Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Wm. OKTÓBER 1., PÉNTEK Ara: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM Magyar államférfiak üdvözlő távirata kínai vezetőkhöz Mély részvénei búcsúztatták Rónai Sándort Cs&líörtökön délután a Kerepesi temetőben ke- gyeietes gyászünnepségen búcsúztatták Rónai Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, országgyűlési képviselőt, « Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökét. A munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél felállított ravatalnál sok százan gyűltek össze a végső tisztességadásra. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt veti a gyászszertartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Bisz- ku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, Korom Mihály és Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, és Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhunyt ravatalánál a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány töirb tagja, a munkásmozgalom számos régi harcosa, a társadalmi és tömegszervezetek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor ország- gyűlési képviselője volt, küldöttség érkezett a gyászszertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A mtinkás-gyásziiDctuló hangjai után. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságainak tagja, a Népiköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa nevében veszek búcsút szeretett eivtársunktól, Rónai Sándortól. Koszorúk és gyásadrapériák között állva mondjuk ki nevét és bizonyos, hogy a szomorúság, a tragikus hirtelen búcsú ilyenkor mindannyiunk szívét elszorítja. A munkásosztály nagy ihalottai koporsójánál, mint annyiszor, most is elfog az a különös, ellentmondó érzés, hogy a búcsú gazdag élet számvetése és összefoglalója is; hogy az élet elfut, de az alkotás maradandó; hogy egyénileg el kell köszönnünk szeretteinktől és a világtól, amelyet építeni segítettünk, de a közösség fennmarad és megőrzi hűséges fiai nevét, szellemét, tetteit. — Rónai Sándor életútja a miskolci kis parasztháztól a kőművestanulók útján át vezetett a munkásmozgalomba, majd a szocialista haza legmagasabb posztjaira, az Elnöki Tanács elnöki székébe és az országgyűlés elnökének emelvényére. — Magasra szökő ív, de ennek a felfelé ívelő pályának minden pontján szerény, csendes, szíves mosolyé és hűséges szívű, optimista és ugyanakkor iegyőzhe- tetlenül szilárd akaratú férfi haladt előre és tette, ami kellett. — Tizennyolc éves volt, amikor először vonult fel májusi tüntetésen. Aki a hetven harmadik életévét taposó Rónai Sándort látta, ezt a csendes, szerény, ősz férfit, talán nehezen tudta maga elé képzelni a miskolci május elseje ötvenöt évvel ezelőtti kőműveslegé- nyét, a munkásosztály akkor egyetlen pártjának, a szociáldemokrata pártnak fiatal tagját, aki jelszavaktól és az összetartozás boldogságától lelkesülten kiáltotta bele az Avas-alji város levegőjébe a szocializmust követelő harci jelszavakat. — Azok közé tartozott, akik megélték ifjúkori vágyaik teljesülését és munkásember, szervezett munkás számára ilyen lehetősegeket csak a mi társadalmunk tartogat. — Mindent megtett ezért a társadalomért, amit tehetett. És a Rónaiak neve nem először kerül az emlékművek márványára — hiszen az új világért áldozta életét fia is, Ferenc, akit a Vörös Brigád, az ifjú partizáncsoport többi tagjával együtt végeztek ki a várban, az SS és a nyilasok magyarországi rémuralmának utolsó napjaiban. Végigjárta az antifasiszta politikusok kemény megpróbáltatásait ő is.; büntetőszázad és internáló tábor, illegalitás, földalatti szervezőmunka „osztályain” és „tanévein” át jutott el a mind világosabb és tisztább felismerésig, hogy csak a munkás- osztály egysége, csak az egységes forradalmi munkáspárt megteremtése lehet az útja a szocialista Magyarország felépítésének. — A felszabadulás után szívvel- lélekkel állt csatasorba ezért a célért. Attól kezdve, hogy 1945 júniusában először a kormány tagjai közé került, az újjáépítés első, bonyolult feladatainak megoldásától nyugdíjazásáig, sőt, a megérdemelt pihenés esztendőiben is dolgozott szorgalmasan, csendesen, nagy szavak és hivalkodó szólamok nélkül, „pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen”. — Szerette a munkát, amely életeleme volt. Szerette osztályát, melynek érdekei fényszóróként világították meg útját attól az 1910-es májusi tüntetéstől kezdve öt és fél évtizeden át. öt és fél évtized — hatalmas idő egy ügy szolgálatában. Történelemkönyveinkben egész fejezeteket felölelő időszak. Benne az első világháború előtti forradalmi fellendülés, a „vérvörös csütörtök” időszaka, az első nagy világégés, a Tanácsköztársaság rövid időre felvillanó fénye, majd a Horthy-korszak sötét és nyomasztó éjszakája, a második világháború szörnyű vérözöne. És benne szabadságunk immár két küzdelmes, kemény, sokszor ellentmondásokkal és gondokkal terhelt, de mindenképpen az új életet szolgáló évtizede. Ebben a két évtizedben a kormány tagjaként és a legmagasabb állami, közjogi méltóságokban mindig a munkásosztály egységéért és felemeléséért, a forradalmi jövőért munkálkodott — Ősz fejjel, amikor olyan sokan már csak a pihenés óráit keresik, teljes energiával, tettre készen és fáradságot nem ismerve kért helyet az első sorokban az 1956-os ellenforradalmi zűrzavar eloszlatásáért. — Gazdag élet, amelynek még utolsó heteit is a munka derűje aranyozta be. Hiszen Rónai elvtárs tevékenyen részt vett a párt Politikai Bizottságának munkájában és elnöke volt a Magyar— Szovjet Baráti Társaságnak, fáradhatatlanul munkálkodva a magyar—szovjet baráti, testvéri kapcsolatok fejlesztésén és elmélyítésén. — Nem búcsúzott el a szakszervezeti munkától sem: nem ment „nyugdíjba” az építőktől, mert az olyan szabású ember, amilyen ő volt, csak a beosztásától köszön el az évek előrehaladtával, de a hivatásától soha. Hivatása a munkásosztály ügyének szolgálata volt minden időben, minden funkcióban és minden nehézséget, áldozatot is vállalva. — Búcsúzom tőled, Rónai Sándor elvtárs. Emléked tisztán ragyog a késői munkásnemzedékek előtt, azoknak a nevei között, akik életüket tették fel a szocializmus ügyére, akik fáradhatatlan harc- készséggel és odaadással szolgálták az ügyet, a munkásosztály a nép ügyét, amelyre ifjú szívvel és törhetetlen szándékkal felesküdtek. — Lobogjanak feletted utoljára a vörös zászlók, mint azon a miskolci májuson. Derítsék fel gyászunk sötétségét. Hirdessék, hogy a halál legyőzhet, az elmúlás törvénye megváltoztathatatlan — de halhatatlan az osztály, amelyért egy hosszú életen át küzdöttél, fáradoztál, harcoltál — mondotta befejezésül Gáspár Sándor. Gáspár Sándor szavai után Reszegi Ferenc, az Építő-, Fa- és Epítőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöke, Mráz Ferenc, a Borsod megyei pártbizottság tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke búcsúzott Rónai Sándortól. N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa, ideiglenes ügyvivő, a Szovjetunió Baráti Társaságainak Szövetsége, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság és az egész szovjet nép nevében búcsúzott az elhunyttól. A gyászszertartás az Intemacionálé hangjaival fejeződött be. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi .István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke Mao Ce- tunghoz, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökéhez, Liu Sao-csihez, a Kínai Nép- köztársaság elnökéhez, Csu Tehoz, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottsága elnökéhez és Csou En- lajhoz, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökéhez intézett táviratában a Kínai Népköztársaságmegalakulásának 16. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népe jó kívánságait tolmácsolta. A Kínai Népköztársaság megalakulásával a testvéri kínai nép elindult a szocialista építés, a nemzeti felemelkedés útján — hangzik a távirat. őszinte elismeréssel adózunk a nagy kínai népnek az elmúlt 16 évben az új társadalom építéséA magyar párt- és kormányküldöttség Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a vezetésével csütörtökön, mongóliai tartózkodásának negyedik napján, gépkocsin az Ulánbátortól mintegy 90 kilométerre fekvő Erden faluba látogatott és megtekintette a Mongol—Magyar Barátság Termelőszövetkezetét. A magyar küldöttséget vidéki útjára elkísérte J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, miniszterelnök; D. Molomdzsamc, a Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, első rniniszterelnöíkheiyet- tes és több más vezető személyiség. ben, hazája felvirágoztatásában elért kimagasló eredményeiért. Népeinket és országainkat összefűz^ a szocialista társadalom építésének közös ügye, az imperializmus ellen, a béke megvédéséért, Vietnam megsegítéséért folyó harc közös érdeke. őszintén óhajtjuk kapcsolatainknak a marxizmus—len in izmus elvei alapján, a proletárintemaci- onalizmus szellemében történő fejlesztését. Nagy nemzeti ünnepük alkalmából további előrehaladást, újabb sikereket kívánunk a testvéri kínai népnek. * Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Csen Ji külügyminisztert a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. A SZOT Elnöksége a. Kínai Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa Elnökségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának küldött üdvözlő táviratot. (MTI) Andrásíi Gyula, hazánk Ulánbátor: nagykövete csütörtökön este fogadást adott a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség tiszteletére. A fogadáson Kádár Jánossal az élen részt vettek a magyar delegáció tagjai. Mongol részről jelen voltak: J. Cedenbalnak és D. Zs. Szambun ák a vezetésével a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága, Politikai Bizottsága és a kormány tagjai, valamint a politikai és társadalmi élet kiválóságai. A szívélyes baráti légkörben lezajlott fogadáson Kádár János és J. Cedenbal pohárköszöntőt mondott. (MTI) Gromiko — Rusk-találkozó Gromiko és Rusk találkozása New Yorkban, a Waldorf Astoriában. 4 A magyar párt- és kormányküldöttség Mongóliában
