Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-21 / 170. szám

1965. július SI. 2 Szerda Folytatja munkáját az RKI* IX. kongresszusa Tanácskozik a Román Kommunista Párt IX. kongresszusa. (Telefotó —. MTI Külföldi Képszolgálat) Szávai Jenő, az MTI kiküldött tudósítója jelenti; A Román Kommunista Párt IX. kongresszusa kedden reggel Gheorghe Apostol, a Politikai Bi­zottság tagjának elnökletével folytatta munkáját. Az ülésen tel­jes számban megjelentek a test­vérpártok küldöttségei is. A tanácskozáson Ion Gheorghe Maurer, a Politikai Bizottság tag­ja ismertette az I960—1970. évi nópgazdaságfejlesztési terv irány­elveit. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista építés teljesítésével járó nagyszerű feladatok biztosítékara pártnak, az egész társadalom veze­tő erejének állandó erősödése, A Román Kommunista Párt szerve­zeti szabályzatának tervezete meg­felel a követelményeknek, tükrözi a szocialista építés fejlődésének jelenlegi szakaszát, a párt erejé­nek és érettségének növekedését, a párt belső életének mélységes de­mokratizmusát, az összes kommu­nisták tevékeny részvételét a párt- politika kidolgozásában és megvi. tatásában. A szervezeti szabályzat terve­zete üjra megerősíti a kollektív munka elvét, mint a pártvezetés legfőbb elvét. A kollektív mun­kának, mint a legfőbb xzezetési elvnek a meghonosítása nemcsak a pártéletben nagy jelentőségű, hanem a minisztertanács, az ősz- szes állami szervek, a társadalmi szervezetek mindennapi munkájá­ban is, mert erőteljes tényező bonyolult és sok oldalú tevékeny­ségünk hatékonyságának növelésé­ben. A hétfőn előterjesztett jelentés ragyogóan megalapozza elméleti­leg pártunk és államunk állás­pontját a kommunista és mun­káspártok közötti kapcsolatok, a szocialista államok közötti kapcso­latok kérdéseiben, valamint a je­lenkori nemzetközi élet több főbb problémájában. Ebben az ál­láspontban összegeződik az egész párt sziklaszilárd nézetazonossá­ga, a béke és a szocializmus ügyé­hez szivvel-lélekkel ragaszkodó román nép egyöntetű helyeslése. Pártunk és kormányunk kitartóan küzd a szocialista világrendszer országai, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egységé­nek erősítéséért, teljes szolidari­tást vállal a léigázott népek nem­zeti felszabadító harcával, cselek­szik azért, hogy a béke megőrzé­séért küzdő minden erő összefog­jon. Ugyanakkor következetesen érvényesíti a békés egymás mel­lett élés politikáját, minden or­szággal — tekintet nélkül társa­dalmi rendszerükre — a nemze­ti függetlenség és szuverenitás, a jogegyenlőség, a kölcsönös előnyök elvei alapján, szigorúan tisztelet­ben tartva minden népnek azt a jogát, hogy bármilyen külső be­avatkozás nélkül, szabadon dönt­sön saját sorsa felől — mondotta Maurer, majd a továbbiakban a kongresszus elé terjesztette az 1966—1970. évi népgazdaságfej­lesztési irányelvek tervezetéről szóló jelentést. Maurer nyomatékosan húzta alá beszédében, hogy az új ötéves terv alapvető feladatai közül tovább­ra is első helyen áli az ország szocialista iparosításának folytatá­sa. Az új ötéves tervben feltétle­nül újabb haladást kell elérni a termékek, s szolgáltatások, az egész gazdasági tevékenység mi­nőségének javításában. Továbbra is rendkívüli figyelmet kell fordí­tani az exportáruk minőségéire. Egy Kuomintang-államférfi visszatért a népi Kínába Peking homok, aki a ’er idején köz­illetve ideigle­Li Cung-jen Kuomintang-ren társasági alelnök, nes államelnök volt, 16 évi ön­kéntes külföldi száműzi'őséből kedden hazájába tért. Mint az Űj Kína hírügynökség jelenti, a 74 éves tábornokot, aki feleségével együtt érkezett haza Pekingbe, a repülőtéren melegen köszöntötték. Fogadtatásán jelen volt Csou En- laj, az Államtanács elnöke, a kí­nai kormány több tagja, és Peng Csen pekingi polgármester. Ott voltak azok az egykori Kuomin- tag-Vezetők is, akik a forradalom óta beleilleszkedtek a népi Kína rendszerébe, s jelen volt Pu Ji, az I állandó Kiemelte, hogy az irányelv-terve­zet nagyszabású és komplex in­tézkedései programot tartalmaz a mezőgazdaság belterjes és sok ol­dalú fejlesztésére. A mezőgazda- sági termelés a következő öt évben hozzávetőleg húsz százalékkal nö­vekszik — mondotta. Maurer a továbbiakban foglal­kozott az egyes iparágak ötéves feladataival és a külkereskedelem tennivalóival. Ion Gheorghe Maurer referátu­mának elhangzása után a küldöt­tek folytatták a beszámolók feletti vitát. A két fő referátum, amelyek elsősorban a gazdasági feladatok­ra irányították a kongresszus fi­gyelmét, irányt szabtak a vitának is. A felszólalók valamennyien adatokkal és érvekkel felfegyve­rezve léptek az előadót emel­vényre. Kiemelték tartományuk, üzemük jelentős eredményeit, s amellett bírálták azokat a jelen­ségeket, amelyek hátráltatják na­gyobb sikerek elérését. Megrendüli szívvel vettük a gyászhírt a békéscsabai kórház­ból: 1965. július 20-án hossza­dalmas betegség után elhunyt megyénk egyik legközkedveltebb asszonya, özv. Kulich Mlhályné. E szomorú hír percek alatt be­futotta a várost s ezekben az órákban az emlékezés koszorúja övezi már a nemrégen még örökmozgó, mindenütt szeretett és közismert Kulich mamát. Ne­ve, életének munkássága öreg és fiatal agyában egyaránt eggyé vált a kommunista párt hősi il­legális harcaival, bár maga özv. Kulich Mlhályné nem volt tagja az Illegális pártnak. De eggyé vált a felszabadulás utáni évek küzdelmeivel is, amelyhez erőt adott ^ szabad életünkért áldoza­tul esett mártírok példája, akiknek munkásságáról fia élet­útja elmondásával annyiszor hallottuk Kulich mama vissza­emlékezéseit. özv. Kulich Mihálynét a 30-as évek egyik legendás hírű kom­munista ifjúsági vezetője, a fia. Kulich Gyula sorsa vezette el a munkásosztály tudatos képvi­seletéig, a pártig, amelynek 1945-ben lett a tagja. A meg­annyi sztrájkharcot, tüntetést szervező, a munkásosztály fel- szabadulásáért küzdő s ezért ál­landó rendőrségi üldözés alatt álló Kulich Gyula édesanyja nemcsak a fia életéért aggódó anyává vált, hanem minden dol­gozó édesanyjává s miután fia életét kioltották a fasiszta bi­tangok a dachaui koncentrációs táborban, az ő helyére állt s folytatta fia életművét. Így vált ismertté a megyénkben és az egész országban, s nemegyszer készített róla riportot számos fővárosi újság és a rádió. Az úttörők szerte a megyében áhítattal hallgatták visszaemlé­kezéseit s fogadták meg maguk­ban: ők is olyanok lesznek, mint Kulich Gyula. A 71 esztendős Kulich mama fáradhatatlan volt, amíg betegsége ágyba nem döntötte, s számos funkciót töl­tött be. Tagja volt az MSZMP megyei bizottságának, a békés­csabai városi tanácsnak, a me­gyei és városi nőbizottságnak s más társadalmi szerveknek. Lan­kadatlan munkásságáért több íz­ben kitüntetésben részesült, leg­utóbb ez év április 4-én a Munka­érdemrend arany fokozatát vehet­te át. De talán legnagyobb kitün­tetése az a szeretet volt, amellyel a dolgozók fogadták, ahol csak megjelent. Mozgalmas, fáradhatatlan éle­te nemcsak szőkébb családja körében hagy kitörölhetetlen nyo­mot, hanem nagyobb családja, megyénk dolgozó népe körében is. Az MSZMP megyei bizottsá­ga saját halottjának tekinti s te­metésére bizottság alakult. Csü­törtökön, július 22-én délután 4 órakor kísérik utolsó útjára Békéscsabán a vasút melletti te­metőben, s előtte délután X óra­kor ravatalozzák. A város és egész megyénk ke­gyelete kíséri majd utolsó út­jára özv. Kulich Mihálynét, s emléke örökké élni fog. A Hazafias Népfront küldöttsége hazautazott Lengyelországból Varsó A Hazafias Népfront Szatmári Nagy Imre vezetésével Lengyelor­szágban járt küldöttsége kedden reggel hazautazott Magyaror­szágra. A varsói repülőtéren a kül­döttséget Józef Kalinowski, a Len­gyel Nemzeti Egységfront országos bizottságának főtitkára és az egységfront varsói szervezetének vezetői búcsúztattáík. Jeden vodt Martin Ferenc, a Magyar Népköz­társaság varsói nagykövete. * * * Valamennyi keddi varsói lap vezető helyen emlékezik meg a Hazafias Népfront küldöttségének látogatásáról és kiemeli, hogy Szatmári Nagy Imrét, a küldöttség vezetőjét hétfőn fogadta Edward Ochab, a Lengyel Államtanács el­nöke is. (MTI) A legjobb megoldások tudománya utolsó mandzsu császár is. A fejlődéssel lépést tartó ipari megszerveztem vezetők mellett ma már világ­szerte ott találjuk az üzemszerve­ző munkatársakat. A techniku­sok, mérnökök, üzemvezetők, gyárigazgatók és főkönyvelők a napi operatív feladatok ellátása közben nem fordíthatnak elég időt még arra is, hogy szüntele­nül vizsgálják: jó-e az ügyviteli szabályzat, a gépek sorrendje, a munkaidő kihasználása, a kap­csodat a tervezők és a kivitelezők között, a gyáron belüli anyagel­látási rendszer, van-e elég fény a gépek között és vajon megfe- lél-e a szakmunkásgárda szakmai felkészültsége az új gyártmányok készítéséhez... és így tovább. Felsorolni sem lehet, hogy ma mfir a korszerű munka megszer­vezéséhez mennyi mindenre kell szüntelenül figyelni. A szervezés nem két határnap között elvé­gezhető, egy hétig, egy hónapig tartó munka, hanem folyamatos, tevékenység. Sematikus hogy szakadatlanul keresse az új megoldást, a megszokottól való eltérést, a még gazdaságosabb, hatékonyabb módszert. Úgyszól­ván hivatása az elégedetlenség. A pillanatnyi helyzetet nem azért ismeri meg, hogy elfogadja, ha­nem, hogy változtasson rajta — ez a munkája. Ezáltal válik állandó vitapartnerévé, „beosztott lelki­ismeretévé” a gyárak vezetőinek. ÜZEMSZERVEZÉS MEGRENDELÉSRE Gazdasági szakkörökben ma ar­ról vitáznak, hogy ki is legyen a vállalatoknál az üzemszervezők főnöke — a főmérnök, vagy az ezt az üzemet, vagy ezt a gyártószalagot — ez most öt évig jó. Ami ma terme­lékeny, gazdaságos megoldás, az holnapra már ráfizetéses lehet és fékezheti a munkát. Rohamosan fejlődik a technika, szakadatlanul nőnek a követelmények az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kopnak a gépek, és „kopik” a szaktudás. E kettő között pedig ki kell alakítani az egyensúlyt, igazgató, vagy valaki más — s az összhangot és azt — meg is tartani — ez a szervezés feladata. HIVATÁSA AZ ELÉGEDETLENSÉG A gazdasági-műszaki vezetőkön egyaránt úrrá lehet a megszokás — hiszen a ma elért sikerek rit­kán ösztönzik az embert változta­tásra. A megszokott környezetben, a beidegzett munkaritmusban, a gépiessé vált ügyintézésben, a napi tevékenység lázában a hibás momentumot akkor is nehéz fel­ismerni, ha az eredmény nem tel­jes értékű. Az üzemszervezőnek elképzelés az, ha úgy gondolom: azonban éppen az a feladata. milyen hatáskört adjanak neki. Ezt a vitát pozitívan kell értékel­ni, mert arra utal, hogy iparunk­ban „polgárjogot” nyertek az üzemszervezők, öt esztendővel ezelőtt még a gyárak általában csak „megrendelték” az üzem- szervezést a KGM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézeténél. Az intézet munkatársai kimentek a vállalathoz, felmérték a helyzetet, majd elkészítették a megoldási javaslatot. Ezt a „fáradságot” a vállalat kifizette — azután a ja­vaslatot vagy alkalmazta, vagy nem. 1957-től 63-ig az intézet ál­tal javasolt megoldásoknak Isö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom