Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-18 / 168. szám
1965. jeOlns IS. 1 Vasárnap a Késői könnyek bíróság folyosóján Ai orosházi galeri ügyét a hét elején meglehetősen sokan kísérték figyelemmel. A háromna. pos tárgyalás idején nemcsak a vádlottak szülei és hozzátartozói várták dermed ten az ítéletet, s közben könnyekkel, zokogásokkal sajnálkoztak a történtek miatt, hanem ott voltak az idegenek is, akik így vagy úgy mégsem idegenítették el magukat az ügytől: vagy példás ítéletet vártak a Deák-féle galerira, vagy megtudni akarták, hogy miben garázdálkodott a tizennégy tagú, fiatalokból álló bűnözőcsoport. Vájkáini nem nagyon érdemes az ügyet. Bűzös és tisztátalan, maradjunk hát a jó ízlés mellett. Csupán egy-két mondatot a bűncselekményről. A Deák Sándor szárnyad alatt összetákolt galeri másfélékét hónap alatt a bűncselekmények egész sorával hívta ki maga ellen a jó érzésű emberek haragját Loptak. Egy részük Budapestre járt dolgozni, s ott az egyikük munkahelyén — most nem mentség az ottani laza anyagi fegyelem — Nagy Sándor szervezésével rendszeres „berepülöi” voltak a munkaruha-raktárnak. Amit a tárgyaláson bizonyítani lehetett: 13 ezer forint. Egy hűvösvölgyi séta közben — azt mondják: jobb dolguk híján — kifeszítették a turistaautóbusz ajtaját és orkánkabátot „újítottak”. Eladták, mint ahogy Nagy Sándor még a munkaruháját is a bizományiba adta. De szerepel a „számlájukon” óra, esőkabát és egyéb garázda bűncselekmény is. A múlt év őszén megunva az Alföld-étterem levegőjét és — úgymond „unalmát” — hölggyel kezdtek ki az utcán, aminek erőszakos tragédia lett a vége. Egy másik garázdaság, amiért felelniük kellett, s amiben majdnem valamennyien részt vettek: az orosházi mezőgazdasági technikum zártkörű rendezvényét próbálták szétverni. Ennek volt az egyik eszköze — mellyel egy tanárt meg is ütöttek — a vasláncon Deák Sándor nyakában hordott 13 centiméteres bronz feszület. Nem rajtuk múlott, hogy a többszöri rendbontó próbálkozás végén, mint a patkányok, szanaszét futottak. S akit elért a sorsa, az meg is kapta. A szipogás, meg a zokogás végigkísérte a tárgyalás utolsó napját, ami már nagyon is késő volt, amikor visszavonhatatlanul elhangzott a bíró határozott szava: A Magyar Népköztársaság nevében kihirdetem az Ítéletet. És példás a büntetés: Dimák és Kiss 5—5, Béres 4, Deák Sándor 3 évet kapott. A többiek 10 hónaptól egy évig terjedő szabadság- vesztést, javító-nevelő munkát vagy pénzbírságot tudhatnak a magukénak. Eddig a tárgyalás. De térjünk vissza a késői könnyékre, amelyek oly nagy erővel patakzottak a szülők és testvérek arcán. Az elítéltek nagy része valóban rendezetlen családi életek árnyékában nevelkedett. Elvált szülők, elhagyott gyermekek. De használhatjuk az „elkényeztetett” jelzőt is, mert akadt a vádlottak között jócskán „az én jó kis fiam”, meg a „szegény ártatlankám”. Az egyik anya az ítélet után és az indoklás előtt magánkívületbe kerüli fia iránti fájdalmában. Kérdeztem a folyosón, hogy törődött-e ez az asszony gyermekével ezelőtt. Legyintett az égjük ismerőse. Nem kívánjuk bántani a szülőt, azt sem vetjük a szemére, hogy ilyen állapotba került, sőt magunk is őszintén sajnáljuk. Egyet mégis, ha mondhatunk az anyáknak is és az ott síró testvéreknek is: sokkal előbb kellett volna sírni, és otthon, amikor a gyerek nem ment haza, amikor a „kisfiú” nem udta igazolni azt, hogy hol járt az éjszaka, vagy azt, hogy miből vette az órát. És még egyet: a szülők egyik-másikát figyelmeztették már akkor, amikor a várost rémisztgették a galeri tagjai. Ez volt általában a válasz: ugyan, az én kisfiam nagyon rendes, egyébként is, úgy nevelem a gyermekemet, ahogy akarom. Nem hinném, hogy így akarták nevelni. Pedig, ha megfogadják a jó szót, akkor otthon a szoba falai között hullanak el a gyerekkönnyek, nem pedig a bírósági folyosón a szülői könnyek. Anélkül, hogy a rossz nevelést adó szülőik felelősségét egy cseppet is csökkentenénk, gondolat éb_ red az emberben a társadalom könnyeiért. Ezek a fiatalok egészséges, energikus, erős emberek. Valamennyien a társadalmunkat tisztelő és azért dolgozó szülők gyermekei. Tekintetük ma is tiszta, olyan, amilyennek születtek. Mégis kétféle érzés csapódik bennem: megvetem őket, mert képtelenek voltak fékezni csapongásai- kat, és garázdaságokkal mérgezték a város levegőjét; sajnálom őket, és nem tudok szabadulni a gondolattól: feltétlenül így kellett ennek történnie? Az a sok erő és energia, ami a vádlottakban van, nem kellett volna nekünk, a társadalomnak? Beszéljünk az ifjúsági szervezetekről. Senki sem kisebbíti a KISZ-szervezetek sokszor hősies tettét a társadalomért, az embere, kért, városukért, a javak előállításáért. Ilyenkor mégis úgy érzem, mintha valami hiányozna. Mondjuk, mondják a KlSZ-veze- tők is, hogy az ifjúsági szervezeteiének nem kész kommunistákat kell soraikba venni, hanem olyanokat, akik még „nyersek”^ akik elszakadnak, vagy távol vannak még tőlünk. Sokszor mondjuk ezt. De csináljuk-e ? ! Olyan érzésem van — bár ne így lenne —, hogy a KISZ-szervezetek szíveseb. ben veszik karjaikba azokat, akikkel nincs baj, akik már a kitűnő szülői nevelés folytán érettek a társadalom tisztelésére és építésére. De akik a rendezetlen családi élet folytán más iránytűt tartanak a kezükben, még ha csekély is a számuk, azok kiesnek a „górcső” alól. Pedig őket igazán nevelni kellene. Félek, hogy kényelmességből kézlegyintéssel intéződik az ő sorsuk: „Ugyan, mit bajlódjunk velük, van nekünk kitűnő KISZ-gárdánk!!!” Legyen is, de bajlódjanak ezekkel is! Szóljunk a felnőttekről, pártós állami vezetőkről. Tiszteletre méltó volt, hogy az egyik tanácselnök elvtárs a tárgyalás alatt leült a tárgyalóteremben, s figyelte, mi lesz a sorsuk a galeri tagjainak, akik végső soron mégiscsak a város gyermekei. Beszélgettünk, s mondta, hogy nem elvetemült famíliából valók ezek. Most. itt a tárgyalóteremben. Ha előbb észreveszik, hogy nem elvetemültség ről van szó, akkor talán nem kellett volna itt a tárgyaláson sajnálkoznunk, és a társadalom köny- nyeit hullatnunk. Kézlegyintéssel azonban, hogy „huligánok”, meg hogy „fenevadak” — amit számtalanszor csupán „hallottunk valahol, valamit róla” alapján lökünk ki magunkból és meggondolatlanul ítélkezünk — ezzel nem is juthatnak máshová a gyengébb jellemű emberek. Sőt magunk taszítjuk őket éppen oda, mert azt gondoljuk, már úgyis mindegy. Többet ér egy embert visszarántani az árokpartról — még ha ez fájdalmat okoz is neki —, mint az ugrani készülőt egy ujjal meglökni. Persze, sokkal könnyebb az utóbbi. Mégis az előbbit kell választanunk, mert így egy ember életben marad, itt lesz köztünk és segíti szebbé tenni az életet. Ne mentsük fel a vádlottakat sem! Sorsukat megérdemlik, mert, mégha tizennégyük közül hatan fiatalkorúak is, cselekményüket szándékosan, és meggondoltan követték el. Ebben pedig törvényeink nem ismernek tréfát. A közrenddel, a társadalmi együttélés szabályaival nem lehet játszani fiatal koron sem és öreg koron sem. Ezért az ítélet szigorúan példás, de megérdemelt. Varga Tibor árvízkárok helvi* A sarkadi járásban eddig 28 ezer, a gyomai járásban 36900 forint értékű bélveget vett a lakosság — Nyugdíjasok is segítik az árvízkárosultakat A hét végén két járás jelentette, hogy eddig a Vöröskereszt áltál kiadott bélyegekre mennyi összeget adott a lakosság az árvízkárosultaknak. A sarkadi járásban mintegy 28 ezer, a gyomai járásban 36 ezei 900 forint került befizetésre. Lapunk szerkesztőségét több helyről értesítették arról, hogy milyen eredményeket értek el a segítőakcióban. A körösnagy- harsányi községi tanács titkára arról tájékoztatott, hogy július 9-én megalakították az akcióbizottságot és a gyűjtés eredménye máris megközelíti a 8 ezer forintot. Közli azt is lapunkkal, hogy „bélyegutánpótlást“ kértek. A Bánkúti Állami Gazdaság pártszervezete közölte velünk, hogy a gazdaság nyugdíjas dolgozói egy napot dolgoztak az árvízkárosultak megsegítéséért. Ugyancsak ebből az állami gazdaságból jelentették, hogy a virágos-telepi állatgondozók az egynapi munkabérükön felül személyenként 50 forint értékű növényápolási munkát is végeznek. A felajánlást a sertéstelepen dolgozó szocialista brigád kezdeményezte. Közük azt is, hogy a virágos-telepiek 20 hold kukorica másodkapálását végzik el családtagjaikkal, aminek bérét az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére ajánlják fel. Az IBUSZ Békés megyei dolgozói egyhavi fizetésük 4 százalékát, a MÁV békéscsabai állomásának dolgozói pedig egynapi fizetésüket ajánlották fel a bajba jutott honfitársaiknak. Népszerűek voltak a tavaszi és a nyári vásárok A Belkereskedelmi Minisztériumban értékelték az év első felében lebonyolított tavaszi és nyári vásárok tapasztalatait. Megállapították, hogy az árukészletek rendezését, ipari vállalatoknál elfekvő és a fogyasztók által keHogyan lehet propán-bután gázfogyasztói engedélyt szerezni? Régi és országos Jellegű probléma évek óta a propán-bután palackos gáz hiánya. A lakosság abban a reményben, hogy az AFOR biztosítani tudja a folyamatos ellátást, nagy mennyiségű tüzelőberendezést vásárolt, azonban legális használatára sok esetben nem nyílott lehetőség. így azután érthető, hogy osztatlan örömöt okozott a hír: befejezéshez közeledik a hajdűszoboszlói földgázbontó üzem szerelése. Megkezdődtek az üzempróbák és a műszakiak véleménye szerint eredeti határidőre, 1966. január 1-re már megindul a folyamatos propán-bután gáztermelés. A kőolajipar — mint ismeretes — jő előre számolt ezzel a megnövekedett termeléssel és a fogyasztás gazdaságos megszervezése érdekében még az elmúlt év végén ötvenezer és ez év második negyedévében újabb 50 ezer gázbekapcsolási engedélyt adott át a megyei tanácsok kereskedelmi osztályainak. Tekintve, hogy az ellátás csak 1966. január 1-től indul, ezek a bekapcsolási engedélyek előzetes jellegűek, feladatuk az, hogy az új fogyasztó- tábort a műszaki adottságok figyelembevételével felkészítsék a rendszeres ellátásra. E munka nagy részét az ÁFOR úgynevezett bonyolító vállalatai segítségévei már elvégezte. Több mint 50 ezer új fogyasztó lakását vizsgálták felül tűz- és balesetvédelmi szempontból, beszabályozták az új gázberendezéseket és nem utolsósorban kioktatták a tulajdonosokat a propán-bután gáz szakszerű kezeléséről. E munkák és a velük járó országos felmérések során kiderült, hogy rendkívül sokan vannak olyanok, akik a korábbi években régi rezsőju- kat vagy tűzhelyüket kicserélték modernebbre. A régi gázberendezések többnyire olyan személyek tulajdonába kerültek, akik nem rendelkeznek fogyasztói engedéllyel. Az ÁFOR most elhatározta, hogy végérvényesen rendezi a gázfogyasztói engedélyek ügyét. Az eddig bejelentetlen gáztűzhelyek, rezsók tulajdonosai is előbekap- csolásban részesülhetnek. Akik tehát ilyen régi vagy átalakított gázfogyasztó-berendezéssel rendelkeznek, jelentkezzenek a területileg illetékes tanácsnál és a kiadott kereten felül előjegyzésbe veszik, ami azt jelenti, hogy 1966 első negyedévétől kezdve ők is rendszeresen kapnak palackos propán-bután gázt. Saját érdekükben azonban az új fogyasztókhoz hasonlóan nekik is műszakilag felül kell vizsgáltatniuk gáztüzelő berendezéseiket. Ezért mielőtt a tanácsoknál bejelentik igényüket, a megyében illetékes pb. gázbekapcsolással és ellenőrzéssel megbízott vállalat szakembereivel vizsgáltassák felül gáztűzhelyüket, ha kell javíttassák meg. Erről az előzetes műszaki vizsgálatról a megbízott javító vállalattól igazolást kérjenek, amelyet az igényléshez csatolni kell. A területileg illetékes tanács ugyanis csak igy adja meg az előbekapcsolási engedélyt. Békéscsabán, valamint Békés és Hajdú megyében a Hajdú-Bihar megyei Földgáztermelő és Értékesítő Vállalat végzi ezeket a műszaki vizsgálatokat, 317 resett cikkek felkutatását is szolgáló engedményes kiárusítások, vásárok népszerűek voltak és sikerrel zárultak. Az állami belkereskedelem boltjaiban több mint 1 milliárd 200 millió forint értékű árut — jórészt ruházati cikkeket — vásároltak. Az adott árengedmény a lakosságnak 300 millió forint megtakarítást jelentett. Egyebek között mintegy 130 000 ballonkabát, csaknem egymillió pár cipő, nagy mennyiségű kötött- és divatáru, férfiing fogyott el és sokan keresték az engedménnyel árusított illatszereket is. Közti letek munkaerőigénye Az EM 14. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — férfi és női segédmunka* sokat, valamint kubikosokat. Munkás* szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolá9 és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest V.» Kossuth Lajos tér 13—15» földszint. 295 Hajtó- és rakodómunkásokat vesz fel az ÉPFU, Békéscsaba, Szerdahelyi utca. 90607 A Derekegyházi Állami Gazdaság állattenyésztési szakmában tanulókat vesz fel, sertéstenyésztési szakon csak lányokat. Jelentkezni lehet írásban 1965. augusztus 4-ig Derekegyházán, AG tanulófelügyelőnél. Bentlakást, teljes ellátást, és a kollektívben alőír- takat biztosítjuk. Nyolc általános iskolai végzettség és orvosi alkalmassági igazolás szükséges. 111368 Nagy gyakorlattal rendelkező villanyszerelőket a megye területén változó munkahelyre, békéscsabai telephelyre 1 fő autóvillamossági szerelőt keres felvételre a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat központi karbantartó üzeme, Békéscsaba, Kórház utca 1. (István-malom.) 90625 Nád eladó 7,— forint/kéve. ÉRDEKLŐDNI: HALADÁS TSZ Tótkomlós. Telefon: 40. 90563
