Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-04 / 130. szám
18SS. június 4. 4 Péntek A modern képzőművészet bemutatása színes filmeken a csabai Művészeti Klub júniusi összejövetelén Egy esztendeje sincs, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Eékés megyei szervezete számolva ilyen irányú igénynyel, felvetette a gondolatat, hogy Békéscsabán az Értelmiségi Klubban rendszeres időközökben lehetővé kellene tenni írók, színészek, képzőművészek, újságírók baráti összejövetelét. Azóta minden hónap első hétfőjén művészeti klub formájában megtörténik a mind népesebb találkozó, mely művészi, alkotói tapasztalatszerzés, valamint kulturális szórakozás szempontjából egyaránt hasznosnak bizonyult. Június 7-én, hétfőn 19 órakor kerül sor az e havi összejövetelre az Értelmiségi Klubban. Ez alkalommal színes, modern képzőművészeti filmek vetítésére is sor kerül. —r— zott e műsor összeállításával és betanításával. Sok tanításon kívüli órát töltött velük, amíg a gyerekek megtanulták a feladatokat. A felnőttek percekig tartó tapsvihara azt igazolta, hogy megérte a fáradságot. Az említett tanárokon kívül igen sokat segített még Fejes Antal, Farkas Mátyás, Gécs Ilona, Varga Márta és Kovács- Andrásné. Munkájukért nemcsak a gyerekek. de a szülök is hálásak, akiknek kellemes pihenést, jó szórakozást nyújtottak egy estére. Ary Róza Békéscsabán, a Balassi Bálint Művelődési Házban rendezte meg ünnepi hangversenyét a II. számú általános iskola. Szülőként érkeztem az előadásra, kötelességemnek tartottam, hogy kislányom szereplését megnézzem. Szőlői minőségemet azonban már az első pixt- riukciónál elfelejtettem, oly lenyűgöző volt a gyermekeiőadós. Sárhelyi Jenöné vezénylésével kétszer léptek színpadra az énekkar tagjai. Többek között Kodály, Bárdos. Schumann, Liszt műveiből énekeltek felejthetetlen bájjal, gyermeki tisztasággal. Igen megható volt, amikor a zenei I. osztályos kislányok fehér blúzban, sötétkék rakottszoknyában, a fiúk pedig rövid nadrágban bevonultak a színpadra s előadták a „Kicsi A legkisebbek, az első osztályosok a Kicsi vagyok én című körjátékot mutatták be. Felső képünk: az iskola 80 tagú vegyeskórusát Sárhelyi Jenöné vezényelte. A VIII. osztályosok kamarakórusát Szalai Mária fuvolán, Hra- bovszki Éva és Kővári Margit hegedűn kísérte. vagyok én...“ című gyermekjátékot. Ezután újból ének-, majd zeneszámokat hallhattunk. Hegedűn, gordonkán, zongorán és egyéb hangszeren játszottak a zenei tagozatos diákok. A zenetanárok türelmét, hozzáértését dicséri a sok szebbnél szebb produkció. Az egész estét betöltő műsor elejétől végig nagyon szép volt, emlékezetemben azonban legjobban megmaradt a befejező szám. A Vl./a osztály vidám gyermekoperát adott elő. Giacomo Costamagna: Kópéságok egy zenei általános iskolában című müvét mutatták be. Fejes Antalné október óta foglalko(Fotó: Kocziszky) Állandó program nyáron is a művelődési otthonban Az úgynevezett „nyári kulturális holtidény” fogalma megyénkben megszűnőben van. Művelődési házaink, otthonaink vezetői mind bátrabban és határozottabban terveznek erre az időszakra is programot. Ennek egyik bizonyítéka a vésztői művelődési otthon igazgatójától, Kiss Józseftől szerkesztőségünkbe küldött tájékoztató a júnjus Ötödikétől július 4-ig tartó feladatokról, eseményekről. Eszerint sor kerül a vésztői gimnázium évzáró báljára, melynek szervezésében a művelődési otthon is részes. Az otthon felnőtt vegyeskórusa részt vesz a mező- berényi — megyei — dalostalál- koz.ón. Júniusban vendégszereplésre érkezik a művelődési otthonba a gyomai gimnázium színjátszó együttese, Gáspár Margit: Ham- letnek nincs igaza című drámáját adják elő; az otthon színjátszói pedig a Manca grófnő című operettel — melyet eddig Vésztőn, Okányban és Geszten mutattak be — Mezőgyánba és Üjirázba látogatnak. A táncosokkal és az énekkarral együtt ötven főt számláló színjátszó együttes a járás ÜNNEPI HANGVERSENY Felejthetetlen élmény volt Costamagna gif er makoperá fának előadása Takarékosság; ia“i pazarlás u agyon jó közmondásnak tar* ' tóm ezt a gyakran elhangzó néhány szót: „Takarékoskodjunk pénzzel, anyaggal, idővel”. Három szó mindössze, de rengeteget morvd. Már persze annak, aki meghallgatja vagy figyelembe veszi. Egyébként e néhány szó tartalma napjaink egyik legégetőbb gazdasági problémája. Indokolt, hiszen itt nem kevesebbről van szó, mint a népgazdasági szinten történő takarékosságról, mely ösz- szefügg termelékenységünk alakulásával, ezen keresztül az életszínvonal emelkedésével. Nem véletlen az, hogy ezekkel a kérdésékkel foglalkoznak a pártvezetők, a gazdasági vezetők, egészen le az egyszerű munkásokig. A takarékosság mindenkit érdekel, azaz talán úgy lenne helyes a kifejezés, hogy mindenkit kellene, hogy érdekeljen. Sajnos, nem egészen egyértelmű az állásfoglalás e néhány szóval szemben és ez őszintén bosszantja a becsületes emberek sokaságát. Valljuk be, nem is alaptalanul. 11 ogy ez mennyire így van, néhány példát szeretnék felsorakoztatni a tények bizonyítására, de inkább tanulságként. Vitatkoztam már sokat arról, hogy az útépítéseknél mi a takarékos. Az-e, ha nagyon gyorsan megépítik az utat, nem kellő anyagminőséggel és gondossággal, úgy, hogy egy-két év múltán majdnem újat kell építeni, mert annyira tönkremegy. Vagy az, ha lassabban, alapos technikai felkészültséggel úgy építik meg azit az utat, hogy évtizedekig sem kell hozzányúlni. Hogy mondjak példát, nem kell messzire menni. Szarvasi út. Békása út Békéscsabán. A másik példa. Nem múlt el azóta két óv, hogy a Fiúst Sándor utcán csatornáztak, majd utána utat építettek. Mikor e kérdésben tájékozódtam, elmondták, hogy amikor a csatornaépítők dolgoztak, többen voltak olyanok, akik vésztői községeiben végzett kultúrmunká- ja jutalmaként a nyár folyamán Szegedre utazik, és a Szabadtéri Játékok műsorán szereplő West side story című musical-cornedit tekinti meg. A művelődési otthon programjában mindezen kívül zenés, táncos klubdélutánok és estek is szerepelnek. Ugyancsak a nyári program bevezető részében kerül s’or az otthon diáktánciskolájának zártkörű vizsgabemutatójára, majd pedig nyilvános záróbáljára is. —h— aggodalmuknak adtak kifejezést azzal, hogy megmondták: rosszul ágyazzák a csatornát, nem lesz tartóé. Kár takarékoskodni a be- ioriágyazattal, mert később többe kerül a kijavítása! A nem aggodalmaskodók viszont azt mondták, hogy jó lesz ez, és még a takarékosságnak is megadjuk a magáét. Nos, én azt hiszem, nem kell külön bizonygatni, „jól” megépítették a csatornát és „nagyszerű” takarékosságot vittek végbe, mert mindenki láthatja, de nem csak látja, hanem bosszankodik is azon a féleilőtíenségen, amit a „takarékossággal" előidéztek. Alig két év múltán ugyanis újra csatornázni kell és az új utat fel kellett szedni ezen a részen. Ide kívánkozik még egy ha- * sonló eset. Az elmúlt télen a Vandhátj úton csatornáztak. Vizet akartak juttatni Vandhát lakosainak. de elsősorban az ott működő diákotthonnak. Nos, a diákok lelkesen neki is álltak társadalmi munkában az árok ásásának, verték, csákányozták a fagyos földet. A csöveket ugyan lefektették, az ott feküdt hónapokig, talán szét is fagyott, de víz nem „ment” rajta. Később a gödröket betemették, de a víz még mindig nem volt a csatornában. Maradt minden a légiben, a diákok továbbra sem tudnak fürödni. Nem is sorolom tovább a takarékosság semmibe vevésének e példáit. Érthetetlen, hogy ma, amikor a technika századát éljük, mérnökeink, szakembereink csak olyan rövid perspektívát szabnak egy-egy milliókat felemésztő beruházásnak, hogy néhány év múltán jóval többet kell rá költeni, mint amennyibe a megépítés került. Persze vannak más példák is. Az egyik üzemben, mint ismerősöm mesélte, valami jelentéktelen kis vasdarabot, melyet hónapokon keresztül az udvaron rugdostak, az egyik dolgozó (takarékos ember lévén) felvette, hazavitte, s ajtójára tolózárat fabrikált belőle. Ezt megtudták a vállalatnál s fegyelmit indítottak a dolgozó ellen. A hazavitt ócskavas csupán néhány forint értékű volt, de a dolgozó ezzel is megsértette a vállalat munkafegyelmét. Jogosan vetődik fel azonban a kérdés: azokat nem kellene fegyelmi elé állítani, akik milliókkal károsítják meg az államot? Hát lehet mindent csak az „előre nem látott” problémákra hárítani? Nincs ez így rendben, mondta ismerősöm. y alóban nincs. Ügy vélem azonban, mindezen lehetne segíteni: a legszélesebb társadalmi összefogással, alaposabb tervezéssel, körültekintőbb munkavégzéssel és nem utolsósorban komoly felelősségrevonással. Haló Ferenc
