Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

lütiő. augusztus 27. 2 Péntek Szovjet—vietnami barátsági nagygyűlés a Kremlben Moszkva Csütörtökön a Kreml színházá­ban szovjet—vietnami barátsági nagygyűlést tartottak. Hoang Van Hoan-nak, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjá­nak, a VDK nemzetgyűlése alelnö- kének vezetésével megjelentek a Moszkvában tartózkodó vietnami parlamenti küldöttség tagjai. A nagygyűlésen Hoang Van Hoan kijelentette, hogy a vietnami nép a győzelem napjaiban és a nehéz megpróbáltatások óráiban egyaránt mindenkor bízik a szov­jet népben és a Szovjetunió Kom­munista Pártjában. Elmondta, hogy a Dél-vietnami Nemzeti FeL szabadítási Pront jelenleg az'or- gyág területének négyötödét tart­ja ellenőrzés alatt. Ezen a terüle­ten dél-vietnam lakosságának két­harmada él. „Ez azt tanúsítja, hogy kudarcot vallott az ameri­kai imperialisták különleges viet­nami háborúja. (MTI) A dél-vietnami szabadságharcosok gránáttüzc a Doc Co-i kiképzőtábor ellen megrongáltak, továbbá megsem­misítettek 15 kétéltű járművet. A dél-vietnami kormány moz­gósítási rendelkezései immár a diplomatákat sem kímélik. A Reuter értesülése szerint 40 fiatal dél-vietnami külügyi tisztviselőt hívnak haza külföldi állomáshe­lyéről, hogy katonai kiképzésben részesítsék. Az új sorozási tör­vény egyébként, a Reuter szerint, erős visszatetszést keltett az egye­temi és főiskolai hallgatók köré­ben. A diákok attól tartanak, hogy a sorozatos behívások akadályoz­zák majd az egyetemi oktatás rendes menetét, (MTI) Román párt- és kormányküldöttség utazik a Szovjetuniéba Moszkvában hivatalosan beje­lentették, hogy az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának meghívására szeptemberben román párt- és kormányküldöttség tesz hivatalos látogatást a Szovjetunióban. A küldöttséget Nicolae Ceauceseu, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára ve­zeti. (MTI) Nasszer moszkvai A csütörtökre virradó éjszaka dél-vietnami szabadságharcosok gránátokkal lőtték a Saigontól 344 kilométerrel északkeletre lévő Dúc Co-i kiképzőtábort. A parti­zánok támadást intéztek ebben a körzetben Phu Cat mellett a kormánycsapatok egyik megerősí­tett állása ellen is. A Chu Lai környékén a múlt héten lefolyt harcokban a dél- vietnami szabadságharcosok 400 ellenséges ketonét semmisitettek meg, akiknek legtöbbje amerikai tengerészgyalogos volt — közli a Vietnami Tájékoztatási Iro<3a je­lentése. A harcok során a parti­zánok több helikoptert lelőttek és Folytatódtak diáktüntetések Szöulban Szöul Csütörtökön, a diáktüntetések hatodik napján ismét mintegy 8000 diák vonult Szöul utcáira til­takozva a dél-koreai—japán barát­sági szerződés ellen. A rendőrség és a katonaság Pak-Csong Hi el­nök szerdai felhívásához híven — az elnök a szerdai véres összetű­zések után kijelentette: „E perctől kezdve nem tűrünk semmilyen tüntetést!” — Mindent elkövetett a tüntetők szétverésére. Az egyik egyetem nagytermé­ben mintegy 2000 diát vett részt egy nagygyűlésen és tiltakozott a katonaság és rendőrség szerdai beavatkozása ellen. A gyűlés rész­vevői határozatot fogadtak el, amelyben követelik, hogy Pak- Csong Hí elnök nyilvánosan kér­jen elnézést az incidens miatt, büntesse meg azokat, akik részt vettek a diákok elleni harcban és bocsássa el a minisztereket, akik­Áz NDK határa mentén Bonn A NATO-píüancsnokság tervei alapján Schleswig-holstein nyu­gatnémet tartománynak a Német Demokratikus Köztársasággal ha­táros körzeteiben „szükség eseté­re” robbantásra készítik elő az uta­kat és más objektumokat. Sajtó jelentések szerint Von Hassel nyugatnémet hadügymi­niszter kiéli beszédében kijelen­tette, hogy Nyugat-Németország hídjait és útjait évek óta aláak­názzák. A miniszter megjegyezte, hogy e katonai előkészületeket a NATO-parancsnokság terveinek megfelelően végzik. (MTI) nek szintén részük volt a történ­tekben. A gyűlés után. a diákok ki akartak vonulni az utcára, „Le a fehérterrorral!” plakátokat tartva, de 50 egyetemi tanár ülő­sztrájkkal torlaszolta el a kaput. A gyűlés színhelye közelében több zászlóalj . állt készenlétben, de nem avatkozott be. Moszkva A vnukovói repülőtérről Moszk­va belvárosába vezető útvonal a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság színeiben várja Ga­mal Abdel Nasszert, az EAK el­nökét, aki ma érkezik repülőgépen a szovjet fővárosba. Az egyiptomi köztársasági el­nök ötnapos moszkvai látogatásá­nak programját úgy állították ösz- sze, hogy minél több idő marad­jon a szovjet állami és pártveze­tőkkel, a külföldi gazdasági kap­csolatok állami bizottsága tagjai­val, valamint a szovjet honvéde­lem képviselőivel folytatandó ma­gas szintű tárgyalásokra. liiiakozás az amerikai atomlengeralaitjárok jelenléte eilen Tokio Sasebo japán kikötőváros ki­lencezer lakosa csütörtökön ismét gyűlésen tiltakozott az ellen, hogy amerikai atomtengeralattjárók használják a kikötőt, ahol most is ott tartózkodik a „Permit” atomhajtású amerikai tengeralatt­járó. A gyűlésen elfogadott hatá­rozat rámutat annak veszélyes következményeire, hogy ameri­kai atomtengeralattjárók futnak be rendszeresen Japán kitkőtőibe. Furcsa Az egész világot megdöbbentő Los Angeles-i néger felkelés vé­get ért. A városban csend ural­kodik és nyugalom — hirdetik az amerikai lapok és mondják a hivatalos személyiségek. Ámde a Los Angeles-i csend — furcsa csend, ha egyáltalán csendnek lehet nevezni. Ezt bizonyítja az UPI hírügynökség mellékelt fényképfelvétele is. Eszerint tüntetők jelentek meg a Los Angeles-i városháza előtt és William H. Parker rend­őrfőnök leváltását követelték. Ez a rendőrfőnök ugyanis a néger felkelés idején különösen feltűnt brutalitásával és jelentős része van abban, hogy a karhatalom vérengzése oly súlyos méreteket öltött. A Los Angeles-i „furcsa csend” hátterében a polgárjogi tüntetők elszánt akarata van. Folyik a küzdelem az emberte­lenségek ellen. Á régi igazságta­lanságok és az új félelmek s az életkörülmények bizonytalan­sága — nem hagyják megnyu­godni az embereket. És amint az UPI felvétele bizonyítja —, ebben a „lánzongásban” — je­len vannak a fehérek is... Nyugat-Németország akadályozza a leszerelési tárgyalások előrehaladását A leszerelési értekezlet csü­törtöki ülése előtt Carapkln, a szovjet küldöttség vezetője sajtó- konferenciát tartott, amelyen ki­jelentette, hogy Nyugat-Németor­szág áthidalhatatlan akadályokat gördít a leszerelési egyezmények megkötése elé, s ezzel szándéko­san akadályozza a tárgyalások előrehaladását. Nyugati újságírók feltették a kérdést, hogy a konferencia szov­jet társelnöke leszerelési intézke­désnek tekinti-e azt az angol el­határozást, amely szerint Anglia kivonja nukleáris rakétáit Nyu- gat-Németországból. Carapkin mo­solyogva válaszolt: „Ügy gondo­lom, ez inkább pénzügyi intézke­dés'. Hangsúlyozta azonban, hogy ha az angol elhatározás a Szov­jetunió által javasolt közép-euró­pai atomfegyvermentes övezet megvalósításának egyik első lé­pése, akkor az intézkedés hasznos és jó lehet. Lexikonban sincs... Az. útról visszatérve lexikonért nyúltam s abban hiába kerestem a község nevét, nem találtam. Nem mindegyik térképen, de a ré­gebbi kiadásúaikon még egy picike karika fölött ott a név: Szentetor­nya. Község vagy kerület? Annyit sikerült megállapítanom, hogy 1902-ben Pusztaszenttomya és Szabadszentetornya egyesüléséből lett községgé. Az utca még ma is őrzi ezt a kettős nevet, hisz a fa­lu két csomópont körül alakult ki. 1946-ban a képviselőtestület határozata szerint Orosházához csatlakoztak. Azóta eltűnt és a köz­ség neve már a lexikonban sem szerepel. Aki eladta a községet Egy névtelen levél nyomán in­dultam útnak. Bár igaz, hogy a névtelen levelet el szokták dobni, de ekkor az volt az érzésem, hogy ennek mégis érdemes utánajárni. Aláíróként „Egy gyökeresi ember” szerepelt. A levél válasz volt egy községfejlesztési gondokat tárgya ló cikkemre és panasz, hogy ez a környék semmit se kap. „Mindent a városra költenek.” Mi az igazság? A kettős falu főterén döccenős­sel állt meg a busz, s a nagy fa alatt cigarettaszünetet tartott az autóbusz vezetője és a kalauz. Nem messze tőlük kopottsárgán az evangélikus parókia, tíz ház után vége az utcának, és erre a térre szalad be még az öt-hat házból álló másik kis utca is. A tér sar­kán az első világháborúban el­esettek emléke, rajta kopott ara­nyozással csillog negyvenhét név. A tanácskirendeltség nyikorgó fa­padlóján ügyfelek álldogállnak, s a kirendeltség vezetője néhány aláírás után csak ennyit mond: — Ha rólunk akar imi, akkor keresse meg inkább az embereket, ők többet tudnak. Majd én addig megpróbálom előkeresni a régi törvényhatósági jegyzőkönyvet, talán abban találunk valamit, amely felvilágosít, hogy is történt az Orosházához való csatlakozás. A sarkon a Petőfi Termelőszö­vetkezet zöldségesboltjából egy­más után lépnek ki az asszonyok, sárga, zöld, cirmos hatalmas diny. nyéket cipelve. Bent halomban áll a dinnye, és a mérlegre öt kilónál kevesebb nem kerül. — A faluról? — pergő nyelvű .asszony adja vissza a kérdést, az­tán így folytatja: megmondjuk mi a panaszunk, csak kérdezze is. Bozó Antal bácsi, a bolt vezető­je elmosolyodik a dinnye árának kiszámítása közben, s felpillantva félig komolyan, félig tréfásan mondja: — Én is képviselőtestületi tag voltam, mikor az a határozat szü­letett, hogy csatlakozzunk Oroshá­zához. — Vajon ki javasolta? — Ki emlékszik arra már? De hát ezek szerint én is „eladtam” a községet. Ezen nevetnek egy sort az asz- szonyok, meg maga Bozó Antal is. Hiszen ezen ő semmi esetre se gaz­dagodott meg... Ami jó és rossz Keresem az okokat, hogy vajon itt Szentetornyán mi a jó az Oros­házához való tartozásban és mi a rossz. Nehezen oldódik a nyelv és a panaszok is csak lassan fogal­mazódnak meg. Kiss Edéné, a falu szabójának felesége a mellettünk levő helyiségből újra visszaszalad hozzánk: — Tudja, augusztus 20-án itt maradtunk kenyér nélkül. Későn hozták ki, már a bolt bezárt. A kocsmában pakolták le a kenyeret, és csak azután, azaz két nap múl­va vásárolhattuk meg. — Rossz az ellátás? — Hát azt nem mondhatnánk, de azért majdnem mindenért Orosházára busszal kell bemenni. — Az meg drága — szól közbe egy asszony. Hét-húsz a „gyüvet- menet”. — Persze, azért mindig tömve van a busz — szól közbe egy ed­dig hallgató férfi. — Ezek szerint nem is olyan rossz Orosházához tartozni, ha csak ennyi a panasz. Az eddig hallgatók közül egyik megszólal: — Én kint lakok Gyökeresben. Nálunk már majdnem egy éve, hogy elromlott a régi kút. Most több mint egy kilométerre kell járnunk vizért. Nehéz megérteni, hogy ilyen lassan csinálják meg. — Volt Itt baj az orvosi ellá­tással is, az orvosunkat elvitték háromhónapos továbbképzésre, s addig a rákóczitelepi orvos helyet­tesítette, az viszont 5 kilométerre van a falutól. Az se jött el, bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom