Békés Megyei Népújság, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

1MÓ. október X, 2 Péntek A Minisztertanács ülése A Kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Központi Népi El­lenőrző Bizottság elnöke jelen­tést tett a faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének ta­pasztalatairól. A kormány a jelen­tést megvitatta, elfogadta és a fa­kitermelés, feldolgozás, felhaszná­lás, a fával való takarékosság, va­lamint a íahelyettesítő anyagok termelésének anyagi ösztönzésére határozatot hozott Az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot ho­zott az idengenforgalom további fejlesztésének irányelveiről, s fel­hívta az illetékes minisztereket, hogy tegyék meg a megvalósítá­sukhoz szükséges intézkedéseket. A kormány tudomásul vette az egészségügyi miniszternek az or­vosképzés helyzetéről, a földmű­velésügyi miniszternek a mezőgaz­dasági munkák menetéről, majd a közlekedés- és postaügyi minisz­ternek az őszi csúcsforgalom szál­lítási kérdéseiről szóló tájékozta­tóját A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt Hazaérkezett a Csehszlovákiában járt belkereskedelmi küldöttség A Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban járt négytagú keres­kedelmi delegáció Tausz János belkereskedelmi miniszter vezeté­sével — eredményes tárgyalások és tapasztalatcsere után — kedden éjjel hazaérkezett. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a Belke­reskedelmi Minisztérium vezető munkatársai fogadták. A kereskedelmi delgáció a cseh­szlovák kereskedelem szervezetét tanulmányozta és a magyar—cseh­szlovák választék-csereforgalom I fejlesztésének lehetőségeiről tár- I gyalt. (MTI) Vendéglátóink hazája: Mongólia Vfcuistn : VX'> outi VongJnoo S> . . W \ ilgan . t Bataffigiaikba✓'“'íc«1 „ SBajanHongor 00. Hőerőmű Kőszén Annii JUéz i nyersolaj őx Meagah ■* Dalait Dzaoagad 300 km' Mongólia, az 1 560 000 km? ki­terjedésű hatalmas ország, amely hazánknál közel tizemhétszerte nagyobb, Ázsia szívében, a Szov­jetunió és'‘a'Kínai Népköztársaság között helyezkedik el. Területének jelentős részét magas hegyvidék bontja. A Monigol-Aitáj és a Han- gaj vonulata külön is említésre méltó. E két hegyvonulattól ke­letre fekszik az óriási kiterjedésű, víztelen Góbi-sivatag. Az ország éghajlata is igen kedvezőtlen. A száraz, forró nyarakat nemegy­szer mínusz 10 fokot hozó hideg lél követi. A mostoha éghajlati és földraj- > zi adottságok következtében a je­lenleg 1,1 millió főnyi lakosság fő foglalkozásává a nomád pásztor­kodás vált A mongol pásztorok egész éven át vándorolnak az egyik legelőről a másikra, csupán rövid ideig telepednek meg egy- egy sivatagi kút mellett. Változást az 1921-ben lezajlott népi forradalom hozott, az ország életébe. Ekkor vált Mongólia köz­társasággá. A nép felemelkedését célzó program végrehajtását nagy­mértékben megnehezítette, hogy az ország termelőerői rendkívül fejletlenek voltak, nem rendel­keztek feltárt nyersanyagkészle­tekkel, sőt még azt sem ismerték, hogy mely területek alkalma­sak rendszeres földművelésre. A fejlődés meggyorsítása és az ország természeti kincseinek fel­tárása érdekében a II. világhábo­rú előtt a Szovjetunió, illetőleg napjainkban már a szocialista or­szágok is igen nagy segítséget nyújtanak a KGST keretében a Mongol Népköztársaságnak. Kü­lönösen fűtőanyagot, gépeket, közlekedési eszközöket, építő­anyagot és élelmiszercikkeket szállítanak az országnak, emellett hitelekkel és kölcsönökkel segítik a mongol népet Hazánk ez év első hat hónap­jában közel 40 millió devizafo­rint értékben bonyolított le for­galmat Mongóliával. A magyar szakemberek különösen a mongol mezőgazdaság fejlesztéséhez nyúj­tanak hathatós segítséget. A III. 19 A katonai elhárítás központjá­ban a munka lázas üteművé fo­kozódott. Az alezredes erélyes hangon osztogatta utasításait, hol személyesen, hol telefonon. — Menjen át a helyi rendőr­ségre, és hívjon onnan — uta­sította a megfigyelőt. Miután az néhány perc múlva ismét jelent­kezett és részletesen beszámolt Valter tevékenységéről, az alez­redes rövid gondolkodás után megkérdezte: — Mikor halad át a sínen a legközelebbi vonat? — Három és fél óra múlva. — Figyelje a helyet. Ha addig nem mutatkozik senki, a vonat áthaladása előtt vegye ki a cso­magot... Lehet, hogy robbanó­anyag. Küldök segítséget kocsi­val. Tűzszerészt is. Ha elvinnék a csomagot, felváltva ragadja­nak rá. Letartóztatni nem sza­bad! Az akciót ön vezeti! Végez­tem! Ezután a speciális alakulat el­hárító tisztjét hívta fel. Leadta neki a Valterra vonat­kozó rejtjelzett táviratot. „— Ha ötéves terv első négy éve alatt 124 kutat fúrtak a vízhiányban szen­vedő területeken. Emellett Ma­gyarország szerelt fel egy konfek­ciógyárat a 200 ezer lakosú fővá­rosban, Ulánbátorban, és felépí­tett egy állati termékeket feldol­gozó kombinátot Szón ginóban. egy órán belül nem vonulna be, kezdjék meg a körözést!” — fe­jeződött be az utasítás. Az alezredes cigarettára gyúj­tott, majd egy főhadnagyot ren­delt az irodájába. — Bartha elvtárs! ön átveszi a nő figyelését. Minden lépéséről tudnunk kell. Háromóránként jelentést kérek. Miután a főhadnagy távozott, az alezredes Pikót hivatta, és utasította, hogy szánjanak ki a Wesselényi utcába. Minden fel­használhatót szedjenek ki a menyasszonyából és Valteméből. Valterné a háztartás dolgaival foglalatoskodott, amikor Pikóék becsengettek. A kisírt szemű asszony annyi­ra meglepődött, hogy még csak hellyel sem kínálta őket. — ön özvegy Valter Endréné? — Igen — rebegte ijedten. — Az állambiztonsági szervek­től jöttünk — tért azonnal a tárgyra Pikó. — Kérem, hogy kérdéseinkre az igazságnak meg­felelően válaszoljon. Elsősorban a fia érdekében... A mama ájuldozott az ijedt­Tizenhat éves a Kínai Népköztársaság: Amikor tizenhat esztendővel ezelőtt, 1949. október elsején a pekingi Tien An Men téren a tömeg ujjongása közepette ki­kiáltották a Kínai Népköztár­saságot, s ezzel a világ legna­gyobb népességű országa meg­kezdte a szocializmus építését, Ázsia sok más, még gyarmati uralom alatt levő népe merí­tett ebből újabb erőt, mint ahogyan a kínai forradalmárok a világ minden forradalmi har­cosával együtt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméin lelkesedtek. A Kínai Népköztársaság létrejöttével jelentősen meg­változtak a nemzetközi erővi­szonyok — a szocializmus javá­ra. S a kínai nép minden sike­re — az acéltermelés növelése éppen úgy, mint a különböző nemzetiségeknek alkotott első ábécék, a sanghaji munkások­nak épült lakások, a tavaly a kínai mezőgazdaságiban elért nagyszerű eredmények — ha­tással van ezeknek az erővi­szonyoknak további eltolódásá­ra. Kína, amely néhány évti­zeddel ezelőtt még egyes impe­rialista hatalmak szabad va­dászterülete, csaknem játéksze­re volt, gyors ütemben válto­zott olyan szocialista nagyhata­lommá, amely nélkül ma már nemcsak az ázsiai, hanem a világbékével kapcsolatos kérdé­seket sem lehet megoldani. Bár az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság helyét még mindig a Csang Kaj-Sek klikk bitorolja, világszerte egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy a népi Kíná­nak az ENSZ-ben is el kell foglalnia az őt megillető he­lyet. Népköztársaságunk népe ezen az évfordulón is szívből köszönti a nagy kínai népet, további sikereket kívánva a szocialista építőmunkához és ahhoz a közös harchoz, ame­lyet népeink a kolonial izm us, az imperializmus ellen vívnak. Czinege Lajos Jugoszláviába érkezett Belgrád Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezeté­sével csütörtökön délelőtt ma­gyar katonai küldöttség érke­zett Belgrádba. A delegáció Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszternek, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság fegyveres erői helyettes fő- parancsnokának meghívására tíz napot tölt Jugoszláviában. Czinege Lajossal együtt Belg­rádba érkezett Csémi Károly vezérőrnagy, honvédelmi mi­niszterhelyettes, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöke, Bor- bándi János vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai főcso­portfőnöke és a néphadsereg több más magas rangú tisztje. A magyar katonai küldöttsé­get a batajnicai repülőtéren Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszter, Rade Hamovics ve­zérezredes, a jugoszláv néphad­sereg vezérkari főnöke, Kosz- ta Nagy nemzetvédelmi mi­niszterhelyettes és a jugoszláv néphadsereg több más magas rangú katonatisztje köszöntöt­te. Jelen volt a repülőtéri fogad­tatáson Zágor György hazánk belgrádi nagykövete és Fodor Gyula ezredes, a nagykövetség katonai attaséja is. (MTI) ségtől. Falfehéren remegett Kati is, akit időközben áthívtak Val- terékhez. — Január 31-én járt itt egy teddy-bundás nő. Ki volt az? Mi­óta ismerik? — fordult Katihoz a nyomozó. — Nem láttam. Én nem is lát­tam. Én itt sem voltam ... — hadarta megszeppenve a lány. — Igen, volt itt egy ilyen nő — mondta Valterné. — Mit akart? — Csak kérdezett valamit — felelte eltöprengve az asszony. — Azt kérdezte, hogy lakik-e itt valami Kovács Péter, vagy ki­csoda ... — No és? — Hát — tárta szét a karját Valterné — mondtam, hogy itt mi lakunk. — És mit felelt a nő? — Azt felelte — füllentette a fiát féltő asszony —, hogy ak­kor biztosan rossz címet adtak neki. Valami virágállványtakart venni. — Beszélt az ön fia ezzel a nővel? — Nem. Hívni akartam, de a nő azt mondta, hogy nem szük­séges. — Miért kellett volna ehhez a maga fia? Miért akarta be­hívni. Valterné a szája elé kapta a kezét. Dadogva hazudozott és egyre jobban belekeveredett az ellen tmondásokba. — ...Hát... meg akartam tőle is kérdezni... — Miért? Ö talán jobban tud­ja, mint ön, hogy ki lakott itt azelőtt? — Nem... csak hát... — Mondja, Valterné! — vágott közbe Pikó. — Miért utazott el korábban a fia, mint ameddig a szabacfeága tartott? — összevesztünk... összeve­szett Katival. — Mi volt a veszekedés oka? — Hát ez az ő dolguk... — Nos? — fordult a nyomozó Katihoz. — Mert... azt akarta... — Kati gondolkodott, hogy mit hazud­jon. — Azt akarta, hogy én... — majd teljesen nekibátorodva a nyomozó szemébe nézett. — Ez aztán teljesen a mi magán­ügyünk. Ehhez senkinek semmi köze. Még magának se! Csak nem képzeli, hogy... — Jól van — hagyta rá Pikó. — Önök nem beszélnek őszin­tén. Meg kell mondanom, hogy Valter honvéd nagy veszélyben forog. Talán még az élete is — tette hozzá a hatás kedvéért, majd távozófélben még megkér­dezte: — Tehát nem hajlandók az igazságot megmondani? Valterné és Kati gondolatai egymás mellett futottak. „Ti­zenöt év... tizenöt év...” jutottak eszükbe Vince szavai. — Kérem — mondta bizony­talanul Valterné. — Mi, amit tudtunk, azt megmondtuk. — Rendben van! önök most mindenesetre Velünk jönnek! — komorodott el Pikó százados. — Lesz idejük gondolkozni. A két nő remegő lábakkal szállt be a jól fűtött Pobedába. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom