Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-14 / 191. szám

1965. augusztus 14. 5 Szombat A békéscsabai véradóhét programja Tegnapi számunkban hírt ad­tunk arról, hogy Békéscsabán megalakult a véradóhét előkészí- szítő bizottsága. Ismertetjük, ho­gyan történik a békéscsabai vér­adóhét technikai lebonyolítása. Október 11-től 16-dg a párt irá­nyításával, s a város egész társa­dalmának bevonásával rendezik meg. A Tiszántúlon Békéscsaba az első város, ahol ilyen arányú mozgalom indult a térítésmentes véradásra. A terv szerint ezer li­ter vérrel kívánja támogatni az arra rászorulókat a város lakos­sága. Megalakult az önkéntes véradó­mozgalom társadalmi bizottsága, melynek elnökévé Vrbovszki György elvtársat választották. A véradóhét technikai lebonyolítá­sának megkönnyebbítésére két ideiglenes állomás és egy mozgó­brigád alakul. Az utóbbiak gép­járművekkel keresik fel az üze­mek és a tsz-ek dolgozóit. A vér­adók étkeztetését a kórház bizto­sítja. A propagandamunkában részt vesz a moziüzemi vállalat, az MHS, a honvédség s az iskolák is. A véradóhét szervezésében legjobb eredményt elért három üzem jutalmat kap — az első vándorserleget. Az iskolák közül legjobb eredményt felmutató ta­nulók kollektív szórakozásra al­kalmas játékot kapnak ajándék­ba. Az MHS október 8-a és 10-e között repülőgépről leszórt röp­lapokkal, a Vöröskereszt plaká­tokkal hívja fel a város lakossá­gának figyelmét a humánus cse­lekedetre. (t. f.) Válaszlevél a kereskedelmi gondosságról VASÉRT Lapunkban május 28-án: Lab­dajáték — 1965 címmé] írtunk a sérült gáztűz­helyek kálváriájáról. Nem kívánjuk ismételten cikkünket idemásolni, de hogy az olvasóval emlékeztetőül közöljük, akkor el­marasztaltuk a VASÉR T-et, mert gondatlanul csomagolt és talán gondatlanul szállított a MÁV is, s így kéthónapos késéssel került a fogyasztókhoz 60 vadonatúj tűzihely. Cikkünkre a VASÉRT levélben válaszolt, és hogy ezt a szót hasz­náljam; „magyarázkodni” kezdett. A VASÉRT árra hivatkozik, hogy az árut raktárukból a MÁV darabárus szolgálata veszi át, amely azt háztól házig szállítja. A csomagolást pedig az 1962. VII. 27-i 1/60.303. sz. CSOMTI irány­elvek szerint végezte el. A VASÉRT most válaszlevelé­ben ily módon elhárítja a felelős­séget és mi ezt él is fogadnánk akkor, ha az elmúlt napokban nem érkezett volna újabb szállít­mány, amelyben 10 garzontűzhely közül hét olyan sérülést szenve­dett, hogy áruk alatt kellett for­Budapest galomba hozni. Valószínű, hogy a csomagolás hiányossága és a szál­lítás gondatlansága is közreját­szott az áru rongálódásában. Nem kívánok a VASÉRT részé­re olyan jellegű tájékoztatást ad­ni, hogy mi a feladata az újság­nak, de arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a takarékosság az mindannyiunkat kötelez. Első­sorban arra, hogy ha árut szállí­tunk, akkor maximálisan kell tö­rekedni arra, hogy az épségben érjen utolsó állomáshelyére. Mert tudom ugyan, hogy a cikkben ki­fogásolt 60 gáztűzhely sérülését garanciális kereteken belül díj­mentesen javították ki és így nem károsult a vevő, de akik a mun­kát végezték, azok nyilván bért kaptak s ez népgazdasági szinten máris plusz kiadásként jelentke­zett. A VASÉRT szerkesztősé­günknek írt válaszlevelében a kereskedelmi gondosságot emle­gette. Ügy érezzük, hogy ezen van még mit javítani, hisz a legutóbb érkezett gáztűzhelyek példája bi­zonyítja, akad még javítanivaló. (Dóczi) Végig a Nílus mentén megdöbben­ti az embert a falvak szegénysé­ge. Sajnos, a gyarmati rend örök­ségeképpen a gyermekek fele nem éri meg a 15 éves kort. A földet művelő fellahok háromnegyed ré­sze gyomor rákban, máj- és szem- betegségben szenved. Minden száz emberből nyolc­van nem tud írni, olvasni. Ezt örökölte az angol gyarmatosítók­tól és Faruk rendszerétől az Egye­sült Arab Köztársaság. A nyo­masztó, nehéz örökség eltüntetésé­hez pedig még kevés az iskola, kevés a tanár, a tanító. Egy évtizede 40 ezer egyetemi hallgató volt összesen az egyip­tomi egyetemeken, ebben a tan­évben 45 fakultáson százezer! Ez a gyors felfutás természetes, hi­szen az Egyesült Arab Köztársa­ság fejlődése, a nemzeti ipar fel­építése kiművelt emberfők soka­ságát, egész hadseregét igényli. Éppen ezért — noha az új Egyiptomban a pénznek sok helye lenne — ötször annyit fordítanák ma az egyetemi oktatásra, mint egy évtizeddel ezelőtt. Egész Afri­kában a legnagyobb „hiánycikk” ma a diplomás ember. Több mint 5 ezer egyiptomi tanár és tanító £^|jgQZÍk az afrikai földrész orszá­gaiban, Algériában, Szaúd-Arábiá- ban, Irakban, Líbiában és Kuwait, ban. Abd el Azim Sheihata, a kairói egyetem főtitkára mesélte ed, hogy ő 1937-ben végezte el az egyetemet. — A mezőgazdasági fakultáson, ahol én tanultam, egyetlen női hallgató sem volt. öt lány nyert mindössze az egész országban dip­lomát az orvosi fakultáson. A for­radalom ingyenessé tette az ok­tatást az elemi iskolától egészen az egyetemig. Ez alapos változá­sokat hozott. Ma egyetemeinken 18—20 százalék a lányhallgatók aránya, s sohasem szabad elfeled­ni, hogy lányainkat végső soron a háremekből raboltuk el, s tettük a holnap számára nagy értékké. Onnan mentettük ki dolgozó és tanuló lányainkat, asszonyainkat. És egy szintén nagy változás: min­dig dicsekszem vele, hogy diák­jaink túlnyomó többsége, 80—90 százaléka munkás- és fellah szü­lők gyermeke. S ezek a gyere­kek napjainkban francia, angol és más könyvek helyett anyanyelvü­kön írott könyvekből tanulhatnak. Öriási dolog ez! Míg a főtitkár beszél, vissza­KJSPECÁSOÍC Szembe süt velük az izzó au­gusztusi nap, s kövér izzadtság- cseppeket gördít le homlokukról, halántékukról. Ök azonban nem vesznek tudomást róla, minden figyelmükkel az úszóra koncent­rálnak: „Pedzi vagy nem pedzi...” ök a kispecások, akik a nyári szünidőt — amíg pihen a tanár néni, tanár bácsi, a kréta meg a táblatörlőrongy — a vízparton töltik el,' beszíva a pormentes le­vegőt, várva a szívet mindig meg­dobogtató „nagy” kapást. Csabán az Élővíz-csatorna partján szám­talan emberpalánta fogja a bot végét, rápisszeg a hangoskodóra. A felnőtt is csak lábujjhegyen mer odaközelítem, hogy kibicel- hessen. A sok kispecás közül leg­jobban a Kovács-testvérek hívták föl magukra a fotós és az újság­író figyelmét... Kovács Aladár a főpecás, de ott van a húga és a legkisebb Ko­vács is, aki mindössze 15 hóna­pos. Nem valami barátságos arc­cal néznek ránk, amikor lecsörte­tünk a partoldalon, és mondjuk: — Csak pecázzatok nyugodtan. — Nem igazi így ez már, de szeren­csére pár perc alatt megfeledkez­nek rólunk, s minden idegszáluk­kal a vizet nézik. A viaet, amely azért csak hűsíti valamelyest a visszaszökik a gondolat: a zord homoksivatag széléről, a Nílus iszapjából vert viskóikból érkeznek ide az egyetemi város falai közé a lányok és fiúk. Olajmécses, írás- tudatlan, csaik nyomort látott, ritkán jóllakott szülők gyermekei­ből diplomás emberek lesznek, ök teremtenek majd az emberi kultúra ősi hazájában új életet, új világot. Boldogabbat, .mint ami szüleiknek jutott osztályrészül. — Látogasson el feltétlenül El- Mansura környékére, szívesen lát. nánk a mi falunkban, apám há­zában — mondotta egy arab egye­temista, Abdel Aziz Mohamed Sharaf. — Tapasztalná, hogy mi a szünetekben sem pihenünk. Az elemi iskolai oktatás ugyan már az egész országban kötelező, de a munkás- és fellah fiatalok nagy része még írástudatlan. Ha látná, mint várnak bennünket, diákokat haza! Mi tanítjuk őket írni, ol­vasni, mi értetjük meg velük a világ sorát, mi válaszolunk kíván­csi kérdéseikre. Ez is a mi mun­kánk. Legalább olyan felelőssé­get és odaadást kíván, mint a ta­nulás. Ez a legkevesebb, amit mi, diákok megtehetünk. (Folytatjuk) kánikulai, szinte mozdulatlan hő­séget; a vizet nézik, amelynek színén csavargó „babahalak” ka­landoznak, s néha dülledt szemű kecskebékák siklanak hullámot sem verve. Már attól féltünk, hogy Kovács Aladár, a testvérek „családfője” a „legjobb” tanuló a maga 3,1-es eredményével, de ki­derült, hogy Marika, a húga ép­pen hogy csak nem kitűnő — csupán testnevelésből van négye­se. Árpika, a legkisebb testvér a biológia gyakorlati részével is­merkedik a vízparton: magabiz­tosan markolássza a keszegeket, sőt még a szúrós „törpéket” is a befőttes üvegben. Mindenesetre az uszonyosok családjának isme­retét időben megkezdte. Sőt még azt is tudja, hogy ha kapás van, csendben kell lennie, még akkor is, ha netalántán az „embernek” „kisdolga” akad. Kedvesek a kispecások. Az ár­tatlan játék szenvedélye uralko­dik rajtuk. Nem meghirdetett versenyben mérik össze horgász­tudományukat és — szerencséjü­ket. De jó is elüldögélni mellet­tük! Jó egy kicsit visszafiatalod­ni huszonöt-harminc esztendőt, s velük izgulni: vajon milyen fajta és mekkora az a hal, amelyik víz alá húzta a dugót... Meglegyinti őket a „könyörte­lenül” közeledő új iskolaév; meg­legyinti őket a játékot oly gyor­san fogyasztó idő. Most még kü­lön világban, a horgászás világá­ban élnek. — Hozzad haza Árpikat...! — hangzik alkonyattájt a szülők hangja, s akkor büszkén emeli V magasra zsákmányukat az egész ségesen szórakozó kispecások. Szöveg: Ternyák Ferenc Fotó: Kocziszky László A Csanádapáca és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet RUHÁZATI BOLTJÁBAN AUGUSZTUS 21-IG A NYÁRI VASÁRRA VALÖ TEKINTETTEL DÚSAN FELSZERELT ÁRURAKTÁR VÁRJA KEDVES VÁSÁR­LÓINKAT. Most vásároljon, mert méterárukban, konfekcionált árukban, cipőárukban és fehérneműkben még bőséges áruválaszték áll kedves vevőink rendelkezésére 30—60 százalékos árcsökkentéssel. TAGJAINK RÉSZÉRE A VÁSÁRLÁSO­KAT duplán Írjuk be: Előzékeny és pontos kiszolgálással várja kedves vásárlóit A CSANÁDAPÁCA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FMSZ IGAZGATÓSÁGA 347

Next

/
Oldalképek
Tartalom