Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-12 / 189. szám

Kakastolltól a kék karszalagig Csütörtök A régi futballpálya a Szentesi úton terült el Orosházán. A pá­lyát körülvevő deszkakerítés hasadékai között emberek lesel­kedtek befelé, azok, akiknek a belépőjegyre nem tellett.- így egy-egy mérkőzésnek körülbelül a felét látták, mert a körbe-kör- be cirkáló csendőrök (vagy rend­őrök) mindig elhajtották a „né­pet’ a kerítés mellől. Azok ar- rébhúzódtak pár métert, vártak, míg a csendőrök továbbmentek, aztán vissza a réshez. Apámnak is ez volt a rendes vasárnap délutáni szórakozása és ahogy cseperedtem, engem is magával vitt. Ötödik évemet ta­poshattam azon az orgonaillatú májusi vasárnapon, amikor apám nyakában ülve. kezemmel a kerí­tés felső szélébe fogódzkodva biztattam kedvenc csapatomat. Ugyanezt tette apám is az egyik kerítésnyíláson keresztül, ami­kor durván reccsenő hang törte meg drukkolásunkat. — Vigye innen a kölykét! Apám letett a nyakából, ráné­zett a semmi jót nem ígérő te­kintetű csendőrpárra, aztán any- nyit mondott csendesen: — A kutyának van kölyke, nem az embernek... Kár volt önérzeteskednie, mert a következő pillanatban a szakaszvezető puskatusa egy szakavatott, jól begyakorolt moz­dulattal úgy oldalba vágta apá­mat, hogy még jó óra múlva is nehezen szedte a levegőt. Az én egyébként is csendes, ritkán szó­ló apám kézen fogott és haza­mentünk és mindössze ennyit mondott: — Kerüld a csendőröket, kis­fiam, nem emberek azok... — Azért van kakastoljuk? — kérdeztem ,gyerekes naív Sággal. — Azért, hogy messziről meg­ismerd őket. * Két civilruhás, kék karszala­gos férfi leállította gépkocsinkat, udvariasan elkérték a szükséges igazolásokat, ellenőrizték a fék- berendezés működését, végül megköszönték „közreműködé­sünket” és mehettünk tovább, így elmondva nagyon egyszerű­nek, olyan „szóra sem érde­mesnek” tűnik mindez. Pedig ezek az emberek napi munkájuk után. minden ellenszolgáltatás nélkül önkéntes alapon segíte­nek a belső rend fenntartásában. Különösen nem volt egyszerű az első időkben, amikor az „ön­kéntes rendőr” feliratú kék kar­szalagot felöltő embernek még a barátja is megvetéssel lökte oda a szót: — Rongy ember vagy, a faj­tád ellen vagy... Sok előítélettel kellett meg­küzdeniük, míg eljutottak odá­ig, hogy a kék karszalagot az emberek megtanulták becsülni. Ma már csak elismeréssel szól­nak róluk, hiszen egy társadal­mi testület is őrködik azon, hogy kár, illetve zavar ne történjen. Ez év első felében csak a békési járásban 4295 órát töltöttek szol­gálatban. Ebből 1372 óra éjjeli szolgálat volt. A szolgálati órák­ból 520 munkaszüneti napra esik. Szolgálati idejük alatt az első fél évben 4 bűnözőt tetten értek, ötnek az elfogásához se­gítséget nyújtottak, nyolc eset­ben előállítást hajtottak végre, jelzést adtak 5 bűntettről, 219 esetben szabálysértést jelentet­tek és — ez a jellemző elsősor­ban tevékenységükre — számta­lan esetben figyelmeztettek, in­tettek, neveltek a jóra, a szabá­lyosra, a becsületesre. Hosszú volt az út a kakastól-< laktól a kék karszalagig... 6. K. I. egy életre eltorzította a szerencsét­lent, hogy legyein indoka a koldu­lásra. Aztán ebből élt a család. Micsoda világ volt az! De a kol­dusgyártó munka nélkül maradt, s vele együtt eltűnik ez a negyed is. Néztem újdonsült ismerősömet, Ahmedet. Meggyőződéssel beszélt, meggyőzően. Igaza volt. Egy évti­zed nem tüntetheti el évszázadok szomorú örökségét. Invitált volna a házba, hiszen az arabok híres vendéglátók, de abban a pillanat­ban a közelben hangszóró recs- csent: — Allah akhbar! — Allah hatal­mas! — dörögte a közeli mecset karcsú tornyáról a müezzin hang­ja, majd monoton énekbe kezdett. — Jöjjön! — szólított Ahmed—, nézze meg az imára gyülekező hí­vőket Szótlan követtem Ahmedet a mecsetbe. A bejáratnál mozdula­tait figyelve, levettem cipőmet, elhelyeztem az e célra ottlevő pol­con, s a gyókényszőnyegen zokni­ban a mecsetbe léptem. Először a templom hátsó részébe mentünk, ahol már több tucat ember mosa­kodott, szigorúan a Korán szabá­lyai szerint. Az igazhivők jó ideig tisztálkodtak, Ahmed is, majd visszatértek a teljesen egyszerű csendes mecsetbe, ahol az egyik falmélyedés mutatja a szent város, Mekka irányát. A mecset egyetlen dísze a szőnyegborítás. Nem elő­ször állapítottam meg, hogy a mohamedán templomokat csodá­latosan szép szőnyegek borítják. A müezzin a szószékszerű emel­tWS. augusztus 12. Allah ahhbar Készül az újkígyósi Emlékkönyv. Kulcsár István gépmester a (estéket keveri, a gyorssájtó gépnél Kovács Endréné dolgozik. (Fotó: Kocziszky) A Békés megyei Nyomdaipari Vállalat békéscsabai telepén azon fáradoznak, szép kiadvány le­gyen az újkígyósi évkönyv, s ezért kajával. Legutóbb ő állította be a gépiét, ő keverte ki a színeket a gyulai várjátékotk Dózsa-plakátjá- nak készítéséhez. VI. A világ legrégibb egyeteménél, az A1 Azhar-inál szálltam ki a taxiból, a hárommilliós metropo­lis, Kairó legáltalánosabb közleke­dési eszközéből. Az ősi A1 Azhar mecset falai mellett indultam el egy nevesáncs szűk sikátoron át az egyik külvárosnak számító város­iészbe. Eu répái emberre az egzoti­kum erejével hat ez a régmúltból ittfelejtett városnegyed szűk utcá. ival, gyermekhad-zajától hangos sikátoraival, egykedvűen álldogáló tevéivel, szamaraival, s lép tor­nyomon földön kucorgó árusaival. A házak kapualjaiban vagy be­járattá szélesített ablakaiban pé­kek, takácsok, agyagformálók, sza­bók, edényfoltozók tanyáznak. Arab barátom hívta fel a figyel­memet, látogassam meg ezt az ős­régi városrészt, mert már nem so­káig látni az EAK-han ilyesmit, hiszen már a közeli jövendő fel­számolja. Mind beljebb kerültem az ódon negyedbe. Egy helyen azután na­gyot kellett kerülnöm, mert egy óriási sátort állítottak fel, s az tel­jesen lezárta az egyébként is szűk utcát. — Valaki meghalt — világosí­tottak fel —, s a hozzátartozók, barátok itt siratják el a megboldo­gultat. Gazdagon terített asztalok mellett. Azt mindenki természe­tesnek tartja, hogy az utcákat ilyenkor — szükség törvényt bont — lezárják. Megkerültem a lezárt utat, s egy ház nyitott kapujában meg­álltam. Fiatal férfi közeledett jól öltözötten, európai ruhában. Ud­variasan köszöntött, majd bemu­tatkozott. — Ahmed — nyújtotta a kezét. — Honnan? — s látva, hogy ide­gen vagyok, választ se várva be­szélni kezdett. — Barátom — mondotta — saj­nos, ez a városrész még így fest. S ha ezeken a köveken jár, tud­nia kell, hogy én, noha harminc­éves sem vagyok, még ismertem a koldusgyártót. Azt az embert, aki az itt élő családok tizenvalahá- nyadik egészséges gyermekének eltörte a lábát, kitekerte a kezét, 1 A nyomdába látogattunk... Fattyúsorok — „Pali bácsi szólt...’' — Dózsa-plakát három színben ÉRTESÍTÉS! Értesítjük Békéscsaba város lakosságát, hogy Békéscsabán, Tanácsköztársaság útja 14 szám alatt élőhal-elárusító üzletünket megnyitottuk. Az üzlet ebédidő kivételével egész nap nyitva! Szeretettel várja kedves vevőit a „Viharsarok” Halászati Termelőszövetkezet vezetősége, Gyoma 353 Tévedés ne essék, nem a kezét tördeli Fercsiik János, hanem az Újkígyós 150 éves fennállása aJkaknátoóil készülő Jubileumi Em­lékkönyv oldalait. Tördelésnek hívják ugyanis a nyomdákban egy-egy nyomtatvány szövegének, illusztrációinak beosztását, elren­dezését. Nagy szakértelmet és gondos stílusérzéket kívánó n.un­ka. Nem mindegy például, hogy hová kerülnek a szöveg közti ké­piek, fontos, hogy a fejezetek cí­mei egyformán legyenek beütve, ügyelni kell, nehogy becsússzanak csinálja a legkényesebb munkát ilyen tapasztalt szakember, mint Fercsik szaktárs, aki 1928 óta az ólombetűk között tevékenykedik. Dolgozott Pesten az Állami Nyom­— Nehéz munka volt, linóieum­metszetröl készült a plakát há­rom színben. Ha nem jól keveri az ember az alapiszínt, rossz lesz az egész, Fercsik János tördelés közben­fattyúsorok. (A bekezdés végi csonka sorokat hívják így a nyomdászok. íratlan szabály: az oldal élén nem állhatnak.) ^ _ [ Betkó György klisét dáham, kisebb vidéki üzemekben és a Kner Nyomdában is. — Amit az ember egyszer meg­tanult, azt nem felejti el soha <— imondja. Betkó György azonban még most kezdi tanulni a szakma for­télyait. Harmadéves gépmester-ta­nuló. A nyomda vezetői meg van­nak elégedve a fiatalember mun­helyez a gépbe. György eredetileg esztergályos­nak készült. Krizsán Pali bácsi — az üzem vezetője — szólt neki egyszer: „Gyere már be, nézd meg, hogyan dolgoznak a nyomdá­szok!” Ügy megnézte, hogy min- járt ott is maradt. Otthon szívesen rajzol, művész- kedík, egyébként ez is a szakmá­val függ össze. Ölorumetszeteket készít, ez- a passziója. A nyomdában tehát nem kell aggódni at utánpótlásért. A régi, kiváló szakemberek mellett felnö­vekszik lassan a tehetséges fia­talok nemzedéke. (v. j.) (

Next

/
Oldalképek
Tartalom