Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-03 / 233. szám
Íz értelmiség és az ismeretterjesztés ügye elválaszthatatlan KÖRÖSTÁJ __________KULTURÁLIS mellék let_______ A z újnak a hírül adása mindig is kedves és jó szokása volt minden embernek. A hímöki magyarázó szerep talán abból fakad, hogy az ember soha nem tud megállni a nyugalom bűvös pillanatában. Mindig tovább, mindig előre kíván haladni. Ez a varázserő fűti az ismeretterjesztőket: a tudomány, a kultúra és a technika vívmányainak elhin- tőit Egy kristálytiszta cél vezérli őket: a nép műveltségéneik, kulturális és tudományos színvonalának emelése. Szívós erőfeszítés, áldozat, mégis felemelő és nagyszerű dologi A magyar értelmiség azon képviselőit, akik e cél érdekében fáradoznak, több mint egy évszázada a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tömöríti magába. A megyénkben élő értelmiség zöme is szolgálja ezt a jelentős társadalomformáló ügyet, és nem akárhogyan. Becsületes munkájuk tette lehetővé, hogy Békés megyében szinte minden réteghez eljutattunk; ugyanakkor az új évad ismét komoly erőpróbát követel. A feladatok sokrétűek és részletesen szólni kell róluk, hogy minden ismeretterjesztő tevékenységet végző értelmiségi a tudásával, és ha lehetséges, szervező készségével is hozzájáruljon megvalósításukhoz. Legfontosabb a minőség és a szervezettség. A IV. országos küiakarjuk szerettetni az irodalmi és művészi értékeket. Az elmúlt években fő területünk a mezőgazdasági ismeretek terjesztése volt. Az idén a mezőgazdasági szakmunkásképzők előkészítő tanfolyamain matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, munkaegészségügyi és nyelvtani alapelemekre oktatjuk a termelőszövetkezeti tagokat. A nagyarányú műszaki haladás arra serkent, hogy műszaki propagandánk is az élet minden területével tartson lépést. Járási-városi szervezeteink elnökségei ezekben a napokban alakítják ki végleges programjukat, községi előadói csoportjaink munkája most kezd élővé vélni. Az érdekelt tömegszervezetekkel megfelelő koordináció alakult ki, de számítunk minden állami szervnél dolgozó tagtáreunk támogatására is. Tehát a szervezettség terén bizakodóak lehetünk. n tanulás és a tanítás egysége Minden előadónk tevékenységében egyszerre, elválaszthatatlanul jelenik meg a tanulás és a tanítás. Az az értelmiségi, aki rendszeres ismeretterjesztő, permanens önképzést folytat. Ma már nem elegendő csupán az iskolában tanultakra támaszkodni. A tudomány és a technika rohanó tempóréiról, amelyek a ma emberét, kívánalmait minden szempontból kielégítik. Korszerű gondoHcodás + Korszerű technikai teltételek = korszerű ismeretterjesztés Ez az egyenlet jellemezheti talán leginkább törekvéseink és szándékaink megvalósításának legjobb módgát. A korszerű tudomány feldolgozására az önképzésen túl lehetőséget adnak szakosztályaink előadói konferenciái, vitái és nem utolsósorban a TIT magas színvonalú központi folyóiratai. A szemléltetés technikai feltételei még nem kielégítőek. örömmel tapasztaljuk, hogy az előadók önmaguk készítenek különböző demonstrációs eszközöket, rajzokat, táblákat, hogy előadásaikat színessé, elevenné, még érthetőbbé tegyék. Csak dicsérni tudjuk lelkesedésüket, de ez nem nyugtathat meg bennünket. Még több modern szemléltetési eszközre van szükségünk: tudományos kisfilmekre, vetítőgépekre, epidiaszkópokra, magnetofonokra, lemezjátszókra és más alapvető eszközre. Reméljük azonban, hogy a jövőben ezen a téren kedvező változás következik be. Hajdik Antal Hemes hivatás A TIT alapszabálya kimondja, hogy „az ismeret- terjesztést társadalmi hivamegvalósíthassák, nagyon sokan túlmunkát vállalnak. Az anyagi jobblétre való törekvés végső fokon természetes igény, de túlnövései Sárga ház A X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás döttgyűlós rendkívül árnyaltan határozta meg tartalmi céljaink egységét, és ezek teljesítésének az igénye sók évre szól: segítjük a gazdasági építőmunkát, fejlesztjük az eszmei-politikai nevelőtevékenységet, és még átfogóbban ismertetjük az általános műveltség társadalomtudományi és természettudományi alapjait Minőség, színvonal A minőség az előadók, a tudásterjesztők alapos fel- készültségére és a társadalmi célokat legjobban kielégítő tematikára vonatkozik. Társadalmunk éietldeálja megköveteli, hogy az emberek tisztán és helyesen lássák és értelmezzék a világot, ne gátolják őket sötét babonák, zavaros félismeretek. Helyesen értékeljék hazánk helyzetét a népek, a nemzetek viszonyában. Ezért továbbra is gondot kell fordítani nemzeti értékeink megbecsülésére, a szocialista patrióta érzés kialakítására. Építömunkónk elválaszthatatlan a szocialista munkaerkölcstől, nem közömbös tehát milyen az emberek erkölcsi magatartása. Munkánk fontos részét képezi a pedagógia, a közgazdasági, a jogi ismeretterjesztés. A gondolkodó ember sajátja az irodalmi és a művészeti műveltség is, «zárt ismertetjük és meg ja, a tudományok forradalmi vívmányai erőteljesen és következetesen sarkallnak a továbbtanulásra. Egy-egy előadó nem törekedhet arra, hogy mindenfajta témából felkészüljön, mert már az ismeretterjesztésben is szükség van bizonyos specializálódásra. Alapelvünk, hogy csak szakelőadókra támaszkodunk. A legújabb tudományos eredmények birtokbavételének következménye pedig egyúttal az ismereteket terjesztőknek is segít, mert hiszen minél alaposabban mélyednek el az előadandó anyagban, annál biztonságosabb az előadásmódjuk, minél jobban uralkodnak ismereteik felett, annál egyszerűbben, világosabban tudják kifejezni magukat. Széles körű tájékozottság, olvasottság, gyors reagálás a legfrissebb eredményekre — ez kell, hogy jellemezze a TIT előadóit. Az ismeretterjesztés hatékonyságát növelik a különböző szemléltető eszközök. Az audio-vizualitás páros szövetsége ma már programmá vált. A rádió, a televízió, a film' tömeges elterjedése idején az ismeret- terjesztés módszereinek is fejlődnie kell. Nem az új túlzott, meggondolatlan baj. hászásáról van szó, hanem a tudomány élterjesztésének olyan korszerű módszetásként vállaló értelmiségiek szervezete” a társulatunk. E nemes hivatásnak is megvannak a maga mindennapi gondjai, problémái. Sok nehézséget okoz a túlterheltség. A foglalkozásukon túl aránytalanul túlterhelik társadalmi munkával azokat az értelmiségieket, akik a szocialista építés iránti odaadásból, belső meggyőződésből aktívan vállalnak társadalmi tevékenységet; tagjaink szinte kivétel nélkül más területen is végeznek társadalmi munkát. Megyei elnökségünknek minden tagja egyszerre 3—4 funkció birtokosa, ez jellemzi a járási és községi ismeretterjesztő aktívákat is. Természetes, hogy bizonyos foglalkozási területek nem képzelhető- ek él társadalmi munka nélkül, de ez nem jelentheti a becsületes, dolgozni szerető értelmiségiek munkaerejének túlzott „kihasználását”. Társadalmi érdek, hogy értelmiségieink energiáját ésszerűen kamatoztassuk. A túlterheltség másik oka anyagi eredetű. Minden értelmiségi kulturáltan, korszerűen akar élni — és ez nemcsak az értelmiségiek életcélja, hanem a társadalom minden rétegéé. Ahhoz azonban, hogy életcéljukat károsak, azzal járnak, hogy egyes értelmiségiek megmaradnak tanulmányaik befejezésének a szintjén, netm olvasói, nem tanuló emberekké válnak, és azokhoz a magyar turistákhoz válnak hasonlatossá, akik vakon rohannak el az emberiség csodálatos műkincsei mellett, mert az olcsó árukat hajszolják. A nagy magyar gondolkodók — kor- társaink elődjei, mintaképei — semmitől sem irtóztak jobban, mint a szellemi tunyaságtól. A betokosodás, a szellemi igénytelenség halála a szárnyaló értelemnek. Van tehát olyan munkánk is, melynek az a feladata, hogy állandóan ébren tartsa a tudás iránti szenvedélyt, az új ismeretek megszerzése iránti állandó vágyat és küzdelmet. Az 1965/66-os évadban még korszerűbb, még sokoldalúbb tevékenységgel akarjuk felhívni a figyelmet a tudomány és a kultúra kincseire. E nehéz áldozatot kívánó munkában továbbra is számítunk a TIT tagjaira, megyénk értelmiségének legjobbjaira. Reméljük és bízunk benne, hogy ezt a támogatást meg is kapjuk. Dr. Krupa András a TIT Békés megyei titkára A fáradhatatlan szemlélő csak akkor érzi fizikai fáradtságát, amikor az újjáépített Műcsarnok termeit végigjárva, a X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás élményétől lenyűgözve újra kilép a főváros forgatagába, és a gazdagon aranyozott oszlopfők csillantják szemé, be a napot. Bent a művészet napjának sugárzásában fürdött, s a régebbi évek beszűkítő formai-tematikai sablonjainak alkonyában látta azt a talán alig elérhető zenit felé emelkedni. Négyszázötven művész — közöttük (engedtessék meg, hogy a nagy neveket most nem is említve) a mi, orosházi Fülöp Erzsébetünk is két képpel — mutatja be alkotásait, ajánlva, azokat' fel. szabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére. „Főko. zott jelentőséget kölcsönöz a kiállításnak — írja a mívesen szép katalógusban a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöksége —, hogy művészeink ez alkalommal hazánk újjászületésének emléke előtt hajtják meg zászlajukat, 20 év munkálkodásának, népünk kulturális felemelkedéséért, a magyar képzőművészet fel. virágoztatásáért kifejtett te. vékenységük jelképét... A monumentális alkotások az utóbbi évek nagy képzőmű. veszeti beruházásaiból adnak ízelítőt. A sokféle törekvésből, a kifejezés váltó- zatos gazdagságából az el. múlt évek frissebb levegője árad.” Pontosan így, és még valami, akár kimondottan, akár kimondatlanul: a gazdag változatosság, az útkeresés, a kifejezésmód kutatása, a gondolati tényezők és az anyag, a kifejezés lehető, ségeinek küzdelme egyúttal a személyes művészi felelősség súlyát is megnövelte ezen a nagyszabású kiállításon; és mind fokozottabban növeli művészeink további alkotómunkája során. Az első összegezés ez, a sok-sok benyomás, tapasztalat, él. meny első szintézise. Ezúttal nem célunk kü- lön-külön alkotókra, művekre hivatkozni, hogy az említett szintézist bizonyítsuk. Ahhoz túlságosan kevés e néhány sor, és remélhetőleg hivatott, elismert kritikusaink mély elemzései kétséget kizáróan fogalmaz, zák meg mindannak helyét és értékét, amit a kiállítás bemutat. Egy azonban tény: a X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás rangos sereg, szemle, kitűnő alap ahhoz, hogy művészeink mind fél- reérthetetlenebbül a társa, dalmi valóság hiteles, sokr oldalú elemzésére vállalkozzanak, és azt szolgálják, formálják minden alkotásukkal. S. E.
