Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

WMíS. június 4. 5 Péntek Emlékezetes úttörőavatás Gádoroson Könyveket ajándékozott a csapatnak a Budapesti Kossuth Nyomda Július 3-án nyit gyulai várszínház Május utolsó vasárnapján Gádo­roson is megtartották a már ha­gyományos úttöróavatást. Körül­belül 600 pajtás sorakozott fel az ünnepségre, amelyen megjelentek a párt, a tanács, a szülőt munka- közösségek vezetői és a Budapesti Kossuth Nyomda képviselői is. Közel száz kisdobost avattak úttö­rővé, s a fogadalomtétel utón az elnökség tagjai és az avatószülők kötötték fel a nyakkendőt a meg­hatódott gyermekek nyakára. Eredményes munkája jutalma­ként úttörőkitüntetésben részesí­tettek több pajtást. A Fecske őrs tagjai például csillebérci táboro­záson vesznek részt ifi-vezetőik­kel. Sok értékes könyvet osztottak ki jutalomként a pajtások között. A községi tanács a kimagasló társadalmi munkáéit oklevéllel tüntette ki a kisdobosokat és a csapatot is. A gyermekek örömét növelte, hogy a tanács gyermekna­pi meglepetésként átadta a mint­ed 15 ezer forintos költséggel ké­szített játszóteret, amelyet az ün­nepség után az úttörők és kisdo­bosok birtokukba is vettek. A Kossuth Nyomda ugyancsak meglepetéssel szolgált, mert több mint 86 könyvet ajándékozott az úttörőkönyvtárnak, összesen mint­egy kétezer forintos értékben. A délutáni ünnepséget a szülői mun­kaközösség rendezte, s a pajtások vidám versenyeken szórakoztak, s igen nagy keletje volt a különbö­ző édességeknek. H. J. Növelik a múanyagpapucs-exportot A Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz az idén 150 ezer pár mű­anyagpapucsot készít, melynek értéke meghaladja a 10 millió fo­rintot. Ebből 90 ezer párat a bel-. 60 ezret pedig a külkereskedelem vesz át. A szövetkezet vezetősége arra törekszik, hogy jövőre az ex­portmennyiséget növelje és leg­alább 50—50 százalékos arányt alakítson, ki. A tervező részleg hatvan modellt készített. Ebből a külkereskedelem 21-et elfogadott. A ktsz ezzel már az 1966. évi munkaellátottságot is biztosítja. Cseppet sem érezzük közhely­nek a ,.csemege" kifejezést, mikor kijelentjük, hogy a gyulai várszín­ház múlt évi megnyitója és mű­ködése megyénkben, sőt az egész országban igazi kulturális cseme­ge volt. A kitűnő kezdeményezés általános érdeklődésre talált. Akár a gondolat felvetőire, akár a meg­valósítókra gondolunk, minden­képpen a legőszintébb elismerés­sel oselekedjük. A múlt nyári gyulai eset ugyanis nem csekély­ség. A Körösök mentén is meg­tört a varázs végre és a drámaját­szás szempontjából eddig holt­idénynek elkönyvelt kánikulai hónapokban, a vár adta hűs, ro­mantikus környezetben estéről estére telt ház tapsolt a Miszlai István által rendezett darabnak, Vidor Hugo: Hernani című drá­májának, s a színészeknek. Az eseményre méltán figyelt fel a sajtó, a rádió, sőt a televízió is, és az újszerűnek a vonzásától csábít- tatva nemcsak a helyi közönség mozdult meg, hanem más tájak­ról is felkerekedtek a színházra­LAJOS BÁCSI — Torodkón, ahol bivalyok húz­zak a hazat, ifjú ripacs korom­ban — kezdi Szilágyi Lajos bácsi visszaemlékezéseit. Hátradől a széken japános házikabátjában, amit ezelőtt a Lampionok ünnepe című darabban, mint Yamamoto viselt három felvonáson keresztül. Akkor tolókocsiban ült a második világháború atombombájától sé­rült, sebzett lelkű tragikus alak­jával. Hátradől a székén a 70. életévét ünneplő Lajos bácsi, napbarní­tott arccal, hófehér hajjal, s jelleg­zetes baritonján egészséges ne­vetést hallat. — Torockón, kezdő ripacs ko­romban Császár katonái címmel osztrák—'magyar monarchista darabot játszottunk, amelyben én voltam Szed'lacsek, az áruló. Lé­nyege az, hogy a magyar tisztek berúgatják Szedlacseket, hátha el­szánja magát, és bebizonyosodik, hogy valóban ő az áruló. A kosz­tümömmel nem voltam megelé­gedve. Gondoltam, miért ne le­gyek én elegáns, ha már áruló va­gyok. Elmentem a község előke­lőségeihez, legelőször is a pati­kushoz, mert megtudtam, hogy van neki valamilyen egyenruhá­ja. Ott aztán megkínáltak jó Kü- küllő-mellékivel. Úgyhogy a vé­gén alig értem oda az előadásra. És aztán Saedlacsék — elneveti magát Lajos bácsi. *■— És Szedlacsek? — Annak le kell rántani az asz­talt, amikor már teljesen eláztat­ják. Nekem sikerült annyira, hogy az összes kellék pozdorjává tört. — Ez csakugyan be van rúgva! — szólt megütközve hangosan a bátyám. Mondanom sem kell. igen nagy sikert arattam: levonták fél­havi gázsimat. Elevenednek az emlékek. Lajos bácsi beleéli magát, s nagy szókin­csével egymás után valósággal megjeleníti az epizódokat. — Nagyapám a Vígszínház fő­szabásza volt. Szüleim színészek, bátyám pedig úgynevezett daltár­sulati igazgató. Ezek a daltársula­tok a vidéki színjátszás harmadik vonalát jelentették. Jómagam később megismerkedtem a szín­padtechnikával, s igen büszke va­gyok rá, hogy dr. Janovics Jenő­höz kerültem a Kolozsvári Magyar Színházhoz, amely — ahogy mi mondtuk akkoriban a színházat — a szép szót képviselte. Dr. Jano­vics nagyon nagy tudású ember volt. Számtalan nagy szerep fém­jelzi nevét: Biberach, Mefisztó és sorolhatnám a sok nagy intrikus szerepet. De olyan volt ő az élet­ben is: ahol csak lehetett, megtré­fált bennünket. Rendkívüli bla- zírt arcáról sohasem tudtuk leol­vasni, mit gondol. Egy-egy jól si­került ugratása után befelé neve­tett. Lajos bácsi csöndes, finom mo- soiyú felesége közbebólintgat. Egy-egy megjegyzésével segíti ki­halászni az emlékek mély kútjá- ból az elmerült mozaikkockákat. — Gyulán ismerkedtünk meg. Itt volt katona 1914-ben a férjem, aztán összeházasodtunk. Ekkor máir Janovics igazgató úrnál volt műszaki felügyelő. Nagyon szeret­ték. mert mindig pontos volt. 1923-ban pedig a román opera­ház műszaki felügyelője lett, 1943- bam került nyugdíjba. Most Lajos bácsi bólogat igen­lően. — 1945 óta élünk Gyulán. Ter­mészetesen nem tudtam szabadul­ni a színpadtól. Vári Feri, aki ma ismert zeneszerző, s a közelmúlt­ban vendégszerepeit Gyulán a mű­veivel, akkoriban kezdte bonto­gatni szárnyát, s összejöttünk. Én közben cséplőgépnél dolgoztam, meg télen disznót vágtam. Szeret­ték a kolbász-készítményeimet. Szóval összetalálkoztunk Vári Fe­rivel, aki Daróczy László nevű barátjával operettet csinált Ma­riann hercegnő címmel. Előadtuk jó műkedvelőkkel. Én voltam a bariton. — De még milyen jó bariton — villan meg a mosoly felesége öregségében is szép arcán. — Szóval, néztem a partitúrát s ezt mondtam Vári Ferinek, miköz­ben dúdolgattam a dallamot: „Szép, szép, de nem úgy készült ez az operett, hogy a nyolc hangje­gyet beletetted egy kalapba, és egy bekötött szemű kislány min­dig kihúzott egyet; te pedig le- kottáztad? Mert szép, szép ez az operett, de mintha én valahol már hallottam volna”. Persze, azért nagy sikerünk volt, s Vári Feri azóta már ismert, modern, eredeti zenekomponista. Szilágyi Lajos bácsi is ország­szerte ismert. Vaszy Viktor hívta 1945-ben, ő Gyulán maradt. Nél­külözhetetlen a munkája. Nem is azért az 506 forintért csinálja, amit a nyugdíjasok kaphatnak, hanem a színpad szeretetéért. 1958-ban a nagy gyulai Brtkel- találkozóra igénybe vették szín­padtechnikai, ismereteit. A szép környezetben álló szabadtéri szín­pad műszaki munkálatainál éjt nappallá téve dolgozott, veszeke­dett, hogy minél szebb, minél cél­szerűbb legyen a felszerelés, s minél jobban sikerüljön az Erkel- ünnepség. Talán sokan nem is tudják, hogy a békéscsabai sza­badtéri színpad műszaki tervezé­séhez is meghívták mint szakér­tőt. — Hát bizony ez elég nagy gon­dot. okozott, kevés volt rá a pénz. De hát azért úgy érzem, a lehető­ségekhez képest sikerült olyan színpadot csinálnunk, amely kie­légíti az igényeket. — Elneveti magát: -— Kezdő ripacs koromban petróleum lámpával „rivaldáz- tunk”. Ha lejjebb ment a lángja, mindig az a színész csavarta fel, aki legközelebb állt hozzá. Hát előfordult bizony, hogy elaludt, de a közönség szép türelmesen meg­várta, míg kihűlt a lámpaüveg, hogy levehettük, amíg gyújtót ko­torásztunk elő. Ez nem törte meg az előadás folytonosságát. • Szó­val, mondom, igen jó a világítása a csabai szabadtéri színpadnak a maga fényíüggönyös megoldásá­val. Lajos bácsit legutóbb a gyulai Erkel Diákünnepeken láttam. Ká­belt göngyölített, mikrofont sze­réit, zongorát taszított, idegeske­dett, hófehér hajával, barna piros arcával, villogó szemüvegével ott volt: fogta, összetartotta a kulisz- szák mögötti népséget. Így mond­hatnánk: élt a hetvenéves Lajos bácsi. Éljen is még sokáig és minden ember, aki ilyen. Ternyák Ferenc jongó és eredetiséget kedvelő em­berek. A meglepő siker magától érte­tődővé tette a folytatást, azt, hogy az 1964-beli 10 előadást idén újab­bak kövessék. Július 3-án — most már hagyományként — ismét Xennen lobognak majd a gyulai vár fokán az ünnepi zászlók, fel­harsannak a vendégsereget üd­vözlő harsonák, s eldördül az első előadás kezdetét jelző mozsár- ágyú. • Közelebbi tudnivalókért minap ellátogattunk a csabai Jókai Szín­házba, ahol Vas Károly igazgató és Miszlai István rendező kész­séggel szolgáltak felvilágosítással. Az előző évi sikeren felbuzdulva — mondták — az idei nyárra is színházzá alakítottuk a gyulai várat. Sárközi György: Dózsa cí­mű drámája lesz műsoron. Az előadások száma az 1964. évi tíz­zel szemben most 15 lesz. Már az úgynevezett állító próbáknál tar­tunk. A szereposztás kitűnő! Csu­pa elsővonalbeli színész. Szirtes Ádám Jászai Mari-díjas, a buda­pesti Nemzeti Színház művésze — akit annakidején a Talpalatnyi íöld című filmben ismert meg ki­vételes emberábrázoló tehetségé­ről a közönség —, ő alakítja Dór zsa Györgyöt. Dózsa Gergely sze­repében Szabó Gyula Jászai-di- jas, a budapesti Thália Színház tagja lép a nézők elé. Kátay End­re (Szegedi Nemzeti Színházi), aki ugyancsak Jászai-díjas, és aki már számtalanszor szerepelt Bé­kés megyében, Bakócz Tamás fi­guráját kelti életre. Nagybetű Lőrincnek, a ceglédi papnak meg­személyesítését a Pécsi Színház ismert karakterszínésze, a Jászai- díjas Iványi József vállalta. Me­gyénk színházkedvelői őt is jól !«nerik, hiszen pályáját Békéscsa­bán kezdte. A Jókai Színház tár­sulatából a Jászai-díjas Stefanik Irén Csáky Katát alakítja, Szo- boszlai Sándor Szapolyait — má­sik ismert történelmi nevén: Zá­polya Jánost. F. Nagy Imre II. Ulászló, Körösztös István pedig Csáky csanádi püspök figurájá ban lép a gyulai deszkákra. A darab szerzője, Sárközi György, húsz esztendeje halott. A nácik egyik koncentrációs táborá­ban pusztult el 1945-ben. A ma­gyar vers- és drámairodalom kitű­nő költőt, írót és termékeny mű­fordítót vesztett általa. A nagy magyar jobbágyforradalomról írt Dózsa-drámaja erőteljes állásfog­lalás és tiltakozás volt a íasizáló- dó hazai állapotok ellen. Az alko­tás heűytörténeti érdekessége, hogy Dózsa hadai Temesvárnak tartva, Ceglédről jövet, Túron és Békésen át érkeztek a gyulai vár alá. Sárközi ötfelvonásos drámá­jából három felvonás a várban játszódik. Befejezésként feltétlenül szót kell ejteni a rendezés munkájáról. — A színrevitelt aprólékos köt­és helytörténeti vizsgálódások előzték meg. Ugyancsak gonddal történt a szereposztás is, hogy a darálj minden figurája a legjobb jellemábrázolásban kerülhessen színre. A statisztálást, csakúgy, mint a múlt évben, a gyulai Erkt ', Gimnázium diákjai vállalták. Ok lesznek a jobbágyok, katonák, tömeg. Dalkarként az Erkel Mű­vészegyüttes férfikara szerepel. A rendezőnek nincs irigylésre méltó dolga, hiszen száznál több személy egybehangolt mozgatását kell maradéktalanul megvalósíta­nia a színen. Schaffer Judit méltó biztosítéka annak, hogy kifejező, korhű jel­mezekben lépnek a darab szerep­lői a közönség elé. Az eredeti kör­nyezetet kiegészítő díszletek mű­vészi megoldásában sincs hiba. hiszen Suki Antal tervezései. A múlt évihez hasonlóan, idén is megvalósul mindaz a látvá­nyosság, amit a várszínpadi kör­nyezet szinte megkövetel. A bás­tyán őrség váltja egymást, a kö­zönséget harsonaszóval, szertar­tásosan fogadják majd a felvonó- hídnál minden este. Huszár Rezső Percenként 120-al többen vagyunk Az ENSZ statisztikai adatai sze­rint bolygónk lakossága minden percben csaknem 120 tővel gyara­podik. Az emberiség történetében ez a lakosság legnagyobb mérvű hivatalosan regisztrált növekedése. A Föld lakossága évente csaknem 63 millióval szaporodik. Jelenleg körülbelül 3,3 milliárd ember él a Földön; évente 119 millió szüle­tik és 56 millió hal meg. A legnagyobb szaporulat a la­tin-amerikai országokban figyel­hető meg. A nemrég felszabadult országok közül a legnagyobb sza­porodási arányszámot (5,1) Mauri­tániában regisztrálták. Ez az arányszám É&zak-Amerikában 1,6, Európában pedig 0,9. A legközelebbi negyven eszten­dőben a Föld lakossága a jelek szerint megkétszereződik, a XXI. század elejére pedig eléri a hat- milliárdot. Író—olvasó-találkozó Dévaványán Június 2-án a dévaványai gimnázium hatvan tanulójával találkozott négy Békéscsabán élő író: Bencsik Máté, Huszár­áé Sándor Magda, Sass Ervin és Cj Rezső. A gimnázium di­ákjai meleg szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadták a vendé- i geket, akik munkásságukról, életükről beszéltek majd mű­veikből olvastak fel részleteket. A találkozó végeztével a ven­dégek és vendéglátók elhatároz­ták, hogy ősszel a gimnázium KISZ-szervezetének egyik klub- I délutánján újból találkoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom