Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-03 / 155. szám

1363. július 3. 2 Szombat Alg‘éi*iábaBi általában miigalfmi uBaa3ko«lik Részletek a Buinedien hatalomra jutását követő eseményekről A nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Algériában áltálá­ban nyugalom uralkodik — köz­ben pedig egyre több részlet vá­lik. ismeretessé a Bumedien hata­lomra jutását követő események­ről. A Reuter Annabában (Bone) járt tudósítója arról ír, hogy eb­ben a keilet-algériai kikötőben még mindig acélsisakos, géppisztolyos katonák állnak csaknem minden utcasarkon, páncéltörők cirkálnak nehézgéppuskákkai egész éjszaka. A középületek és barikok bejára­tát ejtőernyősök őrzik. A Reuter tudósítójának a város lakói el­mondták, hogy Ben Bella letartóz­tatása után legalább harminc em­ber halt meg, amikor a katonák tüzet nyitottak a tüntető tömegre. Június 21-én, a tüntetések harma­dik napján a tisztek a katonai tá­borba hívták a fiatalok egy cso­portját a helyzet megvitatására. Amikor azonban az ifjak észre­vették, hogy a tábor kapuit bezár­ták mögöttük, attól tartottak, hogy csapdába estek és megtá­madták a katonákat, azok pedig fegyverüket használták. Nem le­het tudni, hányán haltak meg. A halottasház egyik alkalmazottja közölte, hogy mind a harminc hely „foglalt volt”, de számos holttestet a rokonok és barátok az utcáról esetleg egyenesen ha­zavittek. A hatóságok egyébként teljes hallgatásba burkolóznak a véres összetűzéssel kapcsolatban. Bone —írja a Reuter tudósító­ja — ma ismét nyugodtabb, és nem lehetett a feszültség jelét lát­ni a Constantine-be vezető úton sem, a tunéziai határ közelében azonban ismét nyugtalanság volt tapasztalható. A falakon számos helyen Ben Beliét éltető feliratok jelentek meg. Az algériai politikai helyzet nem vált világosabbá: a forradal­mi tanács összetétele még mindig ismeretlen. Az algériai vezetők számára problémát jelent a rend­szer külföldi elismerésének kérdé­se, különösen azután, hogy a brit nemzetközösséghez tartozó kilenc afrikai ország bejelentette, nem hajlandó elismerni az új kormány­zatot. " I Érdekes cikk jelent meg a kai­rói A1 Ahramban Heikalnák, a lap fószekesztőjének tollából. Hei­kal, akit Nasszer elnök szóvivőjé­nek tekintenek, cikkében, állást foglalt Ben Bella politikája mel­lett és visszautasítja az ellene Al­gériában és Szíriában felhozott vádakat. Heitel rendkívül élesen bírálja Hafez szíriai elnököt, aki — átvé­ve az új algériai vezetők vádjait — zsarnoknak nevezte Ben Bellát. Heikal, aki- hangoztatja, hogy nem táplál semmiféle előítéletet a jelenlegi algériai vezetők ellen és hisz közülük „egyesek” jóakara­tában és őszinteségében, vitába száll Bumedien ezredessel Ben Bella politikájának értékelését il­letően. A cikkíró idézi azt a be­szélgetést, amelyet június 20-án, Amer marsallal együtt tett algíri villámlátogatása során folytatott a forradalmi tanács elnökével. Bumedien ezredes kijelentette — írja Heikal —, Ben Bella szem­be akart' állítani bénnünket egy­mással, hogy fölénk emelkedjen, ezért csak hárojn lehetőségünk volt: hallgatni, népi mozgalmat támasztani Ben Bella ellen és így káoszba dönteni az országot, vagy meglepetésszerűen cselekedni. A cikkíró idézi Bumediennek adott válaszát: „egy egyén egy eszme jelképévé válhat, különösen a történelem valamelyik döntő idő­szakában. Te például a legendás algériai felszabadító hadsereget képviseled. Ha Ben Bella megelő­zött volna és leváltott volna, mi­előtt te eltávolítod, hasonló reak­cióval találta volna szembe ma­gát, mint most te”. Heikal végül hangoztatja, hogy ha az új algériai vezetők képesek megoldani a mai Algéria alapvető problémáit, a forradalom és az ál­lam, továbbá az állam és a had­sereg viszonyának kérdését, akkor Ben Bella elvesztése csupán egy egyén eltűnése, vagy egy hős tra­gédiája lenne. Wilson nem mond le vietnami „békemíssziójának” tervéről miniszterelnök | ~ televíziónak1 Wilson angol csütörtökön este a adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a szovjet, kínai és észak­vietnami elutasítás ellenére sem mond le végleg úgynevezett viet­nami békemíssziójának tervéről. Haekkeruó dán külügyminisz­ter az országba látogató 53 fiatal amerikai hadirokkant előtt kije­lentette, véleménye szerint a vietnami háborút nem lehet meg­nyerni és a problémát csak tár­gyalások útján lehet rendezni. A dán külügyminiszter szerint a vi- j etnami béketárgyalások csak ak-; kor kezdődhetnek el, ha az Egye-, sült Államok a Vietcongot tár-1 gyalópartnernek ismeri el. Hack-1 kerup ugyanakkor hangoztatta, | hogy nem tartja kívánatosnak az amerikai csapatok kivonását Dél- , Vietnamból, mert abban az eset­ben Burma. Thaiföld és Kam­bodzsa „néhány hónap alatt a kommunisták kezére kerülne”. Mintegy kétszáz New York-i tu­dós, író és művész felhívást inté­zett Adlai fj>leyepscmhpz, az Egye­sült Államok állandó ENSZ-kép- viselőjéhez, hogy a vietnami há­ború kiterjesztése és a domini­kai amerikai intervenció elleni tiltakozásképpen mondjon le tiszt­ségéről. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára felhívta az egész világ dolgozóit, a Viet­namra vonatkozó genfi megálla­podások aláírásának 11, évfordu­lója. július 20-a alkalmából indít­sanak új, erőteljes kampányt a harcoló vietnami néppel való szo­lidaritás kifejezésére. (MTI) A nemzetközi szövetkezeti nap 43. évfordulójára Negyvenharmadik esztendeje annak, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége határoza­ta értelmében a földkerekség megannyi országában megün- neplik július harmadikét, a nemzetközi szövetkezeti napot. Milliók emlékeznek minden év­ben ezen a napon azokra, akik már egy évszázaddal ezelőtt nemcsak felismerték a szövetke. zés gondolatát, hanem a világ első szövetkezeteibe tömörülve, kelettől nyugatig harcba indul­tak a monopóliumok ellen. A nemzetközi szövetkezeti mozga­lom kibontakoztatásának küz­delmében hazánk haladó szelle­mű munkásai, parasztjai is ott meneteltek. Ebből következik, hogy a felszabadulásit követő években hazánk és ezen belül megyénk lakossága rövid idő alatt rátalált a biztonságos életet jelentő szövetkezeti mozgalom útiára. Az évforduló napján, mi. Bé­kés megyeiek, azzal járulunk hozzá e nap méltó megünneplé­séhez, ha rövid számvetést te­szünk e két évtized alatt a szö­vetkezeti mozgalom terebélyese, désében elért eredményeinkről. Arról, hogy mit tettünk és ho­gyan, amióta elődeink lerakták a szövetkezés alapjait. Megyénk parasztságának, ipari munkás­ságának és földmíivesszovetkeze- ti tagságának sok ezres tömege leküzdve a kezdeti nehézségeket, biztonsággal halad a szövetkezeti úton. Néhány hónappal a felszaba­dulás után Sarkadon „mozdult meg a föld”. Itt alakult meg a feketeéri Lenin Termelőszövet­kezet, amely az ország első nagy. üzemi gazdaságát jelenítette meg. Az első földművesszövetke­zet szintén Sarkadon bő-tepsit'’ szárnyait már 1945-ben. S a kis- ■és szegényparasztok néhány ki­logramm terményeiket, kevés pénzüket összeadva teremtették meg a földművesszövetkezet gaz­dasági alapját. Ugyancsak 1945- ben egymás után alakultak meg megyénk kisipari termelőszövet­kezetei. Elsőnek Békésen, Békés­csabán, Medgyesegy hazán és Orosházán léptek szövetkezeti útra megyénk kisiparosainak százai. A múlt évben Békés megyében a 198 mezőgazdasági termelőszö­vetkezetben 86 253 parasztember adott számot egész évi igyeke­zetéről, a szövetkezeti mozgalom iránti i hűségéről. S az évről évr re szilárduló mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett gyors ütemben szilárdultak a kisipari szövetkezetek is. Tavaly 38 kisipari szövetkezetben 6424 szakember igyekezett kielégíteni a megye lakosságának javítási és szolgáltatási igényét. Nagy utat tett meg Békés me­gye földművesszövetkezeti moz­galma is, amíg eljutott a jelen­ig: a 143 ezres taPsásisr, a nrtrei- inkább kulturáltabb kereskede­lemig, vendéglátásig, felvásárlá­sig. Vagyis a múlt évi 1615 mil­liós forgalomig E számokat és tényeket hallva és olvasva szinte hihetetlennek tűnik, hogy húsz évvel ezelőtt a földművesszö­vetkezeti mozgalom a kicsiny tej-szövetkezetektől indult el. Ma már a földművesszövetkeze­ti mozgalom megyénk egyik leg­nagyobb tömegszervezeteként is. mert, amely fontos gazdasági tevékenységre is hivatott. S a húsz év alatt megszilár­dult mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, kisipari termelőszö­vetkezetek és földművesszövet­kezetek méltó bizonyítékai an­nak, hogy a szövetkezeti gon­dolat mélyen az emberiek szívé­be vésődött, mert mindig a lei- emelkedést jelentette. Megyénk szövetkezeti szekto­raiban szorgoskodó. ezrek akkor ünnepük igazán július .harmadi­kat, a nemzetközi szövetkezeti napot, ha. tovább szilárdítják soraikat, s növelik gazdasági eredményeiket, úgy ahogyan azt a legutóbbi párthatározatok a szövetkezetek számára is megje­lölték. Laikus Imre Magvar—angol közös közlemény Péter János külügyminiszter angliai hivatalos látogatásáról Péter János, a Magyar Népköz- társaság külügyminisztere június 30 és július 3 között hivatalos lá­togatást tett az Egyesült Király­ságban, mint őfelsége kormányá­nak vendége. Péter János találkozott Harold Wilson miniszterelnökkel, Micha­el Stewart külügyminiszterrel, Walter Padley és Lord Chalfont külügyi áilamminiszterekkel, va­lamint Edward Redhead kereske­delemügyi államminiszterrel. A megbeszéléseken tanácsadóként részt vett Incze Jenő londoni nagykövet és Házi Vencel nagy­követ, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője is. Az őszinte és szívélyes légkörben lefolyt tárgya­lások során széles körűen áttekin­tették a nemzetközi kérdéseket, közöttük Délkelet-Ázsia, az ENSZ, a leszerelés, valamint az európai biztonság és együttműködés prob­lémáit. Mindkét fél elismerte, hogy e kérdések elemzésében és az előrehaladás érdekében megvaló- sítandónak ítélt akciók megvá­lasztása tekintetében bizonyos kü­lönbségek állnak fenn közöttük. Mégis nagyra értékelendő, hogy tisztázták az egyetértés és a né­zetkülönbségek területeit. Elis­merték, hogy mindkét ország kö­zös érdeke olyan alapot keresni, amelyen a nemzetközi együttmű­ködés fejleszthető, s kinyilvánítot­ták azt a szándékukat, hogy ennek elősegítése érdekében az érintke­zést fenntartják. A magyar—angol viszony át­tekintése során a miniszterek egyetértettek abban, hogy a hiva­talos és személyes érintkezések hasznosak. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy a hivatalos lá­togatások száma és a turistaforga­lom mindkét irányban növekszik. Megvitatták a kereskedelmi kap­csolatok fejlődését, egyetértettéle abban, hogy mindkét ország kö­zös érdeke a kereskedelem továb­bi fejlesztése, és ennek elősegíté­sére lépéseket kell tenni. Megállapodtak abban, hogy magyar—angol konzuli egyezmény megkötése céljából tárgyalásokat kezdenek. Péter János meghívta Michael Stewartot: látogasson el Magyar- országra. A meghívást a brit kül­ügyminiszter örömmel elfogadta. A két külügyminiszter pénteki tárgyalásaival Péter János angliai látogatásának hivatalos programja befej eződöttj Szentiványi Kálmán: B ZffHP A következő, történe*et a kitele­pített falu iskolaigazgatója mond­ta el áZ üdülőben: különben ötve­nes, zömök, őszülő férfiú, vigyáz a gyerekekre s egy könyvön dol­gozik, megírja a szigeti falvak történetét. Közben lenézegettünk a hegy­ről. Széles a Duna, még mindig mossa a leányfalusi parton a fák lombját, hétvégi házak falát,, a folyamra szolgáló utcák derekán csónakok vesztegelnek kikötve. A szigeten, a töltés tövén dömperek vonulnak, a legázolt eperföldeken nemcsak a vízmüvek cementgyű­rűi látszanak, hanem a buzgárok homokzsákkal ledöngölt kráterei, mint furcsa sebhelyek, A kiürí­tett falvak némák — vékonyan szakadozik a kutyaugatás. A szeny- nyes folyam felett fülledten resz­ket a nyári délután. Az iskolaigazgató hunyorogva beszél. ...— Az első jelentések halla­tán csak fél füllel figyelt a nép, hogy milyen magas ár készülődik lefelé a Dunán, hitetlenkedtek, nem jön ilyen időben a zöldár, mindig aratás utolján lep meg bennünket... A Dunától, az ára­dástól nem félnek úgy a szigeti emberek, mint az avatatlan hi­hetne, őseink évszázadok óta itt élnek, vérükben ván a veszély ér­zete, a gát mögött, a régi ártéren terem a legremekebb eper. köny- nyű ott öntözni is — lefelé folyik a kiemelt víz — élnek is a fo­lyamból... Négy falu van a szige­ten. 'Kisoroszit hí.marosan körül­fogta a víz, Tólfalu is elég ma­gasan van. Amint jöttek az árhul­lámok, nálunk magasítani kezték a töltést, hozták a rengeteg homok­zsákot. Pócsmegyer és Szigetmo­nostor már mélyebben volt a víz­szintnél, Nemcsak a katonák szor­goskodtak a gáton, hanem a szigeti férfiak is. — az asszonyok meg kapkodták az eper elejét féléret­ten, kaszálták a takarmányt, kite­regették a dombokon... S mindenki az eget kémlelte, mert az eső na­ponta többször eleredt, a szembe­ni hegyekből felhőszakadások zú­dultak. Éjjel is szólt a rádió, fi­gyelték a híreket. Mentek a na­pok, a Dunát a töltéskoronára he­venyészett nyúlgót tartotta. Föl­költözködtek sokan a padlásra, alápolcolták a kőalapú házakban a bútort — ne érje majd a be­zúduló áradás. Az iskolaigazgató egy pepita fü­zetben mindennap felírta a víz­állást, mérte maga is a falu alatt, egy parti fa derekán, amelyhez a csónakja volt kötve. — Mikor az első buzgárok fel­törtek az eperföldeken a töltés mögött, asszonyok futottak a hír­rel a faluba s azonnal félreverték a harangot is, mint nagy vesze­delemben szokás... S az asszonyok is azzal foglalkoztak már, amivel a férfiak... Gátat magasítottak, le­fojtották a buzgárok erejét. Egyéb­ként... de ezt ne írja meg... a szi­geti falvakban még ma is asszony­uralom van, maradványa ez a messzi múltnak, mikoris a férfiak Mátyás fekete seregébe álltak, ha*- jóvontatók, dereglyésék lettek... itthagyták a családot, az asszo­nyoknak kellett helytállni; sütöt­ték a dombos kenyeret a visegrá­di udvarnak s dereglyéken csor­gatták le Budára Is. külön áruló­helyük volt a Hal-téren. Az ára­dás és a történelem elmosott már több szigeti falut, Pusztamonosr tort, Bolgárt, Szemtét; itt van Ki­rályhalom, egy dűlő nevében, ahol Béla király egy ideig ,a tatárok elől rejtőzködött a szájhagyo­mány szerint. Maradjunk csak a buzgároknál. Mikor kidobolták, hogy Monostort és Megyert ki kell üríteni, fellá­zadtak az öregasszonyok. Mon­dom, megvannak a nőuralom ma­radványai... Ennek a régi világ­ban megvolt a haszna, ma már terhes, a fiatalság a pomázi. kalá­szi, óbudai gyárakba jár, máskép­pen akarna élni, de felettük sötét- lik a hagyomány, az öregasszo­nyok árnyéka. Most is a nénék mondták ki, sehova sem mennék a faluból, nem is igaz a veszede­lem, hanem át akarják vágni a gátakat, öntse el a szigetet a Du­na, így mentenék Pestet... Ha min­denki a házában marad, ezt nem merik megtenni. Közben a gátak mögötti lapályon katonák vere-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom