Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-22 / 145. szám
19&3. június 22, 2 Eedd Ülést tartott Algéria új kormánya Algír Algéria új kormánya vasárnap este ülést tartott és meghallgatta Bumedien ezredes jelentését a szombati eseményekről és az ország helyzetéről. Mint az APS hír- ügynökség jelenti, a kormány magáévá tette az államfő elmozdításénak indoklását és fontos döntéseket hozott az államgépezet feladatai folyamatos ellátásának biztosítására. A kormány megismételte a funkcionáriusokhoz és a? összes felelős vezetőkhöz intézeti; felhívását, hogy „biztosítsák az összes hivatalok működését abban a forradalmi szellemben, amely az egész népet lelkesíti”. A néphez pedig azzal a felhívással fordult, hogy legyen éber és mutassa meg, hogy felelősségének magaslatán áll. A vasárnap esti ülésen a kormány jóváhagyott néhány miniszteri megbízást: Ahmed Me- deghrire bízta a belügyi és a pénzügyi tárcát. Tedzsani Haddau- ra a szociális ügyek és az egészségügy tárcáját és Serif Bel- kaszem nevelésügyi miniszterre eddigi megbízatásán kívül a tájékoztatásügyi tárcát. Ben Bella sorsáról és hollétéről különböző hírek keringenek. Gorse francia nagykövet vasárnap este Buteflika külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után hangoztatta, hogy a volt algériai államelnök életben van. A kairói A1 Ahbar szerint Ben Bellát az algíri haditengerészeti támaszponton tartják fogva. Utijegyzetek Abbáziától Crikvenicáig Algériában az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke O Susákot elhagyva, a kitűnő autóút szürkésfehér mészkőből álló alacsony hegysor alján visz Crik- venica felé a meglehetősen egyhangú tengerparton. A Szercsicza-foknál azonban — szemben Portoréval — a kép egygőjű Hotel Zagreb, a keresett „Thalassoterapia” és a többiek zsúfoltsága is. Crikvenicán — miként a többi quamerói fürdőhelyen :— a személyzet minden szállodában, üzletben, autóbuszon a horvát és olasz nyelven kívül beszéli a németet is. A magyar turisták áiCrikvenica látképe. szerre megváltozik. A partoldalakon vakmerőén kanyargó út rátér annak a hegyi tónak tetsző, a Bakari (Buccari) öblöt körülölelő sziklaövre, amelynek aljéban a természet és az emberi kéz közös alkotásának eredményeként, az emberi képzeletre való elragadó hatással Bakar városa látható. Az öböl hajlata körül félkörben épült városka a Frangepánok uralmának emlékét őrzi. A régen te jelentős kikötő az előretörő Fiume hátrányosabb helyzetbe került riválisaként, hajózási szempontból lehanyatlott. Kikötőjét ma már csak apró parti hajók keresik fel, halászata azonban ma is jelentős. A Buccari öbölben látjuk a Quamero egyik különlegességét, a tonnarát, a tinieső létrát, amely 30 fokos szögben mintegy 15—20 méter magasan a tenger fölé hajló hágcsó, aminek tetejében a kosarában ülő tirihal-leső halász a halak érkezését várja, hogy jelt adhasson halásztársainak. * A Vinodol-völgy (Bor-völgy) erdei, jól művelt kertjei, szőlői élárulják, hogy egy fejlettebb kultúrájú tájhoz érkezik a turista. Nemsokára fel is tűnik a horvát tengerpart legenyhébb éghajlatú fürdőhelye, Crikvenica (Czirkvenicza), amelynek évi közepes hőmérséklete Nizza és Abbázia között áll. A tengeri fürdő előnye még, hogy a Quarnero többi fürdőhelyének sziklás partjaival szemben, Crikvenica rendelkezik egyedül homokos fövenynyel. Ezt az egyedülálló adottságot igyekszik kihasználni a külföldi, turisták sokasága, kiknek jelenlétét nemcsak a sok idegen autó jelzi, hanem az elegáns szállodák, a fényűző Miramáre, a lenyűgöző méretű Hotel Restaurant Crikvenica, ahol egyes társaink viszont már utolsó dinárjaikat „dobálják össze” egy feketére, az intim leve. tálában a némettel . boldogulnak itt. Legfeljebb annak a cigánylánynak a szórakoztató tevékenysége igényléséhez nem szükséges semmiféle különleges nyelvismeret, aki nagy gyereksleppel a nyomában, harmonikázva megy végig a déli korzón... Az egyik filigrán-üzletben (ékszer- és ajándékbolt) Dékány András Turkovich kapitányának egyik Tegetthoff-szakállas, eredeti, megelevenedett alakjával találkozom, egy idős dalmáttal. Az ; öregúr az Osztrák—Magyar Monarchia idejéből még emlékszik néhány magyar szóra és amikor elbúcsúzom tőle, udvariasságból ezzel a régies illemű szóval válaszol köszönésemre: „alászolgá- ja...’” * Crikvenicáról enyhén fújó li- beccióban visz át bennünket a motoros'hajó a Vinodolski-Canal (a Canal de Maltempo) túlsó oldalára, Krík (Veglia) szigetére. Idegen turisták a szigeten főleg három helyet szoktak felkeresni: Castelmuschiot, Verbanicot és a sziget központját, Vegliát. Veglia szigetének szoros történelmi kapcsolata van Magyarországgal. A sziget mint a Frangepánok birtoka, a XV. század végéig a magyar királysághoz tartozott. IV. Béla király a tatárok elől 1242- ben e szigetre menekült és Cas- telmuschioban várta meg a pusztító hadak elvonulását. A szigetre később Velence tette rá a kezét, majd Ausztria birtokába került. A vegliai nők a közelmúltig feketében jártak, vékony piros, zöld, kék sujtásos szoknyával. Állítólag a Frangepánok pusztulását gyászolták ezzel az öltözettel. Egy órai út után, á sziget tengerbe nyúló sziklavonulatának egyhangúságát felváltja az a bizarr sziklacsoport, amelynek előterében egy festői város, Vrbnik (Verbenicó) tűnik elő a tenger, feletti szírieken. Amer marsall, az Egyesült Arab Köztársaság első alelnöke Algériában. Képünkön: a marsall (balról) Bumedien ezredes, az Algériai Forradalmi Tanács vezetője társaságában a repülőtéren. Huari Bumedien életrajza Vendéglátóink itt a földszöv — vagy amint tréfásan mi elneveztük: a ,,'kőszöv” — éttermében felvágottból, sligovicából, egy speciális szerb röviditalból, pelinko- vácból és itteni termésű borból, a vrdnikiból álló „uzsonnával” vendégelnek meg bennünket. Utána megcsodáljuk a város fecskefészek módjára egymásra épült ódon házait, bolthajtásos középkori kapualjait, szurdékait, lépcsősorait, a sziget fő „közlekedési eszközeit” jelentő szamarait. A Frangepánok egykori kastélya itt most tanácsháza, a templom sekrestyéjében pedig régi pergameneket, mise- könyvet, értékes kelyheket őriznek. A vendéglátó Kvamer Express ezen a kiránduláson nagyon kitett magáért, csupán a jugoszláv idegenforgalmi vezetőinket kell „társadalmi munkában” kisegíteni a sziget történelmi nevezetességei ismertetése során. A látogatók nagy részére azonban inkább . a vrdniki tett mély hatást. Visszafelé az egész hajó énekéi, a két jugoszláv idegénvé- zető — mindkettő németül tolmácsol — a hajó elejében szegedi lányokkal járja a csárdást. Egyik pesti úti társunk elnéző mosollyal csóválja fejét: — Hogy mit meg nem ér a vén Adria...? Na, menni fog ez...! Surányi Sándor Hvari Bumedien 1925-ben született Algéria keleti részén levő Guelmában. Muzulmán egyetemeken végezte tanulmányait — Tuniszban — a Zitouna, Kairóban pedig az El Ázhat egyetemen arab irodalmat tanult. Tanulmányai befejezése után tanár lett. Kairóban csatlakozott azoknak a fiatal algériai forradalma. raknak a csoportjához, akik fegyveres felkelést készítettek elő a francia gyarmatosítók ellen. 1955-ben illegálisan visszatért Algírba és tevékeny részt vett a Nemzeti Felszabadító Hadsereg harcaiban. 1957-ben az 5. katonai körzet (Oran) parancsnoka lett. 1960. március 12-én az Algériai Nemzeti Felszabadító Hadsereg itezérkari főnökévé nevezték ki. Az Algériai Forradalom Országos Tanácsának tagjává választották és aktívan közreműködött a Nemzeti Felszabadítást Front tripoliszi programjának kidolgo. zásában. 1962 nyarán, amikor súlyos nézeteltérések merültek fel az ide. iglenes kormány egyes tagjai és a Nemzeti Felszabadíiási Front- Politikai Bizottsága között, Bumedien a politikai bizottság forradalmi programját támogatta. 1962 augusztus végén -r szeptember elején a Nemzeti Felszd- badítási Front Politikai Bizottságához hű csapatok élére állt. 1962 szeptemberében, az Algé. riai Népi és Demokratikus Köztársaság kikiáltása után Bumedien Ben Bella kormányában hadügyminisztert tárcát kapott, 1§63 szeptemberében pedig a Mi. nisztertanács első elnökhelyettese is lett. . Bumedien különösen a Nemzeti Felszabadító Hadsereg katonái és tisztjei között nagy tekintélyt élvez, hiszen velük viselte a háborús évek nehézségeit. (MTI) Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 10. A fiú még erre sem szólt semmit. Rágyújtott, élvezettel nagyokat szippantott. A férfi könyvet vett elő, olvasni kezdett. — Géza, fölvetted ma a fürdőköpenyemet? — Miért kérdi, anyu? — Semmi, semmi. Csak mintha savanykás szagát éreztem volna. A fiú ajka megvonaglott, s ezt az anya is meglátta. Megint megbánta, hogy szólt. — Kisfiam, van autogejzír, akkor fürödsz, amikor jólesik. Fürödj minden nap. És majd megvizsgáltatod magad, azt hiszem, az a tízéves korodban volt tüdőcsúcshurut máig sem tűnt el egészen... Nem érzel néha gyengeséget? — Nem. — De könnyen izzadsz, ugye? — Igen. — Ha jól tudom, mostohaanyádtól testvéreid is elkapták a tüdöbajt!? — Igen. — Istenem, még szerencse, hogy te megúsztad egy tüdö- csúcshuruttal! Megint sokáig hallgattak. — Jönnek az év végi összefoglalók, és rengeteg az anyag — szólalt meg Ismét az asszony. — Gézám, nem olvasnál fel nekem, míg vasalok? — De — felelte a fiú. Az anya elővette a magyar irodalmi olvasókönyvet. A fiú most sem emelte fel a hangját, ezért Andi is csendben maradt. A férfi becsukta a könyvét, kifelé indult. Az asszony elkapta bosszús tekintetét, egy magyarázkodó pillantással kért tőle bocsánatot. Az anya próbálta követni a felolvasást, de pillanatok múlva mindig felülkerekedtek nyomasztó gondolatai. A fiú nem sok idő múlva megunta a felolvasást, abbahagyta, s hogy anyja nem unszolta, átment a kis- szobába. Ott találta mostohaap- ját, de nem szólt hozzá, végig- heveredett ágyán, rágyújtott. — Gézu! Gézu! A kiságyúmat nem is láttad még! — rontott be Andi. Nem várt biztatásra, elsütötte. A kiságyú fülsiketítőén durrant. A férfi visszatért a nagy- szobába. — Ne haragudj — mondta az asszony — az előbb azért kértem a gyereket, olvasson föl nekem... az ő érdekében. Talán ő is hasznát veszi, nem felejti el az anyagot. — Tudom — válaszolta a férfi. —r Nem is szóltam miatta. Csak így lassan nekem nem lesz egy zugom a lakásban, ahol meghúzhatom magam. — Csak egy kicsit, az elején legyünk türelemmel egymáshoz! — Nekem van, láthatod. — Látom!... — Az asszony fejét a férfi mellére hajtotta, és úgy maradt, míg valamelyest le nem csitult. Másnap egész délután a környéket járta a fiú, de nem akadt rá a lányra. Elsétált Endrőtelep innenső végének utcáiba is, aztán a szőlődombok aljában épült kertvároskába, de eredménytele. nül. Még bizakodott, hogy egy véletlen ismét eléhozza. Elfáradt a több órás kószálásban, hazament. Anyját otthon találta, a konyhában dolgozott. Bement hozzá, leült a hokedlire, s hallgatott.
