Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

18SS. június 4. 4 Péntek A modern képzőművészet bemutatása színes filmeken a csabai Művészeti Klub júniusi összejövetelén Egy esztendeje sincs, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Eékés megyei szervezete számolva ilyen irányú igény­nyel, felvetette a gondolatat, hogy Békéscsabán az Értelmiségi Klubban rendszeres időközökben lehetővé kellene tenni írók, színészek, képzőművészek, újságírók baráti összejövetelét. Azóta minden hónap első hétfőjén művészeti klub formájában megtörténik a mind népesebb találkozó, mely művészi, alkotói tapasztalatszerzés, valamint kulturális szórakozás szempontjából egyaránt hasznosnak bizonyult. Június 7-én, hétfőn 19 órakor ke­rül sor az e havi összejövetelre az Értelmiségi Klubban. Ez alka­lommal színes, modern képzőművészeti filmek vetítésére is sor kerül. —r— zott e műsor összeállításával és betanításával. Sok tanításon kí­vüli órát töltött velük, amíg a gyerekek megtanulták a felada­tokat. A felnőttek percekig tar­tó tapsvihara azt igazolta, hogy megérte a fáradságot. Az emlí­tett tanárokon kívül igen sokat segített még Fejes Antal, Far­kas Mátyás, Gécs Ilona, Varga Márta és Kovács- Andrásné. Munkájukért nemcsak a gye­rekek. de a szülök is hálásak, akiknek kellemes pihenést, jó szórakozást nyújtottak egy es­tére. Ary Róza Békéscsabán, a Balassi Bá­lint Művelődési Házban rendez­te meg ünnepi hangversenyét a II. számú általános iskola. Szü­lőként érkeztem az előadásra, kötelességemnek tartottam, hogy kislányom szereplését megnézzem. Szőlői minősége­met azonban már az első pixt- riukciónál elfelejtettem, oly le­nyűgöző volt a gyermekeiőadós. Sárhelyi Jenöné vezénylésé­vel kétszer léptek színpadra az énekkar tagjai. Többek között Kodály, Bárdos. Schumann, Liszt műveiből énekeltek felejt­hetetlen bájjal, gyermeki tisz­tasággal. Igen megható volt, amikor a zenei I. osztályos kis­lányok fehér blúzban, sötétkék rakottszoknyában, a fiúk pedig rövid nadrágban bevonultak a színpadra s előadták a „Kicsi A legkisebbek, az első osztályosok a Kicsi vagyok én című körjáté­kot mutatták be. Felső képünk: az iskola 80 tagú vegyeskórusát Sárhelyi Jenöné vezényelte. A VIII. osztályosok kamarakóru­sát Szalai Mária fuvolán, Hra- bovszki Éva és Kővári Margit he­gedűn kísérte. vagyok én...“ című gyermekjá­tékot. Ezután újból ének-, majd ze­neszámokat hallhattunk. Hege­dűn, gordonkán, zongorán és egyéb hangszeren játszottak a zenei tagozatos diákok. A zene­tanárok türelmét, hozzáértését dicséri a sok szebbnél szebb produkció. Az egész estét betöltő műsor elejétől végig nagyon szép volt, emlékezetemben azonban leg­jobban megmaradt a befejező szám. A Vl./a osztály vidám gyermekoperát adott elő. Gia­como Costamagna: Kópéságok egy zenei általános iskolában című müvét mutatták be. Fejes Antalné október óta foglalko­(Fotó: Kocziszky) Állandó program nyáron is a művelődési otthonban Az úgynevezett „nyári kulturá­lis holtidény” fogalma megyénk­ben megszűnőben van. Művelődé­si házaink, otthonaink vezetői mind bátrabban és határozottab­ban terveznek erre az időszakra is programot. Ennek egyik bizo­nyítéka a vésztői művelődési ott­hon igazgatójától, Kiss Józseftől szerkesztőségünkbe küldött tájé­koztató a júnjus Ötödikétől július 4-ig tartó feladatokról, esemé­nyekről. Eszerint sor kerül a vésztői gim­názium évzáró báljára, melynek szervezésében a művelődési ott­hon is részes. Az otthon felnőtt vegyeskórusa részt vesz a mező- berényi — megyei — dalostalál- koz.ón. Júniusban vendégszerep­lésre érkezik a művelődési otthon­ba a gyomai gimnázium színjátszó együttese, Gáspár Margit: Ham- letnek nincs igaza című drámáját adják elő; az otthon színjátszói pedig a Manca grófnő című ope­rettel — melyet eddig Vésztőn, Okányban és Geszten mutattak be — Mezőgyánba és Üjirázba lá­togatnak. A táncosokkal és az énekkarral együtt ötven főt szám­láló színjátszó együttes a járás ÜNNEPI HANGVERSENY Felejthetetlen élmény volt Costamagna gif er makoperá fának előadása Takarékosság; ia“i pazarlás u agyon jó közmondásnak tar­* ' tóm ezt a gyakran elhangzó néhány szót: „Takarékoskodjunk pénzzel, anyaggal, idővel”. Há­rom szó mindössze, de rengeteget morvd. Már persze annak, aki meghallgatja vagy figyelembe ve­szi. Egyébként e néhány szó tar­talma napjaink egyik legégetőbb gazdasági problémája. Indokolt, hiszen itt nem kevesebbről van szó, mint a népgazdasági szinten történő takarékosságról, mely ösz- szefügg termelékenységünk alaku­lásával, ezen keresztül az életszín­vonal emelkedésével. Nem vélet­len az, hogy ezekkel a kérdésékkel foglalkoznak a pártvezetők, a gaz­dasági vezetők, egészen le az egy­szerű munkásokig. A takarékosság mindenkit érdekel, azaz talán úgy lenne helyes a kifejezés, hogy mindenkit kellene, hogy érdekel­jen. Sajnos, nem egészen egyér­telmű az állásfoglalás e néhány szóval szemben és ez őszintén bosszantja a becsületes emberek sokaságát. Valljuk be, nem is alaptalanul. 11 ogy ez mennyire így van, néhány példát szeretnék fel­sorakoztatni a tények bizonyítá­sára, de inkább tanulságként. Vi­tatkoztam már sokat arról, hogy az útépítéseknél mi a takarékos. Az-e, ha nagyon gyorsan megépí­tik az utat, nem kellő anyagminő­séggel és gondossággal, úgy, hogy egy-két év múltán majdnem újat kell építeni, mert annyira tönkre­megy. Vagy az, ha lassabban, alapos technikai felkészültség­gel úgy építik meg azit az utat, hogy évtizedekig sem kell hozzá­nyúlni. Hogy mondjak példát, nem kell messzire menni. Szarvasi út. Békása út Békéscsabán. A má­sik példa. Nem múlt el azóta két óv, hogy a Fiúst Sándor utcán csatornáztak, majd utána utat építettek. Mikor e kérdésben tá­jékozódtam, elmondták, hogy amikor a csatornaépítők dolgoz­tak, többen voltak olyanok, akik vésztői községeiben végzett kultúrmunká- ja jutalmaként a nyár folyamán Szegedre utazik, és a Szabadtéri Játékok műsorán szereplő West side story című musical-cornedit tekinti meg. A művelődési otthon program­jában mindezen kívül zenés, tán­cos klubdélutánok és estek is szerepelnek. Ugyancsak a nyári program bevezető részében kerül s’or az otthon diáktánciskolájának zártkörű vizsgabemutatójára, majd pedig nyilvános záróbáljára is. —h— aggodalmuknak adtak kifejezést azzal, hogy megmondták: rosszul ágyazzák a csatornát, nem lesz tartóé. Kár takarékoskodni a be- ioriágyazattal, mert később többe kerül a kijavítása! A nem aggo­dalmaskodók viszont azt mondták, hogy jó lesz ez, és még a takaré­kosságnak is megadjuk a magá­ét. Nos, én azt hiszem, nem kell külön bizonygatni, „jól” megépí­tették a csatornát és „nagyszerű” takarékosságot vittek végbe, mert mindenki láthatja, de nem csak látja, hanem bosszankodik is azon a féleilőtíenségen, amit a „takarékossággal" előidéztek. Alig két év múltán ugyanis újra csa­tornázni kell és az új utat fel kel­lett szedni ezen a részen. Ide kívánkozik még egy ha- * sonló eset. Az elmúlt télen a Vandhátj úton csatornáztak. Vi­zet akartak juttatni Vandhát la­kosainak. de elsősorban az ott mű­ködő diákotthonnak. Nos, a diákok lelkesen neki is álltak társadalmi munkában az árok ásásának, verték, csákányozták a fagyos föl­det. A csöveket ugyan le­fektették, az ott feküdt hónapo­kig, talán szét is fagyott, de víz nem „ment” rajta. Később a göd­röket betemették, de a víz még mindig nem volt a csatornában. Maradt minden a légiben, a diá­kok továbbra sem tudnak fürödni. Nem is sorolom tovább a taka­rékosság semmibe vevésének e példáit. Érthetetlen, hogy ma, amikor a technika századát éljük, mérnökeink, szakembereink csak olyan rövid perspektívát szabnak egy-egy milliókat felemésztő be­ruházásnak, hogy néhány év múl­tán jóval többet kell rá költeni, mint amennyibe a megépítés ke­rült. Persze vannak más példák is. Az egyik üzemben, mint ismerő­söm mesélte, valami jelentékte­len kis vasdarabot, melyet hóna­pokon keresztül az udvaron rug­dostak, az egyik dolgozó (takaré­kos ember lévén) felvette, haza­vitte, s ajtójára tolózárat fabrikált belőle. Ezt megtudták a vállalat­nál s fegyelmit indítottak a dolgo­zó ellen. A hazavitt ócskavas csu­pán néhány forint értékű volt, de a dolgozó ezzel is megsértette a vállalat munkafegyelmét. Jogosan vetődik fel azonban a kérdés: azokat nem kellene fegyelmi elé állítani, akik milliókkal károsít­ják meg az államot? Hát lehet mindent csak az „előre nem lá­tott” problémákra hárítani? Nincs ez így rendben, mondta ismerő­söm. y alóban nincs. Ügy vélem azonban, mindezen lehetne segíteni: a legszélesebb társadal­mi összefogással, alaposabb terve­zéssel, körültekintőbb munkavég­zéssel és nem utolsósorban ko­moly felelősségrevonással. Haló Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom