Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
1963. szeptember 1. ’ 4 Szerda Napirenden az iparitanuló-képzés helyzete Cikkeink nyomán: Válaszol a Vízügyi Építő Vállalat gyulai főépítésvezetősége MEGYEI IGAZGATÓI ÉRTEKEZLETET TARTOTTAK a közelmúltban a békéscsabai Mii. M. 611 számú ipari tanuló-intézetben. A megyei intézet igazgatója, Tóth Pál ismertette a megyében működő i peri tan u ló- iskoláik eiőtt átló feladatokat és elemezte a tanulóképzés jelenlegi, helyzetét. Vitaindító beszédében ismertette, hogy a megyében több mint hatezer ipari tanulót képeznek a különböző üzemeikben, termelési egységekben, iparágaikban. Megállapította, hogy a korábbi évekhez képest a tanulók létszáma jelentősen emelkedett, s ezzel párhuzamosan növekedtek a gondok is. Általános, hogy mind a gyakorlati képzésben, mind az elméleti oktatásban évről évre nagyobb feladatokat kell megvalósítani, de a feltételek igen csekély mértékben állnak rendelkezésre. Az értekezlet négy fontos kérdést vitatott meg. Elsőként azt, hogy az* iparitanuló-képzés mennyire szolgálja a megye szakmunkás- szükségletének kielégítését, s milyen támogatást adnak az illetékes állami szervek a tanulóképzés megfelelő színvonalának biztosításához. A második kérdésben a szakmunkás-szükséglet tervezését s az e téren mutatkozó hiányosságokat vitatták meg, míg a harmadik kérdésben az ipari tanuló-képzés korszerűsítését, a középfokú oktatás bevezetésének lehetőségeit vitatták meg. Negyedik kérdésként az iskolai KISZ-szerv e zet ek nevelési feladatait, a KISZ-mim,ka hatékonyságát tárgyalták. A VITAINDÍTÓ ELŐADÁS után elsőként Tarkovács Imre, a békési iskola igazgatója szólalt fel. Hozzászólásában arról beszélt, hogy Békésen a megnövekedett tanutólét&zám miatt komoly helyi- séggondokkal küszködnek. — Az idén — mint mondotta — 422 tanuló oktatását kell biztosítani a meglévő három tanteremben, s ez komoly problémát jelent. A helyi szervek tárriogatásával kapcsolatban elmondta: sikerült elérni, hogy a pártbizottság. foglalkozzon a tanulóképzéssel, s ez jó hatással volt. A tervezéssel és a felvételekkel kapcsolatban megállapította, hogy a vállalatok munkaügyi felelősei nem ismariik a rendelkezéseket, s olyan szerződéseket kötnek, amelyek nem érvényesek, s ebből komoly bonyodalmak keletkeznek. Gasz&onyi József, a szarvasi iskola igazgatója hiányolta, hogy a tanácsi szervek Szarvason nem foglalkoznak kellően az iparita- nuló-képzéssel, holott 330 ipari tanulót foglalkoztatnak jelenleg. Sok probléma adódik a felvételeknél. Nem tartják be a teivezési előírásokat, gyakran családi kapcsolatokon alapszik a felvétel. A vállalatokat illetően megállapította, hogy nem fordítanak kellő gondol a tanulók megfelelő gyakorlati képzésére. Gyakran, még a legszükségesebb szerszámokat sem biztosítják, s ez kihat a tanulók gyakorA SZOLNOKI CUKORGYÁR A GYÁRTÁSI IDÉNYRE 18—60 ÉVES férfi segédmunkásokat AZONNAL FELVESZ; EBÉD, VACSORA, SZÁLLÁS TÉRÍTÉS ELLENÉBEN BIZTOSÍTVA. 88746 lati felkészültségére, ami a gyenge szakmunkásvizsga-eredményekben tükröződik. AZ EMELT SZINTŰ szakmunkásképzéssel kapcsolatban Gaszto- nyi József elmondta, hogy feltétlenül helyes és szükségszerű megoldani, de a jelenlegi körülmények között ez még nem megoldható. A KISZ-m,unkát illetően elmondta, hogy alig tudnak valami eredményt elérni az iskolában, mivel a tanulók zöme a vállalatoknál KlSZ-tag, s ennélfogva az iskolai KlSZ-munkába nem lehet őket bevonni. Zsedényi Lajos, az orosházi iskola igazgatója hozzászólásában arról beszélt, hogy a korábbi évek erőfeszítései, melyet a tanulóképzés fejlesztésére tettek, nem hozta meg a kívánt eredményeket. Igen gyakori, hogy már a tervezésnél jelentkeznek a problémák. Sem a tanács, sem a KISZÖV, sóm a KIOSZ nem ad megfelelő tájékoztatást a várható beiskolázásról, s így az oktatás megszervezése csak az utolsó pillanatokra marad. A körültekintő tervezés hiánya nagy fluktuációkat idéz elő. Nagy számban hagyják ott a vállalatokat a szakmunkásvizsgát tett fiatalok. A TANULÓK ERKÖLCSI NE- VELÉSÉVEL foglalkozva komoly hiányosságként állapította meg, hogy az új iskola megépítésével nem oldották meg a problémát, mert mire elkészült, máris kicsi lett. A jelenlegi 700 tanulót hat tanterembe kell bezsúfolni. Gond az is, hogy nem építettek egy ipa- ritanuló-otthont, pedig igen nagy számban kell beiskolázni a járás területéről olyanokat, akik bejárási nehézségekkel küzdenek. Előfordulnak olyan esetek, hogy a tanulóknak éjszakákat kell eltölteni várótermekben, a közlekedés hiányossága miatt... A gyomai iskola gondjairól Kornes Gergely igazgató panaszkodott. Bírálta a vállalatok felelőtlen munkáját. Megállapította, hogy a ktsz-eknél jelenleg jobban halad az oktatás, mint az állami vállalatoknál. A beiskolázásnál is komoly hiányosságok mutatkoznak. Sógorság, komaság elve érvényesül, míg a jóváhagyott terveket semmibe veszik. Példaként említette a Körösi Állami Gazdaságot, ahol eredeti terv szerint tíz tanulót kellett volna felvenni, de mire a beíratásra került a sor, 25- öt vett fel a gazdaság. Mivel a terveket a minisztérium adja, a 15 főt nem lehetett beíratni. Pótkeretet kértek, s mire az megjött, nem volt jelentkező. A KISZ-MUNKÁRÓL SZÓLVA Kovács Gergely megállapította, hogy olyan körülmények között, mint ami Gyomán van, nem lehet dolgozni. Az iparilanuló-iskola albérletben működik — általános iskolában — s csak délután van tanítás este fél 8-ig. Azután pedig már nem lehel a tanulókat ott tartani KISZ-foglalkozásokra. A legmostaháibb körülményekről Dér Mária, a kereskedőtanulóiskola igazgatója számolt be. Elmondta, hogy megyei szinten 450 kereskedelmi és vendéglátóipari tanulót oktatnak úgy, hogy csupán három tanterem áll rendelkezésre. Szinte érthetetlen, hogy a tanácsi szervek annyira nem fordítanak gondot a kereskedelmi tanulók képzésére, hogy valamit is tennének a problémák megoldására. Évek óta tanítanak a ligeti vendéglőben, s különböző kultúrtermekben a legmostohább körülmények között. Hiába a vállalatok önfeláldozó segítsége, ha helyiség hiányában nem lehet komoly munkát kifejteni. A minisztériumnál hiába kopogtatnak, azzal utasítják el kérésüket, hogy a megyei tanácsra tartozik. A megyei tanács viszont nem tesz semmit. Sürgős intézkedésre lenne szükség, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóképzés ügye rendeződjön. Az értekezleten lészt vett és felszólalt Petrovszki István, a KISZ megyei bizottságának titkára is. Felszólalásában foglalkozott a megyei iparitanuló-képzés területén tapasztalható gondokkal, majd hangoztatta: feltétlenül vál. toztatni kell a jelenlegi körülményeken. Elmondta, hogy meg kell szüntetni azt a szemléletet, ami jelenleg is uralkodik, hogy a nyolc általánost gyenge eredménnyel végzett fiatalok kerüljenek tanulónak ipari pályára, holott igenis fontos, hogy művelt szakmunkások kerüljenek a munkapadok mellé. Az iskolai KlSZ-szerveze- tekről szólva hangoztatta, hogy főleg az erkölcsi nevelésben kell nagyobb eredményt elérni — becsületes helytállásra kell nevelni a fiatalokat. VÉGEZETÜL ARRA KÉRTE az iskolák igazgatóit, hogy a vitaindító előadás négy szempontjának megfelelően dolgozzák fel a tanulóképzés problémáit, s azt jutassák el a megyei bizottsághoz, mivel a közeljövőben a KISZ végrehajtó bizottsága tárgyalni fogja a megyében folyó ipari tanuló-kép. zés helyzetét. A megyei igazgatói értekezleten még több problémáról esett szó, s ebből világosan látszott, hogy a közvetlen felelősök szívügyüknek tekintik a megye szakmunkásutánpótlásának ügyét. Ez azonban kevés. Szükséges, hogy az állami szervek, a vállalatok vezetői is nagyobb figyelmet fordítsanak a szakmunkásképzésre, mert rengeteg gond akad. Nagyobb körültekintéssel azonban lehetne javítani a jelenlegi helyzeten. Háló Ferenc Augusztus 26-i lapszámunkban megjelent „Lányomnak mondom, vöm is értsen belőle” című cikkünkre az OVF Vízügyi Építő Vállalat Gyulai Főépítésvezetősége válaszolt, s válaszlevelében leszögezi, hogy a cikk megjelenése előtt már: „... a vállalat szakszervezetétől kértünk segítséget, hogy szállásaink, klubhelyiségünk és irodánk megfelelő berendezést kapjon s a Gyulai Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalattól beszerzett üzemi étkeztetés megfelelő minőségűre változzon...” — írják levelükben. Csatoltan megküldik a szakszervezeti bizottsághoz írt kérelmet a fentiekkel kapcsolatban, a következő kommentárral: „...A cikkel minden vonatkozásban egyetértőn, és —t miután mindeddig központunk a beküldött felszerelési igényünkre választ nem adott — a szakszervezet segítségét kérjük ... igen hasznos lenne, ha a munkahelyek felszerelésével törődő gondoskodással foglalkozna a vállalat, hogy ne kerüljön sor a Békés megyei Népújságban hasonló cikk megjelenésére akkor, amikor a munkahely mindent elkövet a rossz állapotban lévő elszállásolási módok felszámolására...” ■ Mindezek az együttérző és helyeslő sorok azt bizonyítják, hogy a gyulai építésvezetőség egyedül áll a munkásszállás problémájának megoldásával, s kéri — jogoA termelőszövetkezetek 1964/65. évi úgynevezett áthúzódó beruházásai közül augusztusban hármat fejeztek be, s adtak át rendeltetésének. Méhkeréken a Balcescu Tsz egy vasvázas színnel, az örmény- kúti Egyetértés Tsz egy 98 férőhelyes szarvasmarhaistállóval, az ókányi Petőfi Tsz pedig egy bővített tehénistállóval lett gazdagabb. A közös gazdaságok házi építőbrigádjai — ideértve a mezőkosan és helyesen — a szakszervezet segítségét. Levelük végén arra hivatkoznak, hogy kísérje a lap figyelemmel a munkásszállás helyzetét. Ezt ezúton megígérhetjük, s egy hónap múlva új körutat teszünk a megjelölt munkásszállásokon, hogy lemérjük a vállalat és a munkások által jogosan kért változást. * * * Lapunk augusztus 18-i számában YB 20—30 és UA 17—68 címmel bíráló írás jelent meg az említett rendszámú gépjárművek személyzetének bucsai magatartáséról. Cikkünk nyomán az autóközlekedési vállalattól a következő levelet kaptuk: „Folyó hó 18-ám YB 20—30 és UA 17—68 címmel cikk jelent meg a Békés megyei Népújságban, melybein a fenti rendszámú gépjárműveink személyzetének maga. tartását kifogásolják. A cikk alapján elbeszélgettünk ezen gépjárműveink dolgozóival, és igyekeztünk meggyőzni őket arról, hogy a nagy nyilvánosság előtt — és főleg iskoláskorú gyermekek előtt — mennyire helytelen munkájukat káromkodva, s nem megfelelő jelzőkikel tarkítva végezni. A beszélgetés folyamán dolgozóink megértették magatartásuk helytelenségét, és ígéretet tettek arra, hogy a jövőben figyelemmel lesznek a környezetükre, és nem fognak olyan hangon társalogni, mint a kérdéses időpontban.” vácsházi tsz-vállalkozást is — ebben az évben 74 millió forint beruházást valósítanak meg üzemi építkezés és felújítás címén. Ha az anyagellátásban különösebb zavar nem lesz, úgy a 74 millió forintos programjukat szeptember végére, októberre teljesítik. Ugyanakkor a vállalati beruházások csak óv végére valósulnak meg. Ezek átadására, műszaki átvételére december második felében kerül sor a legtöbb helyen. cára! Védekezzetek a véresen vag- dalkózó rendőrkarddal, a földmunkás anyák testébe fúródó csendőrszuronyokkal szemben!” A jövendő fáklyája — 1930. szeptember 1. — Már úgy látszott, hogy nincs ki. út: a gazdasági világválság gőzhengere utolérte az angyalföldi munkást, az alföldi parasztot és csak idő kérdése, hogy mikor Toppantja össze. Már úgy látszott, hogy némán fog a gőzhenger alá feküdni, mert annyi ereje sincs, hogy segélyért kiáltson ... 1930 perzselően forró nyarán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egynegyede — nézett szembe azzal a — mi nemzedékünk számára elképzelhetetlen — perspektívával, hogy a tél folyamán, ha addig nem történik valami, családjával együtt éhen hal. A nyomor megdöbbentő formában fakadt fel. Győrött 1500-am a munkanélküliek közül — kemény, büszke emberek — azzal a kéréssel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulási engedélyt. Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha követeléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a börtönbe, legalább ott nem fordulunk fel éhen ’. Budapesten a tömeg péküzleteket vert széjjel, hogy egy falat kenyérhez jusson. „A nemzet egy nagy család, amelynek össze kell tartani. Mind- annyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy közelebb jussunk céljainkhoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfőméltósága mondani tudott a salgótarjáni munka- nélküli bányászoknak. A Főméltóságú Asszony nyomorenyhítő akciója, „106 kis rongyos felruházása”, a „szegények karácsonyfája” — ez volt minden, amit a Hcxrthy- rendszer „tenni” tudott az éhhalállal küzdők érdekében. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éhhalálnak: a láthatatlan, a föld alá kényszerített, rendőrkopólktól hajszolt, börtönkamrákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlevő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. A csepeli viskókban, ferencvárosi berakok ban, hódmezővásárhelyi tanyákon kézről kézre jártak a sokszorosított röplapok: „Ki az utA röplapok nyomán ökölbe szorított kezű emberek jelentek meg a Rákóczi úton, kiszikkadt kubikosasszonyok nekimentek a csendőröknek Kiskundorozsmán, a csongrádi csendőröket csak a kivezényelt katonaság mentette ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 elején az utcára mentek a munkanélküliek Szegeden, Debrecenben, Gyöngyösön, Szentesen, Miskolcon, Kiskunfélegyházán. Ha az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyára nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára. A Szociáldemokrata Párt — bármilyenek voltak is vezetői — munkáspárt volt: a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára. Így született meg a határozat: 1930. szeptember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkásvárosokban. „Munkások! Munkanélküliek' Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre Műszaki átadás néhány építkezésen
