Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-21 / 170. szám
1965. július 21. 3 Szerda Kiváló minőségű a sarkad! búza Példamutató munkaszervezés a békési járásban Továbbra is lassú ütemű a szalmalehúzás és a tarlóhántás Tegnap, július 20-án délután ülést tartott a megyei mezőgazda- sági operatív bizottság. Varga Lajos megyei föagronómus beszámolt az aratás helyzetéről, a soron következő munkák előkészületeiről. Ezt követően a megyei operatív bizottság járási felelősei adtak számot a járásokban folyó időszerű munkákról. Frankó János arról tájékoztatta az operatív bizottságot, hogy a gyulai járásban 160 hold tarlóvetést csináltak az elmúlt héten. A tervihez képest, a szükségletekhez mérten ez kevés. A' talajrmmika az előbb említett térségben azért halad vontatottan, mert kevés a két műszakban üzemeltetett traktorok száma. Szító József, a gépállomások megyei főagronómusa a sarkadi járás munkaszervezéséről adott számot. Elmondotta többek között, hogy a szalma lehúzása és a tarlóhántás az itt gazdálkodó termelőszövetkezetekben is vontatottan halad. Tapasztalták, hogy több termelőszövetkezetben az aratási kampánytervtől eltértek s emiatt a munkaszervezésbe hí. bák csúsztak. A sarkadi járás szövetkezetei különben 84 fajsúlyú búzát szállítanak a terményfelvá- sarló vállalatnak a Vindroverrel aratott táblákról. Zahorán Mihály osztályvezető arról adott számot, hogy a békési járásban mintaszerűen szervezték az aratást. A borsó betakarításában is következetesen kitartottak a járás gazdaságszervező politikája mellett s így a megye borsó- területe egyharmadának 00 százalékáról betakarították a termést. Supala Pál elvtárs, az MSZMP Békés megyei Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője arról beszélt, hogy a múlt héten bejárta a megyét. Megállapította, ahol jól szervezték a munkát, ott megfelelő ütemben haladnak. A betakarítást kiegészítő munkálatokkal ugyanazok a járások, termelőszövetkezetek maradtak el, amelyek tavaly is küszködtek, vagyis nem vonták le a tanulságot. Indítványozta, hogy a járási, községi operatív bizottsági tagok lássanak konkrét szervező munkához, segítsék a helyi szerveket a szövetkezeti erők mozgósítására, hogy a kedvező időt minél jobb eredménnyel használják ki a betakarításra, a szántásra és a tarlóvetésre. Emberemlékezet óta nem volt ilyen szép a lökösházi határ... Embermagasságnyi Kukorica „Ha szeretik a mezőgazdaságot és valami szépet akarnak látni, meghívom Önöket egy rövid ha- társzemlére Lökösházára. Győződjenek meg arról, hogy milyen a Bánkúti Állami Gazdaság lökösházi kerületének határa.” Szalontai János igazgató meghívása igen csábítónak ígérkezett, ezért valóban szétnéztünk Godó Lajos kerületvezető „birodalmában”. Kísérőink nem kérkedtek, nem dicsekedtek semmivel. A növényállomány, a gondosan ápolt határ beszélt helyettük. Olyan gyönyörű kukoricatáblákat láttunk többek között, amelyből a legmagasabbra nőtt ember sem látszik már ki. Széles, haragoszöld levelüek. Ami a legnagyobb meglepetés volt számunkra: a tiszta kukoricaföld. A kerületvezető elmondotta, hogy Lökösházán nagyon derekasan álltak helyt a munkások a gyomok elleni küzdelemben. Itt I is sok volt az eső, de még a közbe- | eső félórákat is kihasználták. Ka- j páltak. Dolgoztak szombat dél-> után és vasárnap is, ha a szükség úgy kívánta. Traktorosok és kézi kapások azon vetélkedtek, hogy a gondjaikra bízott terület minél tisztább legyen. A cukorrépatáblánál újabb meglepetés! Még ősszel is szívderítő látvány volna az a kép, amit július közepén láttunk. A cukorrépagyökerek máris 50—60 dekásak, az üdezöld levelek térden felül érnek. A növényállomány hiánytalan. Hatvanezemél többet hagytak hodanként a növényápolók. A cukorgyári szakértők innen 250 mázsánál magasabb átlagtermést várnak. Jártunk lucernaföldön is. Itt is kiválóan választották meg az első kaszálás idejét. Szénájuk jó lett. így a második kaszálás zömét magfogásra hagyhatták. A kártevők elleni védekezéssel is megbirkóztak. A lucerna telis-tele virággal. Remélik, hogy holdanként száz kiló magot fognak. A gabonatáblákon kombájnosokkal találkoztunk. Kiderült, hogy holdanként 20 mázsán aluli termést az idén még nem arattak, csépeltek. Itt dolgozik egyébként Szelezsán Péter kombájnos, aki az elmúlt évben az állami gazdaságok kom- bájnosainak versenyében 4. helyen végzett. Kilencvenhat vagon gabonát aratott-csépelt, most 100 vagonnal tervezett. Ha befejezi saját gazdaságában a munkát, átmegy segíteni a környékbeli termelőszövetkezeteknek, ahol a múlt évben is nagy örömmel fogadták. Gépét saját kezűleg javította, bízik a jól ismert masinában. Kora reggeltől késő estig, harmatmentes éjszakákon pedig éjfélig is dolgozik. —Ary— Tárcsái gondok Az idén már jelentős mennyiségű mirelit árut indítottak útnak külföldre Békéscsabáról A Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Hütőháza az első fél évben az elmúlt év hasonló időszakához képest 3,2 százalékkal jobb költségszinten dolgozott. Béralaptúllépés nem volt. A legtöbb gyorsfagyasztott áru zöldborsóból készült, a gyártás azonban az érés idejének eltolódása miatt július közepéig elhúzódott. Jelenleg 110 vagon mirelit borsó vár elszállításra, de a másod vetésből még 20—25 vagonra számítanak. Most a zöldbab feldolgozása van soron, amiből 90 vagon készáru a várható mennyiség, de a másodvetésből ez még növelhető. A hűtőház vezetői a költségszint további csökkentését tervezik. A hűtőházból az idén már több vagon mirelit árut indítottak útnak külföldre, így Csehszlovákiába 18 vagon szilvás gombócot, néhány vagon sárgadinnyét, karfiolt, szilvát, az NDK-ba 38 vagon spárgás vegyesfőzeléket, ezenkívül ugyancsak néhány vagon földiepret és zöldbabot Svédországba, zöldborsót és paradicsomot az NSZK-ba. Csáki Károly bácsival a posta előtt találkoztam. Elsőnek ö újságolta a tar csa iáik gondját: — A száj- és a körömfájás, a belvíz, a júniusi árhullám nagy kárt okozott, Több száz holdon még szántatlan, vetetten a határ. A közösben alig terem majd kukorica, hasonlóan a háztájiban is. Miért is nyűjjük ilyen kilátástalan helyzetben magunkat? — vetette fel. Az ő miértjének okát s rá választ kerestem a Kettős-Körös partjához simuló Tárcsán. A szövetkezet központjában ismerősók. A főkönyvelő, Szláviik György áp_ rilisban a megyei tanács mező- gazdasági osztályáról került erre a posztra. Tóth József üzemgazdász februárban került haza. Kovács Sándor, a pártszervezet titkára nemrég jött vissza pártiskorülbelül 40—50 százalékát vezették be. Ezt nem mondhatjuk jó aránynak. A nagyvállalatok megalakulásával megváltozott a helyzet. Jó néhány nagyvállalatunknál — az Egyesült Izzóban, a Magyar Hajó- és Darugyárban, a Lenin és az Ózdi Kohászati Művekben például már saját üzem- szervezési csoportot, laboratóriumot szerveztek. NEHÁNY ÉLETREVALÓ JAVASLAT Érdemes néhány példát megemlíteni a fiatal üzemszervezési csoportok első eredményeiből: pl. a Magyar Adócsőgyárban korábban a hatalmas porcelán szigetelő testeket vizsgálat nélkül építették be a készülékekbe és azokkal együtt próbálták ki. Sok porcelántest gyakran „átütött”, amikor áramot vezettek a készülékekbe. Ilyenkor szét kellett szedni a berendezést, s új szigetelést tenni a rossz helyébe. Így a teljes szerelési idő megduplázódott. Az üzemszervező javasolta, hogy állítsanak be egy ultrahangos vizsgálókészüléket, s a porcelán szigetelőket beszerelés előtt vizsgálják meg. Javaslatát elfogadták, a végszerelde termelékenysége kétszeresére nőtt. A Ganz-MÁVAG-ban nagy géprészeket kellett a megmunkálóműhelyekből a végszereidébe szállítani. Ez kézi erővel történt, nagy fáradsággal és sokáig tartott, de nem „tűnt fel” senkinek, hiszen így szokták meg, így csinálták 10 —15 éve már. Az üzemszervezőnek azonban „szemet szúrt” ez a „klasszikus módszer” —- s „felnyitotta” a vezetők szemét is. Javaslatára tolópadot állítottak be a két üzemcsarnok közé, a szállítási idő tüstént a negyedére csökkent, s az eddig itt lekötött segédmunkásoknak kétharmadát máshol alkalmazhatták. A Hajtóműgyárban szinte valamennyi üzemrésznél és gyáregységben volt korábban lemezleszabó részleg is. itt az üzemszervező arra „jött rá”, hogy ha egy központi lemezleszabót szerveznek, s valamennyi gyáregység lemezét ott vágják a kívánt méretre és alakra, tekintélyes mértékben csökkenthetik a lemezhulladékot és sokkal jobb lesz a munkaerő és a gépek kihasználása. KERESNI A LEGJOBB MEGOLDÁSOKAT Éppen 30 évvel ezelőtt Londonban egy nemzetközi műszaki konferencián az ipari szervező munkát úgy definiálták, hogy az nem más, mint a legjobb megoldás tudománya (the science of the optimum). Ahhoz, hogy korszerűsödő iparunk a megkezdett úton gyorsabban juthasson előre, s a fejlődés arányos, töretlen lehessen — ezt a tudományt nem nélkülözhetjük. Lehet persze ösztönösen is jól szervezni, a tapasztalat, a rutin sok mindent pótolhat, tartós sikereket, megalapozott eredményeket azonban intuícióktól nem várhatunk. De azt sem, hogy valahonnan „felülről” drákói szigorral előírják valameny- nyi gyár számára kötelezően az üzemszervezés tudományának mindennapos alkalmazását. Minden vezetőnek a maga helyén — műhelyektől a vezérigazgató szobájáig — önmaga és mások előtt kell „becsületet szereznie” ennek a tudománynak, s lelkiismereti ügyet kell csinálnia abból, hogy a mindenkori legjobb megoldást megtalálja és alkalmazza. Ehhez vagy maga ismerkedik meg az üzemszervezés tudományával (valamennyi nagyobb, ipari központtal rendelkező nagyvárosunkban működnek ma már üzemszervezési tanfolyamok), vagy üzemszervező szakembert alkalmazunk. Nem rossz befektetés ez, előbb utóbb busásan megtérül. ifj. Gerencsér Ferenc Iáról. Csáki Károly szavait a főkönyvelőhöz továbbítom: — Milyen a szövetkezet anyagi helyzete? — Nem kedvező. A rendkívüli időjárás, a fertőző állatbetegség miatt 2 millió forint körüli hozamkiesés várható. Előkerülnek a tények egy részét rögzítő papírlapok, feljegyzések. A közösben 710 hold július 5-én még vetetten volt. Ebből 510 hold a szántatlan. A kukorica vetése jelentős területen elmaradt. A hullámtérben levő kertészetet elvitte az árhullám, így hát jelentősen csökken a takarmányalap és a készpénzbevétel, • A Csáki Károlyök borúlátása nem véletlen, mert velük a tsz elnöke sem közgyűlésen, sem küldöttgyűlésen — július 5-ig — nem közölte a szövetkezet gondját. Az emberek többsége a tárcsái határ gazos foltjaiból következtet az év végi jövedelmre. A 710 hold vetetten, a hullámtérről elsodort 174 hold kukorifca, 20 hold paprika, 30 hold zöldbab, 15 hold burgonya terméskiesése valójában elgondoLkoztató. Érzik-e ezért a felelősséget? A köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezet fennállása óta még egyszer sem küzdötte fel magát a békési járás legjobb gazdaságai közé, noha az adottságuk, a szövetkezeti emberek szorgalma vetekszik a járás legjobb közös gazdaságáéval. Az itteni erők valahogyan évek óta szétfolynak, pedig hallatlan küzdeni akarás szunnyad a tárcsái népben. Gács- hát és Nagylapos rizstáblái, a paprévi öntözőrendszer, a korábbi tsz-építkezések mind-mind arról tanúskodnak, hogy a tárcsái emberek a helyzet tényleges ismeretének tudatában megtették a közös ügyért azt, amit lehetett. Ki a megmondhatója annak, hogy évek óta mennyi földet raktak sokszor térdig érő vízből a rizstáblák gátjaira, hogy bővebb legyen a termés. A gácsháti főcsatorna magasításánál azért izzadt a kubikosbrigád, hogy a szövetkezet nyújtotta reménységet felelősséggel váltsa valóra. Az a szorgalom, amely ebben a határban évek j óta életet jelent — kiben-kiben i — méltán ébreszthetett felelősséget. A tsz élén állók erről azonban olykor megfeledkeznek. Pedig nekik, vezetőknek, akiknek távolabb kellene látniuk az átlagos tárcsái embernél, a szövetkezeti gazdák jövőjéért is több felelősséget kell érezniük. Sajnálatos, hogy a szövetkezet vezetői július 5-ig nem mérték fel azt a kárt, amit 1965 első fele okozott. A tervkiesés pótlására tett intézkedések elmaradtak, azaz az elaprózott elgondolások nem alkotnak üzemi egységet. Az emberek nem ismerik a szövetkezet helyzetét, a rendkívüli feladatokat. így az elemekkel vívott küzdelemben olyanokká váltak, mint a vezér nélküli hadsereg. Ezt látni nem nehéz. De vajon a tsz vezetése látja-e, érzi-e ezt? Kovács Sándor párttitkár említette, hogy a szövetkezet előtt álló gond mindjobban kibontakozik, de július 5-ig még nem bírta rá a vezetőket, hogy cselekedjenek. Elsősorban a közvetlen vezetésben dolgozóknak kellene egymás mellé rakosgatni az üzemtervben lefektetett termelési célok sorsát, hasznát, a megvalósulás hiányából adódó kárt. Erre bi- zony nem került sor. Sőt, mint jelentős gonddal küszködő szövetkezet, a féléves eredmény számbavételénél a járás csaknem utolsónak hagyta. Noha itt kellett volna kezdeni, mert a pótintézkedések itt a legsürgősebbek. A helyzet nem kilátástalan. A bajból van kiút. Ha az emberek összefognak, maguk elé célt tűznek, a jelentős terméskiesések ellenére tovább szilárdíthatják gazdaságukat. A Békéscsabai Kon. zervgyár uborka, zöldbab, a hűtőház pedig zöldborsó termesztésére kínál itt is lehetőséget. Hogy mi legyen végső soron a köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezettel, mi- I ként pótolják a hozamkiesést, eb- ! ben a dologban a döntést a kül- j döttgyűlésnek, de ha lehet, a köz- I gyűlésnek kellene meghoznia. A j vezetőség bátran lépjen a tagság elé; lássák, hallják, tudják meg az emberek, hogy a második fél évben — szinte személy szerint — mit kell tenniük, hogy a közös erősödése, a gazdák jövedelme elérje a tervezett szintet, i Dupsi Károly
