Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

tWS. szeptember 1. 3 Szerda Befejezéshez közeledik a dohány törése Íjkígyóson, Nagyszénáson és Méhkeréken A fermen tőtó az átadás A Békéscsabai Dohánybeváltó Üzem körzetében 815 holdon ter­melnek dohányt, főleg szabolcsi fajtát. A Moós István üzemvezető elvtárstól kapott értesülések sze­rint az aljlevelek törését július 10-én kezdték, de mór javában törik az anya- és a hegyleveleket is. Sőt Újkígyóson. Nagyszénáson és Méhkeréken rövidesen befeje­zik a dohány szünetelését. Az idei termés minőségén na­gyon sokat rontott a jégverés és a peroncszpóra. A jég 315 holdon okozott 15 és 90 százalék közötti kárt. A peronoszipóra pedig lé­nyegében csak egy 10 holdas má­sod vetésű táblát került el Doboz határában. Az elemi kórok miatt a holdanként! termés mindössze 8 mázsa körülinek mutatkozik. Ezért a feldolgozó ipar engedé­gyárak sürgetik megkezdését lyezte néhány jó adottsággal ren. delkezö szövetkezetnek, hogy kacsdohányt és sarjüdohányt ter­meljenek. A beváltó üzem körlevélben kérte a termelőszövetkezeteket, hogy legkésőbb szeptember 3-án kezdjék meg a megszáradt do­hány átadásét. Egyrészt azért, mert a páradús idő nagyon ked­vező a dohány szállítására és át­vételére. Másrészt a fermentáló gyárak most korlátlan mennyi­ségben át tudják venni ezt a do­hányfájtát, amelynek a feldolgo­zásához hozzá akarnak látni. Moós elvtárs szerint azok a szövetkeze­tek járnak jól, amelyek mielőbb átadják az aljlevelű dohányt, mert később ennek az átvétele háttérbe szorul. Mintaügyvitel-tapaszlalatcsere A megyei tanács mezőgazdasági osztályának kezdeményezésére egy évvel ezelőtt mintaügyvitelt valósítottak meg az orosházi Pe­tőfi Termelőszövetkezetben. Bal- logh Tibor, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának fő­könyvelője ezzel kapcsolatban el­mondotta, hogy a Petőfi Tsz-nek ez nem jelent többletmunkát, csupán az előírásos könyvelés al­kalmazását. Annak idején azért esett erre a tsz-re a. választás, mert erre a munkára a feltételek itt voltak a legjobbak. Augusztus 31-én, kedden ezt a mintaügyvitelt tanulmányozták a járási és a városi mezőgazdasági osztályok könyveléssel foglalkozó beosztottai. E látogatás után a következő hónapokban 6—7 ter- medőszövetkeaet igazgatóságával beszélik meg a mimtaügyvitelre való áttérést. Ezeket a tsz-eket a megye különböző pontjain jelölik ki, s ezek köré alakul majd ki 1969—70-ig az a szövetkezeti kör, ahol az előírásos ügyvitelt alkal­mazzák. Még ebben az évben az oroshá­zi termelőszövetkezetek vezetői, főkönyvelői, agromómusai szintén tanulmányozzák a Petőifi Tsz-ben alkalmazott módszert, hogy meg­vessék az alapját a mintakönyve­lés átvételének. Az orosházi ter­melőszövetkezetek 1966-ban a Pe­tőfi Tsz ügyvitele alapján szerve­zik meg nyilvántartásukat. Tizennégyezer mázsa napraforgótermés a gyomai járásban Az idén nagy mennyiségű nap­raforgót termesztenek a gyomai járás termelőszövetkezetei. A ha­marosan betakarításra kerülő magtermés több termelőszövetke­zetiben igen jónak mondható. A legtöbbet Ecsegíalváin visz­nek magtárba, ahol mintegy 1600 mázsára számítanak. Ugyancsak nagy mennyiségű napraforgóter­més betakarítására készülnek Gyomán, Dévaványán, Endrédén és Hunyán. Ezekben a községek­ben a tsz-ek négyezer, illetve 4150 és 4270 mázsára számítanak. dő asszonyok — valósággal tódul­tak nyomában. Egyik tanítványa, a Loyolait istenítő Pedro Ribade- neitna is azt írja, ekkor értette meg a magát ekkor mór nem hú­gának, hanem Ignatiusnak neve­ző volt pamplunai tiszt, hogy mi­lyen hatalmas hatást gyakorolhat az emberek lelkére „az ügyesen megválasztott és szenvedéllyel ki­ejtett szó.” S egy polgári történész, Max Weber szerint Loyolad „a XVI. században rájött a psziohoa. nalízis módszerére” és arra is, hogy „a férfiakat is éppen úgy meg lehet hódítani, mint az asz- szonyokat.” Loyolai — bár mór nem volt fia­tal — Párizsba ment a Sorbonne teológiai fakultására és ott diák­társad közül választotta ki azt a hat tanítványát, akikkel — a Mont­martre egyik kis kápolnájában — megalapította az új szerzetesi ren­det, a Jézus Társaságot. Tanítvá­nyai közül az egyik — a később szenté avatott, a jezsuita misszi­ós munkát megalapozó Xavieri Ferenc — eredetileg költői lelkű, vidám fiatalember volt, semmitől sem állt távolabb, mint a vallá­sos gondolatoktól, a pokol és a sá­tán fenyegettetésétől. A „lélekido- már” Loyolai azonban kiszemelte magának a tehetséges fiút és elér­te, hogy Xavieri Ferencet bűntu­dat marta és csak akkor szabadult meg lelke nyilaitól, ha a Loyolai „Isten óhajtásait” számára közve. títette. A Sorbonne hat diákja — az első jezsuitáik — elvben az Is­tennek, gyakorlatban a Loyolainak való engedelmességet fogadták meg a kis kápolnáiban. S mire a „lelkek halásza” — így nevezték a későbbi jezsuita dicsőítő írások is a Loyolait — lehunyta szemét, már ezer, minden szolgálatra kész, tehetséges jezsuita szolgálta őt és művét. Az inkvizíció kémje Bármilyen tehetséges, hipnoti­záló képességű ember is volt a ka­tonából az egyház katonájává lett Inigo-Ignatius, a társaság nem születhetett volna meg, illetve kis, jelentéktelen rendből nem válha­tott volna — példátlan gyorsaság­gal — a pápa legkedvesebb, s az egyház legnagyobb befolyású szer­zetesrendjévé, ha nem lett volna szükség rá. De mert ez a kor a bontakozó reformáció és a nagy utazások ideje volt, az egyháznak szüksége volt egy militáns szelle­mű, rendkívül hajlékony csoport­ra, amely felveszi a harcot a re­formációval, és az akkor már le­járatott keresztes hadjáratok he­Hogy a szűk esztendőben se legyen hiánycikk „Tönkrement az uborka, dob­hatjuk a disznók elé, nem vette át a MÉK”... „Leminősítették a paprikát, most mit tegyünk? Ér­tékesíteni nem tudjuk”... A ter­melőszövetkezeteket látogatva sokszor hallunk ilyen és ehhez hasonló panaszt, kifakadást. Ilyenkor természetesen a MÉK és a konzervgyárak szakembereit, felvásárlóit szidják, mert nem vették át a rossz minőségű árut. Akár a mérgeskígyó harapása... Egy teherautó át nem vett pap­rika, paradicsom, uborka vagy más termék olyan hatással van, akár egy mérgeskígyó harapása. Pillanatok alatt öl, megöli az ad­dig kialakult jó kapcsolatot, ba­rátságot, éles vitákat szül, és sok­szor késhegyig vívott harcot. Mindegyik fél a maga érdekét védi ilyenkor és a másikat okol­ja. Pedig a barátságra most — az új szerződéses termelési rendszer bevezetése idején — még inkább szükség van. A különböző viták főleg 1963- ban voltak tömegével, amikor a vártnál bőségesebb volt a termés paprikából, s a szövetkezetek nem tudtak mit csinálni a sok áruval. A vállalatok, gyárak már telítet­tek voltak és nem fogadták a fel­ajánlott terméket. Nemegyszer szinte botrányossá vált a helyzet. Pedig megoldás lett volna, ha előrelátóbbak es — gondolva- a szűk esztendőkre is — már ko­rábban savanyítóüzemeket hoz­nak létre legalább a nagyobb ter­melőszövetkeztek. Tartósítani lehetett volna a pap­rikát egy vagy akár két évre is, s akkor az elmúlt télen nyugod­tan hozzányúlhattak volna ehhez az aranytartalékhoz azok, akik a fogyasztók ellátását hivatottak biztosítani. Nem lett volna hi­ánycikk a savanyúság. A kecskemétiek nem sajnálták a másfél milliót A Népújság legutóbb megtar­tott ankétjén hangzott el: a -szűk esztendőkre gondolva létesítse­nek savanyítóüzemeket azok a termelőszövetkezetek, ahol erre lehetőség van. Ez szükségessé válik annál is inkább, meri most is — amikor kevesebb a zöldség­féle — előfordul, hogy a tsz ál­tal termelt áru nem felel meg a konzervgyári szabványnak, az elő­írt minőségnek, így a termelőszö­vetkezetben marad. Nemrég történt, hogy az ör- ménykúti Egyetértés Tsz — ahol 45 holdon termeltek uborkát az idén — nagyobb mennyiséget nem tudott értékesíteni éppen a gyenge minőség miatt. Ugyanak­kor ez az uborka hordós savanyí­tásra igen alkalmas lenne. A tsz- nek nincs savanyítóüzeme és nincs a megyében — egy tsz ki­vételével — máshol sem. A napokban az egyik országos lapban „kis savanyú hír” jelent meg Kecskemétről, melyben azt olvashatjuk, hogy másfél millió Tovább fejlesztik a szeghalmi belvizlevezetö rendszert Megvalósul a peresi belvízöblözet forintot fordított a körzeti föld­művesszövetkezet egy új üzem létesítésére He lényegyházán, s ez évente 120 vagon savanyúságot ad. Ott felismerték ennek fontos­ságát és szükségességét. Jó ez földművesszövetkezeti vonalon is — kisebbek vannak a megyében, Gyomán, Szarvason, Szeghalmon, Nagyszénáson és Sarkadon a föld­művesszövetkezetekben —, de még jobb a termelőszövetkezeten be­lül, ahol a helyszínen van az áru. csak fel kell dolgozni. A Kecskeméti Földművesszö­vetkezet nem sajnálta a másfél millió forintos befektetést, még­hozzá a nagy konzervgyár szom­szédságában. Üzletet látott benne, és igaza volt, mert az egyébként értékesítésre nem alkalmas zöld­ség is hasznosítható, savanyítva keresett cikk. A termelőszövetke­zeteknek még különösebb beru­házás sem kell. Elég néhány hor­dó, egy hozzáértő ember és egy megfelelő helyiség, s már nem is selejt a selejt, nem vész kárba az át nem vett áru. Hasznos recept Az újkígyósi Aranykalász Ter­melőszövetkezet megpróbálkozott ezzel. Sikerült. Amikor ott jár­tunk, éppen a FŰSZERT képvise­lője kereste fel őket, s az üzletet meg is kötötték. Minden mennyi­ségben átveszi tőlük — mégpedig jő áron — a savanyított uborkát, paprikát, káposztát. A látogatás kóstolóval járt együtt, s amikor megkérdeztük Domokos Pál csapatvezetőt, aki egyben ezzel a munkával is meg lett bízva, hogy mi a titka az ízletes uborkának, készségesei) elmondta a receptet. Az újkígyósiak receptjét pedig mi adjuk közre kóstolónak a tsz- ek számára; hogyan lehet értéke­síteni azt is, amit a MÉK vagy a konzervgyár nem vesz át. A Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság igen nagy gondot fordít a mezőgazdasági termelés biztonsá­gossá tételére, a belvízgond elhá­rítására. Mint ismeretes, évről év_ re legtöbb kárt szenvednek a bel­vízitől megyénk északi járásai, kö­zöttük talán a legtöbbet Szegha­lyett az egyéni bátorság, okosság és ügyesség hadjáratait, a térítő missziókat vállalja és vezeti. A rendet jóváhagyó pápai bulla, a „Regimini militantis ecclesia-é”, majdnem leplezetlenül arra biz­tatta a jezsuitákat, hogy ők legye­nek az uralkodók és politikusok — „a világban befolyással rendelke­zők” — gyóntatói és hogy a gyó­nás közben szerzett titkokat „a harcos egyház üdvére” használják fel. A gyónást nem a jezsuiták ve. zették be az egyház világába, de ők voltak azok, akik a gyónás lé­lektani és politikai jelentőségét felismerték. A Loyolai már akkor, sünikor még csak a Sorbonne öreg. diákjai és az inkvizíció kémje volt — tanulása költségeit a pá­rizsi inkvizíció fizette — azt mon­dotta Pedro Ribadeneirának, hogy „nekünk mindent tudnunk kell, amit az emberek gondolnak, hogy azt gondolják, amit mi akarunk.” És halálos ágyán arról beszélt, hogy a Jézus Társaság atyái „gyóntassák meg az egész világot.” S a jezsuiták évszázadokon- ke­resztül arra törekedtek, hogy be­tartsák a Loyolai félelmetes in­telmét. Lovag Antal Következik: Brahminok, boncok, muftik lom térsége. Ennek megfelelően programot állítottak össze a kör­nyék belvizeinek elvezetésére, majd e programot beruházási terv összeállítása követte. A fel­sőbb szervek jóváhagyták a 11,5 millió forintos beruházást, mely­nek kivitelére 1966-ban sort kerí­tenek. A beruházási tervben központi i helyet kapott a szeghalmi belvíz­rendszer fejlesztése. A Berettyó jobb partján felépítik a keruyei, Füzesgyarmat határában pedig a macskási szivattyútelepet. Elké­szítik a szivattyútelepekhez ve­zető főcsatornákon a hidakat, zsi­lipeket, átereszeket is. A belvízrendezési tervben sze­repel továbbá az úgynevezett pe­rest belvízöblözet megvalósítása is. A Hármas-Körös peresi holt­ágánál a meglevő gőzüzemű szi­vattyútelep mellé egy villamos üzeműt is építenek. Ez másodper­cenként hat köbméter teljesítmé­nyű lesz. Erre a munkára a járu­lékos beruházással együtt 1968-tól, 9 millió forintot fordítanak. Eb­ben a térségben 42 ezer holdon biztonságossá teszik a mezőgaz­dasági termelést. A tsz gondoskodott erre alkal­mas helyiségről, 50 és 100 literes hordókat szerzett be, s Domokos Pál, a kis üzem vezetője szinte napok alatt megtanulta a tartósí­tás módszereit egy konzervgyári szakember tanácsai alapján. A szövetkezet azóta csak első osz­tályú paprikát és egyéb terméket ad át a MÉK-nek, a többit pedig így hasznosítja. Mindkét fél jól járt és megelégedett, a kapcsolat pedig most a lehető legjobb. Je­lenleg összesen 15 hektoliternyi uborkát és ugyanannyi paprikát savanyítanak. Á szezon végéig két-három vagon paprikát adnak át a FÜSZÉRT-nek. Ezenkívül, természetesen folyamatosan, 10 vagon káposztát és kisebb meny- nyiségben görögdinnyét, cseresz­nyepaprikát is. A MÉK és a FŰSZERT segít az indulásnál. Hordókat, üvege­ket és egyéb — a kiszereléshez szükséges — berendezést ad át. Hasznos kezdeményezés ez, ér­demes támogatni, hiszen a lakos­ság ellátását segítik elő, nem szól­va arról, hogy a szövetkezetnek is kifizetődik. Kasnyik Judit AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT FELVESZ kőműves és asztalos szakmunkásokat valamint segédmunkásokat JELENTKEZNI LEHET A VÁLLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN, BÉKÉS­CSABA, KAZINCZY UTCA 4 SZÁM ALATT. 91061

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom