Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

1935. augusztus 7. Szombat Miért deficites a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezet? Építőiparunk nem dicsekedhet avval, hogy minden vonatkozás­ban ki tudja elégíteni az egyre bő­vülő igényeket A lakáskérdés az egyik legsúlyosabb probléma, olyan gond, mely nyomasztóan hat sok család életére, s közvetve sok ember munkájára is. Lehet-e nyugodtan dolgozni, ha a szűkös otthon problémái miatt már ele­ve rossz kedvvel, ingerülten indul az ember hazulról, vagy tudja, hogy vita, veszekedés vár rá, mi­kor fáradtan megtér a munkából? Ezért is fontos nekünk minden olyan vállalat, szövetkezet mun­kája, amelynek tevékenysége — ha még oly kis mértékben is — előbbre viszi a .Ia'káskérdés meg­oldását. A családiház-épitkezés, az OTP-kisIakásók felhúzása — bár csepp a tengerben — enyhít a gon­dokon. Megyénk kisipari szövetke­zetei derekasan kiveszik részüket ebből a munkából. Az idei első fél év azonban sok szövetkezetnél nem a legjobban sikerült, tervei­ket, előzetes programjukat sok he­lyütt képtelenek voltak valóra váltani. Vajon miért? Ragadjunk ki egy eléggé szélső­séges példát. A Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz nem teljesítette termelési tervének 1965 első fél évére előírt mutatóit. Sőt, 188 000 forint ráfizetéssel zárta a fél évet. Miből ered a lemaradás, honnét származik a deficit? Érdemes utá­naböngészni. — Erre az évre 1 millió 900 ezer tégla az igényünk. Eddig 300 ezret kaptunk meg belőle— mutatják a papírokat a szövetkezet irodáján. — Parkettaszükség', etünk az idén mintegy 2 ezer négyzetméter. Az első fél évben 500 négyzetmé­ter parkettát utaltak ki mindössze. — Manapság a kőporral beszórt homlokzat a divatos. Tőlünk is ezt kívánják a megrendelők. Az Ásványbányaipari Vállalat azon­ban csali július végére igazolta vissza időben elküldött szállítási m egrendelésünket. Meg kell mondanunk: az időjá­rási viszonyok és egyéb okok mi­att országosan zökkenők voltak az építőanyagok ellátásában. Ezt a megye összes szövetkezetei meg­érezték. Az objektív hátráltató té­nyezőkön kívül tehát másnak is kell lenni. Ahogy mondani szokták, mindig a fejnél keressük a hibák okát. Tény, hogy a szövetkezet vezető­sége az utóbbi időszakban nem úgy dolgozott, ahogy erejéből, ké­pességeiből egyébként kitelt vol­na. Személyes ökok is közreját­szottak ebben és bizonyos rutin­hiány is. A ktsz műszaki vezetője képzett, jó szándékú fiatalember, de egyelőre nehezen birkózik az irányítás gondjaival. Vannak dol­gok, melyeket nem elég az isko­lában megtanulni — bár ez is na­gyon fontos —, hanem hosszú évek tapasztalata is szükséges hozzá. Mi a teendő? A közösség gond­ját szívén viselő minden embernek jó szándékkal kell összefognia, bogy egymást segítve kihúzzák a szövetkezet szekerét a kátyúból. Támaszkodni kell az elnök régi tapasztalataira, a műszaki vezető képzettségére és a tagok becsüle­tes munkaszeretetére. A pártszer­vezet segítsége sem elhanyagol­ható tényező. Nemrég alig élt még a szövetkezetben az alapszervezet, ma már tizenhat kommunistát tartanak nyilván. Nem nagy szám, de roppant segítő erő rejlik ben­ne. Nem véletlen az sem, hogy a községi pártbizottság éppen most tűzte napirendjére a szövetkezet problémáinak megvitatását. Hogy nehezen boldogultak, ah­hoz nyilván hozzájárult a munka­helyek elképesztő széttagoltsága. Az utóbbi időkig kétszáz valahány munkahelye volt a szövetkezet­nek! A legnagyobb volumenű épí­tés pedig Szegeden volt. Nem cso­da. ha ilyen körülmények között fűhöz-fához kapkodtak, képtele­nek voltak ellenőrizni a munkát, s kialakulhat az az állapot, amikor jóformán mindenki azt csinál, ami neki tetszik. A megyei pártbizottság a KI- SZÖV-vel megtárgyalta a me­zőkovácsházi építők helyzetét. Határozat született, hogy ne vál­laljanak több munkát Szegeden; ehelyett fokozatosan Békéscsabán, a Mokri utcai építkezésre irányít­ják át a brigádokat. Három évre való munka várja őket. Mint valami nehezék, úgy húz­ta az építőipari szövetkezet ered­ményes tevékenységét á vasipari részleg dolgozóinak problémája, akik szakmailag nem tudtak beil­leszkedni a közösségbe. Megfelelő szakvezetés sem volt. Felsőbb szerveik javaslatára most ők is különváltak, s azt az összeget, amit korábban a vasipari részleg fejlesztésére ruháztak be, most a kőművesmunkák fokozott gépesí tésére használhatják fel. Élnek is ezzel a lehetőséggel, a közeljövő­ben új darut vásárolnak. A mezőkovácsházi építőknél ti­zenegy brigád áll szocialista mun­kaversenyben egymással. Egyi­kük-másikuk kiváló eredményt ért el az egyébként gyengén sike­rült fél évben is. Ez biztató jel. Nem vitás, hogy a vezetés átme­neti hibáinak kijavításával — fel­használva felsőbb szerveik és sa­ját kommunistáik segítségét — újból egyenes útra lehet téríteni a termelés ingadozó menetét. Ez közös érdeke a szövetkezet min­den dolgozójának. V. J. a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságának jelentése a megye 1965 első félévi gazdasági, szociális és kulturális helyzetéről Jelentős exportmegrendelés nyloningből A Szarvasi Ruházati Ktsz a bel- és külkereskedelemtől már a második negyedévben annyi megrendelést kapott, ami a teljes harmadik negyedévre biztosit munkát a dolgozóknak. A negye­dik negyedévre is megkezdődtek a szerződéskötések. A szövetkezet hosszabb huza­vona után az első fél évben kezd­te meg a ragasztott galléré (gyű- vődésmentes) nyloningek gyártá­sát egy osztrák cég megrendelé­sére külön munkában, amiből 10 ezer elkészült. A cég megelége­dettségét bizonyítja, hogy újabb 20 ezer ing megvarrására már el­küldte az anyagot. A ktsz még tavaly 10 ezer dollárért egy gép­sort vásárolt, aminek a költsége — devizában — már az első 10 ezres tételnél visszatérült. A szövetkezetben egy évvel ez­Közületek munkaerőigénye Éttermünk konyhájára 1 fő képesí­téssel rendelkező szakácsot veszünk fel. Jelentkezni lehet t. hő 10-ig. szö­vetkezetünk központi irodájában. Fel­vétel esetén útiköltséget térítünk. Földműt esszövetkezet, Füzesgyarma l. 314 18—45 éves korig segédmunkásokat azonnal felveszünk. Il-es számú tégla­gyár, Békéscsaba, Orosházi út 88. 90775 Az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai I. számú (Kétegyházi úti) telepe rakodómunkásokat vesz fel. 90773 A Tiszántúli Földgázszolgáltató és Szerelő Vállalat azonnali belépésre ke­res gázvezeték- és készülékszerelő ben a vállalat központi Irodájában. Hajdúszoboszló Rákóczi u. 184 (va­sútállomás mellett). Békés megyében az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi telepén. Felvétel esetén útiköltséget té­rítünk. 64228 Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — férfi és női segédmun­kásokat, valamint kubikosokat. Mun­kásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk.' Tanácsigazolás és munka­ruha szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 338 Férfi segédmunkásokat betonelem- gyártói munkakörbe azonnali belépésre felvesz a Szentendrei Betonárugyár. Munkásszállás és üzemi étkezés van. vizsgával rendelkező ív- és lánghegesz-1 Tanácsi igazolás szükséges. Jelentkez- tő szakmunkásokat, lakatosokat váltó- ] ni lehet a gyáregység munkaügyi osz- zó munkahellyel. Jelentkezés írásban • tályán, Szentendre, Dózsa György út Vágy személyesen Hajdú-Bihar megye-j 34 szám alatt, 34576 előtt csak egy kéttűs varrógépen dolgoztak, azóta folyamatosan még 29-et szereztek be. Ezzel je­lentősen meggyorsult a termelés és a különbözőfajta áruk minő­sége is javult. (Folytatás az 1. oldalról) lománya 9500 darabbal kisebb volt, mint 1964. június 30-án. A megye egészét tekintve a sertés- állomány az utóbbi egy év alatt szám szerint nem változott, össze­tételében azonban lényegesen el­tér az 1964. június 30-i állomány­tól: kisebb a szopós malac és na­gyobb a hízó sertés részaránya. A száj- és körömfájás következté­ben igen nagy volt az elhullás. A megbetegedések jelentősen befo- t Termék Vágósertés Vágómarha Tej Baromfi Tojás A mezőgazdaságban a fél év fo­lyamán jelentkező több kedvezőt­len tényező hatását részben ellen­súlyozta az, hogy tovább javult a műtrágyaellátás és a gépesítés színvonala. A lakosság jövedelme és vásárlásai 1965 első hat hónapjában 6,3 %-kal nőtt a megyében a lakos­ság pénzbevétele. A lakosság a készpénzért felvásárolt mezőgaz­dasági cikkekért 36 %-kal többet kapott, mint 1964 első fél évében. A munkabér és személyi jellegű kifizetések azonban csak 0,5 %- kai növekedtek. A kiskereskedelem eladási for­galma — nagyjából a tervezett­nek megfelelően — 3,6 %-kal na­gyobb volt, mint 1964 első felé­ben. A lakosság bolti élelmisze­rekből csaknem 10, ruházati cik­kekből 7 %-kal többet vásárolt, mint egy évvel korábban. A ven­déglátás forgalma viszont 4 %­lyásolták az anyaállomány terme­lékenységét és csökkentették a tejtermelést. A vágóállat és állati eredetű termékek együttes felvásárlási volumene 1965 első f^l évében 6,1 %-kal nagyobb volt, mint az előző év hasonló időszakában. Vágósertésből, baromfiból és to­jásból többet, vágómarhából, vá­góborjúból, vágólóból és tejből kevesebbet vásároltak fel, mint 1964 első fél évében. Az 1965 I. félévi felvásárlás az 1964 I. félévi az országos felvásárlás felvásárlás %-ában 121,9 9,2 92,9 6,7 76,7 6.3 105,6 11,3 117,0 11,3 kai csökkent; a forgalom több mint felét képező italféleségek­ből az árbevétel 7 %-kal keve­sebb volt, mint tavaly. A lakosság takarékbetét-állo­mánya egy év alatt 17 %-kal nőtt. Kulturális helyset Az 1964/65. tanévben az általá­nos iskolai tanulók száma 3,2 %- kai kevesebb, a középiskolai ta­nulóké 11 %-kal több volt, mint az előző tanévben. A megye középiskoláinak I. év­folyamába az 1965/66. tanévre 27 %-kal több tanulót vettek fel, mint három évvel korábban A lakosság a színházi és mozi­előadásokat kevésbé látogatta, mint az előző év hasonló idősza­kában. Lényegesen nőtt viszont a tele­vízió-előfizetők száma; a fél év folyamán 4061~eJ. Június 30-án 24 000 televízió-előfizető volt a megyében; 54 %-kal több, mint egy évvel ezelőtt. • • Otvcn kiló árpa Tikkasztó hőségű június végi vasárnap délelőtt volt. Még az ud­varra se szívesen mentünk ki, mert szinte perzselte bőrünket a nap. A „Hé, van-e itthon vala­ki?” — kiáltásra mégis kisiettünk az utcára: anyám, öcsém és én. Az öreg Pintér kiáltott be s a sze­kér párnázott ülésén várt bennün­ket, a nagygazdák fenhéjázó tar­tásában. — Aratókat keresek. Eljőnné- tek-e? — kérdezte s mustra pil­lantást vetett ránk. — Mennyi a rész? — kérdezte öcsém némi aratási jártasságot el­árulva. Nem csoda, hiszen ő im­már öt éve alkalmi munkából él­degélt. — Minden tizenegyedik kereszt. Persze, csak úgy, ha a kaszás ott lesz a behordásnál is. — Annyi kevés. Már csak azért, mert gyengének mutatkozik a ter­més — kezdett alkudozni az öcs- kös. — Tizedében még lehetne ró­la szó. Hiszen tavaly is... — Micsoda tavaly is? Mit be­szélsz itt, mintha nem tudnád, hogy azóta beljebb kerültünk a háborúba és még több a beszol­gáltatás! A kenyérjegyesék közül sokan jönnének még tizenkette- dében is, de hát (nincs idő arra, hogy az én gabonámban tanulja­nak meg aratni. Rátok lehet szá­mítani, hiszen már dolgoztatok nálam. Elöntött a pulykaméreg. Neki az csak „dolog” volt, amit én ki­lenc- és tizenhat éves korom kö­zött gürcöltem a tanyáján. Ta­vasztól késő őszig minden hajnal­ban azzal nyitott be az istállóba, hogy: „Fölkelni, dél van má’”, es­te a vacsorát úgy 11 óra felé ad­ták, hogy az éhség és az evésre való várakozás ébren tartson ben­nünket. Már 14 éves koromban otthagytam volna a cudar kanász- életet, ha az a horogkeresztes őrült nem dobja el a második vi­lágháború tűzcsóváját. De hát el­dobta s hiába jelentkeztem inas­nak, hogy valami emberibb fog­lalkozáshoz jussak. Az egyik mes­ternek az volt a válasza: — „Föl­vennélek én, fiam, fölvennélek, de hát minden pillanatban gyühet a behívó.” A másik azt mondta: „Éheztesselek, gyerekem, jegyes kenyéren és liszten?” Aztán még­is akadt egy mester, aki mitsem törődött a serdülők étvágyával, de annál többet az olcsó inasmunká­val. Három és fél évre szerződte­tett s alig egy hónap telt el a segédlevél kézhez vételétől, s most éppen életem első fizetéses sza­badságát akartam megkezdeni. Az öcskös alkudozott. Az anyám pedig igyekezett lebeszélni ben­nünket: „Ne vállaljatok aratást, mert mit esztek addig.” — Ha megegyezünk, akkor ad Pintér bácsi ötven kiló búzát elő­legbe — jelentette ki rábeszélően az öcskös. — Hova gondolsz? Egy szemet se tudok adni. Nincs. Elvitte a beszolgáltatás. Esetleg egy kis ár­pát. Jó az, lehet abból, vagyis hát sokan sütnek belőle kenyeret... Megegyeztünk, s mindjárt el­mentünk az árpáért. Másnap már meg is őröitettük s anyánk há­romszor szitálta meg a sárszínű lisztet. Mindjárt melegében krumplis tésztát főzött, aztán ke­nyeret sütött belőle. Szegény tész­ta, szegény kenyér! Még hogy fe­kete volt, az csak hagyjám, de minden falásnál, mintha millió tüske szúrkálta volna torkunkat. A hét közepén már arattunk. Tíz kasza harsogott, s tíz marok­szedő hajlongott utána. Leghátul én. Mert hiszen én, az iparosle­gény, marokszedőnek szegődtem a 17 éves öcsköshöz. ö azonban már az első nap dél felé mindjobban kezdett lemaradozni a többiektől. A különböző alkalmi munka nem fogott ki rajta, de úgy látszik, a kaszát nem bírja. — Igyekezz, húzd jobban azt a kaszát, ne maradjunk annyira le — szóltam rá, mert szégyelltem ma­gam a marokszedő lányok és me­nyecskék előtt, akik megmoso­lyogták, megkacagták, hogy csak­nem húszéves létemre maroksze­dőnek szegődtem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom