Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-03 / 233. szám

1965. október 3. Vasárnap Ml az ön véleménye az orvosi ellátásról? fül elmúlt hónapokban a me­lyed népi ellenőrző bizottság a felnőtt járóbetegellátással kap­csolatban vizsgálatot, vélemény- kutatást végzett. Elsősorban a bárom város, valamint a békési, gyomai, gyulai, mezőkovács- bázl, orosházi, sarka« és szeg­halmi Járások helyzetét vizs­gálta meg.) Felberreg a telefon és a vonal túlsó végén szinte megállíthatat­lanul ömlik a szóáradat: _ Kérem, már harmadik napja v árok a rendelésre és soha nem kerül rám a sor. Mindjárt megy az autóbuszom, és nem intéztem el a dolgomat..! A panaszt» Békéscsabáin a ren­delőintézet szemészetére várt há­rom napon keresztül. A folyosón, akik nem tudnak a pádon ülni, azok felkapaszkodnak a korlátra, vagy az ablakpárkányra, vagy járkálnak a folyosón, és szidják, aki kopogtatás után a sort meg­előzve nyit be a rendelőbe. Zsú­folt a rendelőt Körzetek és betegek Az eddig írtakból azt hiszem mindenki észrevehette, hogy nem a népi ellenőrző bizottság jelen­tését kívánjuk most itt ismertetni, azt erősíteni, vagy vitatni, hanem éppen a jelentés alapján szubjek­tív megjegyzéseket fűzni a témá­hoz. Mi az On véleménye az or­vosi ellátásról? — tettem fel az elmúlt napokban jó néhány em­bernek a kérdést. Volt, aki legyin­tett, volt aki panaszáradatot zú­dított rám, mások precízen, sza­batosan fogalmazva mondották el azt, amit jónak, amit rossznak tartottak. Megyénk lakossága körülbelül 480 ezer. S ebből 97 százalék ré­szesül valamilyen formában a tár­sadalombiztosítás keretén belül ingyenes gyógyellátásban. őszin­tén meg kell mondani, hogy a leg­nehezebb feladatot most is a „név­telenek”, a körzeti orvosok látják el. Általános tapasztalat, hogy megyénk lakossága a körzeti or­vosi ellátással, körzetének orvo­sával meg van elégedve. A baj csupán akkor kezdődik, ha vala­mi járvány vagy egyéb hatására hirtelen megszaporodik a bete­gek száma. Ilyenkor a betegek tü­relmetlenné válnak, ideges lesz az orvos, és számtalan vita forrása máris az a két-három perc, amit kénytelenek együtt tölteni. A né­pi ellenőrző bizottság jelentése megállapította, hogy a körzeti be­osztás általában megyénkben megfelelő, azonban legalább öt­évenként szükséges azokat felül­vizsgálni Ehhez hozzátéve ne­künk az a véleményünk, hogy a részletes községi, városrendezési tervekben sokkal nagyobb hang­súlyt kell kapniuk az általános szolgáltatásokhoz tartozó egész­ségügyi intézményeknek. Jellem­zésül elég annyit elmondani, hogy Békéscsabán felépült például a Kulich Gyula Lakótelep (ott lak­nak is orvosok), mégis körzeti or­vosi rendelő nem épült, sőt a kü­lönböző intézmények egészség- ügyi ellátását sem az az orvos vég­zi, aki különben ennek a körzet­nek az orvosa. Arról külön kellene beszélni, hogy a falusi körzetek között nagy az aránytalanság. A megol­dás itt az, amit a népi ellenőrzés javasolt; időszakonként vizsgálják felül egy-egy körzet lélekszám- változását Szakrendelés — protekció Az elmúlt hetekben három al­kalommal kerestek fel panasszal a békéscsabai szemészet túlzsú­foltsága miatt. Mindhárom alka­lommal telefonon kértem meg az ápolónőt, hogy az általam pártfo­golt beteg — hosszú várakozás után — soron kívül jusson be a rendelőbe. Tehettem, mert nem nekem kellett hallgatnom a szi­dást, amit a tovább várakozó be­tegek az általam protezsáltra „szórtak”. Nyilván a várakozók nem minden esetben hívhatnak fel és magam sem tehetem meg, hogy mintegy 480 ezer embernek biztosítsam (bár ez nevetséges) a protekciót. A körzeti orvosi rendelőben jelentkező zsúfoltság hatványozott mértékben jelentkezik a szakren­deléseken. Az erre adott válaszok a népi ellenőrző bizottság jelen­tését támasztják alá. Arról van szó ugyanis — és ezt maguk a körzeti orvosok is elismerik —, hogy sok esetben akkor is szak- rendelésre küldenek valakit, ha helyben is ellátható lenne. Ez kü­lönösen szemészetnél, belgyógyá­szatnál jelentkezik. Teljes egészé­ben a népi ellenőrzés anyagára támaszkodva olyan tapasztalat is kialakult, hogy a körzeti orvo­sok és rendelőintézeti szakrende­lések között a kapcsolat túlnyo­mórészt formális. Valójában ab­ban merül 3d, hogy a körzeti or­vos beutalja a beteget, az vissza­viszi a szakrendelés megállapítá­sait írásban az orvosnak. Ez ab­ból is ered, hogy a körzeti orvos ideje túlságosan lekötött és a szakorvosnak sincs lehetősége, hogy minden beteg esetében sze­mélyesen konzultáljon a körzeti orvossal. A szakrendeléseknél je­lenleg fellépő túlzsúfoltság bizo­nyára csökkenni fog, mihelyst Békéscsabán felépül az V. kerületi rendelőintézet és üzembe lép majd a mezőkovácsházi. Addig vi­szont nemcsak a betegek részéről, de az orvosok részéről is több Tapasztalatcsere-látogatásra utaznak megyénk járási és szövetkezeti nronómusai főagi Hétfőn reggel Báes megyébe utazik megyénkből 32 járási, és termelőszövetkezeti főagronó- mus 3 napos tapasztalatcserére. Csaknem egy napot töltenek a csávolyi Egyesülés Tsz-ben, ahol megismerkednek a széna­szárításra használt hidegleve­gős berendezéssel történő ku­koricaszárítás módszereivel. Várható ugyanis, hogy csapa­dékos lesz az ősz s tárolás előtt szárítani kell a kukoricater­mést. Egy napot Kalocsán töl­tenek a főagronómusok, ahol egy hétezer holdas, modern öntözőtelep működési elvéről hallgatnak tájékoztatást s meg is tekinthetik a telep berende­zéseit. Harmadik napon a mar- tonvásári kutatóintézetbe lá­togatnak, ahol a legújabb bú­za-, kukorica- és lucernafajták­ról kapnak tájékoztatást. megértés és több türelem szüksé­ges. Ez, bár látszólag kis dolog, de mégis elengedhetetlen feltéte­le az orvos és a beteg jó kapcso­latának. Megoldásra váró gondok Nincs arra lehetőség, hogy az orvosi ellátásról szólva a kórházi ellátást és egyéb egészségügyi kérdéseket külön-külön boncol­gassuk. Azonban néhány olyan gondolat a kérdések során felve­tődött, amelyekről vitatkoznak és beszélnek az emberek. Ilyen pél­dául az orvosok erkölcsi elisme­rése és anyagi megbecsülése. Azok a körzeti orvosok, akik régóta te­vékenykednek egy-egy faluban, élő példái annak, hogy a beteg­ségből való felgyógyulás a beteg­nek és az orvosnak is közös örö­met jelent, és baráttá teszi az orvost és a beteget. Ez a kapcso­lat, sajnos, nem sok helyen ala­kulhat ki a rohanásban, de min­den feltétel adva van, hogy a bi­zalom elmélyüljön. Ma már kevés olyan esetről hallani, hogy vala­mely orvost túlzott anyagiassága miatt kerülik a betegeit. Nehéz lenne a példákat idézni, mert — mindenki lehet beteg — kevésbé mondják el. A rosszindulatú fel- tételezések azonban ma már nem hatnak úgy, mint korábban. Az azonban tény, hogy vannak „me­nő” orvosok, akiket töbüé-kevés- bé „divatból” kapnak fel. Az orvosok többsége becsület­tel látja el feladatát, és megtesz mindent betegeinek gyógyulásá­ért. A meglevő gondok, amelyek megoldásra várnak, így, az ellátat­lan körzetek betöltése' a rende­lőintézetek túlzsúfoltsága azon­ban nem olyan súlyos, hogy vész­harangot kellene kongatni Egész­ségügyünk fejlődése szemmel lát­ható és szó szerint a saját bőrün­kön tapasztalhatjuk. Ahhoz, hogy teljes megelégedés­sel szolgálja az egészségügyi ellá­tás a lakosság érdekét, ismételten azt kell mondani, hogy kölcsönö­sen nagyobb bizalomra, megértés­re van szükség mindkét oldalon. Dóczi Imre Csabai bosszúságok Délelőtt 11.36-kor indul Békés­csabáról, jobban mondva rajta ke. resztül a nemzetközi gyors, a Wie. ner-Walzer; a belvárosból pedig a 9-es autóbusz 11-kor, negyed ti­zenkettőkor, de hogyan? Ügy, hogy ha a Hunyadi vagy Szent István téren megtelik, aki a Ta­nácsköztársaság útján akar fel­szállni, az lemarad. Hétköznap még hagyján. De szombaton? Jobb arról nem beszélni. Taxi? Az nincs. Ebben az idő­pontban az élelmesek már rég elő. re rendelték azt a néhány kocsit. Mi marad? Kétségbeesett képet vág az ember, kiáll az úttestre, feltűnően mutogat az órájára, fe­jéhez kapkod, s ha van egy jótét- lelkű motoros, vagy maszek autós, aki -megérti e néma jeleket, sze­rencséje van az embernek, kegye, sen int és kirepíti az állomásra. — Kérek egy Békés megyei Népújságot! — állítom meg a pos. tást egyik reggel. — Áruspéldányom nincs. — Elfogyott? — Nem is volt. Tessék a pavi­lonban ... — Népújságot kérek. — Nincs. — Nem is volt? — Keveset kaptam. Már régen elfogyott. (Délelőtt 10 óra, vasár­nap.) Tessék az állomáson... ■— Népújságot kérek. — Elfogyott. Időben »sálunk... Mi lesz a közvilágítással és az úttal? Éveken keresztül számtalan cikkben, fényképes riportban tet­tük szóvá a békéscsabai Kulich Gyula Lakótelep belső úthálóza­tának és világításának ügyét. Ez már elkészült. Sőt, a kertészeti vállalat is lassan befejezi a park­építést, ha ott is az építőipari vállalat néhány ideiglenes jellegű baraképületét minél hamarabb lebontja. De alighogy az egyik helyen befejeződött az oly sokat köve­telt útépítés, máris szóvá kell tenni, hogy a régi sportpályán újabb százak költöztek be a la­kásokba és most téglán, beton- gerendákon keresztülbukdácsolva próbálnak kijutni a teljesen fel­túrt Kazinczy utcán keresztül a város felé vezető útra. Este a sport­pályát csak a csillagok világítják meg és aki itt kap egy pofont, az nemcsak az ütéstől szédül meg, hanem nyakát is törheti egy-egy gödörben. Nem kívánjuk az építkezések befejezése előtt szorgalmazni az út építését, de úgy érezzük, azért ahhoz kellő időben szólunk, hogy mint a korábbi években a volt vá­sártéren, most itt a sportpályán is ideiglenes salakutat építsenek valami kis közvilágítással ellátva az őszi esőzés előtt. * Nem kívánjuk elvenni a Meteo­rológiai Intézet kenyerét, de jós­nak sem kell lennünk ahhoz, hogy a tényt regisztráljuk; ősz van. És ha ma nem is esik, hol­nap eshet... (—czi) — Akkor egy tantuszt kérek. — Minek? — Felhívom c hírlapirodát, hogy olvassák be a főbb címeket! Szeptember 17—18. Péntek, szombat. Kenyérkereső körúton va­gyunk. Ahányan, annyi felé. Sem­mi. Még annyi se. Nem átvitt ér­telemben mondom, valóban ke­nyeret kerestünk. Egy cégtől né­gyen a békéscsabai boltokban. Nem kaptunk. Biztosan takarékos_ sági napot tartottak és nem akar­tak maradékot. Találó poén egy ötéves kislány esete a Csemegé­ben. — Bácsi, tessék adni kenyeret! — Nincs kislányom! — Azt mondta anyu, hogy vi­gyek! — Egy csepp sincs! — Azt a cseppet tessék idead­ni... (!) Reméljük, ezt eltesszük az ősi viccek közé! A Bajza utcának az elejéről hi­ányzik egy tábla. Van javaslatunk, tessék: „Kizárólag szerelmespá. roknak’’. S alá még ezt: „Vigyázat, csak az utca közepéig sötét a tá­jék!" Hetek óta nincs egy árva lámpa, csak sűrű lombú fák, ka­cér gödrök (a járdán!), lopva le­selkedő kutyák, cseles, ijesztgető suhancok. Míg telehold volt, csak lépkedtünk valahogy! De most már? Csák sejteni lehet, hogy merre visz az út. yv «WT“­Azt hiszem, a holdat kellene va­lahogy átminősíteni, neki nem ró­ják bűnül, ha „szórja” a fényt! ... mert vannak nagy bosszú­ságok, komoly félreértések és ko­moly hibák. Okaik is komolyak. De, amikor az ember apró-cseprő dolgokon bosszankodik, akkor ha­ragszik a világra. A nagy tragé­diák tetőznek, majd elnyugszik a tenger, de a mindennapos bosszú, ságok megkeserítik az ember min­dennapjait, segítsünk hát rajta, mert hiszen lehet... Szöveg: Ádám É. Rajz: Ki^s Béla Itt az ideje AZ ŐSZI NAGYJAVÍTÁSNAK! Az öntözőberendezések javítása során a hiányzó vagy elkopott tartozékok pótlására az alkatrészek, gyors kapcsolású öntözőcsövek, idomok és szórófejek beszerezhetők: a megyei mezőgazdasági ellátó vállalatoknál — AGROKER-eknél. 5216

Next

/
Oldalképek
Tartalom