Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-05 / 234. szám
19ő5. október 5. Kedd A rezsigazdálkodás a Békéscsabai néhány tapasztalata Kötöttárugyárban takarékosságról szóló múlt évi decemberi párthatározat arra a megfontolásra késztette a Békéscsabai Kötöttárugyár vezetőit, hogy tárják fel mindazokat a tartalékokat, amelyekkel a termelés gazdaságossága tovább növelhető. Egyéb intézkedések mellett ilyen meggondolás alapján került az év elején napirendre a decentralizált vállalati rezsigazdálkodás rendszerének megszervezése. Az intézkedés jelentőségének felméréséihez tudni kell, hogy a vállalat 1964. évi összes termelési költségeinek csaknem 27 százaléka a rezsigazdálkodás körébe vonható közvetett költség volt. A költséggazdálkodás decentralizálásának másrészt az a körülmény ad különös jelentőséget, hogy amíg a gyárban a nyers fonalból konfekcionált késztermék lesz, az anyag kilenc vertikális fő termelő üzemrészen fut át. S ezek között olyan is akad, amelyben a közvetett költségek mértéke- meghaladja a közvetlen költségekét, « A rezsigazdálkodás rendszeré- 1 v nek megszervezését az a felismerés is siettette, miszerint a számvitel és a gazdálkodási rend csak akkor állhat a vezetés szolgálatában, ha a múltbeli elszámolások vlsszapillantásszerű és elengedhetetlen rögzítésén túlmenően operatív módon a jelen- és jövőbeli elszámolások irányába is fordul. Márpedig a közvetett költségekkel való gazdálkodásnak a főkönyvelői funkció keretében összpontosított módszere nem szolgálhatta ezt a célt. A költséggazdálkodási rend megszervezésére irányuló igény tehát egyszersmind sürgősséggel is párosult. Ezért a gyárban nem vártak a Könnyűipari Szervezési Intézet ez irányú közreműködésére, hanem a Könnyűipari Minisztérium általános irányelveinek figyelembevételével, saját hatáskörben szervezték meg a rezsi gazdálkodás rendszerét s azt kísérleti jelleggel a második tervnegyedtől gyakorlatilag alkalmazzák is. A rezsigazdálkodás körébe egyelőre az üzemi általános, a vállalati általános, valamint az anyagigazgatási költségek fogalmába tartozó költségeket vonták be azzal a perspektivikus célkitűzéssel, hogy az idén szerzett tapasztalatok alapján a gazdálkodás rendszerét tovább bővítik és finomítják. A gazdálkodási rend felépítésében nem tévesztették szem elől azt a fontos elvet, miszerint az igazgatót csak az egész vállalatot érintő, legfontosabb eltérésekről kell tájékoztatni, a művezető részére viszont elsősorban azok a változások, eltérések a legfontosabbak, amelyek saját felelősségi területén keletkeznek. J? szempontok figyelembevételével a fő termelő költséghelyek tekintetében a főművezetők, művezetők személyében, a vállalati általános és az anyag- igazgatási költségek vonatkozásában pedig a betöltött ügyviteli, illetve ellenőrzési tevékenységhez igazodóan, költségfunkciónként felelős rezsigazdákat jelöltek ki. Utóbbira csupán egyetlen példa: a hibajelző költségek mikénti alakulásáért a vállalati jogtanácsos, az anyag- és áruforgalmi osztály, a minőségellenőrző osztály vezetője, valamint a pénzügyi előadó egyetemlegesen felelős. Az idei „próbafutam” kettős célkitűzés jegyében indult. Az egyik cél az, hogy a rezsigazdák- ban tudatossá és folyamatossá tegyék a költségekkel való előrelátó gazdálkodás és takarékoskodás szellemét. A másik pedig az, hogy már a kísérleti évben is számottevő eredményeket érjenek el a költségszint alakulásában. A rezsigazdálkodás költségfunk- ciónkénti tervszámait a bázis tényszámok, valamint az idei termelésfelfutás és a várható termékösszetétel változás figyelembevételével határozták meg olyként, hogy vetítési alapul a legjellemzőbb termelési adatokat (tonna, változatlan normaóra, teljes bér stb.) alkalmazták. Egyes költség- funkcióknál — fix, degiresszív vagy progresszív, esetleg regresz- szív jellegüknek megfelelően — mérőszámokat (variátorokat) képeztek ki, ami lehetővé teszi a gazdálkodásnák a mindenkori mennyiségi termeléshez igazodó rugalmas értékelését és elemzését. A kísérleti időszak feladata többek között annak megállapítása, hogy az alkalmazott költségj el- lemzők és költségváltozási tényezők mennyiben mérhetők és ezek változása ténylegesen befolyásolja-e a költségek alakulását. A fő termelő üzemrészek rezsi- gazdálkodási rendjét egyszersmind az egyszerűségre és áttekinthetőségre való törekvés is jellemzi. Szükség van erre azért is, mert a művezetők többsége az évek óta jól bevált és a közvetlen termelés adataival, mutatóival foglalkozó, havi önálló műhelyelszámolás és beszámoltatás révén rendelkezik ugyan gazdálkodási szemlélettel, ám számviteli és elemzési ismeretei csak igen szerények. Egy részt ezé rt jut érvényre a decentralizált rezsigazdálkodás első esztendejében elsődlegesen a bázisszemlélet, másrészt pedig azért, mert a képzett tervszámok kísérleti jellegűek. A vállalat rezsigazdálkodósának központi szerve az üzemgazdasági osztály, amely a rezsigazdák operatív tájékoztatásán és rendszeres beszámoltatásán túlmenően természetesen vállalati szintű elemzéseket is végez. Ami az eddigi eredményeket illeti, azok nem csupán a rezsigazdák fokozott érdeklődésében jutnak kifejezésre. A háromnegyedé'ves szintű elemzés kimutatja, hogy a gazdálkodás körébe vont költségekben a termelési értékre vetítve, a bázishoz képest globálisan csaknem egymillió forint megtakarítás mutatkozik. | I a ebből ki is szűrjük a fix * és a termelési értékkel nem azonosan növekedő költségek miatt automatikusan jelentkező megtakarításokat, akkor is elmondható, hogy több százezer forintnyi megtakarítás már kétségtelenül a tudatos gazdálkodás eredménye. Ez utóbbira csupán egyetlen jellemző: a géppark számottevő növekedése és a termelési volumennek mintegy húszszázalékos felfutása ellenére például a tű- és platinafelihasználás a bázishoz képest még abszolút meny- nyiségben is csökkent. A közvetett költségekkel való ilyen beható törődés természetesen a negatív jelenségeket is felszínre hozza. Ez is olyan erénye a gazdálkodási rendnek, amely a hiányosságok felszámolása révén további pozitív eredményeket hozhat. A költségalakulás kiváltó okainak alapos vizsgálata hozta felszínre például azt az igényt, hogy a központi TMK és javítóműhelyi szolgáltatásokkal kapcsolatos ellenőrző és diszpozíciós tevékenység szigorításra, rendszerezésre szorul. A szúrópróba-vizsgálat megállapította, hogy többek között egyazon körkötőgépen 22 nap leforgásán belül kétrendbeli, úgynevezett kisjavítást és karbantartást végzett a TMK. E közreműködés 143 munkaórát emésztett meg, s csaknem ötezer forintos költségráfordítást igényelt. Még a szakmán kívül álló laikusnak is szembetűnik, hogy három héten belül egyetlen gép karbantartására ekkora összeg — túlzás! E jelenség vonja maga után azt az igényt, hogy a központi TMK és az üzemfenntartási osztály ne csak utalványozza a megrendelt karbantartásokat és javításokat, hanem ezen túlmenően esetenként bírálja felül e megrendeléseket; fokozottabban ellenőrizze a szolgáltatások ellátását, indokoltságát és minőségi átvételét; végül törekedjék a segédüzemi szolgáltatások költségkihatásainak tudatos csökkentésére. "|7 ddigi tapasztalatok, eredmények alapján még túlzottan merész álláspont volna messzemenő következtetéseket levonni. Az azonban már most megállapítható,. hogy a kötöttárugyári vezetők jó érzékkel nyúltak olyan gazdálkodási területhez, amely kiváltképpen alkalmas a költség- szint csökkentésére irányuló törekvések megvalósítására, egyszersmind kedvező hatást gyakorol majd a vállalati eredményre és a dolgozók nyereségrészesedési borítékjára. Kazár Mátyás Demokratikus falvédő Mosógépet készítünk a háziasszonyok munkájának megkönnyítésére, hűtőgéppel korszerűsítjük a háztartásokat, készételek választékával gondoskodunk róla, hogy minimálisra csökkenjen a meddő otthoni munka, a hűtőipar a friss gyümölcsök hamvát varázsolja a családok asztalára télen is. Más vonatkozásban meg nevetségesen elmaradottak vagyunk. (Már ami a háztartások célszerű berendezkedését illeti.) Munkáscsalódnál voltam látogatóban a minap. A családfő vasutas, az asszony szintén dolgozik, nagy fiúk egyik üzemünkben szakmunkás — jól keresnek. A család tisztes jövedelme lemérhető a háztartás gépesítésén is. Egy apróság mégis furcsán megdöbbentett. A szép, zománcozott gáztűzhely fölött falvédő terpeszkedett. Kettő is. Az egyik hagyományos: a kifeszített vászonra régmúltról ittfelejtett felirat volt kackiásan ráhímezve: „Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás...” Némi klerikális utóhanggal zárult a felemelő strófa. A másik textílián már egészen másfajta ábra és hozzátartozó felirat díszelgett. A rózsaszínű hímzés derék esztergályost mintázott, aki bárgyú mosollyal szorgoskodik esztergapadján. A hímzett felirat haladó mondanivalói ú volt: „Termelj többet, jobban élsz.” Íme a demokratikus falvédő. Gondolom, az ötvenes éviek elejéről származhatott. Megkérdeztem a háziasszonyt, milyen időközönként füstölik meg az ételgőzök a derék esztergályost meg az egyházi jellegű oktatószöveg betűit. Bizony, havonta kell — ha nem gyakrabban — cserélni, mosni a konyha tisztaságát óvó vásznakat. „Nem lenne praktikusabb meg szebb is valami modern mintájú, lemosható, műanyagból készült tapétával fedni a falat?” — kérdeztem. Bizony, erre nem is gondoltak. Lehet, hogy jobb lenne. Nos, a lényeg, amit az eset kapcsán mondani akarok. Olyan ez a dolog, mint mikor azt tesz- szük szóvá, hogy ragyogó szállodákat tudunk építeni, csak éppen a lift rossz benne állandó jelleggel. Korszerűsítjük a háztartásokat, de nem propagáljuk eléggé az olyan célszerű apróságokat, amelyek ízlésesebbé tennék az otthonokat és könnyebbé a háziasszonyok munkáját. Végigjártam Békéscsabát, érdeklődtem az üzletekben, s kizárólag a Kossuth téri papírboltban láttam papírtapétát, eléggé olcsón, igaz, hogy ósdi, nem túl ízléses min- tájúakat. Az olcsó műanyagok korában miért ne lehetne elárasztani az üzleteket tetszetős, szép, ilyenfajta áruval? Ellenben, menjünk csak ki a piacra, a különféle hímzendő falvédők, terítőcskék micsoda giccs- parádéjának örülhet a vásárló. De ha restell korán felkelni, a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat rövidáru üzletében is kaphat hasonlókat. Még csak nem is demokratikus felirattaL — aj — Műszaki konferenciát rendeznek az építőipari vállalatnál Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat október 9- én, szombaton délelőtt 8 órai kezdettel Békéscsabán, a vállalat központjában műszaki konferenciát rendez. A műszaki konferencián értékelik a vállalat III. negyedévi eredményeit, valamint a vállalati intézkedési terv végrehajtásának tapasztalatait. Ezután a IV. negyedév feladatainak ismertetésére kerül sor, majd a két napirendi pontot követő vitára. Menjetek haza, fiaim Olyan élesen villant elé a tegnap délután, hogy hirtelen megremegett. Eszébe jutott a csendes őszi napfényben sütkérező udvar a békésen ka- pirgáló tyúkokkal, a pádon pipázga- tó öregemberrel, s velük a sovány ebédjüket sebtében elköltő, fáradt, borostás arcú katonákkal. Tegnap még nem hitte volna, hogy a napok óta tartó hol erősebb, hol gyengébb ágyúzás ilyen hirtelen valósággá válik. Es most itt fekszik, ócska karabélyát szorongatva az utca szögletén. Mellette szétszóródva a többiek, Békési tizedes úr, a rajparancsnok, a kis Vári. Hol- lósi, a golyószóró melleit pedig Takács őrvezető. Itt lapul a végső győzelemben bízva Kerti is. Mindannyian itt vannak, akik a Don mellől szaladtak idáig. Igaz, őket már egy hete kivonták a „harcból’*, hátrajöttek a front mögé, felkészülni az ellentámadásra. Az utolsó német akkor indult el innen Pest felé, ők vették birtokukba a nagy kiterjedésű alföldi várost. Vitéz Kemecsei százados úr, a zászlóalj parancsnok biztató beszédet intézett hozzájuk. ,,Miránk hárult az a dicső feladat, hogy megállítsuk a vörös hordát, visz- szaverjük a támadásukat, s kiűzzük őket német szövetségeseink segítségével szent hazánk területéről.” Keserűen elmosolyodott a visszaemlékezésen. ,,Szövetségeseink segítségével.” A németek eltakarodtak, s ők maradtak egy-két géppuskával, golyószóróval és egy csomó ide-oda hordó karabéllyal a tankáradat ellen. Mi szükség van az egészre? Igaza volt tegnap délután az öregnek, mi szükség van erre? Kiért, miért harcolunk? És Kerti majdnem agyonlőtte az öreget. Hirtelen vad géppuskasorozat pásztázta végig az utcát. A raj szinte belefúrta magát a földbe, s a tüzet csak célzás nélkül, oda sem nézve viszonozták. Egyedül Kerti próbált meg cgyszer-kétszer célzott lövést leadni az utca másik vége felé, de a mozgására felkelepelő géppuskasorozat őt is nyugalomra intette. Módja volt a gondolkodásra Be- recz honvédnek, de ereje nem volt hozzá. Agyában szinte összefüggéstelenül kergették egymást a képek. Igaza volt az öregnek. Miért nem hallgattam rá. Oh, én baromi Most itt várom, hogy keresztülgázoljon rajtam valamelyik harckocsi, s Ilikének küldjenek valami kitüntetést a halotti levelemmel, s a Gyurikából hadiárva legyen. Vad keserűség markolt a szívébe családjára emlékezve... Igaza volt az öregnek. Azt mondta: Menjetek haza, fiaim. Mindjárt vége a háborúnak, a németek már nem állnak meg Berlinig, s az oroszok ott fogják rájuk mérni a végső csapást. Ne álljatok ellent az oroszoknak, ne tegyétek romhalmazzá a városunkat. Hogy felpattant erre Kerti! ' Ne pofázzon ilyen marhaságokat, öreg, mert magába vágom a szuronyt. Nem szégyelli magát, magyar ember létére ilyet mondani! Legyen nyugodt, nem jönnek ide az oroszok. Es ha jönnek, nem ijedünk, meg tőlük. Még pár nap, és a német csoda- fegyver elkészül, akkor jaj az oroszoknak. Az öreg nem ijedt meg. Szomorúan nézett maga elé, s inkább magának mondta, mint nekünk: Fiatalok vagytok, nem ismeritek az oroszokat. Nekik sikerült tizenhétben ést sikerülni fog most is. Az ágyúszó napról napra közelebb hallatszik, a németek futnak, ti pedig harcolni akartok. Adjak civil ruhát? Két fiam már odamaradt, van ruhájuk... Nem fejezte be az öreg, egy őrmester lépett az udvarra. Parancsot adott az ebéd befejezésére, s már mentünk is. Kerti, a baranyai nagygazda fia egyre acsarkodóit. — Megálljon tata, visszajövök, elvitetem magát. És most, a beszélgetés utáni napon, itt fekszik ő is egy fa mögött, szemben a szovjet fegyverekkel. Ólomlábakon haladt az idő. Az őszi nap, mintha csak sajnálta volna fény nélkül hagyni a fegyverropogástól hangos várost — sehogyan sem akart lenyugodni. Az utca fölött már másodszor süvítettek végig a szovjet vadászgépek, s a géppuskáikból zúduló tűz már a raj két tagját segítette át a másvilágra. Hollósit hiába vár~ ja a menyasszonya és Sugár, az örök- vidám pesti Sugár Pista arcára fagyott mosollyal, üveges, nyitott szemekkel fekszik az árokban. Olyan találatot kapott mindkettő, hogy szólni sem tudtak, segíteni sem lehetett rajtuk, csak azt vehették tudomásul: két fő elesett. A lövöldözésbe s az időnkénti repülőgépmotorok zúgásába új hang vegyült. Olyan hang, amely megremegtette mindannyiuk szívét. Egyelőre még csak távolról, de egészen tisztáit lehetett már hallani a harckocsimotorok mély dörgését, lánctalpaik csikorgását. Szerencsére a nap már a házak mögé csúszott, talán már le is ment — szürkült. Békési tizedes parancsa szájról
