Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-07 / 158. szám

Í965. július­4 Szerda Az újkígyós! vízmű Békéscsaba vízellátására néhány éve épült meg Újkígyóson a vízmű. Két hete új rekord szüle­tett, egy nap alatt 6500 köbméter vizet adtak a város lakosságának. Fotó: Kocziszky Nem a kereseteit esökkentése a eél Kilenctagú brigád dolgozik a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz motorkerékpár- javító részlegében. Mindnyájan jól képzett és ambiciózus embe­rek, akiket nem csupán a kereset érdekel, hanem a „kuncsaft' véle­ménye is. Tudják, hogy csak jó munkával lehet új megrendelőket szerezni és a régieket megtartani. Ezért sokszor a kötelességükön túlmenően is igyekeznek a moto­rosok kedvébe járni. Így aztán érthető, ha ebben a szakmában olyan hírnévre tettek szert, ami­re a szövetkezet méltán büszke lehet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a műhelyük egyáltalán nem felel meg a mai követelmények­nek. A behajtó mennyezet szinte életveszélyesnek látszik, télén nem fűthető rendesen, nyáron fülledt meleg van benne, a falai pedig feltűnően piszkosak. Ahogy mondják, igen rosszak, elhasznál­tak a szerszámok, amelyekkel csak kínlódni tudnak. A rossz al­katrész-ellátás miatt egy-egy mo­torkerékpár javítása néha hete­kig elhúzódik. Az egyik például május 20-án került a műhelybe, azonban sebességváltó-alkatrész hiánya miatt még július 3-ig sem tudták rendbe hozni. Érthető, ha ilyen viszonyok között a brigád­nak meglehetősen nagy erőfeszí­téssel kell dolgoznia, hogy a ter­vét hónapról hónapra teljesíthes­azonban általában lazák a nor­mák. Ez persze nem egyedülálló jelenség ott, ahol éveken át el­maradt a normakarbantartás. Emiatt sorozatos béralaptúllépés fordul elő. Ha ennek véget altat­nak vetni, szigorítani kell a nor­mát. Világos és érthető is azok­nál a részlegeknél, amelyek fej­lődtek, korszerűsödtek. A motor­kerékpárjavító-részleg műhelye azonban az évek során semmit sem változott, sőt a szerszámok — amelyeket nem pótoltak és nem is javítottak — romlottak, s ezekkel csak nehezebbé vált a munka. Az országos norma sze­rint a motorjavításnál az anyag­mentes termelési érték 34 száza­léka fizethető ki a dolgozóknak. Ezt az arányt egy közepesen fel­szerelt műhelyre állapították meg. Ennek alapján minden dolgozóra vonatkoztatva — az órabérnek megfelelően — meghatározták az egyhavi termelési értéket. Aki azt eljesíti, 100 százalékos munka­bért kap. Ha több vagy kevesebb, a munkabér ennek megfelelően nő vagy csökken. A tapasztalat azt mutatja, hogy száz százalékon felüli eredményt csak ritkán tud­nak elérni, akkor is fokozott in­tenzitással. A brigád tagjai elmondták, hogy vagy hárem hét­tel ezelőtt a szövetkezet munka­ügyi előadója megjelent a mű­helyben és felolvasta: órabé.'eme­lést kapnak, a nprmát pedig 3 szá­zalékkal szigorítják. Emiatt nagy zúgolódás támadt, másnap pedig a részlegvezető és a brigád egyik tagja felkereste a műszaki veze­tőt. Vita keletkezett. A műszaki vezető azt mondta, hogy akkor a jövőben mindenki egyformán 7 forint 60 fillér órabért kap. akár három, akár tizenöt éve dolgozik a szakmában. se. Az „egyenlősdi" A szövetkezetben mindenkit felháborított. Kiszámi­tolták azt is, hogy a 3 százalé­kos normaszigorítás általában havi 100—150 forint bércsökkenés­sel jár, ami ellen a meglévő vi­szonyok között tenni nem tudnak. Érthetetlennek tartják, hogy mi­re alapozzák a normaigazítást. Ha megfelelő körülmények kö­zött dolgoznának, új gépeket, szerszámokat kaptak volna, ak­kor nem tennének semmi ellen­vetést, de így? Ráadásul előzőleg senki sem beszélt vei ük. veszte- ségidő-felmérés sem történt. Az ilyenfajta normaszigorítás aligha célravezető, mert a veszte­ségeit nem a brigád tagjainak a hibáján, fegyelmezetlenségén múl­nak, hanem az objektív viszonyo­kon, ami viszont a vezetés szub­jektív hibáira vezethető vissza. A folyamatos normakar’oantar- tásra mindenütt szükség van, de ez csak akkor párosulhat a ter­melékenység növekedésével és ta­lálkozhat a dolgozók igazságérze­tével, ha konkrét műszaki-szer­vezési intézkedéseket tesznek az előző állapotok megjavítására. Azzal a céllal, hogy a dolgozók keresete csökkenjen, nem lehet a normát szigorítani. ~ 7" j hogy a szövetkezet *e>yes, | ejnöke már intézke­ * * dett. *WVN/W- - \ Pásztor Béla A megye legkorszerűbb kultúrkombin útjának építését tervezik Mintegy 8 millió forintos költ­séggel kultúrkombinát építését tervezik Gyomén. A községi szervek a járási és megyei tanáccsal együttműködve elhatározták, hogy jövőre hozzá­kezdenek egy új, korszerű kultu­rális létesítmény megépítéséhez, s legkésőbb 1368-ban átadják ren­deltetésének. A tervek szerint a kuitúrkombinátban a kultúrházon kívül helyet kap majd a járási könyvtár, a mozi. a különböző szakkörök és a zeneiskola is. A régi művelődési házban, amely többszöri átalakítás ellenére is al­kalmatlan a járásszékhely igé­nyeinek kielégítésére, valószínű­leg középiskolás diákotthont ren­deznek be. —W— A békési járás kulturális életéből- Kétezerhétszáz fiatal a filmankétokon — A tudományos ismeretterjesztő előadások nem túlságosan nép­szerűek a békési járásban. Ennek fő oka, hogy az előadások témája nem mindig egyezik a fiatalok érdeklődésével. Annál nagyobb azonban a nép­szerűsége a kollektív színház- és mozilátogatásoknak. Kiváltképp az előadásokat követő ankétok- nak. Az elmúlt évben kétezer 700 fiatal vett részt filmankétokon. Külön örvendetes, hogy ezen szép számmal megjelentek a termelő- szövetkezetek fiataljai is, főleg Muronyban, Köröstarcsán, Mező" berényben és Békésen. Igen kedveltek a szellemi ve­télkedők. A múlt évben megkét­szereződött a résztvevők száma, s nincs a járásnak olyan községe, ahol a művelődési otthonok kul­turális programjában ne szerepel­ne műsorral egybekötött szellemi vetélkedő. Az öntevékeny színjátszó cso­portok helyzete javításra szorul még. Az elmúlt évadban Kamut, Bélmegyer, Békés és Murony köz­ségekben hét színjátszó csoport­ban 87 fiatal tevékenykedett. Hi­ányzik a jól képzett, a szerepet megtanító irányító, vezető, de sok esetben a darab kiválasztása sem helyes; — a kosztümös, klasszikus darabolj előadásához nincs meg a kellő tárgyi és sze­mélyi feltétel. Kiválóan megállják helyüket a mezőgazdasági táborban dolgozó Békés megyei kiszisták A megyei KISZ-bizottság ezen a nyáron a Szolnok megyei Hel­véciái Állami Gazdaság új bőgi üzemegységében szervezett mun­kai ábort a fiatalok számára. A tábor július első napjaiban megnyílt. A KISZ-es önkéntesek — összesen kétszázharmincan — főként Békés megyei és egri kö­zépiskolások, mar az első «lapon eredményes munkát végeztek az állami gazdaság földjein. Kitűnő napi teljesítménnyel dolgoznak a növényápolási munkákban. Két­hetes táborozásukat kapálással, szőlőkötözéssel és paradicsomsze­déssel töltik. Esténként rendsze­rint műsoros összejöveteleken vesznek részt.-Wc­Társasutazás indul Ciprus szigetére október 6-án. A résztvevők a 9 napos út során felke­resik a sziget nevezetességeit: Nicosiát, Kyreniát. Lar- nacát, Limassolt. Részvételi díj: 5300.— forint. Jelentkezés és felvilágosítás az IBUSZ uta­zási irodákban Békéscsabán, Gyulán, Oros­házán és Szarvason, valamint az fmsz társasutazási kirendeltségeken. 90435 Kora reggel van még, alig hogy elmúlt a haj­nal. Az árokparton em­berek üldögélnek. Esz­nek. Komótosan, lassan, kiterített kendőből ke­nyeret, szalonnát, hozzá­ja pedig hagymát rogy zöldpaprikát. Alig pirkadt még. ami­kor fölkeltette őket az asszony meg a köteles­ségtudás: a hosszú éltek Óta beídegződött, szolcas- sá vált munkaszeretet. Kern kívánja még a gyo­mor 4—5 óraJcor az en­nivalót. Csak a tarisz­nya, vagy a piros kockás kendő várja éhesen az elemózsiát, amit az asz- szony gondos keze rakos­gat bele, hogy aztán be­kapcsolja a tarisznya fe­delét, vagy négy csü­csökre kösse össze a ken­dő sarkait. A tarisznya a vállra kerül, a kendő pe­dig marokba, hozzáfogtta a szerszám nyeléhez. Ezek a munkások nem mennek be a kocsi belse­jébe, kint álldogálnak az ajtó mellett. Nem is le­het a szerszámmal befu­rakodni a szűk ülöhe­ÁROKPARTON menni. Ott álldogálnak kis csoportokban. Nem­igen beszélgetnek, a szerszámra ügyelnek, ne­hogy kárt tegyenek va­lakiben. A sűrű fogú kö- hányó villa minden ága végére kukoricacsutka­darabokat szúrtak. Így óvják magukat, máso­kat. Meg így a kalauz sem szól. De meg a má­sodik megállónál le is szállnak, s én is velük... Elsőnek a legidősebb munkás száll le. Bevárja a többit: — Igyekezze­tek — biztatja társait, s ti munkások elnyújtott, lassú, de haladós lépései- vel mennek, időnként megállnak, vizsgálják a vasúti töltés oldalát. Föl­mérik azt a területet, amelyik a legjobban rá­szorul a gyors és szak­szerű javítási munkákra. De először van más „munka” is még: enni kell. A bandagazda, a legöregebb munkás inas. sovány, csupa barázda ar­cú ember. Lekanyarítja válláról a tarisznyát; — Itt talán jó lesz, embe­rek — s a többiek ts ra­a legfiatalabb, aki utoljá- bólintanak. Egymás mel- ra marad, leadogatja a lé, sorba letelepszenek az lyek közé. Veszélyes is a hosszú nyelű villa, meg olyan lenne az, mint er- ■ dobén létrával keresztbe szerszáinokat: a lapáto­kat, a csákányokat, a vil­lákat. Utánanéznek még az elinduló kisvonatnak, aztán vállra vetett szer­számokkal libasorban megindulnak a töltés mellett. Nagy vihar volt az éjjel, a zúduló víz ki­mosta a kavicsot, a ter­mésköveket a talpfák kö­zül, itt csinál rendet most ez a hét ember, akik kö­zött szinte italamennyi korosztály megtalálható, aki már felnőtt ember­nek számit. A nehéz tes­árok partjára. A szer­számokat egy csomóba rakják. Az idősebbek maguk mellé teszik a földre a fakó kalapot, vagy a simlis sapkát:, s bogozni kezdik az útra- való pakkokat. Kikattan­nak a bicskák, s falatoz­nak az emberek az árok­parton. Az öreg lassan, komótosan, jól megrág minden falatot. Hagy­mát is szel a tenyérnyi szalonna mellé. A legfi­atalabb, külseje után szabadságát töltő diák, Icapkodva fal, össze-visz- sza mindent, ami csak van a diáktáskában. Friss cseresznye is kerül, meg vasárnapról maradt sütemény is. Megkínálja a többit, azok azonban nem fogadják el. Ettől kicsit zavarba jön. Hosz- szan, sokáig esznek és sokat. A diák fejezi be elsőnek, elszéled kicsit a társaságtól, bogarászik a fű között. Lassan a töb­biek is befejezik a reg­geli étkezést, bekattan­nák a bicskák, gondosan elcsomagolják az első étkezéssel megkisebbí­tett elemózsiát. Árnyas bokrot keresnek a ta­risznyáknak, bugyrok­nak, nehogy megszárad­jon délig. Nagyokat húz­nak a vizesüvegböl, s aztán a bandagazda föl­áll, roppant egyet a de­rekán, fölteszi a kalap­ját, húz egyet a nadrág­ján s ennyit mond: — Kezdhetjük, embe­rek ... A szerszámok kézbe kerülnek, s megindulnak a töltésre az emberek: elöl a bandagazda, leg­hátul a diák. Reggel hat íra van... Tcrnyák Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom