Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
IMS. augusztus L 7 Vasárnap Lesz-e yersenytáMa a kapu mögött? Kell-e erkölcsi elismerés a dolgozónak? — Vita egy határozat korul Többször hallottuk már, hogy megyénk téglagyáraiban, és különösen a két békéscsabai telepen jól szervezi a szocialista munkaversenyt a szakszervezet. Termelési tanácskozásokon, brigád-értekezleten mindig egyik napirend a versenyállás, a termelés helyzetének ismertetése, ily módon a dolgozók tudják — legalábbis az esetek többségében —, hogy hol kell „megnyomni a gombot”, az égetett, vagy a nyersgyártásban, stb. van-e pótolnivaló. Ám ennek a szervező munkának még sincs „látszatja” a két csabai telepen. He csak puszta szám legyen Az anyagi ösztönzés mellett ugyanis nem használják ki jól azokat a lehetőségeket* melyek pedig éppily serkentő hatással lennének a termelésre: az erkölcsi megbecsülés húzó erejét Ezt mutatják* sajnos igen „szemléltetően”, a versenytáblák, faliújságok, amelyek üresen, vagy legjobb esetben „szakállas” közleményekkel láttatják magukat a munkások előtt. Előfordul ugyan a legeslegjobb eset is néha, amikor a tábla jelzi: ez és ez a brigád 108 százalékra teljesítette tervét. Ez már valami, mégis azonban csupán csak puszta szám. A számok mögött viszont emberek vannak, akik közül a legtöbben nagy akarással, öntudatos munkával törekednek a többtermelésre s éppen ez a hozzáállás eredményezi a 108 százalékokat. Az EMBER mindezek ellenére háttérben marad. Nem látszik a telepek falitábláin, hogy kik azok a legjobbak, akiknek elsősorban köszönhető a jó tervteljesítés. Magyarán: a kiváló munkások népszerűsítése úgyszólván a nullával egyenlő a telepeken. Ebben még van pótolnivalója a szakszervezeti munkának. Nincs utasítási jogom Ezt segítendően a vállalat párt- bizottsága július elején határozatot hozott, hogy az I-es telepen a hónap végéig fel kell állítani egy kapuval szembenéző, tehát a legforgalmasabb helyen leendő ver- senytáblát. (Jóllehet a többi tábla is üresen áll, mégis úgy látták az elvtársak, hogy erre szükség van.) A határozat végrehajtásáért a szakszervezet vezetőségét tette felelőssé a vlx A határozat, ott jártunkig, csak papíron maradt egy „sajátos” felfogás miatt A szakszervezeti titkár ugyanis nem fogadta el, mondván: nincs utasítási joga, hogy megcsináltassa a versenytáblát. Ezért ő nem vállalhat felelősséget. Valóban nem utasíthatja ilyen irányú munkára sem a gazdasági vezetőt, sem a szakmunkásokat. Ez tökéletesen igaz. De csak utasítani lehet valakit valamely dolog ellátására? A verseny nyilvánossága, az erkölcsi, ösztönzés nemcsak szakszervezeti feladat, ez éppúgy érdeke a gazdasági vezetőségnek is, mint a mozgalmi szerveknek. Sőt, rendelet szabályozza, hogy a termelési adatokat, értékeléseket a gazdaságvezetőség illetékes osztályának kell a szakszervezet rendelkezéséTaxi! — De hol? A minap este, úgy fed tizenegy óra tájt, ott snóbliztunk a ba_ rátámmal Gyulán, a Körös-híd végében, ahol kezdődik a Csabai út. Nem kérem, nem voltunk ittasak, továbbá huligánok sem. Stoppra vártunk. Autóstoppra. Kocsi nem jött, vagy ha igen* hát tele volt, el kellett ütni valamivel az időt. A snóbiizáshoz két marok és némi aprópénz elegendő — ezért gyakoroltuk. Egyébként ismerem a stopp elburjánzásának bizonyos aggasztó mellékkörülményeit Tisztában vagyok vele, hogy létjogosultsága húsz éven alul és mindenesetre sötétedés be. állta előtt indokolt. Magam harminc éven túl tartok és éjszaka volt. De egyszerűen nem lehetett más megoldást találni. Miért? Mondjuk, lekéstem az esti vonatot, kora hajnalban megy a következő. Én viszont mindenáron vissza akarok jutni Csabára. Pénzt és fáradtságot nem kímélve. Mondjuk, külföldi vagyok, vagy maszek kisiparos, vagy nyertem a lottón — mindegy. Mégis, hiába minden, mert Gyulán (idegen- forgalmi központ, vár játékok, ,a megye legősibb kultúrcent- ruma stb.) este tíz óra után nincs taxi. Amikor már se vonat, se autóbusz nincs, akkor a taxit is kivonják a forgalomból. Logikus. A várszínház közönsége, a szórakozóhelyek vendégei, s az esetleg komolyabb ügyekben rászorulók, vessenek magukra. Vagy stoppoljanak. A stoppal nem volt szerencsénk, de a kora hajnali vonattal bejutottunk Csabára. Itt már van éjszaka is taxi. Csak nem az állomáson. A kihalt állomáson egyetlen biztató fény a pénztáraibLakfoól sugárzott. Taxi? Az ablak mögül kedves mosolyú kislány, szemeit tágra nyitva közli: ott a telefonfülke! Hogy telefonérme? Nem, sajnos, ilyet nem tartunk. Merem remélni, hogy nem támadna bonyodalom a tárcán beiül — ha efféle ese. tekre számítva — mondjuk a MÁV-ál- lomás pénztárában is tartanának telefon- taintuszt, nemcsak a postán. A szóban forgó éjszakán kellemesen kisétáltuk magunkat. De lehetett volna havas téli éjjel is, zuhoghatott volna az eső, vagy az is előfordul, hogy például valakinek orvosi beavatkozásra van szüksége. Szerénytelen dolog lenne javasolni: taxit tíz óra utón Gyulán, és taintuszt az állomáson Csabán? —aj— AZ OROSHÁZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA értesíti a lakosságot, hogy 1965. évi őszi kiültetésre a gyümölcsfacsemete-előjegyzést MEGKEZDTE. AZ ELŐJEGYZÉST MINDEN FMSZ-, BOLT- ÉS BAROMFIFELVÁSÁRLÖ- EGYSÉG VEZETŐK VÉGZIK. 111400 re bocsájtania. Éneikül el sem képzelhető semmiféle versenynyilvánosság, népszerűsítés, erkölcsi ösztönzés. De ha nincs min publikálni a verseny adatait, népszerűsíteni a jól dolgozókat, akkor hiábavaló az adatszolgáltatás is. Tehát a dolgok összefüggnek, a szak- szervezet éppúgy a gazdasági vezetőségre van utalva ebben a kérdésben, mint ahogyan a gazdaságvezetőség a szakszervezetre, Igénylik a dolgozók Azért most már mégis készülnek az új versenytáblák. A Il-es telepen Varga Imre telepvezető szerint a jövő héten fel is állítják őket. Ahogy Varga elvtárs mondja: — Igénylik a dolgozók a termelés, a verseny állásának tudatosítását. Nem elegendő az, hogy a tervteljesítést valamely tanácskozáson egyszer hallják és nincs tovább. Maradjon hosszabb ideig közszemlén: melyik brigád, prés dolgozói tűntek ki, esetleg személyre menően is a munkában. Sőt, elképzelésünk szerint az üzem fotó-szakkörének segítségével fényképeiket is közöljük majd a a jól dolgozóknak, újítóknak_ Van azért erkölcsi ösztönzés az üzemben. Többek között nemrégiben a szakszervezet javaslatára kapott tíz dolgozó jutalomutazási lehetőséget a Szovjetunióba. Más kérdés, hogy ezt is jobban kellene tudatosítani, esetleg ezeknek a munkásoknak a fényképeit is közölni tábláikon, hisz rászolgáltak a népszerűsítésre. Egyszóval: határozat is van, jó elképzelések is vannak mindkét telepen arra, hogy az erkölcsi ösztönzés lehetőségeit jobban hasznosítsák a termelés szolgálatában. Csak most már valóra kellene váltani mindezt. A téglagyári szak- szervezet és gazdasági vezetőség, úgy véljük, képes erre. V. D. Qdle m zhtiti n fa A napokban arról beszélt egyik ismerősöm, hogy milyen nehéz és kényes dolog őszinte írásos véleményt adni adott esetben. — Teszem azt — mondta — az egyik sok hibával bíró barátom el akar menni má_ sik vállalathoz dolgozni. Írásos jellemzést kér tőlem. Mit tegyek? Megírjam őszintén? Nem veszik fel. Elhallgassam? Az elvtelen dolog. Humánusnak js, őszintének is, barátnak és vezetőnek lenni egyszerre nagyon nehéz. Mondd, te mit tennél? — szegezte nekem a kérdést. Akkor azt mondtam: — Én őszinte lennék a jellemzésben a vállalat és az egyén érdekében. — Kösz! — mondta gúnyosan és otthagyott. Azután arra gondoltam, hogy segíteni kellett volna neki. De hogyan? Most utólag ajánlok neki egy jellemzési formát. Például: X Vállalat igazgatójának. Kérésére mellékelten megküldöm Kovács István munkavállalónk jellemzését. Kérem igazgató eivtársat, hogy az első sort és az azt követő minden második sort olvassa össze. Ez adja meg a nevezett igazi jellemzését. Kovács kartárs a vállalatunk volt számviteli vezetője kifogástalan, jó munkaerő volt. Nem igaz, hogy ő lusta, nehézkes, szűk látókörű a munkájában. Az viszont igaz, hogy munka után gyakran túlórázott. Sokszor túlórázott a nevezett, mivel túl volt terhelve munkával és igy túlóra nélkül képtelen volt elvégezni a feladatát nyolc óra alatt. Munkatársaival udvarias volt, csak kérni tudott. Gyakran előfordult, hogy felelőtlen, hanyag munkája miatt nem vonta felelősségre beosztottjait. Nem fordult elő, hogy valamelyik beosztottját leszidta indokolatlanul. Erkölcsi tekintetben alaptalanul gyanúsítgatták, bár a titkárnője két éve gyermektartásért perelte Kovácsot, de nem hasonlít rá a gyerek. Az ő gyerekét viszont nem tagadhatja le, mert kiköpött apja a gyerek. Két éve húzódik a tárgyalás, mivel fellebbezett. A bíróság első fokon megítélte a gyerektartást. Kovács elkeseredett. Felesége elvált, s testvére, aki abban az időben italozott, majd sikkasztott a vállalatnál, szintén elkeserítette. Az rágalom volt, hogy a nevezett ezután összeállt az anyósával. Mindig kerülte a társaságot. Ő nem, de fivére az ellenforradalom idején nemzetőr volt. Csak őt magát gyanúsították meg először, hogy ő dönthette le a főtéri emlékművet. Hovatartozását illetően közlöm, hogy nem osztályidegen származású. A nevezett édesapja kulák listán nem volt. Az események idején barátja disszidálni akart, de a határnál elfogták. Ö akkor is itthon maradt. Míg más ember ezek után rémhíreket, röplapokat terjesztett, ő nem! Csendesen, a megszokott módon dolgozott. Szabadulása után a vállalat kénytelen volt visszavenni testvérét, aki sikkasztott és valami munkát adni neki. Segédmunkán dolgozik. Kovácsnak terhére van, állandóan zaklatja, sőt jelenleg irkái fűhöz, fához. Mindenkit jelentget. <5 igyekvő, használható munkaerő. A testvére haszontalan, összeférhetetlen, hanyag ember. Dobra Sándor Gergely Mihály; IDEGENEK Regény 45. Az anya megterített, vacsorához ültek. — Gézu, tudod-e, hogy elcseréltem a faragott botomat? — számolt be Andi a nagy újságról. A fiú ráemelfe szemét. Nem szólt, de tekintetében felfénylett a hála. — Egy bőr térképtáskát kaptam érte, a környék turistatérképével együtt! Majd vasárnap kipróbáljuk, jó? Ugye, elmegyünk kirándulni vasárnap Gézuka? — El — mondta a fiú, s szigorú vonalú ajka szögletében felfakadt egy bátortalan mosoly. — És majd keresünk egy jó botot. — Ö, már van! — mondta Andi. A sarokból előhozott egy hosszú, vastag mogyoróbotot, — — Ugye, jó lesz? — Jó. — A fiú befejezte a vacsorát, felállt, anyjára pillantott. — Köszönöm, mama! — Visz- szatért a fotelba, vitte magával a botot, ölébe fektette. — Azt hittem, most mindjárt elkezded faragni! — mondta csalódottan Andi. — Nincs bicskám. — Nincs? Hát hová lett a szép bicska? — Elvették. Bűnjelként lefoglalták. A gyerek csak most értette meg, restellkedve elpirult, aztán elővette zsebkését. A fiú elkezdte a faragást. A gyerek odavitte a támla nélküli párnás széket, s áh ítatosan figyelt, nehogy egy mozdulatot is elszalasszon. Az anya letakarta a palóc hímzésű terítővei az asztalt, visszahelyezte rá a szegfűcsokrot, s leült. Fölnyitott egy könyvet, úgy tett, mintha olvasna. De képtelen volt összerakni a betűket, szeme előtt mind egybeolvadt. Egyre a fiút nézte. Az ügyes, gyors kezű fiút, aki látszólag beletemetkezett a munkába; öccse elismerő biztatásaitól még buzgóbban járt kezében a kés. Szívében ellentétes érzések vertek tanyát, az öröm és a fájdalom. Boldog volt, hogy ismét együtt a család, hogy fiát sikerült a börtöntől megmenteni, s ki tudja, még mi mindentől, ami ott ráragadt volna, ha hónapokra bűnözők közé kerül. Ugyanakkor szenvedett is, mert ez az este újból és újból azt az estét juttatta eszébe, mikor a fiú hozzájuk költözött, s rá kellett eszmélnie, hogy a nagy reményekkel várt gyerek helyett egy ismeretlen fiatalembert kapott vissza. Egy idegen embert, akivel semmi kapcsolata. Az azóta eltelt hetekben voltak alkalmak, amikor már úgy érezhette, mégiscsak siker koronázta erőfeszítéseit, most azonban úgy találta, mindent kezdhet elölről. — De szép lesz, Gézuka! — ujjongott Andi, és hízelkedően megölelte bátyját, arcát a fiú feszes arcához szorította. — Ezt el se merem majd vinni a suliba! — ö, ez még semmi — mondta a fiú. Ekkor felpillantott, tekintete találkozott anyjáéval Sokáig nézték egymást. Végül is a fiú bátortalanul elmosolyodott Mindez annyira megörvendeztette az anyát, hogy összerezzent, szeme megfényesedett, és ő is elmosolyodott. Mosolygott, mert lám, annyi fájdalmas megpróbáltatás ellenére is reménykedhet, hogy kitárul előtte fia szigorúan bezárt lelke és visszakapja majd gyermekét, akit másfél évtizeddel ezelőtt elraboltak tőle. VÉGE.
