Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-07 / 158. szám
1965. július 7. 2 Szerda A hadsereg; tartja kézben a hatalmat Algériában Algír A hírügynökségek és a világsajtó élénken kommentálják az algériai forradalmi tanács nagy sokára nyilvánosságra hozott ösz- sze tételét. Az AFP francia hírügynökség három pontba foglalja össze ezzel kapcsolatos észrevételeit: 1. A tanácsban a régi és az új katonák jutottak túlsúlyra; tagjai sorában csupán két polgári személy található, Basir Bumaza spárügyi miniszter és Mohamed Jahiani, az FLN Központi Bizottságának tagja. 2. Összetételében megnyilvánul „a nemzeti egységre való törekvés”; Bumedien ezredes hívein kívül ugyanis olyan személyek is helyei kaptak, mint a mus&za.pa- rancsnok néven ismert Mohamed Ben Ahmed, akit április 10-én Ait Ahmeddel együtt halálra ítéltek a szocialista erők frontjában kifejtett felforgató tevékenység vádjával. Bevették a tanácsba rajtuk kívül még Jusszef Khati- bot, valarhint Hasszán és Mo- hand el Hcdzs ezredeseket, akik 1962 augusztusában nyíltan szembeszálltak Benn Bellával és Bu- meddennel. 3. A tanácsból „kiszorították a marxistákat”. A befolyásos angol The Times is megállapítja, hogy a tanács összetételéből arra lehet következtetni: a hadsereg szilárdan kezében tartja az uralmat. Az UPI tudósítása szerint Bumedien ezekben az órákban az új kormány összeállításán fáradozik. A kormány névsorát — mint hivatalos helyen közölték — hamarosan közzéteszik. Egyelőre nem ismeretes, hogy a kormány megalakulása után mi lesz a forradalmi tanács sorsa. Feltételezik, hogy mindaddig hivatalban marad, amíg az ország nem kap új alkotmányt, és nem választják meg az államfőt. A közbeeső időben Bumedien. mint a tanács elnöke fogja gyakorolni az államfő funkcióit. Washingtonból jelentik: az Egyesült Államok kormánya úgy döntött, hogy Bumedien ezredes rendszerét ismeri el Algéria hivatalos kormányának. (MTI) Dezséry László: Békemozgalmunk nagy hónapja Szabadságharcosok újabb támadása a Ba Gia erődítmény ellen Saigon Dél-vietnami szabadságharcosok kedden újabb nagyszabású támadást intéztek a Saigontól mintegy SCO kilométernyire fekvő Ba Gia erődítmény ellen. A hétfő reggel elfoglalt őrállást a szabadságharcosok a nap folyamán kiürítették. A kormánycsapatok pedig új erőkkel megszáll' ták. A kedden hajnalban indított újabb partizántámadást mintegy 5 órás harc követte és a kormánycsapatok csak légierő bevonásával tudták tartani az erődítményt. A szabadságharcosok azonban továbbra is megszállva tartják a támaszpont egész környékét és tüzérségi tüzükkel megakadályozzák, hogy helikopterekkel erősítéseket küldjenek a Ba Gia támaszpontot őrző saigoni csapatoknak. Victor Kr ulak tábornok, az Egyesült Államok csendes-óceáni tengeri erőinek főparancsnoka délvietnami felügyeleti látogatásáról Honoluluba visszaérkezve kénytelen volt nyilatkozatában elismerni, hogy az amerikaiak rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek mind emberben, mind hadifelszerelésekben a szabadságharcosoknak a Da Nang-i támaszpont ellen intézett múlt heti támadása idején. A tábornok hangoztatta, hogy e támadás következményeit mind a mai napig nem mérték fel teljesen. Megjegyezte, hogy az Egyesült Államok megtesz minden szükséges intézkedést, hogy lehetetlenné tegye az ilyen támadások megismétlődését, de gyakorlatilag semmit nem mondott arról, miként próbálja ezt elérni. JU ivatalosan befejeződött a magyar békemozgalom tavaszi nagy kampánya a békéért, a nemzetek függetlenségéért és a leszerelésért. Gyakorlatilag tovább tart, — igazán a saját lendületből gördül tovább a július 10- én kezdődő helsinki béke-világkongresszusig. Ebben az ügyben nem lehetett eikoptatni a szót, hogy a magyar nép soha nem látott tömegekben jelent meg és tüntetett a békegyűléseken, minden eddiginél nagyobb erővel követelve a békét, s kifejezve azt a nemzeti egységet, amely a Magyar Népköztársaság külpolitikáját támogatja a háborúellenes küzdelemben és a szabadságukért harcoló népekkel való szolidaritásban. ^ yilvánvaló, hogy erre a nagy tavaszi békeseregszemlére szükség volt. Együttműködtünk Ipehne a világ békemczgalmaival, amelyek mindenütt fokozták tevékenységüket. Fokozták ugyanazért, amiért mi, hoigy megálljt kiáltsunk a Délkelet-Ázsiában és Latin-Ameri kában folyó amerikai agressziónak, mindenekelőtt a vietnami háborúnak, amely ki- szélesedéssel, sőt világháborúval fenyeget. Szükség volt erre a lendületes seregszemlére azért , is, mert a nemzetközi helyzetben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek megkívánják a széles körű eszmecserét, s amelyekkel kapcsolatban dolgozó népünk megkívánta a konkrét és eleven tájékoztatást, jól felkészült előadók és vitavezetők magyarázatait. Ez a tavaszi nagy „békeof- fenzívá’ a magyar belpolitikai élet érzékelhető pezsgését idézte elő, növelte hazánk békepolitikájának nemzetközi hitelét és újra elismertette a békeszerető magyar nép helyét a nemzetközi békemozgalomban. Hangsúlyos jelentősége volt a Vietnami Hétnek. Hozzájárult a Vietnammal kapcsolatos nemzetközi politikai kérdések tisztázásához, egységesítette népünk állásifoglalását a vietnami válság megoldásának módozatai tekintetében, igen sok magyar számára alkalmat adott az állásfoglalásra és kétségtelen, hogy tovább növelte tömegeimk együttérzését és segítőkészségét a szabadságáért harcoló vietnami nép iránt. Az idei békehónap méreteire jellemző, hogy valamennyi megyénkben 50—60 demonstratív, impozáns nagygyűlést tartottak. Egyes megyékben pedig négy- szeresen-ötszörösen felülmúlták a tavalyi megmozdulást. Hozzátehetjük: a emberek különösebb hi- vogatás és szervezés nélkül özönlöttek ezekre a gyűlésekre, s számos helyről kaptunk olyan hírt, hogy olyan nagygyűlést tartottak, amilyenre az adott helységben még sohasem volt példa. Népünk helyesen érzékelte: a nemzetközi helyzet komoly és állásfoglalást kíván. Sót muiaszt- hatatlanul szükséges országos megmozdulással támogatni a világ békeerőit a válság leküzdése céljából. nPény egyébként, hogy a magyar dolgozó tömegeik rendkívüli érdeklődést tanúsítanak napjainkban a nemzetközi politika, a háború és béke ügye iránt. A demonstratív nagygyűléseken kívül sok ezer másféle és kisebb gyűlést rendeztek az országban. Különösen sok rétegtalálkozóra került sor, különböző foglalkozású társadalmi csoportok megbeszéléseire és vitaüléseire. Ezek színvonala is fejlődött. Sokszor előfordult, hogy nemcsak ezen foglalkozási ágak és társadalmi csoportok helyi vezetői, hanem járási és megyei, sőt országos politikai vezetők, országgyűlési kép- kiselők, tanácsi vezetők és pártbizottsági munkatársak mentek el közéjük és vezették a vitát. Számos „népek barátsága estet” tartottak, — különösen magyar— szovjet barátsági estet, amelynek ugyancsak jelentősége van. Ezek a barátsági estek szintén fejlődésit mutattak: az egyes baráti népek életét most már sokkal kevésbé általánosan és sokkal inkább bizonyos részletkérdésekkel, időszerű problémákkal kapcsolatban mutatták be. Következésiképpen ezen a téren is túlhaladtunk a megalapozó politikai agitáción. Ma már behatóbban érdeklődik az ország lakossága az egyes baráti országok iránt s ezt az igényt ki kell elégíteni. Megtörtént, mégpedig színvonalasan. Idén sok művész vett részt a békegyűlések hangulatának emelésében és az idén az ország minden táján vetítettek béketárgyú, háborúellenes vagy megfelelő politikai tartalmú filmet. De nemcsak a múltban, hanem a békegyűléseken is. K imagaslóan jól sikerült ez évben a békemozgalom minden akciója az ifjúság körében. Legsikeresebben ez a középiskolákban történt, ahol többnyire jeles előadók vállaltak beszámolót vagy vitavezetést. Egész iskolák ifjúsága, sokszor három-négy csoportban, beható külpolitikai megbeszélésen és vitán fejlesztette tájékozottságát, és mutatta meg politikai egyetértését hazánk felnőtt lakosságával. Az összkép azt mutatja, hogy tartalmában jól kidolgozott agitáció történt, amely hatásos volt, s amelynek visszhangja van a munkahelyeken, baráti körökben és családi otthonokban. Franciaország hazahívta állandó képviselőjét a Közös Piac bizottságából Most főkép az időszerű mező- gazdasági munkák miatt az Országos Béketanács már nem rendez nagy töméggyűleseket, de a munka tovább folyik s a mozgalom eleven lesz a helsinki béke-világkongresszus napjáig. Sőt annak utómunkájában is. Néhány kimagasló esemény lezajlik még addig, amelynek országos jelentősége, és előreláthatólag világvisszhangja lesz. Június 25-én a Magyar Tudományos Akadémián 300 magyar tudós részvételével, tudományos békekonferenciát tartottak a népek szabadságharca és Európa biztonsága tárgyköréből. Július első napjaiban az Országos Béketanács kibővített ülésére kerül sor, amely tisztjébe iktatja a helsinki • magyar békedelegációt, A magyar művészet június utolsó napjaiban nagyszabású békeestet szentelt á "béke ügyéneik az Erkel Színházban. IX azánk békeszerető lakossága szívvel-lélekkel támogatja a nemzetközi békemozgalmat s a ■ rngga eszközeivel is harcol a világbéke győzelméért. Brüsszel A francia kormány hazahívta Jean-Marc Boegnert, Franciaország állandó képviselőjét az európai gazdasági közösség bizottságából. A bizottság hétfőn ült ösz- sze, hogy megkísérelje a Közös Piac mezőgazdasági politikájával kapcsolatos válság leküzdését. A 17 tagú francia közös piaci képviseletet Boegner helyettese, Maurice Ullrich vezeti a továbbiakban. Brüsszeli megfigyelők szerint az a tény, hogy Boegnert hazahívták, azt mutatja, hogy bár nem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok a Közös Piac és Franciaország között, bizonyos, hogy a belátható jövőben Franciaország semmilyen bizottság szintjén nem kíván részt venni a Közös Piac tevékenységében. Mint az AFP brüsszeli jelentésében rámutat, Franciaország részéről Boegner hazahívásával teljes lett a Közös Piac bojkottálása. (MTI) Letartóztatások Peruban Lima A vasárnapi és hétfői zavargásokat követően Peruban az UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint 28 személyt letartóztattak. A kormány láthatóan árra akarja felhasználni az éhség és a nyomor következtében kirobbant tüntetéseket, hogy leszámoljon a kommunista párttal. A szükségállapotnak mindjárt a kezdetén letartóztatták Genaro Camero Chcecát, a Nemzeti Felszabadítási Front titkárát. Hírügynökségi jelentések szerint a 28 letartóztatott között más kommunisták is vannak. Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 23. — Sok mindenen. — Mégis min? — Hát?... A fiú bezárkózott, Radovan megérezte. De még nem fejezte be. — Mondd, fiam, mit akarsz te gyerekfejjel egy másik gyerektől?... Attól a lánytól? A fiú hallgatott. — Nem gondolod, hogy korán kezded?... Majd minden.este későn jössz haza, nem aiszod ki magad, és különben is; ráérsz te még azzal!... Mivel töltitek az időt? — Csali együtt járunk... Sétálunk. — Sétáltok!?... — ismételte Radávon haragosan. — Ismerem a mai fiataloknak ezeket az ártatlan sétáit! Csak járnak együtt, aztán egyszer csak itt a baj! Elhallgatott, mert észrevette, egykedvű, majdnem cinikusan közönyös arckifejezését. Ebből megértette, hogy elkésett a beszélgetéssel, hiszen ez a fiú kiI nőtt a gyermekkorból, amikor még leckéztetni lehetett az eredmény reményében. Fölismerte, hogy elkéstek, hisz kész ember a fiú, jellemén lényegesen változtatni nem lehet már. Amint elhallgatott, majd fel s alá sétált, a fiú másik cigarettára gyújtott, aztán fölvette a botot, s folytatta a faragást. Változatlanul kimért, akkurátus fogásokkal, mintha közben mi sem történt volna. Radován megütközött a jelenetén, még mondani akart valamit, de óvatosan benyitott Andi. — De szépen tudsz faragni, Gézu! — mondta kisvártatva a gyerek. — Engem is megtanítasz? — Meg. De ezzel a bicsakkal bevágod az ujjad. — Vigyázni fogok... Lehet, hogy ma el is készülsz vele? — Persze. A gyerek hízelkedően bátyjához törleszkedett. Géza elpirult, mert látta, hogy mostohaapja őket nézi, de aztán mégis meg- símogatta öccse borzas fejét. * A fiú nem jól érezte magát a társaságban, de nem mondhatta meg a lánynak, akit barátnője, Züzü hívott meg. Züzü szülei távol voltak; hosszú évek után végre közös szakszervezeti beutalót kaptak Kékestetőre. — A nagymama behúzódott a szobájába, nem zavarta a fiatalokat. A fiú sok mindent megtanult néhány hét alatt; elleste a városi ember gesztusait, szavait, most mégis feszélyezetten viselkedett, mintha testét fémpáncél borítaná, s képtelen volna mozdulni alatta. A lány észrevette, de tapintatos volt, nem tett rá megjegyzést. A társaság középpontja Bajnok, Züzü fiúja, egy magas, atlétatermetű fiú volt. Majd fejjel kimagaslott közülük, korra is a legidősebb lehetett, túl a húszon; gépipari technikumot végzett, az acélgyárban dől go. zott. Méltó volt hozzá a tavaly érettségizett Züzü, kisportolt tes. tű szabályos szépség, a gyári teniszcsapat tagja. Magnóra táncoltak twistet, más nem is volt a szalagokon. A fiú egy erős kezet érzett a vállán; Bajnok táncolt mellettük Züzüvel. — Nem így kell ezt taposni, öcsi! — mondta Bajnok. Ez mu- csai figura! Ide figyelj! A fiú elrántotta a vállát. — Hagyd őt, Bajnok! — mondta Bora. — Ne ingereld! — Lá-lá! — Bajnok nevetett és
