Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-18 / 168. szám

SH& július 18. 6 Vasárnap CSALÁD-OTTHON Előzzük meg a bajt! — A gyermekbalesetekről — SEL zsef, SÚLYOS FÜSTMÉRGEZÉS­kórházba szállították B. Jó- B. István és B. Sarolta kis­korú gyermekeket... •— Az úttestre rohant és a gép­kocsi elütötte F, Ferenc 8 éves kisfiút... — Drámai küzdelem a megáradt folyóban M. Margitka életéért... ■ Gyakorta olvashatunk a lapok­ban ilyen és ehhez hasonló híre­ket, amelyek gyermekbalesetek­ről, szerencsétlenségekről számol­nak be. A gyermekek számára az év legvidámabb, legszínesebb kor­szaka a nyár, a nagy vakáció. Ugyanakkor a játszó gyermekek balesetei megszaporodnak, s a kór, házak, a rendőrség naplóiban új rovatot nyitnak a gyermekbalese­tekről. A jAtékba belefeledke­zett GYEREK labdája után fut, úttesten rollerezik, az országúton sötétedés után is kerékpárral szá­guldozik. Sokszor a felnőttek fi­gyelmeztetésének, jó reflexei­nek köszönhető egy-egy baleset elkerülése. A nyár legveszedelmesebb vám­szedője a víz. A gyermek ugrál, haneúrozik. Éppen ezért az uszo­dában, a strandon nem szabad sajnálni a fáradságot, s fel kell hívni az úszómester, vagy a sze­mélyzet figyelmét egy-egy vak­merő gyerekre. Ha csónakázunk a vízen, a túlságosan mélyre vagy messzire merészkedő gyermeket figyelmeztessük, küldjük vissza. Az úszni nem tudó gyermeket pe­dig ne kényszerítsük olyan vállal­kozásra, amelyhez nincs meg a bátorsága. Bizonyos félelmet, gát­lást sportszerű neveléssel, türe­lemmel lehet csak megszüntetni. VÁROSI GYERMEK SZAMA­RA a falu nagy változást jelent. Minden új, érdekes, amit közelről szeretne megismerni. Aki vendég- gyereket fogad magához, fokozott felelősséget vállal. A vendéggye­rek lovat csak akkor hajtson, ha hozzáértő felnőtt ül mellette. Traktorra, mezőgazdasági gépre se engedjünk felkapaszkodni, de szakítsunk rá időt, hogy megmu­tassuk a gyereknek, s elejét ve­gyük a bajt hozható kiváncsisko- dásnak. Az utóbbi időben például mérgezést, rosszuHétet akozott a gyomirtó vegyszerek belélegzése, kóstolgatása. Éppen ezért tartsuk jól zárható helyen a permetlevet, vegyszert, hogy a gyermekek ne juthassanak hozzá. A FÜSTMÉRGEZÉS, a tűz számtalan baleset okozója volt már. Különösen a kicsi gyerme­kek körében szed áldozatokat, akik még nem ismerik a gyufa, a fellobbanó láng veszélyét. Övjuk tőle hát a gyermekeket. A gyufát tegyük biztos, a számukra elérhe­tetlen helyre. A tűzhely kezelését pedig ne bízzuk kicsi gyermekre. MI IS VOLTUNK GYERME­KEK. Játszottunk, s hozzátesszük: akkor is voltak balesetek. Ez igaz, de most miért legyenek? Vigyáz­zon mindenki a saját környezeté­ben, hogy ezen a nyáron kevesebb legyen a baj, a gyermekbaleset. Szekeres Ilona Szervusz, napocska Szervusz, napocska, kiáltott a meggy, fent a fán itt is egy, ott is egy. Szervusz kicsi szem, mondta napanyó, s nevetett: ■ napozni ugye jó? Jó bizony, jó, jó! Integettek fel magasra, ahol napanyó kel... Szürke felhőcske gyorsan elrepülj, napocska elébe ne kerülj! Süt a nap, süt, süt, piros lesz a meggy fent a fán: itt is egy, ott is egy.. Sass Ervin Tudja-e hogy az ölyv 126 féle madarait és 15 féle emlőst támad meg. A madarak közül főleg a szajkót, a galambot, a foglyot és a seregélyt pusztítja. hogy egyes vízi szárnyas, pél­dául a kacsa, 70 méterre is leha­tol a vízbe, hogy a fekete fejű cinege 17 féle énekhangot ad és mindegyiknek Szépítőszereink megvan a maga jellegzetessége, hogy van olyan madár, amely Alaszkában rak fészket és Óceá­nia szigetein telel, így évente oda, vissza kétszer teszi meg megál­lás nélkül az utat a Csendes-óceá­non át, hogy az oHócsIka nevű madár (doxiul) minden évszakban kikölti a tojásait, még a legszigorúbb tél­ben isi, ha van elegendő toboz, amely a táplálékát képezi, hogy a madarak szíve testük kö­zepén van a repüléshez való al­kalmazkodás következményeként. A szépítkezés ma már min­dennapi jelenség. Csakhogy akad­nak, akik nem tudják, mikor és milyen kozmetikai szert használ­janak, s az egyes arctípusokhoz milyen készítési mód a legalkal­masabb. Az általánosan elfogadott koz­metikai szerek között igen fonto­sak a krémek, összetételük: víz és olaj elegye,-néhány konzerváló és adalékanyag — hormonok és vita­minok. Leghasználatosabbak a nappali krémek, amelyekre rend­szerint még egy réteg púder ke­rül. Fontos, hogy csak könnyűek, könnyen beszívódók, nem túl zsí­rosak és kellemes illatúak legye­nek. Éjszakára zsíros, tápláló kré­meket használjunk. A krémben lévő víz kellemesen hűsít, s utat nyit a pórusokban a krém táp­anyaga inak felszívódásához. A zsíros krémeket általában a fé­nyét vesztett, száraz arcbőr ápo­lására használjuk. A sportkrémek a napsugár, a szél és a hideg ellen védenek. De ne feledkezzünk meg a tisztítókrémekről (arctej) sem, amelyekkel napközben a bőr pó­rusaiba lerakodott szennyet távo- lítjuk el. A púder bizonyos mértékben szárítja a bőrt, ezért a száraz bőr­re nem hasznos. Vékony rétegben kell az arcra kenni, hogy a bőr pórusait el ne tömje és könnyen nők Pú­lemosható legyen. A barna okker-, a szőkék krémszínű dert használjanak. E két szín kö­zött az árnyalatok egész skálája van, amelyekből nemcsak a leg­szebbet, hanem ki-ki az egyéni­ségének legjobban megfelelőt vá­laszthatja. A szépítőszerek közül nem hagy­hatjuk figyelmen kívül az arc- és ajakrúzst sem. Száraz arcbőrre zsíros, zsírosra pedig száraz rú­zsokat használjunk. Az arc­ajak,rúzs színének megválasztása­kor szem előtt kell tartanunk a bőr, a haj és a szem színét. A barna hajúak a narancssárgától a liláig úgyszólván. minden színt használhatnak, a szőkék viszont a világosabb árnyalatúakat. A vilá­gos rúzs fiatalítja az arcot, a sö­tét inkább öregbíti. Az arckikészítéshez tartozik a szemöldök ápolása is. A szemöl­dököt ceruzával húzzuk ki. A bar­nák sötétebb, esetleg fekete szí­nű, a szőkék pedig barna vagy bronzszínű szemceruzát használ­janak. A szempillát nagyon óva­tosan fessük, nehogy megsérüljön a szem kötőhártyája. A szemhéj festése csakis estélyi alkalmakra történjék, oly módon, hogy a szem­héj színe összhangban legyen a szem és az alkalmi ruha színével. Moszkvai divat A Külföldi Képszolgálat jóvol­tából csinos divatképekhez jutot­tunk, amelyek a Moszkvai Divat­ház bemutatóján készültek. Bizo­nyára örömet szerzünk olvasóink­nak, ha bemutatjuk, hiszen min­den nőt érdekel a külföldi divat. Az első képünkön egy hűvösebb nyári időjáráshoz alkalmazkodó öltözék látható. A citromsárga bé­lelt ballorrkabát hagyományos szabással készült, egyenes, kihaj­tó* fazonnál, három gombbal. A ha t részből szabott, tűzött kari má­jú kis kalap is ballonból van — s nagyon előnyös a barna hajú nők­nek. A kabát alatti könnyű, mű­szálas szövetruha fehér alapon kék-fekete csíkos. A legérdeke­sebb azonban, hogy a felsőrész kissé buggyos, eltakarja az övét. Cinci cica, a szitakötő és a kutya Egyszer, nagyon ré­gen, talán igaz sem volt, de úgy mesélik: élt egy kiscica. Ügy hívták, hogy Cinci. Amikor szépen sü­tött a nap, Cinci cica hosszú felfedező sétá­ra indult a kert végé­ben, ott, ahol mogyo­róbokrok zárták el az utat és vontak zöld kerítést a nagy kert körül. A gyümölcsfá­kon mosolygó cse­resznyék és bordó szí­nű meggyszemek kö­szöntötték. — Szervusz, Cinci! — kiáltott le a cse­resznye. — Vadász- gatsz? Cinci azonban nem volt barátságos ked­vében. Hogy is lett volna, amikor kiza­varták a konyhából, ahol pedig olyan fi­nom illatok csiklan­dozták az orrát. Kor­go tt a gyomra, hara­gosan forgatta nagy, sárga szemeit. Arra repült egy szi­takötő. Néhány pilla­natig egy helyben le­begett, aztán csillogó szárnyait kifeszítve, pontosan Cinci orra előtt vitorlázott el és leszállt egy piros vi­rágra. Cinci dühösen kapott utána, a szita­kötő azonban fürgébb volt és újból a ma­gasba szökkent — Miért verekszel, csúnya macska? Mi bajod va/n énvelem? — kiabált fentről. — Menj utódra, mert megbánod! — nyávogott Cinci ha­ragosan, de a kis szi­takötő nem ijedt meg tőle. — De nagy a han­god, cica! Talán még a kutyusnak is ezt mondanád?! Cinci már se nem látott, se nem hallott dühében. — Azt hiszed, hogy nem merem? Höl az a kutya, lássam hát! — nyivákölt harcia­son Cinci. A szitakötő neve­tett. — Mióta vagy ilyen bátor? — Szájhős! Száj­hős! — kuncogtak a cseresznyék. — Korog a gyom­rod, az a baj — kuncogtak a meggy­szemek. Cincinek sem kel­lett több. — Csak nevessetek, buta cseresznyék, hiú meggyek, a kert ura úgyis én vagyok! És úgy sétált to­vább, mint egy kiski­rály. Azt bizony nem látta, hogy a kutya a kert túlsó végében fi­gyelt és mindent hal­lott. Mondanom sem kell, lett olyan hadd- elhadd, amilyen a századik kertben sem volt soha még! A szi­takötő ijedten bújt egy cseresznye mögé, onnan kukucskált le­felé. A kutya ugyan­csak megtépázta Cin­ci cicát, míg az végre felkapaszkodott egy fám, éppen oda, ahol a szitakötő lapult. — Mit gondolsz — kérdezte az —, még mindig te vagy a kert um? Azzal a magasba röppent és elmesélte a szomszéd kertek­ben, hogy járt pórul Cinci cica, aki okta­lan hamgjában azt hitte, nincs nálánál senki erősebb és bát- mbb. A ruha anyagából készült az er­nyőhuzat is. A szovjet nők nagyon kedvelik a szokinya-blúz összeállítást. A tervezők viszont szívesen használ­ják fel a ruhák díszítéséhez a népi mintakincset. A második képen bemutatott modell egy négerbar­na kosztüm. Egyenes kabátkából és szűk szoknyából áll. Érdekes­sége a blúz, amelynek díszítésére orosz hímzést használtak. A színe fehér, a hímzés fekete és mély­bordó. Ugyanilyen színű szalagok díszítik a divatos fehér kalapot. K. M. A védőoltásokról A fertőző betegségek a védőol­tásokkal elkerülhetők. A leggyak­rabban alkalmazott védőoltások a társadalom érdekében kötelezőek. BCG-t a születés után 1—2 nap­pal kapják meg a csecsemők. Ez az oltás a tuberkulózis ellen véd. Azért fontos közvetlenül a szüle­tés után adni a védőanyagot, mert ilyenkor a csecsemők még nem estek át fertőzésen. Hathónapos korban tuberkulin tapasszal ellen­őrzik, eredményes volt-e a védő­oltás. Egy adag 2—3 évig nyújt védettséget. Ha a tapasz negatív, akkor újra adnak BCG-t. Diftéria—tetanusz—szamárkö­högés elleni védőoltás háromhó­napos korában esedékes a kisba­bának. Ezt négyhetes időközökben háromszor megismétlik. Ennek a védőanyagnak úgynevezett máso­dik fokozatát 15—17 hetes koruk­ban egy alkalommal kapják a gyerekek, s ez már majdnem tel­jes védettséget nyújt. Hatéves korban ezzel újraoltják az isko­lakezdőket. A himlő régen rettegett, ember­pusztító betegség volt. Védekezé­sül 12—13 hónapos korban oltják be a kicsinyeket. A Sabin-cseppeket a gyermek- bénulás ellen kampányszerűen osztják a betöltött három hónap­tól négyhetes időközökben három alkalommal, s három éven át megismétlik. Hastífusz ellen 11—12 éves kor­ban kapnak oltást a tanulók. A védőin tézetek idejében érte­sítik a szülőket az oltások idő­pontjáról. A mamák őrizzék meg a kapott oltási lapokat. V. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom