Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

1985. szeptember 25. 5 Szombat Vendéglátás kovácsházi módra „Házias ételek, kitűnő italok a szövetkezeti étteremben”. Ezt olvashatja M'ezőkovácsházán, a föld művesszövetkezet éttermébe ebédelni betérő vidéki és hely­beli a szabVányétlap hátlapjá­ról. De vajon ez így is van, avagy csak az étlap tervezője gondolta így? Fordítsunk hát az étlapon, lássuk, mit ajánl Var­ga János felelős üzletvezető és Simon József felelps konyhave- zető szeptember 22-én délben. Örömmel konstatáljuk, hogy a készételek „listája” bőséges vá­lasztékot ígér. Van itt sertés sült tökfőzelékkel, francia ragu rizskörettel, rakott burgonya, birkapörkölt sós .burgonyával és sült kolbász. Egymásra nézünk és egyetértve állapítjuk meg: az ötféle készétel közül még a legigényesebb városi ember is találhat ínyére való falatot. S már jön is a felszolgáló, aki gyorsan lehűti kedélyünket. Ugyanis kiderül, hogy az étla­pon hirdetett ötféle készétel­ből csak kettő kapható: francia ragu körettel és sült kolbász. Egy óra 6 percet mutat óránk, akárcsak a felszolgálóé. Bosz- szankodunk, hiszen az ebédidő kellős közepén vagyunk. Köz­ben tétovázunk. Végül a két le­hetőség közül a kolbászt vá­lasztjuk. A mellettünk levő asz­talnál valaki megjegyzi: „Mi, helybeliek már megszoktuk ezt. Vigyázunk, hogy háromnegyed egyre az étteremben legyünk. Különben mi is így járnánk...” Közben ismét türelmetlenül nézünk egymásra. Mert húsz perce, hogy várunk, de a kol­bászt nem kapjuk. De várunk, mert éhesek vagyunk. Félórai bosszankodás után magunkra erőszakolt türelmünk is elío- gyott és éhesen távoztunk. Mi tehát ezt kaptuk abból, amit Varga János és Simon József, az étlap aláírói szeptember 22- én ajánlottak az étterembe beté­rő kedves vendégeknek. B. I. Tanulnak a felnőttek Szentandráson A békésszentandrási községi ta­nács ülésén a Tnűvelődésügyi ál­landó bizottság beszámolót tartott a napokban a felnőttoktatás hely­zetéről. Megállapították, hogy hasznos mind az állandó bizott­ság, mind pedig a tanács végre­hajtó bizottságának támogatása, amely azt segíti elő, hogy minél több felnőtt szerezze meg a nyolc általános iskolai végzettségről szóló bizonyítványt, illetőleg a magasabb iskolák végbizonyítvá­nyát. Külön örvendetes, hogy eb­ben a tanévben sokan megkezd­ték tanulmányaikat a kihelyezett közgazdasági technikumban. Fel­tűnő az érdeklődés az egyetemi továbbtanulás iránt is. Az 1965—66-os tanévben a köz­ség párt- és állami vezetése to­vább működteti a dolgozók esti általános iskoláját. A tsz számá­ra szakmunkásokat képeztetnek. A község lakói közül a mezőgaz­dasági szakmunkás-tanfolyamo­kon — szarvasmarha-, baromfi- és általános növénytermesztési sza­kon — több mint száz dolgozó vesz részt. Az iskolán kívüli jó népműve­lés eredménye, hogy az elkövet­kezendő őszi-téli idényben 50 tu­dományos ismeretterjesztő elő­adást tartanak. A többi között a gyermekneveléssel, és az egész­ségüggyel kapcsolatos előadások is elhangzanak. A kertészkedő háztulajdonosok részére gyü­mölcs- és szőlőtermesztő szaktan- folyamot indítanak. A különféle előadásokhoz a szemléltető filme­ket a művelődési keret biztosítja. — Ízlik, Pistikém? —■ Igen, anyu! — Eszti? —• Ühüm . .. — Nem így, kislányom! Hogy mondod? —i Igen, anyu. Míg kanalazzák a gyerekek a krumplilevest, anyu elmereng. Anyu .. . De sokan mondták már ezt a kedves szót, mióta gyerek- nevelésre adta az életét! ... és egyik sem szakadt a tes­téből ... egyik sem a vére... Mégis az övé mind. Eszterke kilencéves. Mikor is...? 1957 karácsonyán. Akikor vette észre, hogy nagyon beteg a kis­lány. Csak nyögött, hánykolódott az izzadtságtól forró párnán. Pok_ róeba csavarta, rohant vele az or­voshoz. —• Nem tudott már holnapig várni, Herczeg néni? — Nem, doktor úr! Tessék se­gíteni, mert én már nem bírom nézni, hogy szenved ez a gyerek! Textilipari kivitelünk az ötéves Könnyűiparunk ágazatai közül a legtöbbet a textilipar termel ex­portra. A kivitel értékét tekintve ezen belül is legjelentősebb a pa­mutipar. A legnagyobb hazai pa­mutipari vállalat, a Pamutszö- vőipar — mely a világhírű Gold­berger márka gazdája — teljes termelésének felét exportálja. A Békéscsabai Pamuttextilművek termékeinek mintegy 20 százaléka kerül közvetett exportra. Teljes pamutszövet-kivitelünk az ötéves terv során 45 százalékkal emel­kedett és a világ mintegy 70 or­szágában talált vevőre. A szocia­ig nézegette a címzést, a ragasz­tást, a bélyeget, majd egy ha­tározott mozdulattal felnyitotta. A levélpapíron apiró, szabá­lyos, gyerekes betűkkel ez állt: — „Kedves Ferikém! Leveled már elég régen meg­kaptam. Látod, milyen lusta va­gyok, még csak most válaszolok rá. Pedig nagyon szeretlek ám, csak ezt ne a levelező készsége­men mérd le. Inkább gondolj a sok együtt töltött kellemes órá­ra és akkor bizonyára nem fogsz kételkedni bennem. Egyébként minden a szokott módon folyik, a munka bent is és otthon is na­gyon egyhangú. Én nem is tu­dom, mi lesz velem, ha még so­káig távol leszel. Nem is írok többet, mert csak a bőgés jön rám. csókollak, csókollak a Te kis ............d .” P ikó sokáig gondterhelt arc­cal tanulmányozta a szöveget. Talán tíz cigarettát is elszívott, de nem tudott kiokoskodni sem­mit. A telefon után nyúlt. — Kapcsolja Elek főhadnagyot — mondta a központosnőnek, majd, amikor a hívott jelentke­zett, megkérte, jöjjön át egy percre. A főhadnagy nemsokára be­nyitott ■ — Elek elvtárs, nézze meg ezt a levelet — átnyújtotta a papírt. Elek előbb a borítékra pillan­tott, majd megkérdezte: — A Faragó-ügy? Pikó bólintott. A főhadnagy szeme néhány­szor végigfutott a sorokon, és szája széles mosolyra húzódott. A levelet az asztalra dobta. — Ez szép kis szerelmes levél! — Vegyük a mondatok kezdőbe­tűit. Kezdjük el az elsővel, te­gyük hozzá az ötödiket, majd folytassuk a másodikkal, hato­dikkal és így tovább. Pikó tol­lat vett elő, és az utasítási sze­rint sorba írta a betűket. „LELÉPNI” — egészült ki vé­gül a szó. Pikó őszinte elismeréssel gra­tulált társának. — Ez gyors munka volt! Amaz legyintett. — Ugyan, semmiség... Külön­ben is... Várjon csak... Azt hi­szem, aki ezt rejtjelezte, na­gyon jól tudta, hogy percek alatt megfejtjük. Sőt! Talán éppen ezért írta! (Folytatjuk) megkétszereződött terv során lista országokon kívül Anglia, Svédország, Franciaország, a fej­lődő országok közül Irak, Ghana, Marokkó is sokat importál. A kötszövőipari kivitelben a Magyaróvári Kötöttárugyárnak és a Budapesti Harisnyagyárnak van a legnagyobb szerepe. A Békés­csabai Kötöttárugyár termékeinek egynegyed része is külföldi meg­rendelésre készül. Az export je­lentős részét a Szovjetunió veszi át, valamint Jugoszlávia és Len­gyelország. Számottevő kivitelt bonyolítunk le az európai tőkés- országokkal — NSZK, Finnor­szág, Hollandia —, valamint több keleti országgal is. Az elmúlt négy évben kötöttáru-exportunk 50 százalékkal növekedett. Közületek munkaerőigénye Azonnali belépéssel kályhás szakmun­kásokat keres a Csongrád megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat. Teljesítmény­bérezés van. Munkásszállást és egyéb szociális juttatást biztosítunk. Jelent­kezni lehet: Hódmezővásárhely, Ta­nácsköztársaság tér 59. 118708 Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — ács szakmunkásokat, építőipari vizsgával rendelkező könnyűgépkezelöket, vasbetonszerelő­ket, férfi és női segédmunká­sokat, valamint kubikosokat. Mun­kásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsi igazolás és mun­karuha szükséges. Jelentkezés: Buda­pest, V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 405 A 8-as számú AKÖV békéscsabai fő­nöksége felvételre keres rakodómun­kásokat. Jelentkezés: Békéscsaba, Ka­zinczy utca 1—3 szám alatt, a munka­ügyi előadónál. 91477 Átmeneti időre gépírni tudó kise­gítő adminisztrátort keres a Magyar ; Hirdető békéscsabai kirendeltsége. $1490 Karácsony estéjén a gyertyáik villogó fényében elmúlt a láz, enyhült a fájdalom, és az anya ki­merültén a virrasztástól, boldog mosollyal nézte a játszadozó cseppséget. — Akkor már Pistike is itt volt. Ö lett beteg. Sérve volt. Ügy sírt, nyöszörgött a lelkem, mikor fü- rösztöttem. Egy esztendőske volt, nem tudta megmondani, hol fáj. Öt is megvizsgálta a doktor úr. Ennek is elmúlt hét esztendeje, de tessék megnézni, milyen ele­ven! Ügy vigyáztam rá, hogy ne kelljen operálni, el is múlt 'a sér­ve! Eszternek nem ízlik a leves. Nem azért, mert nem jó, hanem azért, mert anyut beszélgetni hív­ták az idegenek. Egyedül enni nem jó. Otthagyta hát a kisasz. talt, s addig somfordái, addig he­lyezkedik, míg anyu mellé nem kerül a lócára. Kis karjával át­fonja az idős asszony nyakát, s lopva megcsókolja a fekete blúzt, önkéntelen szeretettel öleli át Her­czeg néni a kislányt, akit kilenc esztendő alatt meg se nézett az édesanyja. — Ott van apa — mutat a kis­lány az ágy fölötti kép nyalka huszárjára. — Ott, kedves, ott van... Három esztendeje hagyott itt bennünket. Hogy szerette ezeket a gyereke­ket! Mindig hozott nekik valamit. Ködfátyolos szemmel, reszkető kézzel igazítja meg a kendőjét. — Itthagyott... Senkim sincs. Csak a gyerekeim. És mind a másé... Anyjuk szerettem volna lenni, hiszen sajátom nem lehe­tett... Sanyi, Fekete Sanyi volt az első. Kisjányom, hol is van Sanyi bátyád? — Urán! — feleli a kislány, mert ők egy család, hiába a külön nevük, mindannyian testvérek, akik a Herczeg családból kikerül­tek. — Igen. Urán van. Ügy volt, hogy kilencszázharmincban az egyik este ülünk az öregemmel a lámpafényben. Ű tömködi a pi­páját, én meg csak nézek, nézek a semmibe. Mire vagyunk? Kinek gyűjtünk? Magunkkal nem vihet­jük, amink van. Így szól az én Já­nosom : — Hallod-e, annyi árva van a világon, vegyünk egyet magunk­hoz! — Lelkemből szólt, édes uram! — sírtam el magam, hiszen min­dig vágytam a gyerek után. Más­nap aztán már hoztam is a Sa­nyit. Micsoda élet lett itt! Az' az imposztor felforgatta a házat. Si­valkodott, kacagott, ráncigálta Jánosom bajuszát. Most már ko­moly ember. Négy családja van. Többször küldtem már nekik pénzt, csomagot, hogy boldogul­janak. Most jönnek haza! Olyan drága kis menyem van! Ügy sze­ret. Meg én is szeretem, őket sze­meltem ki arra, hogy átvegyék a kis gazdaságot, a házat, minek éljenek idegenben, mikor itt van mindenük. Ami az enyém, az az övék. Milyen jó lesz nekem öreg ségemre, hogy nem leszek egye­dül Jönnek még a tél előtt! —• És Eszti meg Pistike? — Maradnak. Most adnám mái oda őket, amikor ilyen szépen fel­neveltem? Majd, ha kenyér lesz a kezükben, mint a többinek. El­férnek az unokáim mellett! A szeghalmi kis ház tiszta szo­bájában fényképek, megsárgult levelek — emlékek a gyerekektől. Elsodorta öltét az élet, kirepültek a meleg szív, a gondos kezek aló;, de írnak, hírt adnak magukról és karácsonykor meg húsvé+kor könnyes szemmel bontogatják a csomagot, amit anya küldött. Anyu ma 72 éves. Arcáról nem hervadt le a mosoly, ráncos ke­zéből nem fogyott ki a simogató.1:. Eszter és Pisti, a két utolsó gye rek rendesen, tisztán, elegánsan öltöztetve jár iskolába. S mikor elfogy az ebéd, mikor kiugrándoz. ták magukat a kis csikók, tiszt« abrosz kerül az asztalra, elő a fű­zeteket, a könyveket, kezdődik .. tanulás. Mert anyának ehhez is nagy tü­relme van! — Ügy érzem, nem éltem hiá­ba. Nem gondozójuk, anyjuk sze­rettem volna lenni mindannyiuk nak. Szeretem őket, mint sajáto­mat... mind. Eszterke már segít. Mikor beteg voltam, hányszor fel­riadt éjjel a lelkem: „Anyu, job­ban vagy?” — kérdezte és oda­kuporodott mellém, vizes ruhát tett a fejemre... Olyan jó, hogy vannak, hogy nem vagyok egye dűl. Eszterkém, mikor fekszel tó le? — Amikor te is lefeküdtél, anyu...! A gyerekeket játszani hívja az udvar. Magunk maradunk. A h j- vös szobában emlékekkel teli le­vegőben hallgatunk. „Anyu” a kendőjét igazgatja, gondolatba! maga köré gyűjti harminc esz­tendő neveltjeit, akik egy eszten­dős koruktól csak neki mondtak, csak az ő számára formálták f szót, csak az ő szívét melenget ték vele: Ádám Éva . .. anyu . . Kén: Kocziszky A BÉKÉS MEGYEI KÖNYVTÁR helytörténeti vonatkozású írásos és tárgyi emléke­ket (levelezést, fényképet, régi feljegyzéseket, szlo­vák és magyar nyelvű 3ékés megyei kiadású köny­veket, tankönyveket, régi okmányokat, kisebb mé­retű használati eszközöket, régi iskolai felszerelést, tanszereket, szerszámokat, cserépedényeket, paraszt- . bútorokat stb.) vásárol 1965. szeptember 21—30-ig a könyvtárban, Békéscsaba, Derkovits sor 4—6 szám alatt 9 órától 13 óráig. Nagyobb mennyiségű anyagot a helyszínen veszünk át. 91432

Next

/
Oldalképek
Tartalom