Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-11 / 162. szám

1945, Július 11, Vasárnap Az ifjúságot védik a bűncselekmények elkövetésétől Ifjúságvédelmi önkéntes rendőri csoport alakult Békéscsabán Békéscsabái ól Budapestig; Simán indít a NOHAB, mintha a rákapcsolt tíz pullmankocsd nem is jelentene terhet. A vonat sebessége a Szarvasi úti felüljá­rónál már csaknem 100 kilométer. A vezérállásból előretekintve a sínpár távolban összefutó két vékony, ezüst csíknak látszik. A hatalmas mozdony úgy suhan raj­ta, mint a motorcsónak a vízen. A pálya kisebb egyenetlenségei kel­lemes ringást okoznak. A kora reggeli napsütés derűs hangulatot varázsol az emberek arcára is. Labáth János motorve- 'etőn és Kummer János gépkeze­lőn a fáradtságnak semmi nyoma sem látszik, pedig mindketten éj­szaka is utaztak. A ragyogóan tiszta fülkében lát­hatóan kényelmesen ül a vezető és mindössze három kart kezel: a töltésállítót (üzemanyagadagolót), amely a sebességet szabályozza* a féket és az irányváltót. Labáth János mosolyog, amikor Csonka János műszaki íőintéző, a kísé­rőm ezekbe a titkokba be akai avatni és egyszerre csak megszó­lal: , — Hosszú ideig 424-est vezet­tem, azon sem volt rossz. Itt az ember úgy érzi magát, mintha be lenne szorítva egy sarokba. Az­tán néha még hiányoznak azok a zörejek, amelyeket a gőzmozdo­nyon annyira megszoktam. Persze azért nem kívánkozik vissza a gőzösre, de idő kell hoz­zá, amíg alkalmazkodik az újhoz. Szerinte legalább négy év, amíg „eltemeti” magában az öreg, de igen hűséges masinát. Csonka János a pedált mutatja* — A vezetőnek menet közben mindig rajta kell tartania a lá­bát. Ha túlságosan ránehezedik vagy lelép róla, az éberségi beren­dezés 5—8 másodpere alatt leállít­ja a motort és lefékezi a vonatot. — Ha elalszik valaki? így történt ez télen Négylapo­son. Akkor még nem volt pedal. A NOHAB összeütközött egy sze­relvénnyel és súlyos károk kelet­keztek. Okultak belőle. A nagylaposi állomáson meg­mutatják a szerencsétlenség pon­tos helyét. Kevés volt a motorve­Labáth János. zető, a megengedettnél hosszabb ideig kellett szolgálatot teljesíte­niük. Kimerültek. Ma általában 12—14 órát utaznak. A 'sók 'millió forintért vásárok külföldi gépek nem állhatnak. Ez a 61.019-es például 1964 február óta jár a magyar vonalakon. Ha­vonta kétszer, 10—12 ezer kilomé­ter után megvizsgálják, ami né­hány óráig tart, aztán megy to­vább. Csonka János egy kis össze­hasonlítást tesz: a NOHAB teljes terheléssel rossz időben 500—600 kilométert futhat, míg a gőzmoz­donyt általában 15—20 kilométer után szerelni keil. Rójuk a kilométereket, már túl vagyunk Üjszászon, amikor a motorházból dudáló hang hallat­szik és a motor kikapcsol. Fény­jelzés mutatja, hogy baj van a szellőzőberendezéssel. Izgalmas pillanatok. A vonat a lendülettől robog tovább. Labáth János át­adja a vezetést a társának, hogy kijavítsa a hibát. Egy perc sem telik el és a motor újra berregni kezd. Labáth János a helyére siet, a homlokán izzadtságcseppek gyöngyöznek. Megszólal: — Az utasok bíznak a motor- vezetőben. Ki az, nem kérdezik. Ezért is szép ez a szakma. Hallgat, a pályát figyeli, aztán A külkereskedelemnek dolgozó szövetkezeti ipar támogatása A külkereskedelmi mérleg javí- ása, kivitelünk bővítése az im­portból származó árukkal szem­ben, rendkívül jelentős népgazda­sági érdek. Ezt a törekvést az iparvállalatok piacképes, jó minő­ségű termékek gyártásával, vala­mint importpótló anyagok készí­tésével támogathatják. Az Országos Tervhivatal egyedi beruházások finanszírozásával si­et azoknak a kisipari termelőszö­vetkezeteknek a segítségére, me- \ lyek külkereskedelmünk fejlesz­tése szempontjából hasznos mun­kát végeznek. A megyei KISZÖV- nél a héten folytattak tárgyaláso­kat erről a kérdésről. Többek kö­zött a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz — mely 16 külön­böző munkahelyen dolgozik jelen­leg — jelentős beruházást igé­nyelt új szerelőcsarnok építésére. A beruházások lehetőségeiből több más szövetkezet is részesül. eszébe jut egy eset, azt mondja el: — Egyszer a szegedi vonalon a nyílt pályán integetett egy néni­ké. Megálltam, 6 felszállt az egyik kocsiba. Budapesten a Nyu­gati pályaudvaron sírva mondta el, hogy az urához jött a siralom­házba. Így most utoljára még ta­lálkozhat vele. Nagyon köszönte. A másik emléke egyszerűbb, kedvesebb. Virágcsokrot vitt Nyíregyházáról Budapestre. Egy fiú küldte, mert nem tudott el­utazni. Nagyon örült a kislány. — Ilyen dogok is előfordulnak. De hát legyünk emberek ... Közeledünk Budapesthez. Nyolc óra 30 perc az idő, az Orient-ex- pressz befut a Keleti pályaudvarra. * Békéscsabára a Wiener Walzer- ral utazunk vissza. A motorvezető Kadenczki Lajos, a gépkezelő Horváth Lajos. Több baráti or­szágban jártak már, de a varsói út a legkellemesebb emlékük. Itthon a békéscsabai vonalon utaz­nak a legszívesebben. Azt mond­ják, hogy a MÁV Szegedi Igazga­tóságának területén a legfegyel- mezettebbek a forgalom irányítói. Szép elismerés, érdemes feljegyez­ni. Pásztor Béla (Fotó: Szeoerényi Tamás) Június végén Békéscsabán ifjú­ságvédelmi önkéntes rendőri cso­port alakult és megválasztotta pa­rancsnokát Such Sándor ip. tan. intézeti tanár személyében. A cso­port létrehozásának okáról, az if­júságvédelmi önkéntes rendőrök feladatáról kértünk tájékoztatást Zsila László rendőrőmagy elvtárs­tól, a Békés megyei Rendőrföka- pitányság bűnügyi osztályának vezetőjétől. — Miért volt szükség az ifjú­ságvédelmi önkéntes rendőri cso­port létrehozására? — Semmiképpen nem a fiatal­korúak és fiatalok nagyobb ará­nyú bűncselekménye miatt szer­veztük meg a társadalmi rendőr­ség e csoportját, hanem azért, hogy ugyanúgy, mint a közleke­désrendészetben, valamint a köz­rendvédelemben, társadalmasít- suk itt is a rendőri munkát. En­nek megfelelő a csoport összetéte­le is, ugyanis csupán gimnáziumi, iparitanuló-intézeli, általános is­kolai tanárokból tevődik össze. Ezután elmondotta, hogy a fia­talkorúak és általában a fiatalok bűncselekményei nem sokasod­nak, de egy-egy csoport garázda­ságaival, vagyon elleni bűncselek­ményeivel, erőszakoskodásaival mégis zaklatja a közrendet. Mint ismeretes, legutóbb Békéscsabán, a Szabadság téri gyógyszertárba történő betörés foglalkoztatta a megyeszékhely közvéleményét. Az eredményes nyomozás kiderítette, hogy ezt is két fiatal, a 19 éves Szász Pál és a 16 éves B. M. bé­késcsabai lakosok követték el. Sőt a vizsgálat során kiderült, hogy ugyanez a két fiatalember a gim­náziumba, több általános iskolába, az ingatlankezelő vállalat irodájá­ba, valamint a strandvendéglőbe is betört és pénzt, gyógyszereket, magnetofont és más értékeket lop­tak. — Az utóbbi időből — mondot­ta az osztályvezető — más példát is mondhatok. Erzsébethelyen öt fiatalkorú hatrendbeli bűncselek­ményt követett el italboltok, b0 fék, valamint a Terv mozi foszto­gatásával. Sőt a téglagyárban az MHS szertárából kispuskalőszert is „szereztek”. egyszer hangsúlyozom — folytatta a rendőrőmagy — nem emelkedett a fiatalok által elkö­vetett bűncselekmények száma, de — mint a példák is mutatják — feltétlenül szükség van a társa­dalmi rendőrök bevonására az if­júságvédelembe. • Az ifjúságvédelmi önkéntes rendőrök feladatával kapcsolatba)} tájékoztatott bennünket Zsila elv­társ arról, hogy munkájuk a gyer­mekek által elkövetett lojAsok, a fiatalkorúak és a 18 évet már be­töltő fiatalok megóvása a bűncse­lekményektől, valamint a már „félrelépettek” nevelése és termé­szetesen a bűncselekmények, azok okainak felderítése. Feladatuk a társadalmi rendőröknek az is. hogy segítséget nyújtsanak a bűn- cselekményeket előidéző jelensé­gek felszámolásában. — És fontos az is — folytatta —, hogy a veszélyeztetett fiatal­korúakat óvják, megvédjék a rossz hatásoktól. * Végül elmondotta, hogy arra ké­rik a különböző társadalmi szer­veket, a KISZ-t, a szülőiket, hogy támogassák munkájukat, hiszen az önkéntes rendőrök — bár rendőri feladatokat látnak el és pedagó­gusi hivatásuk ellenére sem avat­koznak az iskolaigazgatók és osz­tályfőnökök feladatkörébe— ifjú­ságunkat kívánják visszatartani a bűncselekmények elkövetésétől. Varga Tibor Gergely Mihály: IDEGENEK Regény — Falura ő már úgyse megy, inkább Budapestre, vagy akár- hová máshová. Belekóstolt a vá­rosi életbe, vissza nem megy az apjához — Máshol biztosan elzüllene! — Az asszony a férjébe karolt. — Segíts még egy kicsit nekem, míg mind a ketten túl leszünk a vizsgákon. Jön a nyár, kivesszük a fizetett szabadságot, sokat le­szünk együtt. Eljárunk strandra, Zöldligetre, kirándulni a he­gyekbe; meglátod, minden rend­be jön! Megérkeztek a hengerdei kis irodaházig, a szerkesztéshez, a férfi elköszönt. — Ma hazajössz? — kérdezte az asszony. — Telefonáljak, mielőtt indulok? A férfi elnézte az asszony szenvedő arcát, meghatotta a ra­gaszkodása, a hozzá és gyerme. keihez való hűsége, s ez kissé megingatta kényelemszerető ter­mészetének racionális elhatáro­zásait. Érezte, hogy önző volt az elmúlt hetekben, csak magára gondolt, nem segített feleségé­nek a fárasztó hadakozásban, pedig ha ketten csinálják végig, úgy biztosabban célt érhetnek. — Jó, majd hívj fel — egye­zett bele felesége kelésébe. Délután, miután hazaértek Radován megjegyezte: — Nem lenne szabad ennyire a szívedre venni Géza dolgait, hi­szen nem te vagy érte a fele­lős. — Hát ki? Ki az oka, hogy ilyen érzéketlen és megközelít- hetetlenül zárkózott lett egy fia­talember, aki kiskorában olyan meleg szívű volt, mint Andi? — Nem te, annyit tudok! Te megtetted, amit tehettél! — Nem tudom. Most már csakugyan nem tudom. — Az apja sokkal inkább hi­bás. És még más is... — Micsoda? — Azt hiszem, légióként o maga az oka.*A természete. — Hogy érted ezt? — Úgy, hogy az ember maga is oka a sorsának. Géza különö­sen. Nem figyelted még meg, mennyire hajlamos a begubód- zásra? Az asszony szemben ült a fér­fivel egy fotelban, de nem tud­ta magát pihentetően elengedni, egyenes derékkal, feszesen ült. — De hiszen a körülményei tették ilyenné, azokról viszont nem tehet, hogyan hibáztatható hát akkor ő? — Sokan nőnek fel hasonló és még rosszabb körülmények kö­zött, s mégsem lesznek ilyenek. Egészen jól beilleszkednek... De neki hajlama van arra, hogy tá­volságot tartson maga és az em­berek között. Nem figyelted meg. hogy talán még élvezi is a gyöt­rődésedet, hiábavaló igyekezete­det? Magában talán mulat is raj­tunk. — Eltúlozod. — Nem, ahogyan szótlanul csak bámul bennünket a nagy vádoló szemével, az számomra sokszor elviselhetetlen. — De miért tenné szándéko­san, mint mondod? — Mert minden ember szereti a játékot, s neki ez a játék, ez a szenvedélye, hogy bennünket gyötör... Téged, mintha bizony te lennél az oka mindennek! Az asszony sokáig hallgatott, aztán tagadóan ingatta a fejét. — Gondolkodom rajta, de ne­kem olyan fájdalmas volna el­fogadnom ezt... Nem tudom el­hinni, hogy ilyen komisz volna. — Megkérgesedett lélek, annyi szent!

Next

/
Oldalképek
Tartalom