Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-14 / 216. szám

1965. szeptember 14.'

4

Kedd

Kacagás Gyulán

Színházjegyek és tyúkok egy beszélgetés tükrében

Hűlt év nyáron meglátogattuk Jákfalvi Mátyásnét, a gyulai járási könyvtár olvasóját a Selyem utca 34-ben, megtudakolni, miként él és hogyan vélekedik a művelődés gyulai lehetőségeiről a sok száz olvasók egyike. Most ismét bekopogtattunk. Kíváncsiak voltunk, hogy megvalósult-e már valami azokból a családi tervez- getésekból, amiket akkor hallottunk. Például van-e már televízió?

Mintha csak tegnap távoztunk volna. Jákfalviné az ismerősöknek kijáró kedvességgel fogad. A most már 85 éves nagyanyó ugyanott ül a folyosón, a konyhaajtó előtt, mint akikor. Az ám. Lacika is „öregebb” lett, már három esztendős. Bent alszik, mondják és már vezetnek is, hogy nézzük meg. A hirtelenszőke hajú fiúcska az igazak álmát alussza, nem is zavarjuk csendjét, ki telepedünk a folyosóra, melynek a végére állított takarék tűzhelyen fő az ebéd. Az udvar egyik fáján piros almák gömbölyűdnek, a kertből hatalmas káposztafejek és vérvörös paprikacsokrok csodálkoznak ránk. Vége a nyárnak.„

— Későn ebédelünk. A férjem ugye, ács és hát hiába indul hajnalban, ihajd csak három körül jön haza. Mindig megvárjuk — kezdi a beszélgetést a fiatalasz- szony.

— Van már televízió? — kérdezzük nevetve.

Legyint:

— Igen, de olyan mérges vagyok rá. Elromlott. Ügy hullámzott benne a kép, akár a búzatenger. Egy évig, amíg a jótállás tartott, kutya baja se volt.

Kezét csípőre téve folytatja:

— Jól megdicsértem a készítőit, mikor bevittük a javítóba.

Hit szólnának, mondtam, ha a férjem olyan tetőt ácsolna, amelyik egy év múlva beszakad?

Az ajtófüggöny mögül mocor- gás, álmos hangok, Lacika ébredezik. Édesanyja besiet, majd azzal jön ki, hogy megint elszundított a gyerek.

— Csak hároméves, de akár az ördögfióka — panaszkodik amolyan elégedettséggel kevert panaszkodással.

— Tatabányán nyaralt, az uno- kahúgoméknál. Majdhogy haza nem kergették, olyan csintalan volt. Két hetet én is náluk töltöttem viszonzásul, amiért itt voltak egy darabig. Jó nekik, állami lakásuk van. Megfizetik azt a kis lakbért és kész. Labda verte ki az ablakukat. A gondnokság ingyen megcsináltatta nekik. Ha az én ablakom verődne be, fizethetnék. Meg aztán, sehol annyit nem keres a munkásember, mint a bányában. Ledolgozza a maga idejét és utána semmi gondja. A párom mégis azt mondja, hogy akkor se hagyná itt ezt a mi kis házunkat, városunkat, ha minden betört ablakát ingyen üvegeztetnék is!

— Jobb a magunkéban — jegyzi meg bölcselkedőn a nagymama.

Nyílik a kiskapu, mindenki arrafelé tekint, hátha már a gazda érkezik? Jákfalviné édesanyja

nyit ránk, kézen vezetve négy- esztendős unokáját, Tóth Erzsikét. Így aztán Jákfalviné egész kis csoport közepén beszélget tovább, tart szóval bennünket. Az idén megint csak kívülről látták a várszínházát. Viszont találkoztak a tévés Kovalikkal — mint nevezi —, aki a Dózsa - bemu t a t ó néhány jelenetének a felvételére érkezett ide.

— Gyulai gyerek a Kovalik. A húga most is itt él, a FÜSZÉRT-ben dolgozik — újságolja az asszonyka s a színháznál folytatja ismét.

— Járnánk mi oda, de borsosak a helyáraik. A jobbik helyért any- nyit kérnek, hogy az, a páromat is számítva, hatvan forintunkba kerülne. Két megtermett tyúk ára, tessék elképzelni! Így aztán csak azokat a darabokat élvezzük, amiket a tv is közvetít. Persze az legyen csak a legnagyobb bajunk, hogy drága a színházjegy. Hiszen egyébként mindenünk megvan — kulcsolja össze kötényén kezét. Mindenünk, értik — csak pénzünk nincs, toldja meg huncutkásan. — Ha háromezret kapunk havonta, az sem elég, máskor meg ezernyolcszázból is kijövünk. A csoda tudja, hogy van ez, de nem nélkülözünk, az bizonyos! Vállaltam a tsz-nél kukoricát. Nekik is jól jön a betakarításkor a segítő kéz, meg nekünk is, ami érte jár.

Szóba kerül a múlt meg a

régmúlt, amikor is jóval nagyobb gondok voltak, mint egy színházjegy, vagy hogy rossz a televízió. Valahogyan felbukkan Dundler Károlyinak, a mártírhalált halt 19-es gyulai proletárvezérnek a neve. Ö már akkor olyannak álmodta szeretett városát, mint amilyen ma; szépnek, virágzónak... A nagymama közbeszól:

— Itt vitték el szegényt negyedmagával a ház előtt a szuronyo- sok. Mi, asszonyok, csak néztük őket tehetetlenül. — Imádkozzatok értünk, asszonyok, mondta egyikük. Biztosan rájöttek a szerencsétlenek, hogy nem Csabára viszik őket, mint hírlett, hanem a vészhelyre... Átéltem mind a két háborút, de borzasztó is az. Az elsőben az uram, a másodikban a fiam volt oda. De csodák csodájára épségben került haza mind a kettő, hál’ istennek. Mondta is az öregem, nem megy ő többet mesz- szebbre, csak ameddig a gyulai harangszó hallik.

— Nem a messziségben volt a hiba. Mennyi gyulai utazik ma is az országhatáron túlra mindenüvé, még sincs baj belőle — jegyzi meg Jákfalviné édesanyja.

— Aztán hű-e még a könyvekhez? — kérdezzük a ház asszonyát kíváncsian.

— Miért ne lennék? Olvasója vagyok most is a könyvtárnak. A televízió is, jól elszórakoztat bennünket. Csak már kész lenne. Vasárnaponként fogjuk Lacikánkat és besétálunk a városba. Míg melegebbek voltak, sokat strandoltunk, most májú abba a szép fedett uszodába járunk.

— Nem is tudtam, hogy Gyula meg Csaba mekkora riválisok — fordít hirtelen a témán.

Kutya Minősítés

Fülelni kezdünk, hátha valami városfejlesztési vagy kulturális tárgyú versengésről van szó. A folytatás azonban más:

— Kimentünk a párommal múltkoriban a meccsre, hát csak ámultunk; a csabai meg a gyulai drukkerek meg tudták volna ölni egymást a gólok miatt!

Felkacagunk; hát csak ennyi? Velünk kacag az egész háznépe.

Huszár Rezső

Üj automata gépek, bővülő energiahálózat a Sarkadi Cukorgyárban

A hagyományos karbantartáson kívül több munkahelyet felújítottak, modern berendezéseket helyeztek üzembe a Sarkadi Cukorgyárban a feldolgozási idény kezdetére.

A répaúsztatót korszerűsítették, nagy kapacitású szennyvízülepítőt építettek mintegy félmillió forintos költséggel. A derítőberendezés révén gazdaságosabbá válik az üzem vízfelhasználása, kevésbé szennyezi a Feketeér vizét. Mintegy másfél milliós költséggel 8 új előmelegítőt szereltek fel és átA tü és cérna

gagman -je

Azt gondolná az ember: nem sokat lehet ésszerűsíteni azon, miképp varjanak meg vagy hogyan csomagoljanak be egy-egy inget, pizsamaöltönyt. Márpedig a békéscsabai férfifehérneműgyár újítói talpraesett ötletekkel jó né. hány százezer forintot takarítottak meg a gyárnak — és szereztek tisztes hasznot saját maguknak. Az elmúlt évben például 185 ezer forint utókalkulált nyereséget eredményezett az újítók tevékenysége,

A Csaba-szálló előtti kifli- standnál megáll egy fekete kutya. Szemét a polcra veti, majd bárgyú tekintettel nézi a vásárlókat. Az egyik gyerek megsajnálja, miközben arra gondol, hogy a kiskutyus éhes. Egy kiflit darabokra tép és eléje dobja olyan szeretettel és önzetlenséggel, amelyet csak gyerek tehet A jelenetre a kutya ásít, farkát lába közé húzza és az elárusító- hely mellett összekucorog, mintha alvásra készülődne. A gyerek a másik kifliért nyúl. Azt is a kutya elé teszi, mondván, ha a kifli a kutyának sem kell, akkor ö sem eszi meg! — sík —

Az újítási híréket tanulmányozza Mucsi Imre laboratóriumvezető, aki az elmúlt évben a tröszt gyárainak versenyében a legeredményesebb újító címet érdemelte ki. Az ésszerűsítéséből származó megtakarítás több mint 161 ezer forint értékű. Mellette Vandlik Györgyné technikus, aki gazdasági munkáján kívül újítási felelős is.

A duplatűs varrógéppel — Aradi István konstrukciója alapján — egyidejűleg három különböző műveletet lehet elvégezni. A behajtást, a betűzést és a felvarrást. Az elérhető egyévi élő- kalkulált megtaíkarítás 23 600 forint. Az újító Kéri Anna varrónőnek magyarázza a gép kezelését,

rendezték, részben pedig félautomatikus gépekre cserélték ki a centrifugasort. A több mint 4 millió forint értékű beruházás keretében csehszlovák és NDK gyártmányú gépekkel korszerűsítették a gyártás menetét.

A növekvő igények miatt szükségessé vált az energiahálózat bővítése. A DÁV közreműködésével új transzformátorállomást, korszerű kapcsolótermet építenek. Az üzem önálló villamos távvezetékével kapcsolatos munkálatok befejezés előtt állnak.

1965-ben pedig már az első fél évben 236 ezer forintot. A múlt esztendőben 27 600, az idén eddig 12 700 forint újítási díjat fizettek ki az ésszerűsítőknek.

A nagy filmgyártó cégek hivatásos gagman-eket alkalmaznak, akiknek dolga soha nem látott apró ötletek, szellemes megoldások kiagyalása. Nos, az ipari termelésnek is megvannak a maga ötletemberei. Vagy 15 rendszeres újítója van a gyárnak, közülük mutatunk be néhányat

Valamikor sok bosszúságot Okozott, hogy az ingek címkéit képtelenek voltak a szükséges változatokban a nyomdától megrendelni. Filipinyi János géplakatos kiváló bélyegzőmasinát szerkesztett, s most már tetszés szerint készíthetik a címkéket. Ahogy évről évre gyarapszik a gyártmányskála, úgy nőtt a gép jelentősége is. Ma már a többi gyárak is az újító bélyegzőgépét használják, akinek a nevéhez egyébként több más ész- szerűsítés is kapcsolódik.

Korábban az ingeket kissé nehézkesen csomagolták. Csabai Imre műszerész bemutatja az öt- etes kis szerszámot, amelynek se- iítségével könnyedén és gyorsan ehet az ingeket tasakjukba csúszhatni. Háromszor annyi munkát végeznek azonos idő alatt', ugyanakkor javult a minőség is, szebben, tetszetősebben tudjak adjusz- tálmi az árut. A munkásnők örömmel dolgoznak az újító által szerkesztett segédeszközökkel. Ez az, amire azt mondják: egyszerű, mégis nagyszerű!

Szöveg: Vajda János Fotó: Kocziszky László