Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-03 / 155. szám

1965. július 3. 3 Szombat Együtt a család 4M ílí A fallu melletti ősziái-pa-táblán kéve kévét ér. Aratnak a kasza­peri Lenin Tsz-ben. A kaszások, a kötélterítök és a marokszedők július 1-én 11 óra körül a dűlő- úttól 80—100 méter mélységben vágták, gyűjtötték, kötötték a ga­bonát. — Hányán aratnak? — Harmincöt kaszapár — mond­ta széles mosollyal Lukóczki Jó­zsef bn gad vezető, aki a tábla túl­só vegéről jött. Az imént számol­ta meg, jegyezte föl a munkába állókat. — Miért nem kombájnnal arat­nak? — Az én brigádomban 400 hold az aratni való. Ebből 100 holdat kézzel takarítunk be. Ügy hatá­roztunk, hogy a kézi kaszára jutó részt addig vágjuk le, amíg a gép nem dolgozhat. — Milyen munkadíjazásért arat­nak? — Munkaegységre. Minden ka- tasztrális hold gabona rendbeté­teléért 16 munkaegységet írunk a tag javára. Az egyik aratópárhoz lépünk. A kaszás Papp József, a leánya, Má­ria a marokszedő, a mama pedig a kötél terí tő és a kévekötő. Papp József kezében suhog a kasza. Az árpát néhol bogoznia kell, mert a vihar összekuszálta. Lánya fia­talos frisseséggel ott jár a nyo­mában. Együtt a család, együtt a brigád, az árpatáblán serényen dolgoz­nak. Késő délután, amikor a nap leáldozóban járt, még mindig a táblán voltak. Az aratópárok ter­mékeny munkáját tömött kereszt­sorok dicsérték. Július 1-én jól kezdődött az ara­tás Kaszaperen. Dupsi Károly A közömbösség a legnemesebb törekvést is béklyóba köti A termelőszövetkezeti demok­rácia érvényesüléséről, az előfor­duló hibákról és a helyes gyakor­lásáról tárgyalt a napokban a Gyulai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Ez alkalommal meg­hívta az ülésre a termelőszövet­kezetek elnökeit is. Szükségszerű volt ez a tanács­kozás annál is inkább, mert bár gazdaságilag a város minden ter­melőszövetkezete sokat fejlődött, nagyot lépett előre, a szövetkezeti demokrácia gyakorlásában alig van javulás. Még mindig sok a lazaság és nemegyszer előfordult, hogy a tsz vezetői olyan ügyek­ben döntöttek, ami a közgyűlés elé tartozik. És volt már példa ar­ra is, hogy közgyűlésen törvény­Papp József feleségével és leányával munka közben. kedtek az örvénylő buzgárokkal, ták el harminc esztendeje. — No egyre több helyen áttört az átszi- hát tudja... % várgó víz, áztak a töltések... A kényes holmit régebben a padlás­ra hordták. Bejártak a teherautók a faluba. Járt a motorjuk, siettet­ték a népet, de vijjogtak az öreg­asszonyok! Nem mind, csak né­hány, de azoknak a hangja be­töltötte az estét. Gyalázták a fér­fiakat, bujtogattak, hogy marad­jon mindenki a maga portáján! Még a kiürítéssel megbízott kato­nai parancsnok is megzavarodott, mit csináljon? Mert a hangadó öregasszonyok ráadásul még el is bújtak. Kutassanak utánuk? — Nekem támadt az ötletem, összehívtuk a nagyobb iskolás gyerekeket, kiszeseket, kérjük a segítségüket. így aztán nem volt nagyobb kavarodás. A fiatalság fo­gadta a katonákat, munkásőröket a kapuban, odavezették őket a néne rejtekhelyéhez... Egyik öreg­asszony a padlásra felvitt szek­rényben lapult, másik a kiürített búzáshombárban, harmadik a ve­tett ágyban rejtőzködött Maguk az unokák mutatták meg, hová búj­tak el. Volt olyan, ölben kellett kihurcolni a teherautóra, jajga­tott, hogy a maga lábán egy lépést se, mintha vesztőhelyre vinnék! Az iskolaigazgató kissé tekervé- nyes példázatokat mond még s neveket sorol; nemcsak a gátak mögötti lapályon, az emberek gon­dolkodásában is vannak feltörő buzgárok, szidták Pestet, a fővá­rost, amelynek védelmében — úgy vélik — át akarják szakítani a szigeti gátakat. S őket elviszik erővel a faluból, mikor nem hagy­A férfinép a gátakon maradt. Az öregeket, gyerekeket, asszonyo­kat áthozták a vízen, ide a leány­falusi üdülőkbe. Az öregasszonyok az eiső két napon a szökést szer­vezték, utasították a férfiakat, hol, mit lehetne megtenni még. Nem voltak hajlandók tizenkét forin­tot fizetni az üdülőbeli tartásért, mivel azt is megmondták, aki nem fizet, az állam vendége... Furcsa, hogy két nap múltán éppen itt nyugodtak meg a nénék... Lent vannak a parton egy másik üdü­lőben, de feljárnak ide az uno­ruhás falusi öregasszonyok, kém­lelték az áradást meg a felhős eget. — Énrám nem haragszanak már, amiért az unokákat felbiz­tattam, mutassák meg, hol rej­tőzködnek. Ügy tesznek, mintha csak azért bújtak volna el, hogy megtudják, válóban akkora-e a veszély? Innen látni, hogy fojtják el a derék katonák az új buzgá­rokat. S nem jut eszébe senkinek, hogy átszakítsa a gátakat, látják már! Az unokákkal nézik a tv műsorát s arra biztogatnaik en­gem, fogalmazzak egy levelet a kormánynak, köszönik a gondos­kákhoz... mert a hegyekről mész- kodást, s hogy védik a gátat, a ki- sze el lehet látni. Belátni a fél ürített falvakat. szigetet, mind a két kiürített fa­lut. S számba vehetik mennyi a nép a gátakon, hogyan vonul gé­pekkel a katonaság, a rengeteg dömper, autó hordja a követ, ho­mokot. Jót tett, hogy a hatóság szervez­te meg a folyamatos eperszedést a buzgáros földeken, de ott voltak a teherautóik készenlétben, ha át­tör az áradat, menekítik az asszo­nyokat. így aztán néhány nap múlva maguk a nénék jelentkez­tek, hogy fizetni akarnak a tartá­sért, nem kívánják ingyen. Noha tizenkét forintért valójában in­gyen van. A vejek, fiák innen jár. nak a gyárba. A falvakban csak őrség maradt. S mindenki más a gátakon. Nézze csak, jönnek már Jöttek a pihenő nénék, arcukon nyári barnaság, árnyékolják fá­tyolos szemüket, hogy jobban belássanak a szigetre. Aztán fehér köpenyeges felszolgálók kakaót hoznak és kalácsot — felkészültek már a vendégek fogadására. Egyik néne kezében a Rádió és Tele­vízió műsorfüzete. Azt böngészi, S az iskolaigazgató iratokat rendezget. A sziget a honfoglaló magyar törzsek birtoka volt — Pócsmegyer, Káposztásmegyer bi­zonyítja — a Bolgár nevezetű, az­óta eltűnt faluba pedig Szvatop- luk udvari népét telepítették a Gellérthegy déli lejtőjéről, lévén ez Árpád személyes intézkedése. Nem merem az igazgatónak aján ebéd utáni látogatásra! — Az igaz- lani, hogy a messze múlt helyett gató lemutatott az árnyas fasor- a jelenről írjon könyvet. lv/j A szigeten dömperek vonulnak Egymást bevárva, pihengetve a gát mögött, úgy tűnik, derékifa jöttek felfelé a heg> re a fekete vízben mozognak a kőteherrel* télén határozatot hoztak, amit meg kellett semmisíteni. Ezekről és az ehhez hasonló jelenségekről szólt Balogh Mihálynak, a városi tanács mezőgazdasági osztálya ve­zetőjének beszámolója is, melyet a vb elé terjesztett. Az alapszabály betartásában is lazaság mutatkozott az utóbbi időkben. A beszámoló többek kö­zött arról tájékoztatta a vb-ülés résztvevőit, hogy a tex'melőszövet- kezeteknek az alapszabály szerint legalább negyedévenként kell közgyűlést tartani, ezzel szemben például a Béke és a Népköztársa­ság Tsz-ben egy évig nem volt közgyűlés. Indok a sok munka, a tagság elfoglaltsága volt és az ál­latbetegségek miatti zárlat. Meg­sértették a szövetkezeti demokrá­ciát az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben is, mert az alapsza­bály módosítása nélkül — melyet közgyűlésen kell elfogadni — küldöttgyűlést tartottak és az egész tagságot érintő fontos kér­désekben hoztak határozatot, A szövetkezet vezetői természe­tesen jót akartak, és a tsz javára, nem a kárára döntöttek, de a leg­szebb és legjobb szándékot, célt is megsemmisítheti az a közöm­bösség, ami az ilyen intézkedések — a tagság tudta nélküli dönté­sek — nyomán születhet. Legyen bármilyen jó is a határozat, ha nem talál a tagok körében össz­hangra, és nem érzik magukénak annak megvalósítását, mondván: nem mi döntöttünk így, akkor hiába minden erőfeszítés, ered­mény nem követi. A beszámoló utáni vitában is többen ennek fontosságát, a veze­tőség és tagság közötti kölcsönös bizalom jelentőségét hangsúlyoz­ták. „A tagság egésze érezze, hogy nemcsak dolgozni hívják, hanem a vezetés problémáinak megoldá­sában is kikérik a véleményét” mondotta többek között hozzászó­lásában Jámbor István, az MSZMP városi bizottságának első titkára. Kihangsúlyozta, hogy előbbre kell lépni ebben is, éppen úgy, mint a gazdasági gondok megoldásában. Igen helyesnek tartotta a küldött- gyűlések létrehozását, mivél így kevesebb emberrel jobban szót le­het érteni, ugyanakkor a küldöt­tek az egész tagság véleményét, akaratát tolmácsolják. A közgyű­lés ugyanis nem vitafórum, egyes problémák megbeszélését, elinté­zését eredményesebben tudja megoldani a kisebb küldöttgyűlés. Ezt hangsúlyozta több hozzá­szóló is. A Vörös Csillag Tsz el­nöke elmondotta, hogy amióta küldöttgyűléseken vitatnak meg egyes kérdéseket, sokkal jobb eredményeket érnek el. A közgyű­lést is azóta sikerült határozatké­pessé tenni, mert a küldöttek út­ján mindenki tudomást szerzett a napirendi pontokról, előre meg­vitathatta társaival és már jól fel- készülten jöhetett el. Az ülésen szó volt a különböző bizottságok működéséről is. Vol­tak eltérő vélemények. Egyes bi­zottságok szükségtelenségét hang­súlyozták többen, a vélemény azonban általában az volt, hogy a legfontosabb ebben az, hogy rá­termett. helyesen gondolkodó, szé­les látókörű embereket kell bevá­lasztani, akkor olyan népszerűtlen feladat is, mint a fegyelmi hatá­rozatok hozatala, vagy a háztáji bizottságok tevékenysége, sem lesz kényelmetlen azoknak, akiket a tagság erre a posztra javasolt. Érzik felelősségük súlyát, s annak jelentőségét is, hogy a közösség érdekében cselekednek. A véle­mény abban is megegyezett, hogy ha több jól működő bizottság van egy tsz-ben, akikor többen kapcsolódnak be az irányításba, hiszen érdekeltté vannak téve a közös ügyek intézésében. Ugyan­akkor magukénak is érzik a közös­ség ügyeit. Vagyis sikerül társa- dalmasítani a vezetést, s ezzel egyidőben kevesebb teher jut a tsz vezérkarára. így nem aprózzák el magukat a csip-csup ügyek intézésével, hanem valóban — mint a zenekarok karmesterei — irányítanak. A szövetkezeti demokrácia gya­korlásában így kevesebb hiba csúszhat be. Nagyobb lesz a biza­lom is a tagok és a vezetők között és ezzel párhuzamosan jobbak az eredmények, jobb az egész gaz­dálkodás. A gyulai termelőszö­vetkezetek már erre az útra lép­tek, s ehhez segítette őket a vég­rehajtó bizottság ülése is. Kasnyik Judit Műtrágyázzák a legelőt Az utóbbi két esztendőben szá- nak a szálastakarmány-szükséglel mottevő eredményt ért el a lege­lőgazdálkodásban a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Ebben az évben a többi között a gazdaság legelője eltart 350 tejelő szarvasmarhát és 4000 juhot. A tehenek — amint azok termelésé­ről Lehoczki Mihály főagronómus adott tájékoztatást — a dús lege­lőn jó minőségű tejtermelő takar­mányhoz jutnak, s ami a szövet­kezetnek igen fontos, az így nyert takarmány olcsó. Az állatok legelőn tartásával egyidőben nagy gondot fordíta­megtermelésére és tárolására. A tsz szakvezetése elrendelte a sza­kaszos legeltetést, s ennek foly­tán a legelőről — első kaszálás­ból — 40 vagon jó minőségű gyep­szénát nyertek. A sok csapadék lehetővé teszi, hogy a füzesgyar­mati Vörös Csillag Tsz-hez tarto­zó legelőn egész éven át magas színvonalú gazdálkodást valósít­sanak meg. Ezt a lehetőséget a tsz kihasználja. Az első kaszálás után 400 holdat pétisóval meg­szórtak. A SARKADI KENDERGYÁR az őszi kenderbegy ű j tésre átvevőket vesz fel. Jelentkezés írásban a SARKADI KENDERGYÁRBA1S. 90403

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom