Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-05 / 183. szám
1965. augusztus 5. 4 Csütörtök Itt semmit sem adnak ingyen, meg kell küzdeni minden forintért, fillérért. Az egészségnek nem használ a poros, gőzös, gázos levegő, a szemnek az izzó, szikrázó vas, a bőrnek a csíkokban patakzó verejték. Amit csinálnak, abban, nem sok a látványosság, munkájuk gyümölcsét pedig erőművek, gyárak gépei alkatrészként nyelik eL Róluk nem beszélnek név szerint, mint ahogy a boltosról, a postásról, a körzeti orvosról, a tanácselnökről vagy éppenséggel az ismert politikusokról szoktak. Így hívják őket egyszerűen: vasöntők. Külsőleg talán abban különböznek leginkább másoktól, hogy egytől egyig izmos, kemény- kötésű emberek. A munka jellege gondolkodásmódjuknak is a meghatározója: méltányolná tudják a tisztességet, becsületet, a nemes emberi törekvéseket, amelyek a társadalom javát szolgálják. Elítélik a haszonlesést, a kapzsiságot, a képmutatást és minden olyan megnyilvánulást, amellyel egyesek mások rovására felül akarnak kerekedni. Hogy ki kezdte — nem tudják Már régen meghonosodott néhány szokás, ami híven tükrözi a békéscsabai vasontők jellemét. Mikor és hogyan kezdődött, ki kezdeményezte, nem tudják, de mindenki helyesli, egyetért vele. Évek óta működik a becsületbolt és az ebéd fizetés is csak úgy történik, hogy kiszámolva leteszik a pénzt egy asztalra. Az öltözőben akár a szekrény tetejére is rakhatják a pénztárcájukat, senki hozzá nem nyúl. Soha egy fillér nem hiányzott még. Az egymás megbecsülése más vonatkozásban is megmutatkozik. Íratlan szabály az, akinek valami a szivét nyomja, mondja meg nyíltam, őszintén. Ne legyen harag, gyűlölet, ne „fúrja” senki a másikat Milyen szerepe van ebben a párt- és szakszervezetnek? A legfontosabb, hogy a figyelmet a termelésre, a közös célok elérésére irányítja. Hogyan lehetne jobban, eredményesebben? — ekörül forog minden, ami jól összeegyeztethető a dolgozók egyéni érdekeivel is. Varga József öntő, aki egyben szakszervezeti bizalmi, tudja, hogy alaposan ki kell használni a csoportja most készítette el a megye üzemeinek és termelőszövetkezeteinek első félévi baleseti statisztikáját. Az adatok elemzéséből kitűnik, hogy 1965. június 30-ig 54 fővel (kevesebben szenvedték balesetet, mint az előző év haspnló időszakában. Egyes nagyüzemekben jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma. A felvonógyárban például, valamint a Békéscsabai Konzervgyárban és az Orosházi Üveggyárban mintegy fele annyi baleset történt, mint az előző évben. A bal- •aetek miatt kiesett munkanapok munkaidejét annak, aki száz százalékot akar elérni. Találékonysággal azonban sokat segíthet magán az ember. Éppen a Tisza- palkomyai Hőerőműhöz csőtartókat készít 500X15 perc — Erdős Antal csoportvezető aat javasolta, hogy rakjak öt szekrényt egymásra, így köny- nyebb. Kipróbáltam, minden öntésnél 15 percet lehet megtakarítani — mondja Varga József, aztán elmagyarázza a szakma egyes fogásait — Hány csőtartó készül? — Egy szekrényben három. Összesen 1500 szükséges. Szekrényenként a megtakarítás 15 perc, tehát ötszázszor tizenöt percet nyerek. Az így nyert időt a minőség javítására fordítja. Pontosabban tud dolgozni, a megengedettnél kevesebb a selejtje. Azt tudni kell, hogy szinte elkerülhetetlen a selejtképződés. Egy kis levegő vagy salak kerül az öntvénybe, máris baj van. De ha vigyáznak, javítható az arány. Lakatos Gábor így számol Lakatos Gábor erőművi kazánba vándorrostélyokat formáz. így számol magában: — Egy munkadarab után kapok 3 forint 20 fillért. Elkészítek belőle tizennyolcat, az ötvenhét forint 67 fillér. S ehhez jön 2 óra öntéspénz, ha pedig kevesebb a selejt a megengedettnél, még prémium is. Hetven-nyolcvan forint egy nap. — Mi történik, ba több a selejt? — Meg kell téríteni a kárt. Ilyen azonban ebben az évben még nem fordult elő. A megtűrt 4 százalékot általában 2—3 százalékra szorítom le. A Békési Kosárfonó Háziipari Szövetkezet dolgozói tavaly ősszel egy hónapig az Erdőké- mía Vállalat Csongrád megyei telepén fűzvesszőt vágtak, hogy a szükséges nyersanyagot biztosítsák. Ez a szövetkezetnek Ugyanakkor az ipar területén általában emelkedett — öt százalékkal — a baleseti megbetegedések miatt kiesett ^ miunkanapok száma. A termelőszövetkezeteknek az SZTK jelentése alapján kiszámított baleseti munkanap kiesései több mint négyezer nap csökkenést mutatnak 1964 első fél évéhez képest. Az első fél évben összesen három halálos üzemi baleset történt részben a MÁV, részben a mező- gazdaság területén. Ez szintén csökkenést jelent a tavalyi adatokhoz képest^ tést alkalmaz a munkájában és így egy-egy munkadarabot 16 perc helyett 13 perc alatt készít el. Örömmel újságolja, hogy selejtje alig van. Hogy hányfajta új, a gyakorlatban jól bevált módszert alkalmaznak, azt nehéz lenne hirtelen összeszámolni. Valamiről azonban érdemes még külön említést tenni. Negyvenezer malomkalapácsot rendeltek az öntödétől, aminek a gyártásához 500 hűtővas kell. Neuhauser János művezető és Erdős Antal csoportvezető a hű- tővas eddigiektől eltérő kiképzésével a megmunkáláshoz szükséges időt jelentősen csökkentette. Ki-ki a maga részét Példamutató az a munkalendület, ami az üzemben tapasztalható. Híven tükrözi ezt csupán egy adat is: 1965 első fél évében a tavalyihoz képest 1,5 százalékkal csökkent a selejt, ami több mint 120 ezer forint megtakarítást jelent. Nem kis küzdelemmel érték el az öntők, mint ahogy a többi eredményt sem. Mindenkinek hozzá kellett adnia a maga részét, hogy kikerekedjen ez az összeg. S a szakszervezet úgy segíti leginkább a nagyszerű törekvések megvalósulását, hogy a dolgozók által kezdeményezett szocialista munka verseny igazi gazdájának tekinti magát, ösztönzővé teszi a vetélkedést azzal, hogy a havi és negyedévi értékelést a brigádok elé tárják. Tudják meg, hogy állnak, min kell javítaniuk. A versenyhíradó tábla külső formájában és tartalmilag is a dolgozók megbecsüléséről tanúskodik. A város peremén levő üzemből sok-sok többletforint kerül még ebben az évben az állam, a közösség kasszájába. Az öntők tudják, hogy a tisztességhez, a becsülethez, a társadalom javát szolgáló nemes emberi törekvésekhez ez is hozzátartozik. Pásztor Béla 10 és fél vagon többletet jelentett. A dolgozók így az első fél évben 4 millió 100 ezer forint helyett 5 millió 200 ezer forint értékű árut termeltek. Ezzel az egész éves belföldi tervüket teljesítették, az exportból pedig 2 millió 320 ezer forint értékű áru előállítása maradt a második fél évre. A HISZÖV a belföldi tervet 750 ezer, az exporttervet pedig 600 ezer forinttal növeli, amihez béralapot is biztosít. Ennek teljesítéséhez azonban egyelőre hiányzik a fűzvessző, aminek a kiutalását ugyancsak a HISZÖV- től várják. Az idén néhány új cikk is készül a szövetkezetben. Az AR- TEX már bemutatta a nyugati cégeknek a patkó alakú, pálcás békési fotelt, valamint a szalmával kombinált gyermek- és bevásárló hajókosarakat. Belföldi áru a különböző levél formájú kirakatkosár, amit csemegeboltokban dekorációs célokra használnak. A szövetkezetben ősszel vezetőségválasztást tartanak. A küldöttválasztások szeptember elején lesznek, Csökkent a megyében az üzemi balesetek száma Mit mutat a félévi baleseti statisztika? A Szakszervezetek Békés me- | száma is erősen csökkent ezekben gyei Tanácsának munkavédelmi ' az üzemekben. Kosa Pál ugyancsak ésszerűsíNégymillíó 100 ezer helyet! Ötmillió 200 ezer forint értékű árut termeltek a békési kosárfonók Az egészség védelmében Hankú János egészségét nem veszélyeztetik a nitrólakk — egyébként ártalmas — gőzei. A Békéscsabai Faipari Ktsz nemrég üzembe állított elszívóbercndezésében jó körülmények között, kiváló minőségben készül az exportbútorok matt lakkozása. (Fotó: Malmos) Kardvirágok a műhelyben Sokat beszélünk mostanában arról, hogy az üzemek, gazdaságok munkásközösségeiben, a szocialista brigádokban formálódk a mai kor embertípusa. Az az ember, aki tudatos részese egy hatalmas, társadalmat átalakító folyamatnak, aki nemcsak önmaga vagy szűkebb családja dolgában érzi felelősnek magát, akinek szíve egy ütemre dobban a műhely, üzem vagy akár egész osztályának közösségével. Frázis lenne, hogy nap mint nap sokasodik az effajta emberek száma vagy tapasztalható igazság? Hadd mondjam el két emlékem ezzel kapcsolatban. Egyik régi, a másik vadonatúj, mégis valamiképp összefüggnek. Vagy tíz éve fiatal műszerészként kerültem egy híradástechnikai nagyüzembe. Meglepett az ottani szokás: valahány ünnep volt, karácsony, névnap, miegymás, a műhely „összedobta” a pénzt és finom ajándékot vásárolt — a művezetőnek. Másnak soha. Gondolom, akadtak olyanok, akiket szorosabban övezett a munkások szeretete, mint éppen a „górét”. De hát az órabérek megállapításának joga mégiscsak az övé volt. Ilyesmire mondtuk abban az időben — ha jól emlékszem —, hogy kispolgári csökevény. Mondtuk, de azért gyakoroltuk is hébe-hóba. A másik emlék múlt hét keddjéről származik. Az Orosházi Vas- és Fémipari Szövetkezet préstömegcikk műhelyében jártam. Háromszoros szocialista női brigád dolgozik itt. A műhely sarkában hatalmas virágcsokor ékeskedett szegfűből, gladióluszból s meg nem tudnám mondani még miféle virágokból. Any- nyira szép volt, hogy pillanatra megtorpantotta az embert. — Ó, semmi különös, csak meg szoktuk lepni egymást, ha névnapja van a brigád valamelyik tagjának. Ez a csokor Olgáé. Mondanom sem kell, a fiatalasszony, aki a virágokat kapta, nem vezető, nem valami kivételezett személy, csak egy tagja — a közösségnek. Hogy gondoljon egyik ember a másikra, hogy kedveskedjenek egymásnak, az csak az idegen számára meglepő, a lányok, asszonyok megszokták már. Számukra ez igazán mindennapi. Persze a virág csak jelkép. A törődés és a szeretet szimbóluma. Az orosházi szövetkezet brigádjai között azonban nemcsak szimbólumok formájában él az összetartozás érzésé. Több példa tanúskodik erről. Lassan kezd megszokottá válni: ha valaki megszorul, segítségre van szüksége, akkor a munkatársak összefognak. Nehogy csak apró dolgokra gondoljanak. Boros Sándort például éppen akkor hívták be katonai szolgálatra, amikor hozzáfogott családi háza építéséhez. A műhely munkásai folytatták, amit társuk — akit a kötelesség elszólított — megkezdett. Mire hazajött, készen volt a ház. Sorolhatnám tovább az ehhez hasonló példákat. Most illene összegezni a tanulságot. Illene örülni annak, hogy ilyen szép példákat szolgáltatnak emberségből, közösségi gondolkodásból a mi üzemeink dolgozói. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az árnyasabb oldal is. Nemrég kezdték el társadalmi munkában építeni a gyopárosi napközi otthont. Az üzemek dolgozóitól vártak segítséget. Bizony meg kell mondani, éppen a vas- és féinipari szövetkezet üzeméből csak úgy ím- mel-ámmal mentek az emberek. Főképp az idősebbek dolgoztak, akiknek legfeljebb az unokái örülhetnek majd a napközinek. Igaz, hogy a fiataloknak sok gondjuk van manapság. Társadalmi munkát vállalnak, tanulnak és a munkapadok mellett is jeleskednek. Azért több fiatalt elvártak volna Gyopárosra! — aj —
