Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-18 / 168. szám
»65. július 18. 5 Vasárnap Közlekedésrendészetben az önkéntes rendőr. Célszerű oktatási formák segítik a fiatalok képzését Egy hónap után folytattuk Második beszélgetés arról, hogy a népművelés nem is olyan könnyű, mint sokan képzelik A KISZ orosházi városi bizottsága a közelmúltban ülést tartott, amelyen az oktatás 1965—66. évi tervét vitatták meg. A tanácskozásról készített jelentés bevezetőben megállapítja, hogy a jelenlegi formák alkalmasak a politikai, nevelési célkitűzések megvalósítására. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minden propagandista értse és ismertesse a tagsággal a helyi konkrét feladatokat és ellenőrizze azok teljesítését, A beszámoló ezután részletesen ismerteti a különféle oktatási formákat. A közép- és felsőfokú tanintézetekben politikai vitakörök formájában sajátíthatják el a fiatalok a tömegpropaganda általános tudnivalóit. Havonta egy ösz- sze jőve telt tartanak a középiskolák í., II. és III. osztályos tanulói, amelyen vita formájában beszélik meg az anyagot. Az üzemi, mezőgazdasági és hivatali KISZ- szervezetekben , beindul a nemzetközi, ipari és mezőgazdasági kérdések tanfolyama, de helyet kap a kötetlen formájú vita is. Az ifjúsági akadémiának 100 hallgatója lesz, s'ezt a városi KlSZ-bizott- ság szervezésében bonyolítják le. A filmszeminárium rendezője az Ifjúsági Ház lesz, ahol a kulturális munkával foglalkozó fiatalok számára történik a képzés. A tervjavaslat a továbbiakban általános jellegű kérdésekkel foglalkozik és megállapítja, hogy a jövőben fokozottabb gondot szükséges fordítani az oktatás tömegesítésére és a színvonal emelésére. Ugyanakkor jobb kapcsolatot kel] teremteni a különféle művelődés- ügyi szervekkel s a TIT-tel, különösen ennek ifjúsági bizottságával. A Szarvasi Óvónőképző Intézet első ízben jelentette meg Értesítőjét, melyet a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése alapján állítottak össze. Az Értesítő az intézet első hat esztendejének statisztikai módszerrel feldolgozott történetét tartalmazza. A közölt számadatok nyomán az intézet fejlődése híven követhető, ilyen értelemben tehát fontos dokumentum-gyűjteménynek, későbbi történeti forrásanyagnak is tekinthető. Az Értesítő anyagának feldolgozását — mint ahogyan azt Cz a lényeg, ez a visszatérő megállapítás, ez a refrén: a népművelés nem is olyan köny- nyű, mint sokan képzelik. Egyik járási művelődési házunk igazgatója és művészeti előadója, másodszor vitapartnereim, ezúttal — először némi iróniával, aztán pedig a feladat nagyszerűségébe vetett ingathatatlan hittel — erről beszélgettek, fejtegették ki véleményüket. Most, amikor a majdnem két és fél órás csevegés anyagát rendezgetem, mégsem ezzel, hanem egy kis kitérővel kezdem, mely céljaim szempontjából alapvető. A debreceni tudományegyetem évkönyvét, az Acta Univer- sitatis Debreceniensis-t olvasgatom!. Dr. Durkó Mátyás profesz- szor cikke az, amelyből idéznem kell, mert a népművelés mai feladatainak szabatos; tökéletes megfogalmazását adja. „Ha a szocialista népművelés feladatait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a „sajátos” és „pótlólagos” feladatok közül még ma is nagyobb az utóbbi. Azoknak a művelődési fogyatékosságoknak a pótlásáról van szó, amelyeknek fő oka a Horthy-korszak uralkodó ható, pontos, hű kép kialakítása, továbbá a szocialista kulturális forradalom eredményeként létrejött felsőfokú óvónőképzés fejlesztésének felelősségtudata irányította. Az Értesítő első részében az intézet munkáját vázolják, e fejezet lényeges pontja, amelyben az 1964-ben először bevezetett re- form-tanterv eddigi hatását és eredményeit mérik fel. A második fejezetben az intézet személyi és gazdasági helyzetét, feltételeit tették közzé, harmadik részében pedig az oktató, nevelő és tudományos munka szervezeti feltételeit és eredményeit taglalják'. A negyedik, egyben záró fejezet a hallgatókkal kapcsolatos statisztikai adatokat közli. Az Értesítő megjelenési időpontja előtt hagyta el a nyomdát a Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményei című kiadvány, melyben többek között dr. Tóth Lajos emlékezett meg dr. Hanzó Lajosról, az Intézet 1964-ben elhunyt Kossuth-dí- jas vezető tanáráról, ugyanakkor a Szarvasi Óvónőképző Intézet tanárai közül többen különböző neveléselméleti, gyakorlati, nevelésitörténelmi tanulmányokat publikálnak. Jól sikerült műsoros est Békéscsabán Az árvízkárosultak javára hirdetett műsoros estet pénteken rendezték meg a békéscsabai szabadtéri színpadon. Az előadáson a Balassi Művelődési Otthon valamennyi csoportja fellépett. Népi zenekaruk kíséretében Andó Mihály népdalénekesnek, a tánczenekarral együtt pedig Bánhegyi Erzsébet táncdalénekesnek tapsolt a közönség. Nagy sikert aratott még Le- hóczky Mária kulturált énekszámaival, Honvéd Sarolta és Gazsó Erzsébet szavalatával. A műsor zárószáma Hacky Tamás, az Ismert fiatal füttyművész produkciója volt. A több mint kétórás műsort több százan tekintették meg, s az öntevékeny művészeti együttesek mindent megtettek az est sikeréért osztályainak művelődési monopóliuma volt. A népi demokrácia a rár sadalmi vezetés alacsonyabb vagv magasabb helyeire juttatott olyan dolgozókat, akik megfelelő műveltséget az iskolai oktatáson belül — a Horthy-korszakban a polgárság művelődési monopóliuma miatt — nem szerezhettek. Ezeknek az embereknek most, felnőtt korban kell minden lehetséges eszközt felhasználni a műveltség megszerzésére, és ehhez számukra a legjobb lehetőséget a rendszeres iskolai képzésen túlmenően éppen a népművelés tud nyújtani. A népművelés ... viszonylag a legnagyobb részt fogja magára vállalni a felnőtt dolgozó emberek kommunista átnevelésének megvalósítandó feladatából.” \/an tehát tennivaló, kölcsön " nem kell kérni sehonnan sem. Az Acta cikke, a kiemelt idézet számtalan ponton találkozik azzal, amiről az első beszélgetéskor (Merészen és megfontoltan, Népújság, 1965. május 20.) és másodszor is szó volt. Ilyen például a művelődési fogyatékosságok pótlása, még elha tárol tabban: az ízlésnevelés. Az intézmény igazgatója szerint ideje lenne már az e tárgyban megjelent írások, tanulmányok aprópénzre váltása; egyszerűen ideje lenne már az ízlésnevelést a hétkönapok, napok és órák állandó tennivalójává emelni. Egyetértünk — vetettük közbe, mire ezeket mondotta: A közelmúltban a vas- és fémipari ktsz- ben a munkásakadémia soron következő előadását hirdettük meg kísérő műsorral, az egyik Homokifilmmel. Jóformán mindenki eljött, csak éppen alig várták, hogy vége legyen az előadásnak, és vetítsék már a filmet. A film miatt maradtak ott... Más: a helyi Vörös Csillag Tsz-el szerződésünk van, ők évente magasabb összeggel támogatják a kultúrházat, mi ezért — többek között — rendszeres ingyen-műsorokkal lepjük meg őket. Ilyen lett volna egy könnyű, szimfonikus zenekari est. Mondanom sem kell, hogy nem volt sikere, magyarnóta-estre azonban a hetedik tanyából is eljöttek volna az emberek. Baj ez? Báj. Tragédia? Egyáltalán nem az. De csak megállapltgatnl, lefixálni és súlypontozni, az viszont hovatovább megbocsáthatatlan bűn lesz. Igen, az! Megfontoltam a szót, amikor kimondtam. Rendben van, a 45— 50 éveseket jobban érdekli a magyar nóta, mint egy Schubert-dal. Rendben van! De hogy a fiatalokat is csak az érdekelje, és egykét lépcsőfokkal1 feljebb, a művészet, a teljesebb élet megközelítése — így is! — már nem, az rossz, az káros jelenség. Ezért kell elkezdeni végre az ízlésnevelést, módszereket, elgondolásokat találni, kidolgozni, és kifejteni a nyomtatott szó erejével, de itt, az élet úgynevezett sűrűjében is csinálni már valamit! És nem azt nézni, hogy ki csinálja, hanem, hogy mit és hogyan csinálja. Valóságos rémtörténeteket mesélhetnék arról, hogy az instruálásunkra érkező népművelési felügyelők hogyan becsmérelgetik egymást, és mindenki okosabbnak tartja magát a másiknál; de a közvetlen népművelést, amikor ott van előttük a feladat tárgya: az ember, nos, ezt sokkal kevesebben próbálgatják, ehhez ritkán adnak jó tanácsokat, úgy látszik, a gúnyolódás és egymás lejáratása kellemesebb. Akik élik 'a népművelést, azok nem lepődnek meg ezeken a látszólag „merész” szavakon, azok tudják, hogy — pestiesen szólva — „mi van.” Aztán a pótlásokra szoruló műveltség okozta nagyképűségről is jó dolog beszélni. Erre a művészeti előadó mondott példát. A helyi Béke Tsz-ben a következő hangzott el: „Ugyan, mit akarnak itt a Jókai Színházzal? Nálunk sokkal magasabbak az igények.” Nevetséges és szomorú. Fő feladatunk a népművelés? De mennyire az! A sok szó helyett jóval több tettre lenne már szükség? De menynyire! Dizony, mégsem olyan egy- ** 6zerű. Azt mondja az igazgató, hogy az emberek neveléséhez alaposan képzett, jó népművelők kellenek, ö érzi, hogy sokkal többet tehetne, de azért az ember negyvenéves’ kora táján már körülbelül tudja, mit ér, és nem szerénytelen, ha megkockáztatja: „Van nekünk elegendő jó népművelőnk? Nincs... Elősegíti egy-egy művelődési ház. vagy otthon belső ügymenete a népművelés ember-közeibe kerülését? Nem éppen. Miért? Sok az adminisztráció? Az is. Kevés idő marad másra? Az is. Szervezők vagyunk inkább, épületgondnokok, és bent ülő hivatalnokok. Mert ha nem, nincs elvégezve az előírt feladat.” No és a népművelés? „Minden fillér stimmeljen, az a fontos.” Ki mondana mást? Pénzügyi fegyelem nélkül nem lehet intézményt vezetni. „Végigülni minden értekezletet, az a fontos.” Tájékoztatás szempontjából igen, de az már nem biztos, hogy minden értekezletet végig kell ülni. És mi lenne az ideális? A helyes — véleményük szerint? Az, ha a kultúrházi dolgozó ** csak 1—2 órát adminisztrálna naponta, csak 1—2 órát szervezne, és a többi időt azok között töltené, akikért csinálja ezt az egészet. „Várnak bennünket! — mondják. Kisebb kollektívák, szocialista brigádok, klubok, KISZ- csoportok. Ügy látjuk, és kitartunk véleményünk mellett, hogy kisebb közösségekben kell kezdeni az esztétikai nevelést, az elmaradt iskolák okozta műveltséghiány pótlását, az új ember nevelését.” Ha egy szépirodalmi mű befejezése lenne, ami most következik, amit az élet produkált: giccsesnek, mesterkéltnek mondhatná bárki. Mi történt? Megszólalt a telefon, és az igazgatót keresték, öt perc múlva jött vissza é szavakkal: „X. üzem egyik szocialista brigádja hívott. Délután brigádgyűlésük lesz, szeretnék, ha mi is ott lennénk ...” Tó úton járnak? Ügy érezzük, ^!gen, s a céljuk, hogy emberközelbe kerüljenek, hogy ezért még az élet annyi bürokratikus vizesárkát is átugorják, annyi akadályát legyőzzék: jó cél, hasznos, emberekért való, akikért hivatásukká választották ezt a mind nehezebb pályát. Sass Ervin Ipari tanulót VILLANYSZERELŐ SZAKMÁBA FELVESZÜNK. LENIN MTSZ BÉKÉSCSABA. 90594 az előszóban említik — a megbízamfkor a vendég úr fizetett, feltűnt nekem, milyen illetlen kíváncsisággal bámul oda a szóm. széd asztaltól egy úr. Még meg is jegyeztem Zoltánnak, láttad, majd kiesett a pali ... az ember szeme! — Ismeri az illetőt? — Nem kérem, tisztelettel, nem láttam még. — Le tudná írni ? Volt valami különös ismertetőjele? — Nem is tudom. A kis ember Bumberái is bent marasztalta az imént, most hozzáfordult. — Nincs egy ilyenforma eníbei a vendégeid között? —De igen, a szemközti szobában lakik. És épp a Ívkor kívánta elhagyni a szállodát, amikor felhívtál! — Remélem, nem engedted el? — Megkértem, várjon néhány percig, míg a számlát kiállítjuk. A kis ember elbocsátotta a pincért, kiküldte a szobából Hájért, s felhívatta Bumberával a hallban várakozó táskásszemű férfit. Fél óra alatt megtörtént a kihallgatás, szembesítés a pincérrel, a reggeli eset valószínű rekonstruálása, s végül is a bizonyítékok súlya alatt a beismerés. .Előző délután minden pénzét elkártyázta, a reggeli szituáció pedig egyenesen sugallta neki a lopást. Minderre már azután került sor, amikor a fiú elment. Másnap reggel azonban alighogy megkezdte szolgálatát, a szobaasszonnyal leüzemt érte Hájer. — Bumbera úr, nem lehetne másvalakit felküldeni? — kérdezte a fiú a főportástól. — A történtek után!... — Gyere, fel ki sérlek! Ne félj, most nagyon szelíd lesz — nyugtatta meg a főportás, és belekarolt. Hájer kezet fogott mindkettőjükkel, néhány pillanatra elhallgatott. — Nézze... kedves fiatalember! — szólalt meg nála szokatlan zavartsággal. — Megértheti, hogy tegnap a pénz eltűnése után ideges voltam, meggondolatlan, és megsértettem magát!... •Kérem, bocsásson meg és fogadja el ezt tőlem! — Kezet adott a fiúnak. Az azonban hirtelen kikapta kezét a férfi tenyeréből, s így az ötvenforin- tos a szőnyegre esett. Bután néztek egymásra; a főportás kaján mosollyal szemlélte a jelenetet. Végül is ő vette föl a pénzt, két ujja közé csípve, mint valami szennyes dolgot, átnyújtotta Hájemek. — Parancsoljon, uram! — De hát... én igazán csak he norálni akartam! (Folytatjuk) Megjelent a Szarvasi Óvónőképző intézet Értesítője
