Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-11 / 162. szám
W65. július 11. 5 Vasárnap Kár lenne a gyomai kép-presszóért A népi zenekari fesztivál egyik aranyérmese: Ungvári Aladár és zenekara, a békéscsabai Halászcsárda együttese. (Fotó: Kocziszky) Miért nincs a csabai strandon könyvkölcsönző vagy könyvárusító bizományos? Többek eredeti (csak megyénkben eredeti, mert kül- és belhonban egyaránt elterjedt kiállítási forma ez) ötlete volt a kép-presszó Gyomán. Párt- és tanácsvezetők, a földszöv vezetői és Honti Antal serénykedése nyomán már a harmadik „fordulóhoz” érkeztek: július 4-től Békési Mihályné, Kocsis Gyuládé, Brandt József, Honti Antal és ifj. Honti László képeit láthatják a gyomai presszóba betérők. És készül a negyedik is, mint hallottuk a szervezőktől: Csabai Wagner József ígérte képeit. És készülnek leszűrni a tanulságokat is. (Ezt az egyik felelős helybéli vezetőtől tudtuk meg és őszintén, nagyon-nagyon örültünk. A tanulságoknak is, az érdeklődésének főképpen.) Nem akarunk elébe vágni ennek az értékelésnek, ám egy-két reflexiót fűznénk mégis a kép-presszó ügyéhez. Elsőként talán azt, hogy a kiállítás megnyitásából nem kell okvetlenül ünnepélyes aktust csinálni. Nem mindig sikerül (mint legutóbb tapasztalhatták), és ha sikerül is, a közönség fe- szélyezetten érzi magát. A kiállító vagy kiállítók egyszeri vagy többszöri „helyszínen tartózkodása” megoldaná ezt a kérdést: baráti beszélgetés kapcsán közel hozhatnák saját képeikhez és a képzőművészethez általában azokat, akik igénylik ezt. Mert ugye ez a fő cél?... Olyan tárlatvezetésfélére gondolunk, mert ilyenformán a kérdést feltevő nem érzi „vizsgának” érdeklődését. (Mert „okosan” kérdezni csak a tárgyban járatosak tudnak. De kíváncsi lehet a járatlan is!) A fő dolog pedig: ne zavarja lelkes és nemes törekvéseik folytatásában egyiküket sem a meg nem értés vagy egyenes gáncsos- kodás. A gyomai kép-presszóra szükség van, éppen azért, mert sokan nem értik meg, hogy miért. A vendégkönyvekbe sok badarságot irkáltak össze, s egy — Ebben talán igazad van, de nem ő a hibás. Épp ebben kell segítenünk, hogy levesse ezt a kérget. A férfi sétálni kezdett, aztán megállt az ablaknál, majd visz- szafordult, s onnan nézte a görcsös pózban ülő feleségét. — Nem tudom, sikerül-e. Nem tudom. — Ha te segítesz nekem, sikerülni fog —mondta kérlelően az asszony. A tekintete is könyörgő volt, hogy a férfi megenyhült, s magában elhatározta, többé nem marad el éjszakára. * * * Hájer Ede, a Vörös Csillag szálló rendszeresen visszatérő vendégei közé tartozott, immár harmadik éve minden hónap első hetét Endrén töltötte. Az egyik minisztérium revizorcsoportveze- tője volt, és az endrőtelepi gyárakban végezte ellenőrző mun. káját a kiküldetés napjaiban. Középkorú, erős fizikumú ember volt, ritka munkabírással; naponta öt órát töltött el a gyárak, ban, de ezalatt többet végzett, mint mások nyolc óra alatt. Mindenki kitűnő mérnöknek ismerte. Hájer mindig a Vörös Csillag, ban szállt meg, Bumberával legelső látogatása alkalmával összeismerkedett, kitapintva a főportás gyöngéit, megfelelő honorálás ellenében bizonyos különszolgála. tokra, megértő elnézésre való hajlandóságát. Attól kezdve minokos bejegyző ekként summázta a tanulságokat: „A kiállítás ízlésformáló szerepe miatt fontos, az előző bejegyzések bizonyítják ezt.” Amolyan „Fradi-szurko- lók” aláírású hangnemre még a sportpályákon sincs szükség (ahol tudvalévőleg liberálisabb az „etikett”), a „nagyfiúskodás” itt egyenesen ízléstelen. A Be- atlcs-zenekart követő vélemény majdnem olyan bosszantó, mint a képzőművészeti alkotások helyett akt-fotókat reklamáló „eredetisége” (biz’isten: van ilyen „vélemény” is!). Ám a beírtak egy része figyelmet érdemel: ha nem is mind egyeznék a „szakértő” véleményével, önálló gondolkodást árulnak el, valamilyen ízlést, amit vezetni, irányítani, segíteni kell. Az ilyen és ehhez hasonló alkalmaknak fő célja csak ez lehet: elvinni a kultúrát a legmindennapibb helyekre, ahol az emberek sokszor megfordulnak, hogy később az „igazi tárlatosra” is többen járjanak. A kiállításnak ez a formája rokon az irodalmi presszó, a modern kamaraszínház formájával, igazi kultúrmisszió. Talán épp ezért furcsa, hogy a legutóbbi kiállítás megnyitóján nem volt ott mindegyik kiállító... Befejezésül: a gyomai képpresszó világos célja az ízlésformálás, az újszerű képzőművészeti tartalom, az újszerű forma megismertetése és megszerettetése. Ezért a kiállított képek értékelése feleslegesnek tűnik, ki kell azonban fejeznünk örömünket azért, hogy Brandt József grafikáit megismerhettük: eredeti tehetsége iskolázott rajztudással párosul, hangulatos portréi és figurális rajza további szép munkákat sejtet. Neki és a gyomai kép-presszó minden eddigi és leendő védnökének üzenjük: szép munka volt, amit eddig végeztek, nagyon szükséges is. De folytatniuk is keli. Mert kár lenne a gyomai képpresszóért!... Kovács György den hó első hétfőjén értesítés nélkül jöhetett, és a szálloda ki. vételes vendégei közé tartozott abban is, hogy a házirend ellenére hölgyvendéget fogadhatott. Természetesen, kivéve az elvétve előforduló rendőrségi razziák időpontját, amelyről azonban Bumbera mindig időben értesült. Hájer rendszerint fél kilenckor kelt, tízre kényelmesen kiért Endrőtelepre. Háromig befejezte a napi penzumot, s nyugodt lelkiismerettel visszatért a városba, hogy megkezdje délutáni, esti programját. Ezen a reggelen éppen öltözködött, a nyakkendőjét csomózta, amikor bekopogott hozzá az új londinerfiú, és a hallban lévő nyilvános telefonhoz hívta. r— Ki az? — kérdezte Hájer kissé ingerülten, mert túlzott önérzet ességéért nem kedvelte a fiút. Hacsak tehette, apró szolgálatokra mindig Janit kérte meg. — Egy hölgy — felelt Géza. — De kéri, szíveskedjék sietni, mert régóta hívja a szállodát! Hájer maga elé tessékelte a fiút, s futva eltűnt a lépcsőházban. A fiú visszatért a hallba, mert ilyenkor kezdődik a forgalmasabb időszak, mindjárt itt vannak az expresszel érkező fővárosi vendégek, s az öreg Kiszeli bácsi egyedül már nem boldogul a portán. (Folytatjuk) TIZENNYOLC ÉVESEK. Túl az első nagy helytállás izgalmas napjain, az érettségin. Fekszenek a gumimatracon, mert „csalóka” az idő, hol kisüt, hol beborul, egyszóval, nem éppen fürdőzésre való idő. Vitatkoznak megkönnyebbülten, gondtalanul... Mégis érdemes odafigyelni. — És strandkönyvtár miért nincs itt? — Amikor Gyulán van ... pedig a csabai strandon is van forgalom. . — Ugyan ki jár ilyenkor strandra? — a közbeszóló a borús égre pillant — még napozni is ritkán lehet. — Annál inkább, ha már nem fürdik az ember, olvasson napozás közben ..: EDDIG A BESZÉLGETÉS, ami pedig a felvetett problémát illeti, az persze nem új, bizonyára nemcsak őket, a tizennyolc éveseket, hanem az idősebb korosztályt is foglalkoztatta már: miért nincs? Pedig megszépült ez a strand. A régi két medence mellé kapott egy nagy versenymedencét, tágas parkkal és zöld gyeppel. Van itt strandpresszó, sőt még egy büfé is. Csak éppen könyvtár nincs. Pedig volt. Tíz éve, kísérletképpen. Csakhogy az akkori körülmények között az ígéretes kísérlet nem vált be. Ugyanis igen gyorsan megrongálódtak és eláztak a kölcsönzött könyvek a mostani területnek alig felét kitevő régi strandon, ahol a legtöbb helyet a két medence töltötte be. A medencéktől alig két méternyire húzódó padsor valóban nem a legalkalmasabb hely az olvasásra. Azóta kétszeresére bővült a strand. Most már bőven lenne hely az olvasásra, s mint azt a gyulai példa is bizonyítja, olvasóban sem lenne hiány. Azt pedig nehéz elképzelni, Törpevizmű épül Békésszentandráson A helyi tanács a községfejlesztési alapból a közvilágítás korszerűsítése mellett mintegy 250 ezer forintot költ új törpevízmű építésére, amellyel megoldják a község vízellátását. A munkákhoz a pénzt a községfejlesztési alapból biztosítják, amihez a lakosság társadalmi munkákkal is hozzájárul. A lakók összesen 158 ezer forint értékű társadalmi munka tejesítését vállalták. Segítenek a vízmű építésénél, valamint a villanyhálózat bővítési munkáinál a földmunkákat végzik el, s utakat noznak rendbe. hogy ne tudnának helyet szorítani a néhány száz kötetből álló — mindössze ennyiről van szó — strandkönyvtámak. S ha már itt tartunk, említsünk meg még valamit: a bizományi könyvárusítást. Bizonyára ez is nagy sikerre tarthatna számot a fürdőzők között. Az illetékesek ugyan már gondoltak erre, sőt tervbe is vették, de aztán a terv mégiscsak terv maradt, mert nem akadt elárusító ennek a státusznak a betöltésére... Rohanó kor gyermekei vagyunk. Szinte naponta új csodák születnek: célba vesszük és eltrafáljuk a Holdat, keringünk, sőt sétálunk a világűrben, időnként pult felett is lehet kínai strand papucsot kapni. És egyáltalán: az is csoda, hogy mégis el tudunk valahogy igazodni ebben az eseménydús világban. Szerencsére az Illetékesek felismerték, hogy valamilyen módon meg kell köny- nyíteni az egyszerű dolgozók tájékozódását és a tévedések elkerülése érdekében feltalálták az útbaigazító feliratokat. Meg kell vallanom, mint egyszerű átlag honpolgárnak, nekem is igen jólesett, amikor szemembe ötlött a tábla: Cipőt végy cipőboltban! Ugyanis éppen útnak indultam, hogy egy pár nyári cipőt vegyek magamnak a hatósági hússzékből. (Űristen, hogy leégtem volna!) Azért is hálás vagyok, amiért a moziban a film címe, a szereplők és egyéb közreműködők felsorolása után azt is kiírják, hogy: Forgalomba hozza a MOKÉP. Tudniillik, azelőtt mindig azt hittem, hogy ezt a tevékenységet a Toronygombfestők Egyesülete végzi társadalmi munkában. Annak is örülök, hogy mint maszek beretválkozót igazán tökéletesen eligazít az Elida- Caola borotvakrém tubusán lévő használati utasítás: „Nyomjon ujjhegyére elegendő mennyiségű Caola habzó borotvakrémet. Kenje fel száraz arcára. Nedvesítse meg az ecsetet és képezzen vele az arcán lévő borotvakrémből habot .. Meg kell vallanom, kezdetben nem olvastam el a feliratot és a homlokomra kentem a krémet. Így aztán a legjobb svéd acélpenge használata mellett is kétszer is ki kellett DIÁKOKRÓL VOLT SZÓ az írás elején: — nem lehetne-e egy-, két-, esetleg háromtagú elárusító- brigádokat szervezni belőlük? A vakáció három hónapja alatt. Bizonyára lennének, akik szívesen vállalkoznának erre a feladatra... De álljunk meg itt. IDEJE LENNE, még ha látszólag ilyen apróságokról is van szó, összegezni a tapasztaltakat, és mielőbb tenni valamit. Bencsik Máté közben mennem, míg sikerült lehúznom makacs szőrzetemet. Egy másik esetben szintén elmulasztottam végigolvasni a tubust és száraz ecsettel szilvalekvárt akartam, képezni az arcomon, de az istennek se sikerült. Azóta bizony hűségesen olvasom az eligazító feliratot, nem Is tudom, hova lennék nélküle. Annak is nagyon örültem a múltkoriban, amikor nejemtől származó bevásárlási megbízásom gondjai közepette segítségemre sietett egy eligazító felirat: Mindent egy helyen: az Állami Áruházban. Ez igen, mondtam magamban, csak előveszem a listát, amire felírtam, hogy miket kell bevásárolnom és nem kell üzletről üzletre csalinkáznom. Mondom is mindjárt odabent, hogy kérek 20 deka juhtúrót. (Az volt a cédulán elöl.) Mondja nekem erre az eladó igen barátságosan, hogy az elmegyógyász a másik oldalon lakik. Nézem a listát, mondom, hogy az nincs nekem felírva. Pedig szüksége lenne rá, mondta ismét igen barátságosan a szimpatikus eladó. E kis döccenőktől eltekintve el kell ismernem, csak nagy köny- nyebbséget jelent számomra, hogy az eligazító feliratok nyomán nem keresek kalapot a harangöntőnél, fehérneműt á TO- .ZÉP-nél, készruhát az üstfoltozó 'ktsz-nél. És lám milyen telhetetlen és elégedetlen az ember: Az egyik Fő-Illetékestől megkérdeztem, miért nem írják már ki azt is, hogy hol lehet kapni aratás idején az aratógépekhez és a kombájnokhoz alkatrészt. Azt mondta erre nagyon mérgesen a Fő- Illetékes, mit zaklatom ilyen gyerekes dolgokkal, a gyors fejlődésben nem lehet mindent egyszerre kiírni. Tényleg. Hogy én erre nem gondoltam! O. K. I. Útbaigazítás
