Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

t W65. szeptember 1. 5 Széria Fiatal szakemberek ankétja a Debreceni Agrártudományi Főiskolán A fiatal mezőgazdasági szak­emberek helyzetéről szeptember 1-én egynapos értekezletet tarta­nak Debreceniben az Agrártudo­mányi Főiskolán. Az ankétot a KISZ Központi Bizottsága, a MBDOSZ, a Földművelésügyi Mi­nisztérium, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület és a Debreceni Agrártudományi Főiskola szervez­te. Megyénkből tizenhét okleveles gazda, olyan fiatal utazik Debre­cenbe, akik tanulmányaikat az ot­tani Agrártudományi Főiskolán fejezték be. A részvevőknek Misi Sándor elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának osztályvezetője A fiatal mezőgazdasági szakember az üzem és a falu társadalmi éle­tében címmel vitabevezető elő­adást tart. Megkezdődött a jelentkezés Békéscsabán a Mokri utcai sorházakra Több építőipari ktsz közremű­ködésével épülő békéscsabai Mokri utcai sorházak első tömbje elkészült. A lakások átadására a közeljövőben kerül sor. Az OTP Békés megyei Igazgatósága most a sorházak értékesítése kapcsán jelentkezési lapokat bocsát ki azok részére, akik itt kívánnak két-, nógyszobás lakást vásárolni. A modern, több beépített bútor­ral ellátott lakások iránt máris igen nagy az érdeklődés s a je­lentkezésekből arra lehet követ­keztetni, hogy a jövőre befeje­zésre kerülő lakások is még ez évben gazdára találnak. hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykörútira a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzel­mes elszántsággal: Munkát! Ke­nyeret!" — hangzott a kommu­nisták szava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órá­ra kitűzött tüntetés útvonalán már 9 órakor sűrűsödtek a járó­kelők. 10 órára az Andrássy út (a mai Népköztársaság útja) feketél- lett a tüntetőktől. Fegyelmezett, komor fenyegető sorokban höm- pölygött — egyelőre némán — a tömeg. „A tömeg járó erdórengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termo fotel talpa, tenyere, Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tömeg­ben menetelő József Attila. És egyszerre csak megszólalt: „Munkát! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!’’ „Éljen a Kommu­nista Internacionálé!’’ A tüntető sorok között — először bátortala­nul, majd erőre kapva — egyszer­re csak felzengett: „...A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk s minden leszünk...” „Jelentem, hogy 1930. évi szop­NYITOTT KAPU Volt egy meleg, viharokkal teli nyár, és a művelődési otthonok számára már itt az ősz. Kezdődi* az új évad, az új népművelési év. Kezdődnek a gondok, bajok, el­készültek a tervek, s most jón majd a „nagyja” — végrehajtani, Battonyán, a József Attila Mű velődésii Otthonban a évszakok fi- ! az is betért, aki nem akart... mert nyitva volt a kapu. Évad előtt, nyár végén láttuk, s örökítettük meg a fiatalokat és idősebbeket, akik az elmúlt két hónap alatt is magukénak vallot­ták, otthonuknak tekintették a József Attiláról elnevezett műve­lődési otthont, őket találtuk, akikről hírt adunk. A többiek ezen az esten másutt szórakoztak. A tamburások csak másnap pró­báltak, Tiszai László népdaléne­kes csak késő este ért rá, hogy egyeztesse programját a turnéra induló táncosokkal. A klub tagjai csendesen vitáztak, a másik sa­rakban vidám fiatalok játszottak asztali fuballt. Ez a kép fogadott minden látogatót a nyári két hó­napban, aki híva vagy hívatlanul betoppant a szélesre tárt kapun a művelődési otthonba. A nemzetiségi együttes 15 éves jubileumára kiállítást készítettek a fotószakkör tagjai. Dr. Leip- nickel Béla negyed százada fo­tózik, orvosi rendelője mellett legkedvesebb „barlangja” a fotó­labor. A nyáron szó sem lehetett pihenésről: a termelőszövetkeze­tek életéből, a nyári munkákról készítettek felvételeket, s a szak- i kör 18 felnőtt és 15 fiatal tagja j gondos válogatás után most új tablókat készít. Ezen az estén a összefolytak, működtek a szakkö­rök, próbáltak az együttesek, s estéről estére kigyúltak a hívo­gató lámpák a klubban is. Talán ' tember hó 1-én déli fél 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli paran­csára 19 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem kiküld- ve’’ — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. „Alighogy az Iparcsarnokot elhagytuk, az úttesten, a járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni, szidal­mazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam... A tömeg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és már- ványlapokikal dobálózva közele­dett felénk, mire lőfegyver hasz­nálatát rendeltem el... A tömeg csak akkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatását hallották... Damyi'k János galgahévízi épí- tőmunkás holtan borult a köve­zetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harc — barikádharc a for­radalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban halad­tak a vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Ka­posvár, Székesfehérvár több ezres munkástömegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a böí-tön elé vonult, a le­tartóztatott kommunisták kisza­badítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tünte­tők ellen. jubileumi tablókat nézegették, s fájó szívvel mondták ki az ítéle­tet: ezen helyezzük el a nyári ké­peket a falu középpontjában! A És másnap már tudta az egész világ: ä magyar proletariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egész ol­dalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás­gyűléseket tartottak. Franciaor­szágban „Szeptember 1 Bizottsá­gok” alakultaik a magyar munká­sok segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodó osztály pá­nikba esett. A koronatanács rend­kívüli ülése foglalkozott a tünte­téssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegyver- használatra. A közmunkák ké­sőbb belevesztek a „magy. kir.” bürokrácia szövevényébe. A foko­zott fegyverhasználat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottal tanúsítják. „A múlt kísértete — a jöven­dő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A fáklya még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkás- osztály végleges felszabadulásé­hoz vezetett. Borsányi György a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa be az erősítőt, szervezték saját maguknak a programot a műve­lődési otthonban — unos-untalan eljátszani a választott melódiát, mert leégni ném szabad! Mind a két fiú a szegedi szakiskola hall­gatója, játszanak gitáron, bőgőn, csellón, hegedűn, zongorán, kla­rinéton, pisztonon, s ki tudja hányféle hangszeren, bőven ki­telne belőlük — kettőjükből, de Lovászi Mihállyal bővítve hár­mukból — legalább négyfajta ze­nekar. Legszorgalmasabbak talán a bélyeggyűjtő szakkör tagjai vol­tak. Minden hétfőn ott szorong­felvételeket meg eltesszük az al­bumba! Mezőkovácsházán megalakult a napokban a járási tánczenei klub. Szentesi Sándor és Darvas László ezen az estén különpróbán „han­golt össze”, mert gitárzenekarral készültek a bemutatkozásra. Ez a felkészülés alaposan igénybe vet­te a nyarukat. Már csak azért is, mert minden vasárnap tánczenét szolgáltattak a bálákon, s a köz­beeső hétköznapokon kapcsolták tak a könyvtárban Kiisik Bé’a bácsi, a bélyeggyűjtő kör alelnö- ke körül, hisz az ő reszortja volt az új sorozatok, egyes példányok megjelenésének szemmel tartása • Az új tanévre is érvényes a nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatásáról szóló rendelkezés és rendelése. Csereberéltek, meg­vitatták a bélyegek földrajzi ho­vatartozását, nagyítóval vizsgál­ták a fogazatok számát.... Legutoljára Lengyel Mária, Ka­tona Albert, Dódity Vera, Lovászi Mihály és Roczkó Vászika érke­zett. A 33 tagú nemzetiségi együttes táncosai néhány hét múlva Dunántúlon vendégszere­peinek. (Ádám — Kocziszky) A művelődésügyi miniszter még a múlt évben átmeneti jelle­gű rendelkezést adott ki a nyug­díjas pedagógusok foglalkoztatá­sáról. A korábbi utasítás hatá­lyát — tekintettel az egyes helye­ken még meglévő pedagógushi­ányra — kiterjesztették az 196 < 1966-os tanévre is. A rendelkezés értelmében a Művelődésügyi M- nisztérium felügyelete alá tarto­zó alsó- és középfokú oktatási in­tézményeknél foglalkoztatott szakképzett nyugdíjas pedagógu­sok korlátozás nélkül megkapjak nyugdíjukat, ha a havonkénti dí­jazás óvónőknél nem haladja meg a 720, tanítóknál a 800, főiskolát végzett tanároknál a 900, egyete­mi végzettségű tanároknál a 950 forintot. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom