Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

1065. augusztus 7, 5 Szombat Epítenek-e új tantermet Lökösháxán ? A Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésének anyagából Augusztus 6-án, pénteken ülést tartott a Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A bejelentések között a többi között szerepeltek az eleki 8-as számú járási választókerü­let új tanácstagi választásai. Ezt a megyei tanács augusztus 29-re tűzte ki. A választási el­nökség és a választókerületi bizottság tagjait — a községi szervek véleményének figye­lembevételével — a Hazafias Népfront járási szerve a járási választási elnökségbe kijelölte. A bejelentésben szó esett ar­ról is, hogy a tanács egészség- ügyi és szociálpolitikai állandó bizottsága legutóbbi ülésével egyidőben Lökösházán köz­egészségügyi ellenőrzéseket tar­tott. A többi között megvizsgál­Gacs Gábor Munkácsy-díjas kiállítása a gyulai múzeumban Vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg az Erkel Ferenc Mú- ziepm és a Kiállítási Intézmények igazgatósága Gyulán Gacs Gábor Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítását Megnyitót mond Marsi Gyula, Évről évre szépül a vésztői szociális otthon A tehetség: felkarolása sohasem késő Rendezzenek kiállítást Honvéd György fafaragó alkotásaiból! (Tudósítónktól) A felszabadulás előtti időben a szegényház jellegű épületet kö- nyöradományokból tartották fenn Vésztőn. Nagy változás történt azonban a felszabadulás után, amikor ebben az épületben szo­ciális otthont rendeztek be. Az elmúlt négy-öt év alatt a szociá­lis otthont mintegy félmillió fo­rint költséggel felújították, kicse­rélték tetőzetét, falait újrafes­tették. Üj, modem berendezést vásároltak, az épülethez tartozó területet bővítették, majd megfe­— Itt van, aztán húzzad te gyorsabban! — robbant az öcskös indulata, s nagy ívben eldobta a kaszát Felvettem, jól megfentem, s tempós húzásokkal igyekeztem utolérni a többieket. Izzadva, li­hegve bár, de sikerült. Az öcskös befelé fojtott mérgesen szedte a markot. Délben az öreg Sági, az első kaszás megjegyezte: — No nézzétek már, nem is olyan máié ez az iparoslegény, mint ahogy ki­néz. Ügy látom, jobban kaszál, mint az öccse. Erre a kis testvér újra le akart égetni. — Na, te híres kaszás, ak­kor kalapáld is meg. Egyelőre csak a szivem kalapált az esetleges kudarc miatt, s a gyomrom dübörgőit az éhségtől. De már jött édesanyám egész asz- szonyesapat között, hozta az ebé­det, izzadtan, fáradtan a jó tízki­lométeres gyaloglástól. — Ugye, nagyon éhesek vagy­tok? — kérdezte s aztán hango­san, hogy mások is hallják, hozzá­tette: A csirkét nem tudtam meg­fogni. Felesleges volt a nincstelensé- get így leplezni, mert ahány csa­lád volt, annyifele ült, hogy sen­ki. véletlenül se lásson bele a má­sik zsírtalan, hústalan fazekába. Ez is felesleges volt, hiszen út­közben az asszonyok elmesélték egymásnak, hogy hamisrántással, vagyis szárazon pirított árpaliszt­tel eresztették fel a levest. A krumpl ipaprikást pedig egy kis ta az általános iskola közegész­ségügyét is. A bizottság tagjai megállapították, hogy az egyik tanterem egészségtelen a tanu­lók számára, mivel túl sötét. Ez a tanterem nevelői szoba volt. Később tanteremmé alakí­tották, s az elmúlt tanévben huszonnyolc tanulót helyeztek el itt. Az állandó bizottság ja­vasolta a végrehajtó bizottság­nak: tegyen előterjesztést a megyei tanács művelődésügyi osztályához, vizsgálják meg alaposan Lökösháza tanterem­ellátottságát és" — mivel a já­rási tanács művelődésügyi osz­tálya pénzügyileg nem tudja fedezni — biztosítsák az anyagi fedezetet, és tegyék lehetővé a községben az új tanterem létre­hozását. az MSZMP Városi Bizottsága pro­paganda- és művelődésügyi osztály vezetője. A múzeum kiállítóhelyiségé­ben megnyíló tárlat szeptember elsejéig tart nyitva. lelő mellékhelyiségeket létesítet­tek. A most odaérkezőt nagyon szép, virágokkal díszített park fo­gadja, aminek árnyékos padjain szívesen elüldögélnek az otthon lakói. A negyven férőhelyes otthon to­vább fejlődik, a községfejlesztési alapból tovább bővítik. Az otthon vezetői és dolgozói, s maguk a gondozottak is szívesen segítenek társadalmi munkával, hogy minél jobban épüljön, szépüljön a szo­ciális otthon. N. J. napraforgóolajjal igyekeztek ehe­tővé tenni. Én mitsem törődtem az étel ízé­vel, s azzal sem, hogy a fekete ár­pakenyér smirglipapírként dör­zsölte a torkomat. Éhhalálra béli­ként faltam, s egyre a kalapáláson járt az eszem. Már vettem is a kaszát, odasompolyogtam az öreg Bálint bácsihoz, aki szegről-végről rokon volt, s aki már hozzákez­dett a kalapáláshoz. A vesémbe látott. — Csak soh’se dideregj, Sándor öcsém, attól a kalapálástól. Értel­mes embernek látszol. Meg aztán iparos vagy. Neked még a tatár kardját is meg kell tudni élezni. Ilyen széles élűre kalapáld, mint én, akkor nem fened el egy-kettő­re, jobban is vág, s kevesebb erő­vel húzhatod. Az erő nagyon lé­nyeges ám, öcsém. Már az a ke­vés, ami van. Mert az ilyen zsír­talan löttyöktől, ami nekünk jut, nem szaporodik, hanem elfogy az aratás előtt, ha nem vigyázol rá. Megkalapáltam. S olyan köny- nyen ment a kaszálás, hogy vic­celni is támadt kedvem a marok- szedő lányokkal. Akkor még nem tudtam, hogy négyheti verejté­kezés után, a rész kimérésekor öt­ven kiló búzát von le az öreg Pin­tér az előlegárpa helyett. Már működtek a haditörvényszékek, ezért csak otthon, csendben szór­tam rá az átkot: égjen meg a há­tán legalább ötven kiló szalma. K. I. Szűk feljáraton poros padlástér, re érünk, ahoi úgy sorakoznak egymás mellett és mögött a fafa­ragások, akár a sörösüvegek. — Odalent minden talpalatnyi helyre szüksége van a családnak, ezért szorultam ide — hangzik mögöttünk a szabad idejét faragás­sal töltő Honvéd György restel­kedő mentegetőzése. Megállunk, nézzük, nézegetjük és magyarázat nélkül is felismer­jük a szobrok egy részét: Fidel Castro, Kennedy, Rákóczi; — Erről biztosan nem tudják, hogy kicsoda — emel fel egy női fejet készítője. — Pető Marikának hívják, a csabai ifjúsági boltban dolgozik — mutatja a mosolygó ar_ cot. — Nekem az a kolosszálisán fel. tupírozott haja tetszett — hang­zik az alkotó indoka. Női kenta „úr" helyett — Ez meg egy jó munkásbará­tom. Kocsis a telepen, ahol por­tás vagyok. — Hát ez meg mi? — Becsaptam a világot — ka­cagja el magát. — Tudom, hogy kenta „úrból”, mármint kentaur­ból sokaknak van, de kenta as­szonyságból” úgy vélem, csak ne­kem. Honvéd György a jól ismert gö­rög meselényt, a lótestű, szakállas, férfifejű kentaurt női fejjel alkot, ta meg. Igen humoros és erede­ti. A másik szobrocska, helyeseb­ben szoborpár két kalapos férfit ábrázod. Látásukra hangosain fel­nevetünk, annyira tudatosan elna- nyoltak anatómiailag, arckiíejezé- sük pedig egyenesen kacagásra in­gerlő. Igazi népi humor tükröződ. Alkotójuk tömör megjegyzése: — Azért faragtam, hogy mulat­tassanak. Amott egy tornásznő alakja, mellette nyakkendős férfi-mell­szobor: — Tegnap fejeztem be Senkit sem ábrázol. A hasamra ütve fa­ragtam, mert jólesett Kétszer „alkotta meg" a lányát Újabb eredeti megoldásra buk­kanunk. Lófej. A szájával tartja magát, mintha inna, de a „víz” egyben az alap, a támaszték is. Odébb: nő bikiniben. Honvéd György a gyulai strandon látta és emlékezetből faragta, mint annyi A községi tanácsok brigádjai készítik az új betonjárda-lapokat Mintegy 1500 négyzetméter be­tonjárdát fektettek le eddig a gyomai járásban, amelyre 90 ezer forintot költöttek. A járdaépítések meggyorsításá­ra a községi tanácsok helyben a házilagos kivitelező brigádjaikkal készíttetik él az új betonjárda-la­pokat. Az idén mintegy 5 ezer négyzetméter betonlapot állítanak elő még, a szükséges anyag értése mintegy 184 ezer forint. A járda­készítéshez biztosították már majdnem az egész anyagmennyi­séget. mást, ami megragadta őt. És még egy nő, mindannyiunk jó ismerő­se, Leonardo da Vinci: Mona Li- sája. Síkban, képben szoktuk meg, talán emiatt hat meglepően újsze­rűnek. Mellette egy magyar „Li­sa”, a fafaragó lánya egy cséplő­gép mellett ülve. — Az ebédet hozta nekem, mi­kor egyik nyáron kisegítésképpen én ás kint dolgozgattam a határ­ban. Ahogy letelepedett mellém, megtetszett a pihenése, olyan szé­pen pihent. Bicska meg fa után nyúltam. No, azért nem ment olyan könnyen. Idehaza még vagy háromszor mentem neki a munká­nak és csak negyedszerre engedel. meskedett a fa — emlékszik visz- sza a győztes csatát vívottak büsz­keségével az édesapa. Ez meg itt Molnár Bandi bátyám, ott dolgo­zik, ahol én — emel fel hirtelenjé­ben egy fejet Annyira kifejező, annyira egyé­niség az arc, hogy az ember a szobrot látva ezer közül is meg­ismerné az eredetijét. Ám nem­csak egyes meg páros figurák, de valóságos szoborcsoportok is akad­nak a tömkelegben, mint például Hunor és Magor a csodaszarvas nyomában vagy a catalaunumi csata egy jelenete. — A Képes Újságban láttam őket, megtetszettek, kifaragtam, így vagyok a filmmel is. Tessék, ez itt Latabár Kálmán, a Latyi. Még csak filmről ismerem. Harmincszor negyven centi nagyságú deszkát mutat, melyen féldomborműként, eleven hatású kubikolási jelenet látható. Meg­feszült inú emberek a mélyből szerpentinszerű pallóúton tolják a talicskákat fel a gát tetejére. Az élmény valódiságát így igazolja: — Valamikor vagy 16 esztende. ig kubikoskodtam. Ezalatt bejár­tam az egész országot. Ismét végigtekintünk a padlás szoborsokadalmán, amelyeken vastag a por, azok az elsőszülöt­tek. Legelői, a lábunk előtt tisz­tán, frissen sorakoznak a legújab- bak. — Ej! De ismerős — emelünk fel egy körülbelül harminc cen­ti magas figurát, mely csizmás parasztlegényt ábrázol. Mintha a fafaragó maga lenne.' Vagy még­sem?. Porosodik a sereg... — Csakugyan én vagyok, de még huszonnyolc esztendős koromban. Egy öreg fénykép után csináltam a minap. Egyébként augusztusban leszek ötvenkét éves. — Aztán mondja csak, kedves Gyurka bátyánk, meddig árvásko- dik, porosodik ilyen méltatlanul ez a sereg? Sóhajt egyet: — Akartam, szerettem volna egy kis kiállítást itt Csabán, a múzeumban, de azt mondta az igazgató, hogy az nem megy csak úgy; zsűri kell hozzá. Nem hin­ném, hogy miattam összeülnének. Gyulai születésű volnék. Ott is megkérdezem egyszer, hátha a földijeim megtennék, hiszen any- nyi érdekességet csinálnak, mar csak az idegenforgalom miatt is. Elmosolyodik, de aztán nagyon komolyain folytatja: — Rájöttem, hogy tehetség szo­rult belém, de arra is rájöttem már, hogy pallérozni kéne. Ha va­lami kis segítséget kaphatnék. Mert hallottam, meg olvastam is olyat, hogy a magamféle kezdőket megtanították a dolog mesterség­beli részére is. Nyikorog a padláslépcső. Fej­kendős menyecske bukkan elő. karján kosárral, nyomában egy barátságos cirmossal. — A feleségem. Üdvözöljük egymást. Az asz- szonykának úgy látszik, nem új­ság az efféle látogatás, mert men­ten felcsap „tárlatvezetőinek”. — Csak a bicska, jóformán sem. mi egyéb. Azzal csinálja a párom már hat éve. Egy itteni festő, az Ezüst György akadt rá egyszer Az újság is megírta. Újabbak is jártak nálunk azóta: a lapoktól meg a televíziótól és a rádiótól is. Ámuldoztak és mentek. Egyikük, a Nagy Piroska azt mondta: — Népművész a maga embere Honvéd néni, csak kallódik. Üj Rezső FELHÍVÁS A FÖLDADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETTEKHEZ! A megyei tanács vb pénzügyi osztálya felhívja valamennyi föid- adófizetcsre kötelezett adózó figyelmét, hogy az 1965. évi földadófizetési kötelezettségének a cséplés befejezése után ha­ladéktalanul tegyen eleget. A földadó július 1-én esedékes. Teljesítése állampolgári köte­lesség. Terményben kötelesek földadókötelezettségüknek eleget ten­ni: termelőszövetkezetek, halászati termelőszövetkezetek, ter­melőszövetkezeti csoportok és szakszövetkezetek az általuk közösen használt földterületük után, községi legeltetési bizott­ságok. a nem legelőművelési ágú területek után, a négy hol­don vagy annál nagyobb földterületen gazdálkodó földműves­szövetkezetek, valamint azok a gazdálkodók, akik 4 hold vagy annál nagyobb földterületen, illetve egy holdat elérő szőlőte­rületen gazdálkodnak. 1 * Ha a terményben fizetésre kötelezett adózó földadótartozását önhibájából nem terményben egyenlíti ki. a mázsánként 226 ít-os búzaáron felül hátralékának minden búzakilogramnija után 1 Ft-ot bírság címen köteles fizetni. Emellett a behajtás költségei is terhelik. Békéscsaba, 1965. július hó MEGYEI TANÄCS VB PÉNZÜGYI OSZTÁLYA 333

Next

/
Oldalképek
Tartalom