Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
KÖRÖSTÁJ __________KULTURÁLIS melléklet___________ S zoko4ay Károly: EMLÉKEINK Az emlékeink sápadt fényű holdak, egykedvűen keringenek köröttünk, bevilágítnak éjjel ablakunkon, és utainkra jeleket vetítenek. Járunk alattuk s őrzik álmainkat, magukhoz vonják lelkünk tengerét Ilyenkor nézzük őket távcsövén: éles a kép s mégis oly messze van. Mennénk vissza, mert jártunk egyszer [ott, messzi képernyőn látjuk önmagunkat, és integetünk: „Ezt ne tedd, ne úgy!” De nem hallja, és amit tesz, botorság. Ilyen holdakra nem megy űrhajé, nincs oda út, elérhetetlenek Es mégis édes kincseink nekünk, egyek velünk, miként az álmaink Az emlékeink sápadt fényű holdak, egykedvűen keringenek köröttünk, bevilágítnak éjjel ablakunkon és utainkra jeleket vetítenek. Dózsa és Gyula vára Igen örülök annak a tiszteletre méltó megbecsülésnek, mellyel megyénk általam is igen. kedvelt, „szép hagyományait példásan ápoló s az új iránt is nagyon fogékony’-’ Gyulát illetik országos lapjainkban. Hasonló érdeklődéssel, mint messzibb vidékek lakói, magam is kíváncsian várom a nyári várj áték okát, — ebben az évben Sárközi György Dózsa című kétrészes drámáját, t Örömmel láttam, hogy a Film Színház Muzsika után a Népszabadság is lelkes hangon harangozza be az izgalmasnak ígérkező eseményt. Am, amilyen nagy volt az örömöm, olyannyira kíváncsivá is tett a két híradás. Előttem ugyanis mindegyik eddig ismeretlen történelmi nészleteseményeket villantott fel. A Film Színház Muzsika ezt írja: „ . . • Annak a gyulai várnak az udvarán hangzik fel Dózsa György tragédiája, amely vár jelentős szerepet játszott az 1514-es parasztháború eseményeiben.” (Április 30.) A Népszabadság pedig ezt: „ ... Az előadásnak külön érdekességet ad az a történelmi tény, hogy Dózsa György — Temesvár felé vezető útjában — seregével valóban megszállt a gyulai várban...” (május 27.) En ezt eddig nem így tudtam, és gyarló figyelmetlenségemet korholva, előszedtem a történetírókat; hogy azért mégse tegyek senkiire elhamarkodott elmarasztaló megjegyzést. Nos, figyelmes lapozgatások után, azzal a tisztességes szándékkal, hogy ©Lejét vegyük, miszerint a minden kétséget kizáróan jó szándékú újságírói fantázia újabb és újabb eseményeket teremtene Dózsával és a gyulai várral kapcsolatban, a történetírók munkái alapján Békés megy© és Dózsa seregének kapcsolatát az alábbiakban összegezném: A Dózsa zászlaja alatt gyülekező sok nincstelen Rákosról indul el, hogy harcát megvívja. A sereg egy része Pesten, a Tömöri Pál csapataival vívott küzdelemben odavész, de a derékhad keresztülvonul az Alföldön, ahol több hadisikert ér el. A Ceglédtől Békés megye felé vezető úton igen sokan csatlakoznak Dózsához, Június első napjaiban éri el a Berettyó és a Körös jobb partján Hé- ket, a Békés szén tan óráshoz tartozó pusztát. Seregszemlét tartva Dózsa itt úgy találja, hogy seregének háromötödrésze gyalogos, kétötödrésze pedig lovas. A sereg június 5- én Szarvasnál átkel a Hármas- Körösön, majd a kondoros! pusztákon átvonulva, Békésen üt tábort. Az akkoriban még meglehetősen jókarban Lévő és a környező várakkal (Kamut, Földvár-, Sámson vár) együtt jó védők épesség ű békési vár elfoglalását nem szorgalmazta Dózsa, és bár Békés alatt már mintegy 25 000 embere van, beéri azzal, hogy fáradt népét a füvön pihenteti meg. A Dózsa seregéhez csatlakozó békési jobbágyok számát nem tudjuk, de azt igen, hogy a nincstelenek mellett nemesek is csatlakoznak hozzá, mint nemes Varsányi Gergely és Nagy Demeter, kiket később Békés vármegye, de Ulászló Oklevele is (1515. június 15.) töröl a nemesek sorából, nemesi kúriáiktól pedig megfosztja őket. A békési táborból június 8- án érkezik a sereg Gyula vára alá. A vár ellenállásra készült, de Dózsa hozzá sem foghatott az ostromhoz. Arra a hírre ugyanis, hogy a nemesek Csa- nádnál gyülekeznek, még aznap este vagy másnap hajnalban útnak indította seregét, és a gyulai vár kúriai tiszttartója, Gaál ispán ilyenformán háborítatlanul nézhette, hogy Dózsa serege rövid pihenő után továbbvonul, hogy gázlót keressen a Maroson Csa- nád felé. A Gyulától Csanád felé vezető úton éri a sereget a Báthory István és Csáky Miklós által vezetett nemesek támadása, akik azonban a túlerővel szemben nem tudnak felülkerekedni, bár Dózsa seregének előőrseiben nagy pusztítást visznek véghez. Csa nádról Dózsa népe Temesvár felé indul . . • Ezek hiteles adatok, így történt Dózsa seregének elvonulása Gyula körzetéből. Beck Zoltán Mladonyiczky Béla «■■M«■««■■■■■■fr« Gyermekarckép \ i <■■■■•■■■■■■■ *aaaaBaaaaBaaBaBsaaBaaaMaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaJ Rozika tanító néni Katona Judit: Ajánlás pedagógusoknak Én ismerem: az országúton vándor. Alvadt sárral marasztja a föld. Apró sereg várja a tanyákról, tekintetek nyitnak ki szavából s a szélben tegnap arca összetört Az állomáshoz akácos kíséri s ha lekésett vonata messzejár, holnapját egy falunak ígéri és békességről hallottam beszélni. Köszöntsd mikor látod, s szeresd! Tanár. Borús májusi reggelre ébredt Rozika, a fácánost külterületi iskola . tanítónője. Már öltözködés közben is bosszúság érte, eltörte a hajlakkos üveget, pedig mám szépen rendbe akarta tenni a haját, mert a déli vonattal érkezik meg a vőlegénye. s addig már nem lesz ideje hazamenni. Sehogyan se volt megelégedve a frizurájával, amikor pedig vadonatúj cipőjével belelépett a keskeny járdán a ma. lajba, még káromkodott is. Az osztályteremben azonban egyből túltette magát ezeken a kellemetlenségeken, s egészen f elindult, amikor a kis Cseri Juli egy csokor tulipánnal kedveskedett. Míg a napos jelentett, észrevette, hogy Ballá Ancsának olyan kisírt a szeme, mintha az apja, a részeges Balló Mihály már megint elnáspágolta volna. El is határozta, ha vége lesz az olvasás órának, félrehívja a kislányt, s megkérdi, mi történt otthon. Az osztály előtt nem meri, mert Ancsa szégyenében úgysem szól ilyenkor, ha az apja megbolygatja a család nyugalmát. A könyvre hajoló tanulók közt sétálgatva észrevette, hogy Ancsa arcocskáján ott éktelenkedik apja durva kezének ujjanyoma. Megállt, s hosszan nézegette a kislányt. Az elölülők is hátrafordultak. — Tanító néni, Ancsát megverték! — szólalt meg Bokor Miki a jobb oldali padsorból. —r Nem igaz! — tiltakozott Ancsa. — A múltkor is megvert — pirított rá a szemüveges Kovács Peti az első sorból. — De azóta nem bántott — védekezett Ancsa. Pillanatok alatt akkora lárma lett a IV. osztályban, mintha nem órán, hanem szünetben lettek volnOj. — Csend legyen! — ripa- kodott rájuk Rozika. — Nem szégyellnek magatokat? Ha így viselkedtek, vasárnap nem viszlek be benneteket a moziba. A megszeppent nebulók elhallgattak, Rozikát pedig annyira elfoglalta a kis Ancsa sorsa, hogy oda se figyelt, miként olvasnak a gyerekek, s csak gépiesen jött ki a száján a „Folytasdr A kislány anyja, mióta Ancsát a világra hozta, beteges, apja pedig néhány év óta egyre többet iszik. Szülői értekezletre csak az anyuka jár el, ha egészsége engedi. Az apjával még egyszer sem tudott beszélni, mert valahányszor kiment hozzájuk, vagy kint volt még a szövetkezetben, vagy a kocsmában hangoskodott. Balióné minden látogatáskor végigpanaszkod. ta a délutánt. — Elválnék tőle, de hová menjek? Beteg vagyok — sírt Balióné a sok-sok panasz végén. A szünetben nem hívta félre Ancsát, hanem megállt az osztályterem ajtajában, s gondolataiba temetkezve csak fél szemníel figyelte a játszó gyerekeket. Hirtelen nagy csődület támadt a homokgödör körül. Mire odaért, a kör közepén magányosan álló Ancsát csúfolták kórusban a többiek. — Téged nem is szeret az apád! — De szeret! — igyekezett túlkiabálni őket Ancsa, de az ördöglelkű nebulók seregének ricsaja elnyomta vékonyka hangját. — Hallgassatok! — lépett be a körbe Ancsa mellé Rozika. — Harmincán egy ellen? Szép ez? Futás be a terembe! — De tanító néni, csakugyan nem szereti! — feleselt még az utolsók közt baktató Kovács Peti. — Anyuka mondta reggel apukának, hogy az olyan embert,' mint a Ballá bácsi, agyon kéne csapni. Nem szereti se a feleségét, se a gyerekét. — Befelé, befelé! — tuszkolta maga előtt Petit Rozi. ka, mintha ügyet sem vetne a kisfiú fecsegésére. A többi szünetben maga mellett tartotta Ancsát, s meglocsolgatták a virágokat. Nem szólt neki semmit a verésről, csak lopva figyelte, mint másodnak a barbár ujjnyomatok a hamvas arcocskán. Jelenteni fogja az igazgatójának az esetet. Az ilyen ember-állatot, mint Ballól meg kell fékezni! A tanítás befejezése után, míg rendezgette az osztályt, türelmetlenül pil. lantgatott órájára. Még öt perc, s itt a vonat. A gyerekek kórusban elköszöntek. Rozika, szokásával ellentétben, nem várta meg, míg mindannyian kilépnek a kisajtón, hanem, mihelyt az eleje elindult, gyorsan az állomás felé sietett. Már visszafelé jöttek Sanyival, a vőlegényével, amikor beszaladt a tanterembe a táskájáért. Ugyancsak meglepődött, mert ott találta az első padban a kis An-
