Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-17 / 167. szám
1W5. július IT 4 Szombat Ahol egybeesik az egyéni a közérdekkel érdek Mint valami vegyeskereskedés... Kósélezőtől a lókapá ' uesztül a kombájnalkatrészig, sok mindent gyártottak a Szerszám- és Gépelemgyárak Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárában. Gazdaságpolitikánk célszerűsítési törekvésed azonban a csabai üzemet sem hagyták érintetlenül. Az elmúlt évben elkezdett, s még nem teljesen lezárt profil rendezés igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba. Egyértelműen meghatározná: mi legyen az üzem sajátos szerepe az iparágban, milyen gyártmányoknak lesznek specialistái az itt dolgozók. A kép kirajzolódik Az üzemnek végül is forgácsoló szerszámok készítése lesz a feladata. Az elv magától értetődő, valóra váltása mégsem ennyire egyszerű. Viszonylag zökkenőmentesen, lépésről-lépésre lehet csak haladni. A profiljuktól idegen gyártmányok leadásával egyidejűleg új, eddig még nem készített szerszámféleségek termelésével kell megbarátkozni az üzem dolgozóinak. Amit megszoktunk, gyakorlottan csinálunk, az úgy megy, mint a karikacsapás. Az újfajta munka fogásait, fortélyait viszont nem lehet egyik napról a másakra kitanulni. Nem csoda, hogy a frissen átvett gyártmányokat eleinte lassú ütemben, kevésbé termelékeny módon készítették a békéscsabai gyárban, mint eredetileg. A begyakorlása időszak alatt a dolgozók teljesítményét ideiglenes norma alapján számolják el. Miikor egyrészt a folyamatos termelés műszaki feltételed biztosítottak, másrészt a dolgozók megfelelő gyakorlatra tettek szert, az ideiglenes követelményeket felváltják a műszaki normák. Pártunk Központi Bizottsága decembert határozatának egyik sarkalatos irányelve a termelékenység emelésére való törekvés — egyebek között — normák árban tartás, valamint normaóra- megtakarítás útján. A forgácsoló szerszámgyárban az idén úgynevezett normarendezést nem hajtottak végre. Miért? Hit mutat a térkép? Évek óta folyamatosan rendszeresített a normakarban tartás előre meghatározott ütemterv szerint. Minden gyártmányukat évente egyszer felülvizsgálják a gyártástechnológiád feltételek változása szempontjából. Rendszeresen tartanak az üzemrészekben munkanap-fényképezést, s ilyenkor feltérképezik az esetleges veszteségidSket. A „térkép” azt is regisztrálja, hogy a kihasználatlanul maradt percek egyes dolgozók fegyelmezetlenségéből, a gyártásmenet szervezési hiányosságából vagy műszaki nehézségekből adódnak. A forgácsológyárban az 1965. évre az össznownaidők 2 százalékos csökkentését határozták el. A tervezett normaóra-megtakarítás 15 ezer 800 órát jelent. Hozzá kell tennünk, nem a technológiai változtatásokból adódó veszteség- csökkentésre gondolnak, ez a szám kizárólag a begyakorlottság fokozásából, a munkafegyelem erősítésóból, a veszteségidők lefaragásából kerekedik ki. És a tények? Azt mutatják: az üzem vezetői reálisan terveztek. Az év első felében (nem pontosan kidolgozott adatok szerint) mintegy 12 ezer normaórát tett ki a megtakarítás. Igaz, hogy anyagigényesebb, a megtakarítás szempontjából jelentősebb munkákat ütemeztek az év első felére. Mégis felmerül a kérdés: vajon ez a jelentős takarékosság nem a munkaintenzitás növelését jelenti-e, nem a dolgozó ember terhére történik? Az sem mindegy, vajon a normák szigorítása nem okozott-e számottevő keresetcsökkenést? ' A keresetek alakulását könnyű volt ellenőrizni. Januárban 61 forint 46 fillért tett ki egy dolgozó egy napra jutó átlagkeresete. Júniusban ugyanez az összeg 64 forint 19 fillérre emelkedett Ha a túlórák hatását leszámítjuk, akkor is mintegy 4,1 százalékkal nőtt az első fél évben az üzem dolgozóinak átlagkeresete. Mi a magyarázat? Úgyis mondhatnánk: rugalmas, ésszerű bérgazdálkodás. „A a fontos, hogy meglegyen a pénze a dolgozóknak” — vallják az üzem vezetői. Sót arra is volt példa, hogy a felesleges normaidő csökkentésében magát a dolgozót teszik érdekeltté. így történt bizonyosfajta menetfúró gyártásánál, ahol célprémiumot tűztek ki arra az esetre, ha sikerül a gyártási időt — természetesen a minőség szigorú szemmel tartásával — csökkenteni. A kísérlet sikerrel járt, s ennek a dolgozók is) de az egész üzem hasznát látta. Amióta bevezették a műszaki normákat, becsületesen végig keli dolgozni a munkaidőt. Jobban hajtani nem kell, mint eddig, csak kihasználni az egész műszakot. A keresete nem csökkent az embernek”— ez Kun László esztergályos véleménye. A munkások általában megértik, hogy az állandó normakarbantartásra szükség van. Más kérdés, hogy néha úgy érzik, nem elég körültekintően, nem elég gondosan végzi munkáját a normás. Medovarszki György véleménye szerint is a legutóbbi normakarbantartások eredménye reális. Mégis megjegyzi, hogy „egyes műszaki normák műszaki feltételei nincsenek teljesen biztosítva”. Mire gondol? Sokat kell bajlódni A sárga jelzésű kések köszörülése közben kibukik a vídia. Ügy keli visszaforrasztgatni. Jelenleg a nagy olás hoz való köszörűkő hiányzik, a süni tóval kell rendbe hozni a szerszámokat. Az is jó lenne, ha nemcsak az idő megtakarításával, de a jó minőség feletti jobb őrködéssel is igyekeznének anyagot és munkát megtakarítani. A normaidő karbantartása, a normaórák megtakarítása fontos népgazdasági érdek. Mindnyájunk közös érdeke. Ha holnap jobban akarunk élni, mint ma, akkor olcsóbban, gazdaságosabban kell termelni. Ez mindenki előtt világos. Mégis, amikor egy adott esetben a feszítést végrehajtják, a dolgozó bizony nem örül neki. Ha holnaptól valamivel többet kell dolgoznom ugyanazért a pénzért — még akkor is, ha ez nem jelenti fizikai erőm nagyobb kihasználását — hiába értem úgy általánosságban, hogy a fejlődés útja társadalmi érdek, magamban morgok egy kevéssé. A közösségi gondolkodás forró, nagy áramlatai nehézkesen diffundálnak át az egyéni érdekeltség feszes, merev falának, aprócska — igaz, mindinkább táguló — pórusain. Jelentős dolog Tisztában vagyunk vele, hogy a forgácsolóüzemben se fogadta olyan öntudatos megértés mondjuk a műszaki normák bevezetését, mint ahogy ottjártunkkor hallottuk a véleményeket. Lehet, a nyilvános szereplés lehetősége visszafogta kissé az érzések spontán hevét, s óvatosan nyilatkoztak a megkérdezettek. Mindenesetre annyi biztos: egy nép- gazdasági szempontból fontos intézkedést igyekeznek ebben az üzemben a dolgozók érdekeinek figyelembevételével végrehajtani. S ez nem kis dolog. Tető alá kerül-e szeptemberre a mezőberényi gimnázium ? Azt az építők is szeretnék tudni!... Hogyan, nem tőlük függ, elkészülnek-e a munkával a tervezett határidőre? Vajon birtokukba vehetik modern nyolctan termes gimnáziumukat a mezőberényi diákok az iskolaév kezdetén? Min múlik mindez? — Panel, panel és harmadszor is panel — mondják az építésvezetőségen. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szeptember 30-ára vállalta a tantermek elkészítését és november 30-ára a mezőberényi iskola teljes műszaki átadását. Meggyőződhettünk róla, hogy az építkezésen példás a rend, szervezett a munka. S hogy a határidő megtartása mind kétségesebbé válik, annak egyetlen oka van: mintegy 20 födémpanel — melyeknek a második negyedévben az anyagellátó vállalattói meg kellett volna érkezniük — még mindig hiányzik. Márpedig az emeletfödémek lezárása nélkül képtelenség folytatni a munkát. A gyulai építkezésen hasonló problémákat a tervezés és a rendelkezésre álló építőanyagok gyors átcsoportosításával megoldottak. Az illetékesek előtt a herényi építők gondjai ismeretesek. Hatékony intézkedésre volna szükség, hogy 20 panel ne akadályozza ősszel a fiatalok tanulását. (v. j.) Sikeres és sikertelen rekordkísérlet a téglagyártásban Békéscsabán Az üzemzavar ellenére kiváló eredményt értek el Vajda János A Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai I-es üzemében is tervlemaradásokat okozott a kedvezőtlen időjárás. Az első fél évben elmaradtak a téglák gyártásában, mivel a szárítás szabadban történik, s az esős idő akadályozta a m(mikát Amint az időjárás kedvezőbbre fordult, mindent megtettek, hogy adósságukat mielőbb törlesz- szék. Munka vers» ny-mozgalom keretében célul tűzték ki, hogy napi programjukat jelentősen túlszárnyalják. A kétszáznegyven- ötezer darabos tervszám ellenére, .napi átlagban kétszázhetvenezer fölött jár termetesük. Az elmúlt hőién elhatározták, nog rekordot javítanak, s az üzemben eddig nem gyártott mennyiségben készítenek nyers téglát. A hajrá sikerült, s július 9-én hároroszáz- ( uszonhatezer tégla készült a műszakok alatt. Ehhez hasonló mennyiséget még soha sem gyártó.tas. Ezen a héten háromszázó'vcnezc-rre akarták növelni saját rekordjukat. A csúcsjavításd kísérlet — a dolgozik lelkesedése ellenére — sajnos. nem sikerült. Az adagoló berendezés törése, mintegy három ó-éra megszakító ‘a az egyik brigád munkáját. Ennek Ixenére háromszázhuszon kétezer nyers ♦óglát készítetlek, ami — figyelembe véve az üzemzavart —. kimagaslóan szép eredmény. Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 32. figyelem! Szegeden beindult az ellső nehézipari gyár: az ORSZÁGOS GUMIIPARI VÁLLALAT EMERGÉ GYÁREGYSÉGE. JÖJJETEK HAZA DOLGOZNI! Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál'. Szeged, Budapesti út 4. szám alatt 120631 — Ülj hát le! — mondta Zü- zü, és rámosolyg'ott. * * * Bajnok három gint rendelt, aztán Züzühöz fordult. — Győztök vasárnap a debreceni válogatott ellen? — Pista szerint állati jó formában vagyunk! Elkísérsz? — Mit gondolsz? — Elkísérsz. — Jól gondolod- — A oincér meghozta az italt, Bajnok koccintott a fiúval. — Szia, haverom! — Kötszerre kihörpintet- te az italt. — Azt mondom és neked egyáltalán: sose törődj te másokkal, mindig csak magadat add! Azokból még lehet valami az életben! De aki másokat majmol!? Züzü felnevetett. — Szóval, téged .is a filozófiájával etet a Mester! — Engesztelőén Bajnokhoz dőlt. — No, ne acsarkodj, én ismerlek, tudod! Más ennyi ésszel karrivt csinál!... Kicsit lusta a Mester, nem szereti a könyveket! — magyarázta a fiúnak. — Hát te? — Én se nagyon. — Akkor összeilletek... Végeztél már? — Harmadikból kimaradtam. — Gimi? — Technikum. — És? — Majd itt befejezem. Megérkezett Hosszú, egy magasra nyúlt, pattanásos arcú, szőke fiú. — Nem láttátok Mirimárit? — kérdezte nyugtalanul. Bajnok a vállára ejtette súlyos kezét. — Csak semmi izgi, fiacskám; ahogyan én ismerlek benneteket, megmondhatom: perceken belül felbukkan! ...Le se tudnád rázni magadról! — Igazán? Te is úgy látod? — kérdezte izgatottan Hosszú, de aztán zavartan elpirult. — . Llát persze — mondta együttérzően Züzü. — Mind tudjuk, hogy Hosszú meg Miri- mári!... — Na, mit mondtam! — vágott közbe Bajnok s tekintetét követve valamennyien a bejárat felé néztek, ahol egy nagyon magas, de jó formájú s kedvesen fitos orrú barna lány állt. Hogy rájuk talált, Hosszú felnyújtotta pózna karját, integetett. Mirimári elhelyezkedett, Hosz- szú mellett, megkönnyebbülten felsőhajtott. — Már azt hittem, elkésem, de még híre sincs a titánkoszorúnak! — Nyugi, leánykám, rögvest bevonulnak Olimposz fiai! El nem szalasztanák a havonkénti fellépést! Tudod, nem nélkülözheti a hiúságuk! Mirimári egymástól távoleső türkizszemével álmosan hunyorított, alig észrevehetően biccentett is a fejével. — Azért nekem Kazár nagyon tetszik! — jelentette ki meggyőződéssel. — Az egyetlen a helyi nagyságok közt, akiből lesz valami! Akinek versei miatt érdemes megvenni a Holnap-ot! — De csak havonta egyszer! — mondta Bajnok. — Utálatos vagy — zsörtölődött Mirimári. — Tudom. — Akkor miért csinálod? — Tudod. — Nem tudom. — Annál rosszabb neked! — És komisz is vagy! — Hagyjátok már abba! — kérlelte őket Hosszú. — Nem értem; ha ti ketten hallótávolságba kerültök, rögtön egymásnak estek! Megtelt a presszó, félrehúzták
