Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-28 / 176. szám

1965. július 28. 2 Szerda A EAK és Irak azonos célokat követ Nasszer alexandriai beszéde Kairó A Faruk király eltávolításának 13. évfordulója alkalmából rende­zett alexandriai ünnepségek so­rán Nasszer elnök beszédet mon­dott. , Az EAK elnöke megcáfolta az imperialista propaganda állítá­sait, amelyek szerint merényletet akartak elkövetni ellene. Azt ál­lították egyes bejrúti lapok, hogy összeesküvők bombázni akarták az elnöki rezidenciát. Azt állították, hogy egy Mohamed Eszam Naszr nevű légirajparancsnok a dakhei- lai repülőtéren Iljusin-gépét bombákkal szerelte fel és meg akarta támadni Gamal Abdel Nasszer mamourahi rezidenciá­ját, de a MÍG vadászgépek üldö­Röviden LAGOS — Lobogó fáklyaként világítot­ta be a tenger vizét a nigériai par­toktól 13 kilométerre váratlan gázkitörés miatt kigyulladt úszó fúrótorony. A mentésire kifutott hajók és csónakok a lángoló hajó­ról a vízbe meneküli; munkások közül kilencvenet kimentettek, hat munkás azonban még nem ke­rült elő. LISSZABON — ötven angolai autóbuszutas lelte halálát a krokodiloktól hem­zsegő Lubolo folyóban, amikor a hídon haladó autóbusz fékhiba mi­att áttörte a korlátot és a mélybe zuhant, A fáklyás mentők csupán utast tudtak élve kihozni a zőbe vették és Wadi Natrounnál lelőtték. Az említett bejrúti lapok szerint ezt követően több száz tisztet letartóztattak. Mindez az imperializmus, a re­akció szégyenteljes hazugsága — jelentette ki Nasszer elnök. — Nem véletlen, hogy ezt a hazug­ságot Teherán, Tel-Aviv és Da­maszkusz rádiói nyomban ter­jeszteni kezdték. Az igazság az, hogy az egyiptomi légierőnek nincs Mohamed Eszam Nasszr nevű tisztje. A bombázógépek ál­landóan fel vannak szerelve bom­bákkal, s a vadászok állandóan készek, mert a légierő mindig ra­kétakészültségben van. Az igaz­ság az, hogy nesm tartóztattak le egyetlen tisztet sem. Ezekkel a híresztelésekkel az EAK ellensé­gei csupán vágyálmaikat fejezik ki. Az elnök rámutatott arra, hogy az EAK ellenségei elfelejtik; Egyiptomban 13 évvel ezelőtt nem államcsíny, hanem forradalom zajlott le, s ez a forradalom tizen­negyedik esztendejében is fiatal, hatalmas erejű és alkotó forrada­lom. Kifejtette, hogy míg az ál­lamcsíny, a hatalom megragadása pusztán a hatalomért, addig a for­radalom a hatalmat gyökeres vál­tozásokra, a társadalom átalakí­tására használja fel. Egyiptomban egy élcsapat hajtotta végre a forradalmat, de ez kifejezte a nép vágyait és törekvéseit, a kollektív akaratot. Szíriában viszont a Baath-pár.t csupán államcsínyt hajtott végre. A baathisták húsz éve csak puccsisták — hangsúlyozta Na&z- szer elnök — csak szavakban akarják az arab népek unióját, a szocializmust. De tetteik nem fe­lelnek meg jelszavaiknak. Nasszer elnök megcáfolta azo­kat az állításokat, hogy elhide- gült volna az EAK és Irak viszo­nya. — Az EAK és Irak azonos célo­kat követ és az egész arab nép érdekében harcol az imperializ­mus és a reakció ellen — mon­dotta Nasszer elnök —, támogat­tuk az iraki forradalmat és támo­gatni fogjuk minden összeesküvés és támadás ellen. Nasszer elnök ismertette az EAK-ban végbement hatalmas változásokat és hangsúlyozta, hogy azok nem egyetlen ember nevéhez fűződnek. A forradalom ellenségei azt képzelik, hogy ha megszabadulnak Nasszer szemé­lyétől, elérhetnék céljukat. Té­vednek, mert az egyiptomi nép a dolgozó erőt tömörítő forradal­mat hajt végre. — Tegyük fel, Barátaim, hogy valami történnék velem, vagy for­radalmunk bármely más vezető­jével— folytatta Nasszer elnök—, azt jelentené-e ez, hogy a nép fe­lett ismét úrrá lehetnének ellen­ségei? Ha ennek a forradalomnak csodaforrása az, hogy a nép fel­szabadult, a nép más fiai állná­nak csatasorba, hogy megvalósít­sák a forradalom céljait és hogy minden ellenségével szemben győ­zelemre vigyék. (MTI) & MELBOURNE — Kétszáz ezüstpénzt tartalma­zó ládát emeltek ki a tenger vizé­ből másfél méteres homokréteg alól az Ausztrália délkeleti part­jainál dolgozó búvárok, akik az 1705-ben ezen a vidéken forgó­szélbe került és zátonyra futott spanyol kincsszállító hajók ma­radványai után kutatnak. NEW ORLEANS — Az amerikai négerek polgári jogainak elismeréséért Bog apusá­ban tartott tüntetésről készült film leleplezett két amerikai rend­őrt: tétlenül nézték, hogy faj­gyűlölő fehérek bántalmazzák a felvonuló négereket. A bizonyító filmkockák alapján a körzeti bíró kérte az eljárás megindítását a két rendőr ellen, a kapott szolgá­lati utasítás teljesítésének elha­nyagolása miatt. WASHINGTON — Johnson elnök megbízta Ball kulügyminiiszterhelyettest, vizs­gálja ki, miért volt kénytelen a Firestone amerikai társaság lemon­dani egy romániai műgumigyár megépítését. A New York Times keddi számában felszólítja a kor­mányt, hogy erélyesen támogassa az amerikai magánvállalatokat a Kelet-Európával folytatandó ke­reskedelem előmozdítására. CHICAGO — Chicagói jelentések arról tá­jékoztatnak, hogy a hétfőre meg­hirdetett nagyarányú négertünte- lés teljes sikerrel, incidens nélkül ért véget. A tüntetésen 20—30 ezer néger és fehér vett részt. A tün­tetők Martin Luther King lelkész vezetésével felvonultak a város­háza elé, tiltakoztak a faji elkülö­nítés ellen. A nagy tömegmegmoz­dulással párhuzamosan „ellentün­tetés” is volt, az amerikai náci • párt három tagja a járdán követ­te a felvonulókat. (MTI) Rekordszámú napirendi pont az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszakának ideiglenes napirendjén Megnyílt a LEMP Központi Bizottságának plénuma Varsó Kedden Varsóban megnyílt a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottságának IV. plénuma. A résztvevőknek szétosztották a Po­litikai Bizottság beszámolóját a gazdaságirányítás és a tervezés rendszerében foganatosítandó vál­toztatásokról. Az újabb változtatások lényege a következő: el kell mélyíteni a ter­vezés tudományos jellegét és javí­tani kell a tervezés rendszerét ab­ból a célból, hogy az minél jobban megfeleljen a fejlődés követelmé­nyeinek, a vállalatokat fokozot­tabban kell bevonni a tervek ki­dolgozásába, nagyobb mértékben kell figyelembe venni egyrészt az áru- és pénzviszonyokat, másrészt a termelés jellegét meghatározó társadalmi szükségleteket; új gaz­dasági ösztönzőket kell alkalmaz­ni; mind nagyobb lehetőséget kell biztosítani a gazdasági tevékeny­ség sokoldalú koordinálására. A Politikai Bizottság javasolja, hogy miután a vállalati alapszer­vek párttitkárainak szerepe egyre inkább növekszik, adják meg ne­kik a Központi Bizottság instruk­torait megillető jogokat. A Központi Bizottság referátu­ma feletti vitaindító beszédet Ste­fan Jedrychowski, a LEMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Len­gyel Állami Tervhivatal elnöke tartotta. Jedrychowski beszéde után megkezdődött a vita a Központi Bizottság referátuma felett. Sztrájkok, tüntetések Görögország nagyvárosaiban Tízezernél több fiatal vonult a parlament elé fele lépett Közzétették az ENSZ-közgyűlés szeptember 21-én kezdődő 20. ülés­szakának ideiglenes napirendjét, amelyet még az általános ügy­rendi bizottságnak és a közgyűlés plenáris ülésének is jóvá kell hagynia. A napirenden újra ott szerepel­nek a hagyományos kérdések, mint például a leszerelés, azatom- íegyverkísérletek, a koreai problé­ma, a palesztxnai menekültek kér­dése, a dél-afrikai faj üldözés, Nyugat-Afrika helyzete és a gyar­mati rendszer elleni harc kérdése. A ciprusi kérdés két változatban is szerepel a napirendi pontok kö­zött: az egyiket a ciprusi kormány, a másikat a török kormány ter­jesztette be. Tanácskozik az Európai Gazdasági Közösség Az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsa kedden délelőtt folytatta tárgyalásait. A Francia- ország képviselője nélkül tanács­kozó öt külügyminiszter ezúttal főként a külkapcsolatok kérdései­vel foglalkozott. Meghallgatta azt a jelentést, amely a Kennedy-for- duló vámcsökkentési problémáiról folytatott genfi tárgyalásokról szól. Erről a problémáról egyéb­ként Jean Rey, a Közös Piac Végrehajtó Bizottságának belga tagja tájékoztatja a későbbiekben a Közös Piacot bojkottáló Francia- országot. A délelőtti megbeszélé­sen emellett szó volt Marokkó és Tunézia, valamint Nigéria közös piaci tagságáról is. (MTI) összesen 97 napirendi pontot tartanak nyilván, amd az ENSZ megalakítása óta reikordszámot jelent. (MTI) Athén Görögország több városában, Athénben, Pireuszban, Szaloniki- ben és másutt a dolgozók tízezrei követték a szakszervezetek 24 órás általános sztrájkra szólító felhí­vását. A kormány — mint már jelen­tettük — mindent elkövetett, hogy megakadályozza a munkabeszün­tetést, ezért a közüzemekben vég­zett munka biztosítására katona­ságot vezényelt ki, a közüzemi dolgozókat pedig kötelezte a mun­ka felvételére. A sztrájkba lépőket megfenyegették, hogy bíróság elé állítják őket. Ennek ellenére, mint a szakszervezeti szövetség főtitkár ra, Papageorgiu közölte, a dolgo­zók megmozdulása sikeres volt, a taxisofőrök és a vízművek dolgo­zói csaknem száz százalékban, a távközlési dolgozók 90 százalék­ban követték a sztrájkfelhívást. Pireuszban a dokkmunkások 60 százaléka szüntette be a munkát, Szalon ikiben az építőipari dolgo­zók 85 százaléka, a dohánygyárak munkásságának sztrájkba. A kormány természetesen igyek­szik a sztrájk sikerét kétségbevon­ni, és csak részleges munkabe­szüntetéseket ismer el. A sztrájkkal párhuzamosan újabb tüntetések is lezajlottak Görögország nagyvárosaiban. Athénben tízezernél több fiatal és építőipari munkás vonult a parla­ment elé, követelte a hivatalnok­kormány lemondását. „Le a gyil­kosokkal! Inkább állva halunk meg, semhogy térdre kényszerül­jünk... Népkormányt akarunk, nem pedig az amerikaiak, a NATO vagy pedig a palota kormányát” — kiáltozták a felvonulók. Össze­tűzésre nem került, sor, mert a riadókészültségbe vezényelt rend­őrség megjelenésére a tömeg fe­gyelmezetten szétoszlott. Szalonikiben ötezer főnyi tömeg vonult az utcára, éltette Papand­reu volt miniszterelnököt. A hírügynökségek hozzáfűzik még, hogy Görögország más he­lyein is voltak rokonszenvtünteté- sek. (MTI) Humánum és szigor A z egyik üzemből —' az új munkaügyi rendelkezések és a takarékos gazdálkodás nyomán — 40 embert el kellett bocsátani. Amikor a hír kiszivárgott, felmo- rajlottak a műhelyek: „Ügy lát­szik, megszűnt a szocializmus embersége és visszajött a tőkés világ létbizonytalansága”. A gyár vezetői és társadalmi tisztségvise­lői azonban nem nyugodtak ebbe bele, tanácskozásra hívták össze a dolgozókat, őszintén eléjük tárva a való helyzetet. Nem hivatkoz­tak központi utasításra, a mun­ka-kollektíva igazságérzetére apelláltak. Elmondták, hogy nem tudnak mindenkinek munkát biz­tosítani, a feladatokhoz mérten nagy a létszám. Fizessenek-e 40 embernek bért munka nélkül, az­az dolgozzon-e 600 munkás a negyvenre? — kérdezték a veze­tők, s a műhelyek termelési ta­nácskozásai erre tagadó választ adtak. A dolgozók javaslata alapján hamarosan összeállították a „mun­kanélküliek” 40 fős listáját, s mint létszámfelettiek, kézhez kapták munkakönyvüket a notó­rius lógósok, akikre eddig is tár­saik dolgoztak, s akiket évszámra hiába biztattak, negyedét sem termelték, mint amit joggal el­várhattak tőlük. Az igazságos döntés nyomán a műhelyekben megnyugodtak á kedélyek. Utólag jogosan kérdezheti azonban az ol­vasó: miért nem korábban és fe­gyelmi úton távolították el a fe­gyelmezetleneket, a munkahalo­gatókat? A kérdés megválaszolása viszont már túlnő a szóban forgó üzem keretein, általános társadal­mi problémát érint. J ényegében a szocialista hu­manizmus helyes értelme­zéséről van szó. Társadalmunk mély együttérzését és segítőkész­ségét lépten-nyomon tapasztal­hatják az elesettek, a bajbajutot­tak. Az árvíz idején találkoztunk gépkocsivezetőkkel és könnyűbú­várokkal, akik három műszakot egyhuzamban dolgoztak a gáta­kon. Az árvízkárosultak támoga­tására megmozdult az ország, adományokkal és munkafelaján­lásokkal segítve a bajbajutotta­kon. Társadalmunk segítőkészsé­gét néha elemi erővel szabadítja fel egy-egy szülőktől magára ha­gyott gyermek, vagy egy ritka gyógyszerre váró beteg személyes tragédiája is. Emberek vagyunk és törődünk egymással. Ez így van rendjén. Szocialista rendszerünk mély humanizmusát mégsem azonosít­hatjuk az elvont emberszeretet­tel, a különc szívjósággal. A hu­manizmus és a szigor, a szeretet és a gyűlölet, csak látszólag egy­másnak ellentmondó fogalmak, valójában ugyanúgy szorosan ösz- szetartozóak, mint a szocializ­mus és az ember. Aki szereti az embert, az gyűlöli az embertelen­séget. Általánosságban persze ezt mindenki vallja. Mégis, a fegyel­mezetlenség, a lógás, a pazarlás — az embertelenség e legáltalá­nosabb megnyilvánulásai — a szükségesnél ritkábban váltanak ki tömegfelháborodást, szenvedé­lyes gyűlöletet és határozott, ak­tív fellépést társadalmunkban. endszerünk a dolgozó milli­ók felemelkedését, a jólét korszakának megteremtését tűzte zászlajára. Lényegében így össze­gezhető a szocialista humanizmus lényege is. Es ki ne értene egyet az e szellemben fogant fő célki­tűzésekkel: az életszínvonal eme­lésével, a ma még súlyos lakás­gondok enyhítésével, a határo­zottabb családvédelemmel, a nyugdíjrendszer, a közoktatás fejlesztésével stb. És mindenki, aki a közös, nagy céljainkkal szemUehelyezi egyéni haszon- szerzését, kicsinyes kényelmét; a lényeget tekintve embertelen és társadalomellenes! A mindennapi életben ritkán fogalmazunk ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom