Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
1*63. augusztus 1. 5 Vasárnap ytunjjBm Egy szobalány naplója Luis Bunuel, neves francia rendezd 1363-ban készítette ezt az Izgalmas, nagy élményt nyújtrt Hímet, melyet a békéscsabai Brigid filmszínház tűzött műsorára és vetít augusztus 4-ig. HMMHmWMMMtWMWMMHMVMtMSMHUHMSMMMUMW Mozik műsora AUGUSZTUS 1. Békési Bástya: Robbantsunk bankot! Békéscsabai Brigád: Egy szobaA tv műsora AUGUSZTUS 1-ÉN, VASÁRNAP 9.05 A madarászok. Magyarul beszélő kanadai kis játékfilm. 9.30 Foxi Maxi kalandjai. Magyarul beszélő amerikai rajzfüimsorozat. 9.55 Találkozás a budai várban. Helyscínd közvetítés. 11.00 Üttörőoldmpia, 1965. Utolsó versenynap és záróünnepély. Közvetítés az Üttörőstadionból. 17.50 Falusi dolgokról 18.30 A Magyar Hirdető műsora. 18.40 Kisfilrnek. 1. És mégis mozog (jugoszláv rajzfilm). 2. Évszakok, mesterek, művek (magyar kisülim). 19.00 Marcella Crudeli zongorázik. 19.15 Napló. 19.20 Esti mese. 19.30 Tv7-híradó. 19.50 Sporthírek. 20.00 Nagy siker volt... Gázláng. Amerikai film. (14 éven felülieknek.) 21.50 Tv-híradó — 2. kiadás. lány naplója. Békéscsabai Szabadság: Vízkereszt vagy amit akartok. Békéscsabai Terv: A tizedes meg a többiek. Gyomai Szabadság: Havanna ünnepel. Gyulai Erkel: A Terik es kap: tánya I.—n. Gyulai Petőfi: Korzikád testvéreik. Mezőkovácsházi Vörös Október: Nemo kapitány. Orosházi Béke: Beáta. Orosházi Partizán: Hajrá, franciák! Sarkadi Petőfi: Déltől hajnalig. Szarvasi Táncsics: Riói kaland. Szeghalmi Ady: A tengeri macska. AUGUSZTUS 2. Békési Bástya: Anna Frank naplója. Békéscsabai Brigád: Egy szobalány naplója. Békéscsabai Szabadság: Víz- kereszt vagy amit akartok. Békéscsabai Terv: A matador. Gyomai Szabadság: Havanna ünnepel. Gyulai Erkel: A Tenkes kapitánya. I.—II. Gyulai Petőfi: Korzikai testvérek. Mezőkovácsházi Vörös Október: A fogadalom. Orosházi Béke: Az ifjúság édes madara. Orosházi Partizán: Hajrá, franciák! Sarkadi Petőfi: Vadul vagy engedékenyen? Szarvasi Táncsics: Riói kaland. Szeghalmi Ady: Bátor emberek. Vasárnap nyitották meg a gyomai presszóban a negyedik miniatűr tárlatot A kezdeményezés, hogy a gyomai presszóban esetenként a község és a szűkebb környék, majd később már a távolabbi vidékek képzőművészeinek, induló, fiatal festőinek vagy már megállapodott, régóta munkálkodó alkotódnak képeit bemutassák, helyesnek bizonyult. Ezt a vasárnap, július 25-én megnyitott negyedik kiállítás is bizonyítja, melyen Csabai Wagner József mezőtúri festőművész mutatja be 15 képét, a legváltozatosabb technikai eljárásokkal alkotott műveit. Szénrajzok, tusrajzok, pasztellképek, mono- typiák és temperák váltják egymást ízléses elrendezésben a presszó falán. Az első, ami a látogatót megfogja az, hogy Wagner József milyen széles skálájúan látja és figyeli az életet, a hétköznapok és az ünnepnapok jelenségeit, eseményeit. Törekvése, hogy a kép tartalmához, mondanivalójához mindig a legmegfelelőbb technikai megoldást válassza, elismerésre méltó és dicséretes. Ahol e törekvés a legtökéletesebben megvalósul, azok a képei az igazán jók. Gondolunk itt elsősorban a Csendes öböl című monotypiára vagy a Hagymaszedők című monotypiájára, e kép tisztán sugározza alkotójának realizmusra törekvését. Legszebb képe a Túri utca című tusrajz, melyen a fényárnyék ellentétéből fakadó derűs dinamizmust érzékelteti egyszerű, megszűrt eszközökkel, biztos kompozíciós készséggel. Többi képei is érdekesek, de nem emelkednek az átlag fölé, többségük obiigát érzést kelt. A helyes művészi utat nem ezek jelzik, törekvései a fentebb felsorolt képekben tükröződnek olyan erővel, melyek a szemlélőt lekötik és gondolatokat ébresztenek benne. Az ősember ákom-bákomjaitól a fényreklámig Kiállítás a csabai múzeumban Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeum tetővilágítású nagytermében, az eleven élmény erejével ható ötven tablós „labirintust” járva, jólesőn érzi az ember, hogy nem jött hiába. A kiállitás az íráskultúra történetének vázlatos és mégis érzékletesen hű tükre. Igaz, hogy az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szerve, az UNESCO által a tagállamokban — így hazánkban is — vándoroltatok anyag összeállítói a nemzetközi szervezet tudományos munkatársai lévén, többségükben polgári szemléletűek, akiktől nem várható el, hogy egy ilyen feladatot a mi szemszögünkből és látásmódunkkal oldjanak meg, ennek ellenére mégis, jó értelemben vett tárgyilagossággal, egymást egészségesen kiegészítő sorrendben vonultatják fel az írásos és képes dokumentumokat, adatokat; helyesen érzékeltetve az íráskultúra és a társadalom fejlődésének történelmileg is elismert kölcsönhatását. Ebben nyilván nem csekély szerepük volt a szocialista tagországokat az UNESdig elmosolyodott kicsit; ha a sár. ból, pelyvából vert falú kis kuckó_ ra gondolt, s arra a kutyára, amit az út szélén talált. Amikorra visszatért, a bőre feketébb lett és ráfeszült az arcára, de hozott egy kis pénzt a szalonnái kendő sarkába kötve. Kellett is! A bölcsőnek kinevezett teknöben a kis Lajcsi kiáltott bele erős tüdővel a keserű világba. Az asszony pedig sápadtan, de mosolyogva mondogatta: — Majd lesz ez még jobban is... Játékosan pergeti a lapokat a függönylebegtető szél. Ez olvasható: „Hungária Egyesült Gőzmalom RT — Budapest’’. „Az elvállalt munka neme, ideje: Ma* lommunkás 1910. szeptember 11. Békéscsaba. Napi bér: 4 korona.” Mindennap begyalogolja a hat kilométert oda, a hat kilométert rrissza. Hatalmas zsákokat cipel: nyolcvan kiló búza van mindegyikben. A felesége arca sárgás szí. nű, ráncos. Tegnap megütötte. Mérges ezért, de nem tudja kire. A korhadt falépcső roskadozik a 80 kilós zsák és az ő 64 kilós súlya alatt. Az izzadtsággal keveredett lisztpor csípi a szemét, marja a hátát. Kihúz egy jő fél évet, aztán más után néz. A kis Lajoska tipegni kezd, az asszony újra állapotos hasára tapasztja tenyerét — kapáláson gondolkodik. „Békéscsaba, 1911. május 30. Az elvállalt munka neme: aratás, hordás, cséplés. Fizetség: tizenegyedik rész.” A munkát bírja még, de a koszt, ami szintén szerepel a szerződésben, nagyon rossz. Mindig azt kapják, ami előző napról maradt. Kínozza az éhség a beleit, s akkor — életében először — lop. Meg-' várja, míg este, a keresztek tövében, hosszában és keresztben horkolva elalszanak a részesek. Akkor eloson tőlük. Szinte a falon mászik föl, s bepréseli vékony száraz testét a kamra ablakán. Hatalmas szál kolbászt dug piszkos, izzadtságszagú inge alá, s kiugrik. Az öreg kutya a tanyaudvarból előkocog, de nem ugatja meg. Azon nyomban tarlókon, tocsogókon keresztül, toronyiránt hazainai. — Jó dogoztam, adott a gazda egy szál kolbászt — érteti meg nagy nehezen a feleségével. Az asszony aznap reggeltől estig a félbetört knlbászdarabot rágta, s amikor a gyerek fölé hajolt, hogy megszoptassa, kicsurrant a tej a melliből. Tíz lapot is tovább levelez a szél: „1920: aratás, hordás, cséplés Gerendáson — szóban kötőit szerződés szerint”. Már most nem nehéz a lopás. Az arató-cséplő banda terv szerint, irigy ázva dézsmálja az új kölompért, később a zsenge kukoricát, de a halastavat is néha. A 104 oldalas cselédkönyv min. den lapja mesél. Szaporodnak a gyerekek, szaporodik a nyomorúság. Aztán a második világháború idején nincs beleírva semmi. Front mögötti szolgálatra ment a gazdája. Az asszony pedig össze- törötten imádkozott néha a gyermekeivel a templomban, hogy jöjjön haza frontra vitt embere. Visszajött. Révületben mesélge. tett nagyra nőtt, bámész szemű gyermekeinek; hogy volt ott kint a fronton. Éjjeliőrnek alkalmazták az egyik zsendülő termelőszövetkezetben. Aztán 83 éves korában meghalt. Ezt az életkort csupán megérte, de nem élte meg. * * * összecsukom a cselédkönyvet, s arra gondolok, jó lenne pedig, ha Lajos bácsival kortyintgatnánk egyet-egyet a szentjános-bogaras éjszakában vigyázva valamelyik szövetkezet gabonáját. S Lajos bá_ esi mesélne. De hát már 'nem él. A cselédkönyv pedig nem tud tovább mesélni, mert 1945 óta nincs ilyen. * * * Látom az ablakon: jön a „cselédkönyves" fiatal pár. Mozdulataik azt fejezik ki: feljöjjenek-e értei összenevetnek, egymásba karolnak, elsietnek. Ügy látszik, nincs rá szükségük. Az évi rendes szabadságot anél. kül is el lehet tölteni. Ternyák Ferenc CO-ban képviselő és ebben a munkában részt vett munkatársaiknak. írások között élünk Az 1. számú tablón ezek a bevezető sorok állnak: Írások közt élünk, írás vesz körül otthon, már ébredéskor, az utcán, a munkahelyen és szabad időnkben. Nem is tudjuk már elképzelni életünket írás nélkül..; A látnivalók közt eredeti megoldásként a régmúlt példái, képei mellett, azzal összecsendítet- tem mindig ott a jelen is. Ily módon kívánják éreztetni az anyag összeállítói a nézővel, hogy a múlt és jelen összefüggése törvényszerű, mert talaja a társadalmi mozgás realitása. A francia vasúti jegyekkel és „Pár avion” címkékkel békén megférnek az egyiptomi hieroglifák, a pergamentekercset böngésző ókori városlakóval a Pravdát olvasó moszkvai polgár s a fényreklámok közt haladó londoni járókelő. Bizarr és kicsit megható a gondolatait kezdetleges jelekkel rögzíteni próbáló ősember és a mai óvodás egymás mellé helyezett irka-firkája. A primitív csomó- írástól a címerrajzokig s az ékírástól a gépírásig, meghökkentő szembeállítások tanúi lehetünk. I írástudatlanság nélküli világot! A „korszak-keverés” csupán látszólagos. A vonalvezetés hűségesen követi a múltból a jelenbe haladó valóságot. Ennek keretében szemléletes módon tárul elénk az, hogy miként alakult ki idők folyamán a Földközi-tenger keleti vidékén, továbbá Indiában, Kelet- Ázsiában, Hátsó-Indiában, Indonéziában, Kínában, valamint Közép- és Dél-Amerika egykori indián társadalmaiban a különféle íráskultúra. Ezt követően a görög, etruszk, római és germán ábc, vagyis az európai íráskultúra doA BÉKÉS MEGYEI TANÁCS 2. számú SÜTŐIPARI VÁLLALATA (Gyoma) 5 fő fiút ipari tanulónak felvesz. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Gyoma, Táncsics u. 35. 331 kumentumal sorakoznak a tablókon. Hasonlóképpen nyomon követheti a látogató a számjegyek keletkezését, fejlődését. Megtudhatja például, hogy a zérus, vagyis a nulla, a számok birodalmának ez a mindenese, Jolly Joker-e indiai eredetű, noha akadnak, akik arab mivoltára esküsznek. Azonban nemcsak a latin, cirill, héber, arab és ind betűtípusok és íras- stilusok elterjedéséről, hanem a kézírástól Gutenberg mozgatható betűiig és a kézi nyomdától a rotációs és a fénymásoló nyomdáig terjedően, az irástechnika fejlődéséről is tájékoztatnak a tablók. Bizonyára minden látogató teljes mértékben egyetért a kiállítás jelszavával: írástudatlanság nélküli világot! Az sem vitatható, hogy az analfabetizmus gyors felszámolásának legjobb talaja a szocialista társadalom. Hiszen az írástudatlanság teljes felszámolásában a szocialista országok mutatnak legjobb példát a világnak. Állandó megyei nyomdatörténeti kiállítást Igazat kell adnunk Beck Zoltán muzeológusnak, aki július 25-én a kiállítást megnyitó beszédében — többek közt — ezeket mondta: — Köztudott, hogy könyvet, plakátot, reprodukciót, újságot és még számtalan más terméket előállító megyei nyomdaiparunk nagy múltú, rohamosan fejlődő, országosan elismert bázis. Ennek a kultúrtörténeti és gazdasági szempontból egyaránt értékes helyi tényezőnek a megye múzeumában szinte semmi nyoma sincs, holott a Kner és a Tevan nyomda történetét, eredményeit bemutató és dokumentáló anyag egybegyűjtése és állandó jellegű kiállítása, valamiint továbbgyarapítása kötelesség. Hasznos lenne mind a most felnövekvő nyomdásznemze. dék, mind pedig a sajtóval, a nyomtatással bármilyen vonatkozásban kapcsolatban levők és általában minden érdeklődő számára. Arról nem is szólva, hogy a megyeszékhely és múzeuma új, dokumentális jellegű kulturális színfolttal gazdagodna. Lehet, hogy az ötlet egyszer megvalósul, érdemes is lenne. Jelenleg azonban — ugyancsak nem csekély kulturális élmény ígéretével — tárt kapukkal várja a i csahai múzeum és a Műcsarnok | közös rendezésében megvalósult I Az írás művészete című UNESCO- . kiállítás a látogatókat. Huszár Rezső
