Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Mérföldkő

a népművelésben

Az eddigieknél is több figyelmet a korszerű gondolkozás kialakítására

Budapesten, a Művelődésügyi Minisztériumban megalakult az Országos Népművelési Tanács. Létrejöttét a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány 2013/1965. évi határozatának köszönheti, s célját a szóban forgó rendelet „a népművelési tevékenység összehangolt irányításának biztosításában” jelöli meg. A 20. tagú tanácsban az egyes minisztériumok és a különböző tömegszervezetek képviselői foglalnák helyet. Elnöke Dr. Törő Imre akadémikus.

Mi lesz ennek az új szervnek .a feladata? Erről beszélgettünk Gönyei Antallal, a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztályának helyettes vezetőjével.

— A népművelés feladatairól az elmúlt évben élénk vita bontakozott ki az országban — mondotta Gönyei Antal. — Érintette ez a vita a népművelés valamennyi tartalmi és szervezeti feladatát Egyöntetű óhaj volt mindenki részéről, hogy tereljük egy mederbe a népművelésiben részt vevő különféle szervek erőfeszítéseit, javítsuk meg a koordinációt tartalmi, szervezeti, gazdasági kérdésekben egyaránt Mindezt megköveteli a tömegék általános műveltségéinek gyarapítása.

— Számos falusi, járásó, megyei művelődési otthon vezetője, s a népművelési munkában részt vevő tízezrek bizonyítják: az elmúlt években a fejlődés nyilvánvaló jelei meslett előfordult, hogy a kellő összhang hiánya miatt az erők elaprózódtak és a népművelési munkába fektetett erőfeszítések nem bizonyultak eléggé hatékonynak. Egymástól függetlenül szervezett ismeretterjesztő előadások, ankétok, rendezvények felaprózták az erőket. Nem mindig a legcélszerűbben történt a rendelkezésre álló szerény anyagi eszközök felhasználása sem.

— Javítani kell a közös tervezést a célszerűbb elosztás, a jobb felhasználás érdekében. Az utóbbi időben már történt változás, hisz a szakszervezetek és a Művelődésügyi Minisztérium közös utasításban szabályozták egyes népművelési intézmények, művelődési otthonok, könyvtárak közös fenntartásának kérdéseit. Ugyancsak a TIT, a szakszervezetekkel és a KISZ-szel közösen kidolgozta az üzemi és az ifjúság között végzendő ismeretterjesztés összehangolt elvét A módszertani irányítás megjavítását szolgálta, hogy például Budapesten a Szákszervezetek Budapesti Tanácsa és a fővárosi tanács az Egressy- klubban közös módszertani irányító központot hozott létre. Az Egressy-klub kísérleti műhellyé vált, amely bebizonyította, hogy összefogással a tömeg-kulturális munka feltételeit sokoldalúbban, gazdaságosabban lehet megteremteni, s amellett az elvi irányításban is jobban alkalmazhatók a korszerű módszerek.

;— A tapasztalatok nyomán már a múlt évben három megyében — Fehérben, Szabolcsban és Hevesben — a SZOT-tal közösen egybefogtuk a tanácsi és a szakszervezeti népművelési szerveket. Még ebben az évben további öt megyében

— Szolnokban, Hajdúban, Nógrádban, Zalában és Somogybán — ugyancsak létrejönnek a pénzt és ötleteket egy közös forrássá duzzasztó népművelési szervek. Ezt a folyamatot hivatott segíteni az Országos Népművelési Tanács is, amelynek megyei és járási megfelelőit ugyancsak a közeljövőben alakítjuk meg.

— A# kulturális tömegmunkában az eszmei, politikai nevelő munkát tekintjük legfőbb feladatunknak. Megfelelő teret, lehetőséget és még az eddigieknél is komolyabb figyelmet kívánunk szentelni a népművelésre, amely az emberék átformálásának, a korszerű gondolkozás kialakításának felelősségteljes munkáját segíti. Csak egyetlen példát az Országos Népművelési Tanács munkájára. Már az első alakuló ülésein beterjesztettük a művelődési otthonokról szóló, tudományos igénnyel megszerkesztett anyagunkat. Ebben 1959-től 1964-ig feldolgoztuk az ország 3504 művelődési házának munkáját egybefoglaló jó és rossz tapasztalatainkat. A művelődési házak jelentőségét elég egyetlen számmal bizonyítani: 1964- ben 51 millió ember fordult meg országszerte a művelődés otthonaiban. Ebben a számban azonban a könyvtárak és a kultúrhá- zakban működő mozik látogatottsága még nincs is benne!

— Felmérésünk egyik legérdekesebb mozzanata, amely a népművelési munkának egy meglehetősen új, még kiaknázatlan részét képezi: a népművelés és a televízió című fejezet. A televízió rohamos terjedésében egyes népművelők munkájukat nehezítő vetéüytársat látnak. Már a tavalyi országos értekezlet, de az azóta eltelt esztendő is bebizonyította: szó sincs itt rivalizálásról, sokkal inkább arról kell beszélni, hogy a népművelési munkások fontos segítőtársat kaptak, s ennélfogva ki kell használni a benne rejlő vonzó, a népművelési munkát új színekkel, ötletekkel felfrissítő lehetőségeket.

— Egy példa erre is. Bokor Péter „Száradunk” címmel jelentős történelmi filmsorozatot készít a televízióban. A XX. szabad fontosabb politikai, gazdasági és kultúrtörténeti eseményeit, korunk kimagasló személyiségeit — írókat, művészeket, tudósokat, stb.

— mutatja be igen vonzó

formában a filmarchívumokból előbányászott értékes filmtekercsek, dokumentumok segítségével. A népművelési évad során a művelődési otthonokban, tv-klu bókban — a sorozat alapján —- • feldolgozzák

századunk sorsdöntő fordulóit, felfedezéseit, eseményeit, stb. Kiállításokat szerveznek, a könyvtárak megfelelő történeti szakirodalommal készülnek fel a témakör még bel térj esebb megismertetésére. Tehát azt az érdeklődést, amelyet a filmszalag csak felkelt, tovább formálják. Ily módon újabb tízezrek előtt fog kibontakozni századunk, válnak majd ismeretessé az események közötti és mögötti összefüggések. A népművelési munkások számára folyóiratunk, a Népművelés októberi száma részletesen kidolgozott módszertani útmutatót közöl majd ennek a munkának elvégzéséhez.

— Az említett példa természetesen csupán egy a sok közül. Figyelmünket elsősorban az idei évadra koncentráljuk.. Igyekszünk úgy ösztönözni a népművelők munkáját; hogy maradéktalanul megfeleljenek a sok milliós érdeklődésnek, mind a korszerű igényeknek, követelményeknek — mondotta befejezésül Gönyei AntaL

B. T.

KÖRÖST AJ

Mladonyiczky Béla

Nyugtalan éjszakák

A zsidókat már a zsi" lipnél kísértük. Szorosan mentek egymás mellett. Az a lány nem szólt addig, amíg a sorozat át nem kaszált rajtuk. Akkor sikál tott.

— Ismeri ön Müller doktort?

Tavaly a városban ért a nyár. Megszoktam már a kőházak áporodott nyugalmát. Az idei nyárban elvesztettem valamit. Néha órákig fekszem álmatlanul a víz- és nádszagú sötétben. Az emlékek elleni nem jó orvosság a cigaretta meg a gin,

— Doktor Müllert?

Néztem az arcát. Aranykeretes szemüveg, vörös- szőke haj. Ahogy nevetett, keskenyre szűkült a szeme. Most azt a kis vörös nőt kísérte be a táncparkettre, akit itt csíphetett fel a nyaralótelepen. Valami gyors számot játszott a zenekar. Vadul pergett a dob, néha úgy éreztem; beszakítja a dobhártyámat a zaj.

— Igen, ismerem Müllert.

— Mi van magával?

— Semmi.

— Rémesen el sápadt! Baromi meleg van itt.

— Meleg — mondtam ká- bultan. Vége volt a számnak. Müller karon fogta a vörös nőt, és elindult felénk.

— Ne igyon annyi gint, a légcsövének se használ — mondta és átsietett az ő asztalukhoz, i— Próbálja meg a pezsgőt

— Utálom.

— Én is utálom. Jobban szeretem a málnaszörpöt. De ha azt hozatnék, kiröhögne a pincér.

kJ evettek. Aztán vala- mii hülye viccet mesélt. Láttam, hogy mindenki nevet az asztalnál. Judit is. Ebben a zaklató nyárban csak Judit jelent nyugalmat. Szerettem a hosszúra nyúlt sétákat vele a sercegő homokon. Csak a kis zsidólány sikoltozott. Ahogy csúszott le az agyagos töltésen, olyan volt, mint egy meglőtt madár. Ujjait begörbítette, lazasan keresett valami kapaszkodót.

— Rosszul érzed magad, Mackó?—Judit aggodalmasan nézett rám, meglógta a kezem,

— Forró vagy. Menjünk?

— Jó — mormogtam — menjünk.

A társaság sajnálkozott. Külön kezet kellett fognom mindegyikükkel. Mül- ierrel is. Hidegen csillogott a szemüvege, ahogy rámpillantott.

— Holnap azért lejönnek? — kérdezte búcsúzóul.

Persze. Csak menjünk már, de tudtam, a levegőn sem lesz jobb.

Ez az éjszaka sem hozta meg az enyhülést. Álmatlanul dobáltam magam az ágyban, s reggelre epeízű lett a szám a cigarettáktól. Ezen az éjszakán megint ott voltam a gáton. Ott mentem a vizes, rettegő emberek után. Üjra hallottam a kurta sorozar

tot, a csobbanásokat, s utána a csendet.

De nem én lőttem!

Elfordítottam a fejem a falu felé, amerről jöttünk. Akkor húzta meg Müller a ravaszt.

Ezen a nyugtalan éjszakán megérlelődött valami bennem.

üdít akkor jött be a szobámba, amikor már öltöztem. Bizonyára nagyon elgyötört lehetett az arcom, mert ijedten nézett rám.

— Hova sietsz, Mackó?

Megkötöttem a nyakkendőm. Eszembe jutott, hogy borostás lehetek. A leeresztett redőnyön átszűrődött a napfény. Néztem egy darabig a fénysugarakban táncoló porszemeket.

— Mennem kell, Kócos- kám.

Vártam, hogy kérdez valamit. De hallgatott.

— Megértesz, ügye? Délre visszajövök.

— Jó — mondta gyöngéden — menj csak. A Trabant kulcsa nálam van.

— Kösz — mondtam és zsebre vágtam a kulcsot. Mentem kifelé, de a hangja megállított a küszöbön.

— Messzire mész?

— Semmi. Talán tizenöt kilométer. Mondom, délin itt vagyok.. Egy vacak kis falu. G. a neve. Ha ez mond neked valamit.

— Szevasz — mondta és hallottam, hogy felengedi a redőnyt. Poros makadámút vezet G. felé. A gödrökben nagyokat ugrott a Trabant. Néha pótkocsis vontatók jöttek szemben, ilyenkor lehúzódtam az út szélére. Kilenckor megpillantottam a tornyot. Az út

Leányka

befutott a fehérre meszelt

házak közé. A főtéren bömbölt a hangszóró. A tanácstitkárhoz utasítottak a falubeliek. „Régi ember, sok mindent tud mondani az elvtársnak” — mondták.

Kíváncsian nézett végig ajtam.

— Az elvtárs újságíró?

— Nem — mondtam zavartan. — Magánügy.

— Nocsak — mondta meglepődve, aztán maga alá húzott egy széket. — Tessék, hallgatom az elvtársat.

\/ égighallgatott. Néha

’ felállt, az ablakhoz ment, s tűnődve nézett ki az utcára. Amikor befejeztem, sokáig csend volt a füstös szobában.

— Igen — mondta — emlékszem. Annál is inkább, mert az egész háború alatt az volt az egyetlen gyilkosság itt a faluban. Kije volt magának az a zsidólány? — kérdezte hirtelen.

Hallgattam.

— Rokona, ismerőse? — nyugodtan nézett rám. Aztán, amikor nem válaszoltam, vállat vont. — Különben mindegy. Várjon egy kicsit, elkísérem a zsiliphez, ott történt.

Végigballagtunk az S alakú gáton. Forrón tűzött a nap. A víz ugyanolyan mozdulatlan volt, mint akkor. Volt valami félelmetes abban a mozdulatlanságban.

— Ősszel szoktuk lehalászni — mondta, mert észrevette, hogy a vizet nézem. — Sok ponty van benne. Némelyik ötkilós is.

Odaértünk a zsiliphez. Innen már nem látszottak