Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-28 / 176. szám
W65. július 28. 4 Szerda FELÜDÜLÉS Egy csabai ember kirándulása az indulást, és emiatt csak délben ért Csabáról Gyomára, mégsem bosz- szankodik, mert mélységesen egyetért a hindu szólásmondással, hogy ,,A bosszankodás a pihenés halála”, ő pedig újjászületni Indult, nem dühöngeni. Rebesgetik ugyanis, hogy a gyomai fürdőben víz helyett orvosságos nedű csobog, melyben a legmegfárad- tabb Is kicserélődik, ha megújulási vágya nyugalommal párosul. Éppen Gyoma főterén halad át, mikor gyomrában delet harangoz az éhség. Ez legalább egy órai várakozás az étteremben az ebédre, a strandidő kárára, gondolja lehangoltam Ám alig foglal bent helyet, körülzsongja a pincér és már tálalva is van. Az asztalok közt sötét ruhás, csokornyakkendős férfiú bukkan fel. Minden vendéget figyelmével tisztel meg. Neki is jó étvágyat kíván s az ebéddel kapcsolatos véleménye felől érdeklődik. Az udvarias vendéglátásnak ilyen körítésével még a silány koszt is ízlene. A menü azonban kitűnő! A csabai ember ámul és lopva a fáira pillant, nem lát-e „Szuperkülönleges Étterem” feliratú táblát? (Egyébként annyi az egész, hogy a gyomai étteremben új a vezetés és a kollektíva komolyan veszi a szakmát). árnyas ligethez érve, furcsa kedvtelés tanúja. Egy gépkocsi ve. zető, tábla híján minden oldalsövényre bekukucskál tatja autója orrát. Szeretne utasaival a fürdőhöz jutni. A csabai ember elmosolyodik és beveszi magát az erdei homályba s ott mélyet szippant a fák, füvek, virágok csodás illatkeverékéből. Orrát azonban hirtelen penetráns szag csapja meg. A strandbejárat szomszédságában ugyanis illemhely lapul. Sebaj. Ö nem bosz- szankodik. A pénztárablak előtt sorban állók — a pénztárosnő nagy bosszúságára — egymás után kérdezik: dőruha kölcsönözhető? Kabint külön kell fizetni? — Pedig milyen egyszerű lenne mindezt egy kifüggesztett táblán megválaszolni. De hát... A kabinban pillanatok alatt vetkőzik, kint azonban már kényelmesen sétál, átadva magát a fürdő-oázis örömeinek. Három medence: három egyéniség. A hűvösebb vizű a leghangosabb. Amint 'beleereszkedik, labda csattan a fején, fürge vízilények vetik át. magukat feletts, úsznak el a basa alatt szakadatlan mozgalmassággal. Maga is eleven ebihallá változik: alámerül, felbukkan, fúj, prüszköl, kacag, kifárad és — átmászik a meleg vizű medencébe. mindenre jó. Az az egészség segít át a teleken, amit itt nyaranta szerzek — szólal meg. mellette egy bácsi ka, neki szánva a szót. — Telnek a percek és közben zsongitó erővel árad szét testében az áldásos víz melege ... A harmadik medence a legnagyobb. A gyermekek örömére készült. Csupán térdig ér a vize. Nem lehetetlen, hogy a holnap Túróczy Jutkái és Csaba Lászlói végzik benne életük első úszómozdulatait. A medence szélén ülve, beszélgetve és a vizet pas- kolva anyukák, apukák őrködnek, nehogy valamelyik csemete paj- kosságból a' kelleténél tovább tartsa víz alatt játszótársa fejét. Arra is szükség van néha, hogy öt-hat éves, kukucskáló kedvű fiatalembereket tessékeljenek el a bokától lefelé nyitott női zuhanyozó-kabintól. A csabai ember igyekszik a liliputi viszonyokba illeszkedni: térden jár, négykézláb mászik, bukfencezik a medencében, akár a srácok. A kukucskálást természetesen mellőzi. (Sokan látnák). — A harmadik medence kitapasztalása után odébbáll. Végigballag a pázsittal és virágszőnyeggel szegett sétányon ... Árnyas fa alatt három táskarádiós Prométheusz fog közre ugyanfiyi lányt. Azonos hullámhosszon bömböltetik készülékeiket és miközben fejük, minden részük vitustáncol, lelkes artikulátlansággal harsogják a szövegtelen szöveget, csak úgy zeng a környék! — A mellettük, levő pádon bikinis szőkeség olvas. A könyv fedelén püspöklila cím: MAGÁNY. modern vonalú büfé-épület kandikál ki. Inni kellene valamit. Elballag és letelepszik a fű- és porfoltokkal tarkított előtéren sorakozó asztalok egyikéhez. Várja a pincért. Jóakaratú asztalsz.omszédai figyelmeztetik, ha nem akar szomjan veszni, álljon sorba italért, mert felszolgáló nincs, a földszöv nem Igaz, hogy elaíudia A strandot rejtő Qdálii), a hüs lombok alól Gyomára adhat rá státuszt. Kacag egy nagyot, hogy megelőzze bosszanko- dását. Azon is mulat, hogy a büfében díszlő hűtővitrin ellenére langyos a sör. a cég, még terítő is kerülne az asztalokra — kiáltja egy vendég. A csabai ember a . kifogástalanul figyelmes déli, éttermi kiszolgálásra gondolva, a felkiáltáson is csak derül. Kiissza maradék sörét, visszaballag a medencék mozgalmasabb világába, leheveredik a fűre és kezét feje alá párnázva, lehunyja szemét. A zsongássá szelídülő fürdő- zaj elaltatja ... — Ébresztő. Záróra. A kabinos költögeti. Az üde strand, a madárdalos üget után kint, a község kissé lehangoló hatású. Ujjnyi vastagon ül a por a fák levelein és szürke lepellel vonja be az épületeket. — Érthetetlen, hogy az ország fáradtolajából községeink portalanítására szemernyi sem jut. Évtizedek óta szívjuk, nyeljük a szürke veszedelmet. A nemtörődömség a ludas? ... — A csabai ember döbbenten eszmél arra, hogy bosszankodik. Sietve vált hangulatot és fütyörészve indul az állomásra. Kisvártatva berobog a csabai szerelvény. Bezzeg, ha maszeké volna Alig dől halra a fülkében, ráköszön a kalauz. Elő a jegyet. De hol van? Elfelejtett váltani. Már- már dühbe gurul, mikor a kalauz feje felett írás jelenik meg, glóriás ragyogással: „A bosszankodás a pihenés halála”. Háborgása pillanatok alatt elröppen. Pénztárcája után nyúl: — Mennyi is Csabáig, a büntetést is beleértve? — kérdi mosolyogva. Üj Rezső Az egyik amerikai vezető politikus cikkében azt követelte, hogy csak azoknak adjanak útlevelet, akik — úgymond — „képviselni tudják az amerikai életformát, az amerikai társadalmi rendet.” Erre a következtetésre az késztette, hogy az Európába látogató amerikai turisták jelentős része magatartásával, „kulturálatlanságával és müveletlenségével” —, hogy az illető politikus megjelölését idézzük — megbotránkoztatja a kontinens lakosságát, amelyben ennek következtében „kedvezőtlen kép alakul ki az amerikaiakról”, Nos, a világ népeiben elég kedvezőtlen kép alakult már ki eddig is — nem az amerikai népről, hanem — az amerikai imperializmusról, amely a világ csendőre szerepében lép fel mindenütt, ahol fellángol a szabadság szikrája. A politikus követelése mögött a sokat reklámozott amerikai rendszer pro- pagandisztikus védelme húzódik meg. A tő-kés monopolisták nagy fontosságot tulajdonítanak tehát rendszerük jó hírének, mi azonban még kevés figyelmet szentelünk szocialista rendszerünk külföldi — ha úgy tetszik — reklámjának. Pedig nekünk sem hazudnunk nem kell, sem elkendőzni az igazságot: vívmányainkat bátran egybevethetjük mindazzal, amit a kapitalizmus a dolgozó embernek nyújtani tud. Nem arról van szó, hogy tagadni próbáljuk az egyes tőkés országokban elért magas színvonalú technikai fejlődést. Azt se kívánjuk kétségbevonni, hogy néhány nyugati államban magasabb a munkások életszínvonala, mint nálunk. His-zen ezek az államok az iparosításban egész történelmi korszakkal jártuk előttünk. Hogy azonban ebben a vonatkozásban mi most mégis a nyomukba szegődhettünk, az viszont már az elmúlt húsz év fejlődésének eredménye. Sajnos, egyes állampolgáraink, ha nyugati országokban járnak — de gyakran még ha a környező szocialista országokat keresik Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 41. A gyereket elkísérte az iskolába, aztán becsöngetett a Gráner családhoz. M ikor bemutatkozott, Gránerné, egy alacsony, sovány asszony neki támadt. nemé reggeli bevásárlásra küldte a leányát. Radovánné elköszönt, elkísérte Borát. Már jól maguk mögött hagyták a házat amikor megszólalt. is fel —, nem viselkednek mindig hazafihoz méltóan. Bizony szégyenkezik az ember, ha valamelyik külföldi város utcáin „csencselő” magyar turistát lát. Szégyenkezik, ha azt a kritikál- lan ömlengést hallgatja, amit egyesek — néhány napos külföldi kocsikázás nyomán felszedett felületes tapasztalatai alapján — terjesztenek. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy ne dicsérjük Olaszország klasszikus műemlékeit, az osztrák Alpok csodálatos panorámáját, Párizs fényeit. Mi csak azt a szűklátókörű magatartást és szemléletet kifogásoljuk, amely a fény mögött nem látja az árnyékot, s amely hazafiat- lanul leszól mindent, ami idehaza van, amely elfelejtkezik mindarról, amit húsz év alatt ebben az országban alkottunk. Van nekünk egy részben pozitív, részben negatív magatartásunk: őszintén, néha hivalkodva beszélünk hibáinkról. Pozitív ez a tulajdonság, hiszen nem akarjuk fogyatékosságainkat sem elleplezni, de negatív is, mert csak a hibákról beszélni — az igazság meghamisítása. A mi népünk szocializmust építő munkája, számos világhírű tudósunk, művészünk nemzetközi szereplése, a sportban elért világsikerek, népünk vendégszeretete, a magyar tájak szépsége, ragaszkodásunk a szocializmust építő népek nagy családjához — mind-mind olyan tulajdonság, amelyre méltán büszkék lehetünk. Mindez nem zárja ki más népek tehetségének, kultúrájának, más országok természeti szépségeinek elismerését. Nem azt a tanácsot követjük, amit az említett amerikai politikus kormányának adott, hogy vonják meg az útlevelet azoktól, akik „nem tudják külföldön reklámozni az amerikai életformát”. Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy — nem hivalkodva, nem fennhéjázva, de — legyünk patrióták, legyünk büszkék mindarra, amit a szocializmust építő magyar nép elért! (—ez—s—) — Nem, ő maga. És meg se rezdült az arca, úgy tűrte a fájdalmat. Én akkor nagyon megijedtem, mert láttam, mennyi vadság, furcsaság van benne. Elszaladtam, otthagytam. Az asszony sokáig hallgatott. Másodszor kerülték meg az épülettömböt, amelyben a Közért volt, ismét közeledtek hozzá. — Nem próbálta meg azután mégis megérteni őt? Nem beszélt magának a gyermekkoráról? Több sikeres előadáson szerepeltek a DÁV orosházi üzemének szín játszói A DÁV orosházi üzemének színjátszói igen szép sikerrel szerepeltek Orosházán az árvízkárosultak javára rendezett műsoros előadáson. Ez. a kis közösség — az előadás javaslata is tőlük származott — komoly segítséget nyújtott a közönségszervezésben is. A csoport 1965 januárjában alakult meg és azóta tagjai a napi fáradságos munka után pontosan, fegyelmezetten vesznek részt a heti 2—3 alkalommal tartott próbákon. Eddig az orosházi Dózsa Tsz-ben, Tótkomlóson, Kondoroson, Nagyszénáson, Pusztaföldváron tartottak önálló előadást, az orosházi szereplést kivéve. A csoport minden tagja átérzi az öntevékeny színjátszás üzemen belüli, valamint a színház által nem látogatott területeken való fontos szerepét és éppen ezért igen komolyan készülnek fel minden ] előadásra. Tagjaik közül különö- \ sen kiemelkedik Kunos Györgyi, I SZecskó Rózsi. Szlopóczki Júlia és Szemenyei Sándor, valamint a csoport vezetője és szervezője: Máté Lajos munkája. Tevékenységükről még keveset tudnak Orosházán, de az eddigi sikerük biztosíték arra — különösen, ha lelkesedésükkel párosul a DÁV békéscsabai és szegedi vállalatvezetőségének támogatása is —, hogy új, kedves színfoltot jelentenek továbbra is Orosháza város színjátszó-mozgalmában, kulturális életében. Zana János — Maga aztán szégyellheti magát, egy gyilkost nevelni! Ilyen fiatalon már szúrkálódzni, rendőrségre kerülni! És belekeverni az én lányomat! Csak Bon segítségével tudta megcsöndesítenl az asszonyt annyira, hogy beszélhessenek. Arra kérte Borit, szóljon Sziklenárnak, ne tegyen bűnvádi feljelentést a fia ellen. Hajlandó megfizetni a gyógykezelés költségeit, még kártérítést is, csak börtönbe ne kerüljön a fia. Gránerné haliam se akart engedékenységről, de Borit megindította az anya könyörgése, s eszébe jutottak a fiú elbeszélései. Megígérte, megteszi, ami tő. le telik. Radovánné érezte, hogy a lány más természetű, mint az anyja; szeretett volna beszólni vele a fiáról. Kapóra jött, hogy Grá— Mondja, Bora, mi volt az oka, hogy maga nem akart táncolni a fiammal? Hiszen láttam én, hogy előtte együtt jártak. Karonfogva is. Ugye, így volt? — Igen. — Megértették egymást, az én fiam szerette magát. Miért fordult el tőle? — Az első pillanattól éreztem, hogy különös fiú. Nem olyan, mint a többi. Hogy van benne valami, ami tetszik is, de taszít is. — Folytassa! Nagyon kérem, mesélje tovább! Mi történt mégis?. — Mikor először voltunk Zü- züéknél, Bajnok kötekedett vele. Bajnok virtusból cigarettát szokott oltani a karján. Akkor is megcsinálta és utána Géza. — Maga, sajátmaga égette meg a karját? Nekem azt mond. ta, valaki véletlenül! — De. Éppen azért ijedtem meg annyira. Már féltem... Pedig máskülönben kedves fiú .. . Ne tessék haragudni, de mennem kell! Radovánné most vette észre a Közértet. Hálásan kezet szorított a leánnyal. — Köszönöm, Bora! Örülök, hogy beszélhettem magával! És ugye, megkéri Szklenárt a fiam érdekében? — Természetesen, Radován néni! Bora besietett az üzletbe, az anya utánanézett, aztán elindult a villamosmegálló felé. A kórházban sokáig kellett várnia. Szklenár még aludt, sok vért vesztett, kétórás műtétje volt az éjjel, maga Czóbor Zsigmond kórházigazgató-főorvos operálta meg, aki a mentőkocsi érkezésekor éppen benézett egy sakl^artira ügyeletes
