Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-28 / 176. szám
I960. Július 28, 3 Sseríft Még 950 hóid aratatian •— Alacsony teljesítmény a kombájnoknál — Munkába állították a kézi kaszásokat — Kovaük András, a körösladányi Dózsa Tsz főagronómusa arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a termelőszövetkezet 1500 hold kalászosából július 27-ig mindössze 540 holdat takarítottak be. Ebből 210 hóid őszi árpa, 80 hold tavaszi árpa, 250 hold pedig búza. Az aratási feladat teljesítésére két SZK_ és egy ACD-kombájnt kaptak a Körösladányi Gépjavító Állomástól. Mivel a gépek kijavítása nem volt tökéletes, így a kombájnok teljesítménye a vártnál jóval alulmaradt. Amíg más gazdaságokban az SZK-kombáj- nokkal 18—22 hold gabonát vágnak naponta, addig a körösladányi Dózsa Tsz-ben 8—10 hold teljesítményt könyvelhetnek csak el. A kombájnok mellett még három aratógép is munkában van. Ez idő tájt a 950 hold kalászos betakarítását gépek segítségével nem tudják kellő időre megoldani, így július 27-én 55 kaszapárt is munkába állítottak. Szombat — vasárnap Békés megyei nap Szarvason Az FM Mezőgazdasági Kiálli- ási Irodájának és az ÖRKI legelőgazdálkodási bemutatóját már eddig is szép számmal keresték fel az ország különböző részéből. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya júKus 31-én és augusztus 1-én Békés megyei napot tart Szarvasom. Ebből az alkalomból megyénk termelőszövetkezeteiből összesen 326-an tesznek látogatást az ÖRKI csabacsű- di, és a kákái határrészében üzemeltetett legelőn. Mindkét nap a járási székhelyekről tehergépkocsikat indítanak Szarvasra. Az ÖRKI gazdaságában Nagy Sándor, a megyei tanács vb legeiőgazdálkodási előadója és Varga Lajos megyei fő- agronómus fogadja, kalauzolja a járási tanácsok és a termelőszövetkezetek képviselőit. élesen és még kevésbé cselekszünk a harcos humanizmus szellemében a konkrét hibák, visszaélések és fegyelmezetlenségek láttán. Sőt, gyakran éppen a „humanizmus” nevében kapnak felmentési a munkakerülők, a selejígyártók, a társadalmi tulajdon herdálói, a tehetségtelen vezetők. A hibákkal, a fegyelmezetlenségekkel szembeni egységes és kérlelhetetlen harcot még ma nehezíti közéletünk bizonyos liberális jelensége. Sok munkahelyen nemcsak a szorgalmas és becsületes dolgozók, hanem a fegyelemsértők is létbiztonságot élveznek, mintha alkotmányos rendünk nem is a munkához való jogot, hanem általában a megélhetést szavatolná mindenki számára. Pedig a szocializmus nem köt és nem is köthet senkivel sem élethossziglan szóló eltartási szerződést. A munka társadalma, amely felszámolta a kizsákmányolást, kérlelhetetlen harcban áll az élős- ködés, az ingyenélés minden formájával. Szocialista rendünk gondoskodik a fiatalokról, az öreg emberekről, de nem tarthatja el munkaképes, egészséges, ám társadalmilag hasznos tevékenységre hajthatatlan állampolgárait. Persze, nem követelhetünk szigorúbb erkölcsi némákat, felelősségteljesebb közszellemet, ha elnézőek, engedékenyek vagyunk a vezetésben meglevő Sok még Egy ellenőrző az értetlenség bizottsági tag gondjaiból Méhkerék sem olyan már, mint valaha. Űj házak, gazdasági épületek tarkítják tiszta utcáit s a lakosad is sokat változtak az utóbbi két évtizedben. Ahogy ott hallottuk, elsősorban „osztályos” változások ezek, mivelhogy ebben a nemzetiséglakta községben is eltűnt a szegény és a gazdag paraszt. A vagyoni helyzethez kötött évszázados gondolkodásmód azonban korántsem tűnt még el a községből, ennek sokszor nagyon káros hatásairól beszélgettünk Rosu Györggyel, a Balcescu Termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnökével. Még nem vagyunk egységesek — Velem együtt a község zöme uradalmi cseléd volt a múltban, vagy más szegény ember, földönfutó. A régi cimborák közül is bizony sokan elfelejtik ezt, pedig hogy örültünk annak idején, hogy végre megszűnt a botosispán világ. Most mindegyikünk megtalálhatná helyben a becsületes megélhetését, nem kell már vándorolni, de hát, hogy milyen módon, miként — ebben még nem vagyunk egységeseik... Az éles vonatfütty megszakítja szavait. Ugyanis a saikadi állomáson beszélgettünk, ahová 7 kocsival szállították Rosuék a tsz államnak eladott gabonáját. Rosu maga is tárkocsis s már visszafelé jövet sikerült rábukkannunk az állomáson. Negyvenen még innen van, de sovány, erősen barázdáit arca nagy élettapasztalatot árul el. Szavai is alátámasztják ezt. — Nem vagyunk— folytatja előbbi gondolatát —, mert sokan még nem a közöst tekintik a jövedelemszerzés fő forrásának... Egyesek csak azért tagok, hogy legyen lazaságokkal és fegyelmezetlenségekkel szemben. Nem ismeretlen jelenség, hogy a nagy népgazdasági károkat okozó mulasztásokat nem követi határozott felelősségre vonás — ugyancsak a „humanizmusra” hivatkozva. Egyik néhány éve létesített üzemünkben például az eredeti rajzok alapján javították a generátort — az időközben végrehajtott módosításokat nem vezették keresztül a rajzokon — s a drága berendezés tönkrement. A súlyos hiba megtörtént, felelőst azonban nem találtak. Ilyen helyzetben aligha lehet erkölcsi bátorsága a vezetésnek, hogy szigorúan megbüntesse és kártérítésre kötelezze a néhány száz forintos selejtgyártókat. Vannak, akik a közéletünkben fellelhető visszás jelenségekből messzemenő politikai következtetéseket vonnak le, s a letűnt idők drákói módszerei, a vaskéz politikája mellett törnek lándzsát, mondván: „A legfőbb baj az, hogy túl sok a demokrácia”. Pedig a demokrácia és a fegyelem ugyanúgy kiegészítik egymást, mint a humánum és a szigor. Többek között éppen a társadalmi demokratizmus fejlesztése lehet egyik fontos eszköze a fegyelem megszilárdításának. A hibák, a lazaságok elleni hatásos küzdelem maga is a demokratizmus fejlödéháztájijuk, amimefk a művelését elsődlegesnek tekintik. Sokan meg még ennél is tovább mennek, a szó szoros érteiméiben el a faluból, hogy valamelyik állami gazdaságban hasznosítsák magukat éppen a legnagyobb dologidőben, amikor égetően szükség lenne rájuk itthon is... „A mienk megvár, nem szalad el” — mondják, amikor az ember szóvá teszi, hogy helytelenül cselekednek. Igaz, a gabona, kukorica nem szalad el. De amit ma kell elvégezni, nem maradhat holnapra, holnap már késő lehet annak a munkája és ez kárt okoz. „Nem baj, hadd menjenek máshová dolgozni — mondják mások —, így kevesebb lesz az összmunka- egység és több forint jut majd egyre.” Téves felfogás ez is, mint annyi más értetlen beszéd. Ha nincs elegendő kéz a kapáláshoz, kevesebb lesz a kiosztható jövedelem, vagyis kevesebb jut egy munkaegységre. Súlyos hiba ez a nemtörődömség — Kifogásolják — és leghango. sabban azok, akik vajmi keveset törődnek a közös munkával —, hogy most csak 8 forint előleget osztanak egy munkaegységre. Az állami gazdaságból ezer forintnál is többet hoznak haza havonta. Az asszonyok sem értik meg az itthonmarad takat, sokszor ők biztat- j ják férjeiket: menj a gazdaságba j pénzt keresni. Az én feleségem is j mondta már: „Nem látod, hétfőn- , ként hét teherautó is megáll a községben s viszi az embereket.” De hát ki törődjön akkor azzal, hogy j mi lesz a mienkkel? Akik elmennek, úgysem törődnek vele. Súlyos hiba ez a nemtörődömség, hiszen ott kell megélnie mindenkinek, ahol lakik, ahová kötötte a családja, a háza meg mindene. Ahol nem piszkálja senki, ha jól ellátja munkáját, s ahol a becsületes munkája után meg is találná számításait... Nem értik ezt az asz. szörnyök. Sajnos, most még így van, de lesz másképpen is, mert mindenkinek rá kell jönnie, hogy a közös erősítésével biztosíthatja csak tartósan a saját boldogulását. Önző, kapzsi beszéd Vannak, akik szidják a vezetőket, hogy miért csak nyolc forint az előleg, ezért mennek el. Mondják: Hagyjanak bennünket keresni, aktkor itt maradunk! Kézzel vágni a gabonát részesedésért. A kombájn meg álljon. Persze, így lehetne „keresni” azoknak, akik aratnak. De mi lenne az áliandó- sokkal, állattenyésztőkkel, nem is beszélve a városiakról, akik nem aratnak? önző, kapzsi beszéd! A kombájn munkája olcsóbba kerüi, mint a kézi aratás s így igazságosabb lehet az osztás is, mert minden megszerzett munkaegységre jut gabona annak is, aki jószágokkal foglalkozik. Mas kárára ne szedje meg senki magát! Van elég munka a szövetkezetben, hogy a kombájnaratás mellett is lehetne gyűjteni a munkaegységet. Itt van például a doliányunk. A kapálásához nem volt elegendő ember, meg most a szedéséhez sincs. „Annyi pénzért nem csinál, luk” — mondják sokan és a vezetőséget hibáztatják megint a 8 forintos munkaegj'ségértékért. De ha nem csinálják, nem tudjuk a dohányt értékesíteni, s akkor még kevesebb lesz a munkaegységérték. Hiába jó a vezetőség — ha nincs, aki végrehajtsa utasításait, akkor megette a fene. Csak a munka lendíthet fel egy gazdaságot — a háztájit is a fáradhatatlan igyekvés leséi, a tömegícapcsolatok erősítését, a dolgozók aktivizálását vonja maga után. A szocialista humanizmus, mivel nem elvont emberszeretet, jámbor szívjóság, az össznépi érdekekből kiindulva szolgálja az egyén boldogulását. Társadalmunk e kollektivizmuson alapuló emberiességét hivatottak elmélyíteni azok a kibontakozó intézményes kísérletek is, amelyek a gazdasági mechanizmus korszerűsítését szolgálják. Cél az, hogy minden, ami előnyös az egyén, a helyi közösségek i szempontjából, az egyben az álta- j lános társadalmi felemelést is hatékonyan szolgálja. Vagyis, az emberi képesség, tehetség, a kezdeményezőkészség érvényesüljön még inkább nagy céljaink végrehajtásában. ^ szervezett, a fegyelmezett munka, a gyors műszaki fejlődés útjában álló akadályok elhárítása azonban mégsem egyszerűen közgazdasági feladat. Szükség van olyan felelősségiéi-, jes közszellemre is, amely rend- . szerünk igazán humánus céljait | látva szenvedélyesen harcol az embertelen és társadalomellenes j jelenségekkel szemben, nem ismerve megalkuvást a hibákkal, a visszásságokkal, fegyelmezetlenséggel. Kovács József szí erőssé, a közőst, amiből a jövedelem zöme származhatna, is csak I ez teheti. Aki tagnak mondja magát, ne csak akkor jelentkezzen munkára, amikor felesbe lehet vágni az árokparü szénát, sőt, aki egyébként nem dolgozik, ne is vághassa azt. így nem fordulna élő, hogy az ilyen dísztagoknak a portáján csak úgy magasodnak a szénakazlak, melyekért télen majd jó pénzt vághatnak zsebre, akik pedig becsületesen minden munkából kivették részüket, azoknak csak félannyi szénájuk van, mert nem volt idejük harácsolni. Megváltozik majd ez is — Egyszóval, a mi gondunk, hogy még nagyon az elején vagyunk annak, hogy egyféleképpen vélekedjünk a közös dolgainkról. De megváltozik majd ez is, biztos \ agyok benne, mert máris többen vannak olyanok, akik jól értelmezik mindezt, mint amennyien voltak tavaly vagy tavalyelőtt... És egyre többen akadnak Méhkeréken olyanok is, mint a párton- kíviili Rosu György, akik a helyes értelmezés mellett szóvá is teszik helytelenül gondolkodó társaiknak, hogy komám, te bizony nem igazán a magad javára cselekszel Varga Dezső fi mezőgazdaság új szakmunkásai A megyei tanács vb mező- gazdasági osztályvezetője a minap 46 új tejkezelő, borjúgondozó és fejőgulyás szakmunkásnak adta át a bizonyítványát. A Kára Menyhért vezette szakmunkástanfolyam 6 hetes volt. A résztvevőknek a gyulai román kollégium adott szállást, módot a vizsgára való felkészüléshez. A tanfolyamon több fiatal is részt vett. Hat hét alatt 300 órán át sajátították el a szakma ismereteit. Valamennyien jól vizsgáztak. Visszatérve a szövetkezetbe, tanult mesterségükben helyezkednek el, szolgálják a közöst. Kiss Pálné, a csabacsűdi Lenin Tsz tejkezelője. A tanfolyam Benjáminja: Tárnok Lajos, a mezőgyáni Magyar—Bolgár Barátság Tsz borjúnevelője. Táth János, a méhkeréki Bal- cescu Tsz-ben hat évig foga- los volt. Most megtanulta a mesterséges borjúnevciés tudományát. Hazatérve bor- nyász lesz. (Kép, szöveg D K.»
