyel Kultúr; termében. A helyszínen működ; alkalmi postahivatal magyar é lengyel szövegű bélyegzővel látt; el az ott feladott küldeményeket A lengyel posta bátran kísérlete zik a modem grafikai irányzatot: kai a lengyel bélyegeken. Szépe! és érdekesek, változatosak a len gyei bélyegek. A nagy sikerű kiá! lítás jó propagandája volt a len gyei—magyar barátságnak. * A MABÉOSZ legutóbbi összesi tése szerint a szervezett magya; bélyeggyűjtők száma 130 000. '/ MABÉOSZ június 30-án 1131 üze mi és területi kört 100 ezer tag gal és 688 ifjúsági bélyeggyűjt; szakkört 28 000 taggal tart nyil ván. A múltban a fővárosi körö! és a taglétszám a MABÉOSZ tag ságának túlnyomó része volt, mos már a vidéki körök száma túlhaladja a fővárosi körök számát é: így egy egészséges állapot alakul ki. A vidéki körök közül 318 mű ködik a városokban és 261 a köz ségekben. Békés megyében a; utóbbi évben erős fejlődés mutatkozik. A felnőtt körök szám; 33 és az ifjúsági körök száma 30 azonban a jelenlegi iskolai évbei; további növekedés várható.
