Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-23 / 146. szám

1965. június 23.

2

Széria

Szovjetunióban az iráni sah j Ismételi támadás J ! a VDK ellen

Mohammed Reza Pahlevi iráni sah látogatást tett a Kremlben Koszigin szovjet kormányfőnél (balról) és megbeszélést folytatott vele a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről.

(Telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat)

Saigon

Saigoni bejelentés szerint amerikai harci repülőgépek kedden délután minden eddiginél mélyeb. ben hatoltak be a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe. A kalóztámadást két, egyenként nyolc Thunderchief gépből álló csoport egyidejűleg hajtotta végre. Az egyik raj a fővárostól, Hanoitól 170 kilométernyire északnyugatra, a másik ugyancsak északnyugati irányban 113 kilométernyire bombázott célpontokat. Ily módon az amerikai légierő gépei erősen megközelítették a Kínai Népköztársaság határait is: a bomba terhet 129 kilométernyire szórták le a kínai határtól — közölte Saigonban egy amerikai szóvivő. (MTI)

Algírban helyreállt a nyugalom, vidéken továbbra is feszült a helyzet

Több országból elindultak a küldöttségek az afro-ázsiai értekezletre

Nasszer, az EÁK elnöke menedékjogot ajánlott fel Ben Bellának

Algír

Hírügynökségi jelentések szerint kedd délelőttre Algírban

helyreállt a nyugalom. A város központjába hétfőn összevont katonai és rendőri készültség kedden reggel eltűnt. A sajtó céljait szolgáló távíróvonalakat magyar idő szerint 11.15 órakor ismét megnyitották. Az algériai hírügynökség kedden megjelentette szokásos kiadását, de az algériai helyzetről közelebbi részleteket nem közölt.

A világ több országából már elindultak a küldöttségek a június 29-re kitűzött afro-ázsiai értekezletre, habár több ország kételkedik benne, hogy az értekezletet az eredetileg tervezett időpontban meg tudják kezdeni Algírban.

Bumedien ezredes Algéria ra- bati nagykövete útján üzenetet intézett a marokkói királyhoz, s ebben az üzenetben megerősítette, hogy június 29-én megtartják az afro-ázsiai csúcsértekezletet és 24-én a külügyminiszterek előkészítő tanácskozását.

Kairóban jelenleg ülésezik Jordánia, Libanon, Kuwait és az EAK parlamenti képviselőinek egy csoportja. Az ülésről üzenetet intéztek az algériai Forradalmi Tanácshoz, kérve, hogy Ben Bellát — tekintettel Algériáért vívott hősi harcéért — részesítsék emberséges bánásmódban.

Mo'nszen Ahmed A1 Aini jemeni külügyminiszter útban Algír felé kedden Kairóba érkezett. Érkezésekor elmondotta, hogy Szalal jemeni elnök üzenetét viszi Bumedien ezredesnek, s az üzenet szintén Ben Bella biztonságának szavatolását kéri.

A Moszkvában tanuló algériai diákok elítélték az algíri puccsot és követelték Ben Bella szabadon bocsátását.

Ben Bellát támogató határozatot hoztak nyilvánosságra a Londonban és a Marokkóban tanuló algériai diákok is.

Egy kairói AP-jelentés szerint Nasszer elnök felajánlotta, hogy menedékjogot ad Egyiptomban Ben Bellának. Az algériai vezetők elutasították Nasszer ajánlatát, hangsúlyozva, hogy a volt elnököt bíróság elé kell állítani, de hír szerint biztosították Nasszert, hogy Ben Bellát nem végzik ki.

Tájékozott forrás szerint —- írja az AP — az üzeneteket a legutóbb Algírban járt Amer marsall közvetítette Kairó és Algír között.

Róma

Az Unitá keddi számában algíri tudósítást közöl, annak címében is jelölve, hogy a cenzúx-a megkerülésével jutott ki az országból úgy, hogy a lap algíri tudósítója átadta egy Rómába utazó barátjának. A tudósítás beszámol az államcsíny elleni tiltakozásul, vasárnap este rendezett tüntetésről. E beszámoló szerint, amikor a rendőrség a tüntetők fölé lőtt, lövések voltak hallhatók a város távolabbi részeiben Is. A fiatalok egyes csoportjait elválasztották a felvonuló menettől, rendőrautókra tuszkolták és a börtönökbe vitték, amelyek már amúgy is zsúfolva voltak a szombatra virradó éjjel letartóztatott politikai foglyokkal — írja a tudósító.

Az olasz lap munkatársa a letartóztatott személyek között megemlíti Ait Hociné-t, aki az Olasz KP meghívására Olaszországba látogatott FLN-küldöttség vezetője volt, Abderrahman Szaldót, aki az OKP küldöttségét fogadta Algírban, Zauane-t, az FLN Politikai Bizottságának tagját. Egyes hírek szerint 420 politikai letartóztatás történt, s ezeknek kétharmada az FLN Központi Bizottságának tagja. Letartóztatták továbbá azoknak az algériai fiataloknak majdnem egész csoportját, akik a DÍVSZ küldöttségével együttműködve a Világ- ifjúsági Találkozó előkészítésén munkálkodtak — írja a tudósító.

A lap ezután így folytatja: Az Algériára erőszakolt fordulat kommunistaellenes jelleget öltött és főleg mérsékelt és szocialistaellenes színezetet vett fel. Algíri diplomáciai körökben hangsúlyozzák, hogy Buteflika Ameri kabarét vonalra állt, fogadta az Egyesült Államok nagykövetét és biztosította arról, hogy Algéria igen hálás az amerikaiaknak a lakosság részére kiosztott élelmiszertámogatásért.

A tudósító végül ismerteti azokat az értesüléseit is, amelyek szerint az FLN Politikai Bizottságának ülésén Ben Bella hat szavazattal maradt kisebbségben tizenegy szavazattal szemben.

A Tanjug tudósítója jelenti Algírból:

Hétfőn csak az amerikai újságírók és néhány francia tudósító tudta rendes úton leadni tudósítását. Körülbelül kétszáz más külföldi tudósító viharosan tiltakozott a külügyminisztériumban amiatt, hogy megszakítják beszélgetéseiket, káros megkülönböztetésben részesítik 'őket és akadályozzák munkájukat.

A vidékről érkező értesülések szerint feszült a helyzet Oranban. Constantine-ban, Bone-ban és Kabíllában, ahol az út mentén 500 méterenként állnak katonai osztagok, hogy átkutassák a gépkocsikat és igazoltassák az utasokat.

Ami nem csoda

Sigrid Kubaié, a fiatal nyugatnémet szociológusnő közzétette egyik fejtegetését a Die Zeit című nagy hamburgi hetilapban. A szociológusnő híve a bonni gazdasági rendszernek, s azt állítja, hogy az ottani „gazdasági csoda tartós csoda.” E nézetének terjesztésében mindeddig nem akadályozta meg senki. Abban sem, hogy behatóan tanulmányozza mindama nagyobb nyugatnémet gyárakat, amelyekben elsősorban fiatal lányokat dolgoztatnak. Nos, Sigrid Kubaié szóban forgó fejtegetése — különös bizonyítványt állított ki a Die Zeit hasábjain a „jóléti állam” és a munkásnők viszonyáról. Nézeteit egyébként más szociológusok nézeteivel is egybevetette.

A derék szociológusnő adatokkal és tényekkel bizonyítja: a nyugatnémet munkáslányokat nemcsak rosszabbul fizetik a férfiaknál, hanem ráadásul még a fejlődés lehetőségétől is elzárják őket. „A munkáslányok — írja — csak segédmunkások, legfeljebb betanított munkások lehetnek. Szakmunkás tanfolyamra kizárólag férjes asszonyokat vesznek fel — közülük sem sokat.”

Kubaié kisasszony ápertén kimondja: mind a tőkések, mind a konzervatív szakszervezetek — ódon, felettébb „patriarkális” szellemben kezelik a munkáslányokat. Nekik — mármint a munkáslányoknak — nincs becsületük addig, amíg férjhez

nem mennek. És noha „a házasságban a lányból cseléd, másodrendű személy válik” —, mégis vállalja, mert enélkül nem nyerheti el a külsődleges megbecsülést. Enélkül viszont sovány a boríték a fizetőnapon.

A szociológusnő szerint a prostitúció aránya az utóbbi években nem növekedett, a „lányok anyagi helyzete nem a legrosszabb”, mégis tény az, hogy a munkáslányok semmi örömet, semmi megbecsülést nem látnak munkájukban. Következésképpen a férjhezmenetel az egyetlen céljuk. Ezek a teremtések „húsz-, huszonkét, sőt huszonnégy esztendős korukban is olyanok, mint a gyermeklányok. Mesebeli hercegekről álmodoznak, s a következmények mérlegelése nélkül hozzámennek az első férfihez, aki megkéri őket. Ti tana következik a csalódás és megalázás — a szentnek titulált házasság takarója alatt..”

Kubaié kisasszony továbbá így ír: „Az egyik nagy hamburgi villamossági gyárban a művezetők lenézik, megvetik a fiatal munkásnőket, nem szeretnek velük dolgozni. És nem gondolnak arra, hogy éppen ez a megvetés fejlesztette ki a lányokban azt a magatartást, amit lenéznek bennük...”

Nos, akár van a bonni állaim ban gazdasági csoda, akár nincs, az, hogy a „tőkés jóléti államban” ilyen a munkáslányok helyzete — éppen nem csoda.

—lg—

Aláírták

a japán—dél-koreai szerződést

Tokió

Siina japán és Tong Von Li dél-koreai külügyminiszter kedden délelőtt Tokióban államközi szerződést és négy egyezményt írt aló, amelynek hivatalos célja ez, hogy „rendezze a két ország háború utáni viszonyát”.

Az aláírási ceremónia színhe- ■yét, a japán külügyminisztérium épületét, valamint a miniszterelnökséget háromezer rendőr védelmezte.

Az amerikai zsoldban álló délkoreai kormány és japán szerződéseit tizennégy évig tartó, bonyolult tárgyalások eredményeként írták alá, de azokat még a parlamenteknek ratifikálniuk kell. A paktumot április közepén parafálták, s ekkor — mint emlékezetes — a dél-koreai haladó tömegek viharos tüntetéssorozattal tiltakoztak ellene. A tiltakozó megmozdulások azóta is tartanak.

Gergely Mihály:

IDEGENEK

Regény

11.

Mar legszívesebben közbeszólt volna; hagyd, fiam, ezzel a érdektelenséggel olvasni sem szabad, de három rövidet csöngettek, megköny- nyebbülten szaladt ajtót nyitni. Férje és a gyerek jött meg. Előttük haladva besietett, mert a va_ salót nem kapcsolta ki. Folytatta munkáját, s nem vette észre, hogy férje és kisfia várakozón megállt az ajtóban. Csak azért pillantott fel, mert Géza abbahagyta a felolvasást.

Andi előbbre lépett, meghajtotta magét, és szavalni kezdett.

Ó, ha cinke volnék,

Útra kelnék,

Hömpölygő sugárban Énekelnék —

Minden este Morzsára, búzára Visszaszállnék Anyám ablakára.

Ö, ha szellő volnék, Mindig fújnék,

Minden bő kabátba Belebújnék —

Nyári éjen,

Fehér holdsütésben

Elcsitulnék

Jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, Kerek égen,

Csorogna a földre Sárga fényem —

Jaj, de onnan Vissza sose járnék,

Anyám nélkül Mindig sirdogálnék.

A vers után anyjához futott, átnyújtotta a virágcsokrot és megcsókolta.

— Soká, nagyon sokáig élj, édesanya! — mondta a gyerek.

— Legalább még hatvanhárom születésnapot, hogy kerek száz legyen! — mondta mosolyogva a férfi, s egy gondosan becsomagolt kis dobozt nyújtott át neki.

— Ó, én meg egész megfeledkeztem róla! — mondta kipirulva az asszony. Gyönyörködött a rózsában, szagolgatta. — De szép rózsa! Köszönöm, Andikám!

Géza szégyenkezve felállt, téb- lábolt, de nem bírt mozdulni, őszintén szégyellte, hogy elfeledte anyja születésnapját, de nem tehetett róla, hogy az ő életében eddig semmit sem jelentett. Még egy üdvözlő lapot sem, amit azért minden évben elküldhetett volna, ha nem rombolják, mérgezik módszeresen anyja iránti még (ti sem alakult érzelmeit.

Ebben a percben irigyelte öcs- csét. Először érzett efféle irigységet féltestvérének anyjukhoz fűződő bensőséges kapcsolata miatt, talán azért, mert ez a mostani jelenet megértette vele, hogy ő már sohasem férkőzhet ilyen közel anyjához. Ha nagyon akarná, akkor sem. És a szégyen mellett ez kínzó fájdalmat okozott, s valami érthetetlen indítékú dacot váltott ki belőle. Nem tudta volna megmondani, ki vagy kik ellen, de belül lázadozott, s most már csak azért sem ment oda a végre rátekintő anyjához.

Az anya látta, hogy felkelt ültéből a fiú, készülődik valamire, hogy megvan benne a szándék, csak talán éppen nem tudja megvalósítani. Neki azonban az elkésett szándék is örömet szerzett, hozzásietett, odatartotta kipirult arcát, egyszerre csókolták meg egymást.

— Isten... Isten éltesse... anyut!

Az anya még nem vette le kezét fia válláról, de kissé eltávolodott tőle, hogy lássa is, mert e szavak árnyalatában elő-