Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-19 / 246. szám
IMS. október 19. 3 Kedd Gépek könnyítik már a cukorrépa betakarítását is Új rendszert vezetnek be iid ül tetésben lapunkban már írtunk arról, bogy a Hidasháti Állami Gazdaságban több, különböző típusú cukorrépa-betakarító gépet mutattak be. Képeinken a csehszlovák konstrukciókat láthatjuk. A SZOT Üdülési Főigazgatóságán közölték, hogy ebben az évben — október 1-ig — 120 ezer felnőtt és több mint 30 ezer gyermek vett részt a kedvezményes szak- szervezeti üdülésben, ezenkívül 10 ezer szakszervezeti tag üdült kül_ földön a SZOT szervezésében. Megtudtuk: az idén, sajnos, sokhelyütt nem tartották be azt a határozatot, hogy ugyanaz a dolgozó két egymást követő évben fő_ idényben nem veheti igénybe a SZOT üdülési lehetőségeit. Emiatt csaknem 700 esetben kellett a szabálytalanul beutalt dolgozót haza. küldeni, vagy pedig megtéríttetni véle a kedvezményes és az önköltséges üdülés közötti árkülönbözetet. A nyitva levő hatvanhárom üdülőben — turnusonként összesen 4500-an — ősszel és télen is pihenhetnek. Az állam és a szakszervezeti mozgalom a jövő évi üdültetésre 184,6 millió forintot biztosított, így többek között 1966-ban már 47 ezer gyermeket üdültetnek. Igen sok üdülőben — elsősorban ott, ahol a szobák méretei és a helyi adottságok ezt lehetővé teszik — január 1-től vegyes üdültetést is bevezetnek a főidényen kívül, vagyis ezekben az üdülőikben egyidejűleg üdülhetnek gyermekes szülők és gyermektelenek. Így kétszeresére emelkedik majd a családos üdülésben részesülők száma. a családos Eddig — mint ismeretes — csak 3 évesnél idősebb és 15 évesnél fiatalabb gyermekeket vihettek magukkal a szülők. A SZOT elnöksége ezt a szabályt módosítani akarja, hogy a jövőben 26 év legyen a családdal együtt üdültethe. tő, önálló keresettel nem rendelkező gyermekek felső korhatára. Az iskolai évben is rendelkezésre áll a családi üdülés. A SZOT Üdülési Főigazgatóságán közölték: az 1966 első félévére szóló beutadójegyeket október végén és november első felében kapják meg az alapszervezetek, így már idejében dönthetnek a kedvezményes beutalások kiadásáról. A háromsoros répafejező gép ötletes szerkezete a répalevelet m mellette haladó pótkocsiba juttatja. „Világklasszis” volt A íejezőgép után folyamatosan halad a répakiszedő, melynek tisztítóberendezése olyan jól működik, hogy közvetlen a feldolgozó üzembe lehel szállítani a termést minden válogatás nélkül. A két gép együttes teljesítménye nehezebb talajviszonyok között is napi 2,5—3 hold. t Fotó: Kocziszky Baross László, a mezőkovócshá- zi járásihoz tartozó bánkúti mezőgazdasági nagyüzem főmezőgazdásza 100 éve született. Mint szakember „világklasszis” volt. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia elvégzése és nyolcévi beosztott mezőgazdászként eltöltött idő után, 30 éves korában kapott kerületvezetői beosztást a bánkúti uradalomban s 14 év múltán, 1909-ben bízták meg az egész uradalom szakvezetésével. Az itt eltöltött több mint négy évtizedes munkássága azért érdemel figyelmet az állami gazdasági és termelőszövetkezeti szakemberek számára ma is, mert a gazdaság évenként igen jó eredménnyel zárt, s az eredményeket évről évre fokozni tudta — igazolva a gazdaságtan törvényét: a fejlődésben nincs megállás. A kor amelyben dolgozol i, a hanyatló kapitalizmus kora, különösen az első világháború után a mezőgazdaság ellen hatott. A búza 33 pengőről 7 pengőre zuhant, áralakulása a legjellemzőbb — Kérem, mister — hajtotta meg kicsit fejét a belépő japán kisasszony. Mosolygott Franciás szabású ruhájában is úgy állt meg vendége előtt, mintha megszokott japán kimondja kecses lengetésé- re ügyelne most is. A magyar fiatalember udvarias köszönőm-mel válaszolt az angol felszólításra, s kilépett utána az irodából. Még két, az előbbiekhez hasonlóan berendezett helyiségen haladtak keresztül. A japán nő féllépésnyire előresietve nyitotta az ajtókat. A tágasabb harmadik irodába csak ven- siégét tessékelte, ő maga a szoba belseje felé meghajolva visszalépett. Középkorú, sötétszürke ruhás japán férfi sietett elébe íróasztala mögül. Ebben a helyiségben minden redőny szorosan zárva volt az ablakokon. A mennyezetről rejtett lámpák szórták a fényt, amelyeknek üvegtábláit a falakba csúsztatták. Alig érezhető virágillat érződött a levegőben. Az íróasztali papírtömbök és az oldalfalak könyvespolcainak kínos rendje, mindez egyetlen pillanat alatt elárulta a belépőnek, hogy hivatalnoki és nem főnöki szobába vezették. — Öh, nagyon, nagyon sajnálom, hogy várakoznia kellett, Mr. Szabó — nyújtotta kezét udvariasan mosolyogva a japán. A fiatalember ugyanolyan elmaradhatatlan mosollyal válaszolt: — Hiszen Ön, Mister, nem tehet róla. Mister Matou pedig bizonyára igen komoly okok miatt nem fogadhat... — Ön ismeri személyesen az uramat? — kérdezte gyorsan a japán, de arcán nem látszott a meglepetés. Könnyed mozdulattal hellyel és cigarettával kínálta a szoba egyik sarkába helyezett fotelnél vendégét. — Személyesen sajnos, még nem volt szerencsém találkozni Mister Matouval, de ne vegye rossz néven, mister — tekintett kérdően a japánra, miközben leülve táskáját maga élé tette. A japán nem válaszolt nevével, helyette ismét cigarettával kínálta; — Ne vegye rossz néven, de ki- rendeltségünk vezetője, akinek helyettese és az ügyünkben megbízottja vagyok, utasított, hogy csali főnökével... Mr. Matouval tárgyaljak — mondta még mindig mosolyogva a magyar. Nyugodtan nézett a japán hivatalnok fürkésző szemeibe. Fejébe villant, amit idejötte előtt a betegen fekvő Vargha Szilárd, a főnöke mon^ dott: „ ... tárgyalni vagy érdemben, vagy sehogyan ... Nem kockáztathatjuk az automata gépeink titkát és üzletét.. — Öh, Mister, természetesen cégünk teljes jogkörrel felruházott alkalmazottja vagyok arra, hogy tárgyalhassunk az önök gépeladási ajánlatáról. — Ebben nem kételkedem ... ha Mister Matou is jelen lesz. — Nos, tárgyalni pedig csak akkor tudunk, ha a gépek terveit, vagy modelljét szakértőink rendelkezésére bocsátja az Ön kirendeltsége, illetve... — hallgatott el néhány másodpercre a japán és egész arcát besugározta különös nevetése. Vendégével szemben ülve alázatos mozdulattal hajolt előre, újra cigarettát kínált, de a magyar kedves mozdulattal hárította el. Arca kifejezte: ön sem, akkor én se... — Illetve úgy tudom, az uram megkérte Önöket, hogy ez alkalommal a terveket is bemutassák. Gondolom, elhozta, Mr. Szabó... — pillantott a japán a vendég táskájára. Ravaszkodott, — ön jól tájékozott Mister... — Kayone ... Kayone a nevem... Mister Matou helyettese vagyok, változott meg a japán hangja. Mintha hatottak volna rá az alig harmincnyolc éves vendége magabiztos szavai. — Mr. Kayone, valóban szó volt a tervek bemutatásáról, de csak akkor, ha főnöke is jelen van, mert tudtommal különleges rendelkezés értelmében bizonyos fontos ügyekben, azaz nagy értékű üzletkötéseknél „csak” személyes hozzájárulását fogadják el a valutakifizetéseknél ... Ha ő nincs jelen, nem beszélhetünk az üzletről... És igazán sajnálnám, ha cégükkel kialakulóban levő barátság ellenére más vásárlókhoz kellene fordulnom... 'Wegroszta Sándor (Folytatjuk) a hagyományos mezőgazdasági termékek áralakulására. Ebből a helyzetből Baross Lászlót a bátran. alkalmazott ésszerű intézkedések vezették ki. Először a szélsőséges alföldi időjárás okozta termést ngadozáso- kat küszöbölte ki a talajművelés gépesítésével és korszerűsítésével. A gőzeke, kultivátor, tárcsa megjelenése után elsőnek ismerte fél, hogy a megváltozott termelési eszközök hatással vannak a termelési módra, s a nyárt mélyszántás bevezetése, és az őszi vetések előkészítésénél az egyetlen mélyszántás, s utána a szükség szerint megismételt porhanyítás az ő ma is helytálló újítása, mellyel a szárazság ellen eredménnyel védekezett. Azt a hagyományos szabályt: „ősszel porba vessünk...” az ő megfigyelései is igazolták; rögmentesen ékmunkált talajon jobb volt a termés. Ezt a célt — az ő szavait idézve — az alföldi talajokon nem könnyű megoldani: „Feladatunk, megadni minden lehetőséget, bármily nehéz ós drága munka árán, hogy az elvetett mag összes létfeltételeit megtalálja az előkészített földben, a többi a természet dolga.” Talajműveléssel győzött a szárazság ellen. Az Alföldön is elvétve előforduló túlzott nyári csapadék ellen nagy teljesítményű szárítóval védekezett. A megyében akkor csak Bánkúton volt szárítóberendezés, de voltak évek, amikor egy-egy év alatt többszörösen megtérült a létesítmény költsége. Ma alig található mezőgazdasági nagyüzem szárítóberendezés nélkül. A piac anarchiájával szemben a szerződéses termelés kiterjesztésével védekezett. Amikor az ipari növények termelési kerete is öszsze zsugorod ott (cukorrépa, kender stb.), konyhakerti vetőmagvak termelésére kötött szerződést. Ezek vetőmagja a legnehezebb időkben is piacot talált és jó eredményt hozott. Az ésszerűség vezette Baross Lászlót, mint szakvezetőt arra az útra, amely ma is időszerű. Elképzeléseit a dolgozóival való jó kapcsolata segítette valóra váltani. Együtt dolgoztak, szükség «étén napokig oktatta az elő- munkásait; bérezése kedvezőbb volt, mint a szomszédos nagyüzemeké. Az eredmény szinte egyedülálló minőségi munka volt. Az elmunkált táblán nyoma sem volt a borozdának, talajhullámnak vagy diónál nagyobb rögnek. Hasonló volt a növényápolási és be- iakarítási munkák színvonala is. A mezőgazdász néhány évtized távlatából ilyennek látja Baross Lászlót, korának legeredményesebben dolgozó főmezőgazdászát, aki mai napig a megye legeredményesebb szakembere volt. Világhírnevét mégsem azzal vívta ki, hogy a legnehezebb gazdasági válság idején jó eredményinyel verette a rábízott üzemet, hanem mint búzanemesítő. Munkásságának ez az oldala közismert, egyrészt azért, mert búzái a ko-mbájn megjelenéséig döntő helyet foglaltak el a köztérinél ésben. más részről a növénytermelés toliforgatásban jártas tudósai annak idején méltatták, mint a „búzacsata legendás hírű hősét”. Mint hivatásos fölmezőgazdász, szabad idejében foglalkozott növénynemesítéssel, a legegyszerűbb keretek között azon egyszerű megfontolásból, hogy a jobb növényfajták termelése gazdaságosabb. A jobbat kívánta az üzem részére előállítani. Búzája 1933-ban a Kanadában rendezett világvensenyen első helyezést nyert, s ennek realizált eredménye már nemcsak az üzemnél jelentkezett. Rövid néhány év alatt az egész magyar búzatermés átlagára 2 pengővel megemelkedett. Kukoricája 1914-ben Magyarországon nagydíjait nyert, 11 új növényfajtája kapta meg a legmagasabb állami elismerést, bekerült az „Állami Növényfajta Törzskönyvbe”. Baross László a megye kitűnő szervező és alkotótehetséggel rendelkező mezőgazdásza, a tettek embere volt. Születésének 100. évfordulóját azzal ünnepeljük hozzá méltóan, ha bátran munkálkodunk mezőgazdaságunk, népünk felvirágoztatásán. Dr. Szeder Pál üzemgazdász
