Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-25 / 226. szám
19Ä5. szeptember 25. 4 Szombat Megkezdődött a hajtatóházi gombatelepités megyénkben Az elmúlt ősszel kísérletképp gombát tenyésztett a termál- vízfűtéses hajtatóház egy részében a tótkomlósi Viharsarok Tsz. Ezzel kétszeres célt ért el: jól kihasználta a téli primőrtermesztés előtti időt, ráadásul friss gombát adhatott kórházaknak, gyermeknevelő intézményeknek s jelentős jövedelemhez jutott. Most jóval nagyobb területen, 1600 négyzetméteren telepítenek gombát. A jó eredmények láttán az orosr házi Szabadság Tsz földgázfűtéses hajtatóházában is berendeztek 600 négyzetmétert gombatenyésztésre. Az üvegtetőt fekete festékkel kenték be, így árnyékos, hűvös helyet biztosítottak a gombának. Mindkét helyen novemberben szándékoznak friss gombát értékesíteni. Kísérlet a cukorrépa gépi betakarítására A Hidasháti Állami Gazdaságban az idén a cukorrépa teljes gépi betakarításával kísérleteznek. Öt gépet szereztek be: egyet-egyet a Német Szövetségi Köztársaságból, Csehszlovákiából és Ausztriából. Ezek kiszedik a cukorrépát, fejelik és pótkocsira rakják emberi kéz érintése nélkül. A kísérletet szeptember 24- én délután mutatták be. Kopó Hős Imre tanácselnök szemüvege sok dioptriás. Mikor a község eredeményeiről beszél, mégsem nagyítja fel. — A kopáncsi Kossiuth Tsz 20 forint 50 fillért fizetett tavaly; nem sikerült az állattenyésztés, mert hiányzott a férőhely, a jó gondozás. Nyakunkra súlyosodott a 475 ezer forintos állami dotáció is... ja, igen, azóta történt vezetőségváltozás. — Mennyit osztanak most előreláthatólag? — Huszonnyolc forintnál többet, 32 forintnál kevesebbet, de... — De? — Nem lese szükség a dotációra. _ •> — Kenyérgabonából 900 ezer forint többletbevételünk van az idén. Egyszerű ez: a tavalyi 7 és fél mázsa helyett 12 és fél mázsát takarítottunk be holdanként, de... Ez a „de” hirtelen hegyessé válik. — Tudja ön. mi az az ordító munkaerőhiány?! — Kivár egy pillanatra, a fal egy kipécé- zett pontjára néz, hogy elmúljon indulatának első mérge... — Miért nem lehet építeni például nálunk, s akármelyik hasonló faluban állami lakásokat?! Miért?! Lakót kapnánk mi már azokba. Felszámoljuk a tamyavilágot. No jó... — nyugtatja magát — kollégiumba visszük a gyerekeket, no jó, de ezzel nem lesz több Kopáncson a fiatal munkaerő! Elszélednek Komlósra, Sámsonba az emberek, a fiatal erők, ahogyan fogy a ta- nyavilág! — Vagy még mindig nem hiszik valakik, hogy a modern, fiatal, temperamentumos erők sokszorosan kamatoztatják akár az állami házak építésének „kölcsönösszegéi” is?! A 37 éves tanácselnök szenvedélyes mondatéradatát ajtónyitás szakítja félbe. Csöndes, barna fiatalember, a 29 éves Tóth István, a község párttitkára lép be, s ereszkedik le az egyik székre. — Jövőre már. sajnos, elérjük azt, hogy azok az emberek, akik a munka végét megfogják, „jubilálnak”: 60 év lesz az átlaguk, de... Igaz, hogy letörlesztettünk 750 ezer forintos tartozást, am,it a 950 méter hosszú bekötő út építéséért fizettünk, ncsi kerülő ■ ■ I ff — Szolgáltatóház is készül — szól közbe az elnök —, de szükséges ehhez egy kis állami támogatás is. Ha ezt megkapjuk, 1963 elejére elkészül. Nagyon kell! — Ki jár oda, ha nem lesz fiatal?!... A János bácsik egy hónapban egyszer nyiratnak bajuszt, a Mari nénik nem tupíroznak. A fiataloknak kellene a szolgáltatóház, de elsősorban lakás! Elgondolkodunk kicsikét. Azon, hogy a régi elporladása és az új keletkezése néha egyensúlyában eltolódik. — Tessék megmutatni, a községet. * — Kis rendetlenség van, mert pontosan ma és pontosan tíz darab hízott marhát vonszoltunk ki innen. — Hetven ölre kötöttünk szerződést az állatforgalmival az idén, de sokkal több lesz... — Ezt közömbösen mondja az elnök, de az istálló ajtaján doboló ujjai ki nem mondott öröm érzését öntik ritmusba. Az egészséges, tejszagú, friss alomiszagú hangulatba erős női hang köszön közbe. Dobsa Mi- hályné hangja. Ö gondozza itt az állatokat. — Sóik a munka — árad a kicsattanó egészség hangja az asz- szonyból. Olyan ő, mint a mesékben a jó dada, aki megérti a panaszt, aki mindig derűs, mert olyannak született külsejében, belsejében. Aki csak felvidulást tud teremteni olyanok számára is, akik néha hajlamosak az orr lógatására. Csak rá kell nézni kerek arcára, erős alakjára és az ember egyre gondol: de jó, hogy vannak ilyen emberek. — Na, te lusta, a fene ügyön mög, mutasd mög mán magad! — csap egy arisztokratikus képű üsző tomporára. Az föláll lomhán, s olyan szeretettel néz visz- sza, mint ahogyan rápaskoltak. — Ezöket nézzék .mög! — mintegy delej ességgel követjük az asz- szonyt, hogy hátha még csodálatosabb négylábúakat mutat. Kicsit meghökkenünk a képtől: öt kövér kiskutya előtt kutyamama áll, s úgy üdvözöl bennünket, hogy szó nélkül felhúzza az ínyét... — Olyan kutya ez kérőm, hogyha szólok neki, mögy, mint a veszödelöm. Azonnali belépéssel FELVESZÜNK GÉPÍRNI TUDÓ NŐT, AKI A SZÁMLÁZÁSBAN ÉS ÁLLÖ- ESZKÖZNYILVÁNTARTÁSBAN JÁRTAS. Jelentkezés személyesen a Budapesti Bútoripari Vállalat 8. sz. gyáregységében, Gyula, Zrínyi tér 5, 31936 Fölvesz egy kis cipőgomb szemű, nyivókoló jószágot, és most. már értjük, miért olyan szépek a tejelő tehenek, az üszők és a bikák, bár — nagyon kevés a férőhelyük. — Novemberben szállítjuk a következő tíz hízott martiát — kiált, int utánunk. Háta mögött látszik a fehérre meszelt, alomdús istálló jól gondozott állataival, lába mellett mászkálnak a nyafogó kiskutyák, az anyjuk hegyesített füllel csak úgy, illendőségből utánunk mordul egyet. Beszélünk még egyről s másról, arról is — s a szavak súlya alatt szinte lassít a gépkocsi —, hogy az állattenyésztésben s a gépi munkákban az állami gazdaságokéhoz hasonló bérezést vezettek be. — Az állattenyésztést szorgalmazzuk. Ügy látjuk, ez nagyot lendített községünkön. Jövőre 1300 birka helyett kétezret akarunk legeltetni. — Ezekkel a szavakkal köszön el tőlünk a tanácselnök s erre bólint határozott igent a párttitkár. • NyolcSZÓZ lelket számláló község életébe pillanthattunk be. Elmondták gondjaikat, örömüket szerényen, zárójelben említették meg. Sokszor mondták ki ezt a szót: de. Ha ilyen szenvedély ességgel, hozzáértéssel ostorozzák hibáikat — s akarnak mindig jobbat —, ez a kellemetlen szó egyre kevesebbszer hangzik majd el Nagykopáncson. Ternyák Ferenc Hiszékenység és bejelentés „Azt a házat adta el N. V. gyulai lakos, amelynek csak egyhar. mada képezi saját tulajdonát” — így szól lapunk bűnügyi rovatának egyik, e héten megjelent híre. Az elmúlt év őszén is rengeteg ilyen bűnügyi közlemény jelent meg, ha nem is mind „házeladásról” szólott. Nemlétező kukoricáját adta el X. Y., s arra felvette az előleget, majd utána nem jelentkezett. Burgonyát kínált értékesítésre, előleget kért — de burgonyája nem termett. A rendőrségi statisztika szerint a csalások 80 százalékában az emberek alaptalan hiszékenysége játszott közre. Sokan ismeretlen egyéneknek beugranak, sőt meggondolatlanul pénzt is adnak nekik, s mire észbe kapnak, a csaló már a hetedik határon is túl jár, megkárosítva utána másokat is a nemlétező termények meséjével. A hiszékenységnek egy másik fajtája, amikor valaki ismeretlen személyektől kerékpárt vásárol. Közöltük lapunkban, hogy Hortobágyi Béla lakás és foglalkozás nélküli személy többek között Mezőberényben is kerékpárokat lopott, majd azokat olcsón értékesítette. Aki idegentől megvásárol ilyen — feltűnően olcsón kínált — kerékpárt, nyilván tudnia kell, hogy azt nem tisztességes úton szerezte az illető. Éppen ezért, amellett, hogy a rendőrség elkobozza a kerékpárt — a megvásárló maga is bűncselekményt követ el, orgazdaságot, ugyanis a kerékpár árából tudta, hogy az lopott holmi. Az ilyen hiszékenységek azért okoznak rendkívül sok kárt a társadalomnak, mert bátorítást kapnak a bűnözők, hogy újabb és újabb csalásokat kövessenek él, s ezzel szaporítják a bűncselekményeket —, de kár éri a vevőt is, aki természetesen nem tarthatja meg az általa ugyan megfizetett, de csalásból származó terményt, kerékpárt vagy más holmit. Ide tartozik a napokban Békésen felderített bűncselekmény is, melyet Sz. F.-né kamuti lakos követett el folyamatosan. Itt a földművesszövetkezet hiszékenysége is előidézte a kárt. Sz.-né, mint földművesszövetkezeti felvásárló dolgozott a Békési Fmsz-nél. Munkáját a vezetőség nem ellenőrizte és ettől felbátorodva ez év közepén 250 na, poscsibére, 45 hízott libára, 70 hízott kacsára, 65 pulykára kötött szerződést, melyek azonban nem léteztek. A nemlétez» baromfira előlegként 5500 forintot vett fel a szövetkezettől. A szerződést ő írta alá a szövetkezet nevében is és a szerződő fél nevében is. Űjabb gondolatot is ébreszt ez az utóbbi az emberben. Ha rendszeresen ellenőrzik Sz.-nét, nyilván nem követheti el a csalás és sikkasztás ilyen sorozatát, hanem az fmsz már az első alkalommal bejelentést tesz. Az időben történő bejelentés nagyon fontos a bűncselekmények csökkentése és leleplezése érdekében. Többször hallunk olyan esetet, hogy a késői bejelentés — itt értjük már az egyéb, ga- í'ázdaság, betörés, veszélyeztetés, stb. bűncselekményeket is — késlelteti a tettes felderítését, akinek továbbra is alkalma nyílik a lakosság zaklatására, bűnös tevékenységének folytatására. Ha viszont, amikor észreveszszük, rögtön jelezzük a bűncselekményt és, ha nem dőlünk be a csalással pénzt csináló egyéneknek, megkönnyítjük a bűnüldöző szervek munkáját, s megóvjuk magunkat a bűnözők kárt okozó cselekedeteitől. Varga Tibor Háromszázhuszonnyolc százalékra teljesített társadalmi munka A gyulai járás községei társadalmi munkáinak felajánlott forintösszege az idei évben 369 ezer forint. Az első fél év végére (június 30-ig) már mintegy 360 ezer forint érteket teljesítettek a községek lelkes társadalmi munkáKülön ki kell emelni Gyulavári községet, amely 328 százalékra teljesítette egész évi felajánlását. De dicséret illeti Eleket és Újkígyóst is. A két község dolgozói az egész évre tervezett felajánlást már az első fél évben 100 százalékon felül megvalósították. 14. A ház előtt két fiatal lány beszélgetett. Amint a teddy-bun- dás nő kifordult a kapu alól, az egyik — fekete nadrágot viselt — intett a társának. — Kövesd. Én telefonálok. A fekete nadrágos lány a legközelebbi Telefonfülkéhez sietett. A vonal másik végén férfi- hang jelentkezett. — Ida vagyok — darálta a lány a beszélőbe. — Egy acélkék teddy-bundás nő volt náluk. Vali utámamemt. — Meddig tartózkodott ott ? — Talán tíz percig. — Jó. Maradjon ott és figyeljen tovább. Valika intézi a többit. Fél óra múlva megy Harangi. A kocsival jöjjön be! Jó? — Értem. Vége. A telefon kattant. A lány visszasétált a ház elé! A másik, Valinak nevezett lány a teddy-bundás nő nyomába szegődött. A Rákóczi úton villamosra szálltak és a Belváros felé utaztak. A nő a Kígyó utcánál szállt le, és betért a Mézes Mackóba. Kávét ivott, majd egy üveg Cinzanót vásárolt. A Petőfi Sándor utcába ment, betért egy házba, de fél perc sem telt el, ismét megjelent a kapuban. Tétován körülnézett, majd rövid várakozás után megállított egy iskolás kislányt. Néhány mondatot váltottak — nem lehet tudni miről —, aztán a kislánnyal együtt visszament a házba. Körülbelül egy óra múltán a kislány kijött a kapun és a posta félé szaladt. Kék borítékot csúsztatott a bejáratnál lévő postaládába, majd visszafordult a Kossuth Lajos utca felé. Vali, —miután gondosan körülnézett — a sarkon megállította a gyereket. — Mondd csak, melyik iskolába jársz? A kislány készséggel válaszolt. — Egy osztályba jársz a Fejes Marikával? — Nem. Ilyen nevű nincs az osztályban. — Hogy hívnak téged? A kislány megmondta. Vali nevetett, megsimogatta az arcát, elköszönt tőle, és a postára sietett. Telefonált. Néhány perc múlva levélsz'edő gépkocsi állt meg a postaláda mellett. A levelek belepotyogtak a vascsattos bőrtáskába, és a kocsi tovagördült... * Pikó százados kényelmesen hanyatt dőlt a fotelben. Ügy forgatta az ujjai között az olcsó borítékot, mintha valami becses egyiptomi papirusz lenne. Soká-
