Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-22 / 145. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGiS A MEGYEI TANÁCS LAPJA \ 1965. JÜNIUS 22., KEDD Ára: 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM linden perc számít A tsz-elnök, akivel a minap be­szélgettünk, örömmel újságolta, hogy több mint negyven, a falu­ból elszármazott fiatal jön haza aratni. „Hívtuk őket — mondta — és szívesen eleget tesznek a kérésnek, hiszen megértik, hogy nagy szükség van rájuk. De mi sem leszünk hálátlanok. Megad­juk nekik a kenyérnekvalót, meg pénzt is. Így szól az aratási meg­állapodás, választhatnak.” Sok helyen hallani mostanában ilyen híreket. A csapadékos ta­vasz és az azóta is jóformán na­ponta beköszöntő esőzések nehéz betakarítást ígérnek. A gazdasá­goknak sok kézre van szükségük ahhoz, hogy idejében elvégezzék a nagy munkát. Az aratnivaió sem kevés. Az esők, amelyek most annyira kedvezőtlenek, április vé­gén és májusban jól segítették a gabona fejlődését, így a termés ál­talában nem ígérkezik rossznak. Csak hát a legnehezebbje van még hátra: az az időszak, amikor a lá­bon álló kalászokból a gabonasze­mek eljutnak a magtárig, a szár­ból pedig gondosan felrakott szal­makazal vagy bála lesz. Ehhez szükséges az aratók szorgalma, lelkiismeretes munkája és a veze­tők okos előrelátása, szervezőkész­sége. Nem kis szerepe van itt annak ugyancsak, hogy az emberek, akik részt vesznek az aratás munkájá­ban, megtalálják számításukat. Az anyagi érdekeltség nem új foga­lom, jelentőségét a mezőgazdaság minden területén érezni lehet, így a gabonatermelésben is. Az egyik szovjet agrárstatiszti­kai folyóiratban eppen most ol­vastunk egy érdekes összehason­lítást. Az ukrán kolhozokban azt vizsgálták, milyen összefüggés van az egy napra jutó munkadijazás és a terméshozamok között. Ki­tűnt, hogy azokban a kolhozok­ban, ahol a részesedés két rubel alatt van, a búzatermés holdan­ként! átlaga 8 és 11 mázsa között mozog, a két rubelnél többet fize­tő gazdaságokban pedig 14—15 mázsa. Hasonló példák nálunk, és szinte mindenütt a világon akad­nak. Igaz, az is érthető, hogy ahol magasabb a hozam, ott nagyobb részesedés juthat a munkaegysé­gekre, hiszen, a szövetkezeti gaz­daságok csak annak arányában tudnak osztani, amit termeltek. De azért az anyagi érdekeltség olyan hajtóerő, amely a munka ered­ményét igen nagy mértékben fo­kozza. Különösen áll ez az olyan ne­héz, rövid ideig tartó, de igen in­tenzív idénymunkára, mint az aratás. Itt igen fontos, hogy az emberek közvetlenül is azonnal lássák a munka hasznát. A gépek kezelői, a sok kézi kaszás, vala­mint a kívülről alkalmazott mun­kások, akikre az idén nagy szük­ség van, elsősorban természetbeni járandóságot szeretnének kapni már az aratás végén. A tsz vezető­sége az ilyen kívánság elbírálásá­nál nem is merev, szűk látókörű. Általában mindenütt tapasztalha­tó, hogy a gazdaságok idejében megállapodást kötöttek az aratók­kal, és a helyi szokásoknak meg­felelő mértékben gondoskodnak az emberek anyagi részesedéséről. Bár elvétve találkozunk olyan vezetőségekkel is, amelyek túl so­kat rágódnak ezen a problémán. Az egyik tsz-elnök például így vé­lekedett: „Azelőtt voltak olyan évek, amikor nem beszéltünk az anyagi érdekeltségiről, mégis vala­hogy csak learattunk. A paraszt- ember, amióta forog a világ, min­dig learatott. Ilyenkor fogja el a legnagyobb tettvagy.” A ringó, érett búza valóiban szinte vonzza a földművelő em­ber erős karját, messziről hajóként úszó kombájnokat. De azért ez nem „érdek nélküli szerelem”. So­hasem volt. Sót, inkább az a ha­gyomány, hogy aki arat, az zsákot visz haza. A legújabb időkben a jobban ellátott falvakban, ahol erős tsz működik, kialakult már az a gyakorlat, hogy az emberek a részesedést többnyire pénzben kapják. De ez a ritkább. Biztosítani kell az aratás sike­rét. Igen nehéz körülmények kö­zött aratunk ebben az esztendő­ben. Minden perc számíthat, ha eljön az idő. A rossz szervezés, a kevés munkaerő, a késedelem még több veszteséget okozhat, mint a szeszélyes időjárás. Az ara­tók, a kézi kaszások és a gépke­zelők egyaránt érezhetik, milyen nagy a felelősségük. Az aratás si­kere, az ország kenyere az ő szor­galmukon, odaadásukon múlik. De az ő megbecsülésükön is Eck Gyula Helyzetjelentés a Berettyó és a Kutas-csatorna térségéből A Berettyó vize Szeghalomnál 17-én 8 órakor 414 centiméterrel kulminált. A legfrissebb értesülé­sek szerint 392 centimétert mér­tek 18-án a délutáni órákban. A Berettyó vize tehát gyengén apa­dó. Ugyanezt jelentették a Kutas- csatorna vízállásáról is. Itt a víz mélysége pénteken 394 centiméter volt; Ezért a Kutas-csatorna zsi­lipéit megnyithatták. A két centi­méter szintkülönbség folytán a Kutas-csatorna vize szabad folyas­sál a Berettyóba ömlik. Az V. belvízvédelmi szakasz körzetében — körülbelül 18 ka- tasztrális holdon — nem összefüg­gő területként belvíz található. Tíz helyen Mobik szivattyúkkal éjjel-nappal folyik a víz átemelé­se a Berettyók'' sietve a Kutas- csatornába. Ebben a körzetben tehát a leg­fontosabb feladat az eddig is sok kárt okozó belvizek mielőbbi le­vezetés«.. Kádár János fogadta Lakshmi Menont Kádár János, a Minisztertanács elnöke hétfőn fogadta Lakshmi Menőn asszonyt, indiai külügyi államminisztert. A látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, S. V. Pa­tel, az Indiai Köztársaság buda­pesti nagykövete. Az indiai külügyi államminisz­ter látogatást tett Péter János külügyminiszternél. A látogatáson részt vett Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, dr. Kós Péter nagykövet, a Kül­ügyminisztérium főosztályvezető­je, B. K. Sanyal, az indiai kül­ügyminisztérium főosztályvezetője, S. V. Patel, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) MAI SZAMUNKBÓL: IDEGENEK (2—3. oldal) Tisztázzuk a feladatokat <5. oldal) Gyorslista a II. Békekölcsön sorsolásáról (5. oldal) Vasárnapi sporteredmények, tudósítások (6—?. olda!) Imihez beruházás sem kell esak más — A mezőgazdasági üzemek egészségügyi ellátottságáról tárgyalt a Vöröskereszt megyei elnöksége — mindenütt szükséges nagyobb be­ruházás, a tisztaság és az egész­ségügyi követelmények betartásá­hoz csak a szemléletnek kellene megváltozni” — hangoztatták. Sajnos, sokszor éppen itt van a legtöbb hiba. Egyes termelőszö­vetkezetek vezetői nem törődnek ezzel és a rendelkezések végrehaj­tásával. Előfordul, hogy tizedran- gú kérdésként kezelik. De van fordított helyzet is. A hozzászólók közül többen példákat mondtak el, melyek azt bizonyítják, hogy a felvilágosító munka nem volt ki­elégítő. Az egyik állami gazdaság­ban megvették a törülközőket és a mosdáshoz szükséges egyéb fel­szerelést, azonban a dolgozók nem éltek ezzel a lehetőséggel, sőt a törülközőket cipőtisztításra hasz­nálták. Kardoskúton az állatgon­dozók fehér köpenyt kaptak a fejőshez, de arról már nem vilá­gosították fel őket, hogy ezt hasz­nálni is kell. Az ilyen példák bi­zonyítják a" legjobban á felvilá­gosító és propagandamunka A megyében első alkalommal került sor egy olyan értekezletre, amelyen az egészségügyi szakem­berek, a Vöröskereszt járási és városi titkárai, valamint a taná­csok mezőgazdasági osztályainak képviselői a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egészségügyi helyzetét vitatták meg. Az értekezletet június 21-én, tegnap délelőtt tartották Békés­csabán a Vöröskereszt megyei el­nöksége rendezésében. Nagy Károly elvtárs országgyű­lési képviselő, a megyéi elnökség mellett működő mezőgazdasagi csoport vezetője tájékoztatójában beszámolt arról az országos érte­kezletről, melyen szintén ezt a témát tárgyalták meg. Többek között elmondotta, hogy a mező- gazdasági dolgozók egészségügyi helyzetében az utóbbi években je­lentős változás történt. Megszűnt a kampányjelleg, helyette vörös­keresztes aktívákból és egészség- ügyi szakemberekből az egész megyét átfogó hálózat alakult ki. Ezenkívül ma már egész sor ren­delet és intézkedés szabályozza és segíti elő a helyzet javulását. Az előadó beszélt a további ten­nivalókról is. Többek között java­solta, hogy mivel a vegyszer al­kalmazása egyre nagyobb tért hó­dit a mezőgazdaságban, a gyógy­szerészek nyújtsanak segítséget a vegyszer kezelésének ellenőrzésé­ben és az itt dolgozók oktatásá­ban. Javasolta még, hogy a me­gyei csoport munkatervet készít­sen, melyben meghatározza a leg­sürgősebb tennivalókat. Többek között az aratás, cséplés alkalmá­val a termelőszövetkezetek és ál- ’ami gazdaságok ellenőrzését, az állatorvosok munkájának felül­vizsgálását, az ivóvízellátás bizto­sítását stb. A feladatok ismerte­tésénél különösen kihangsúlyozta a felvilágosító munka jelentőségét s a hozzászólások is megerősítet­ték ezt. „Ahhoz, hogy jobb. egészsége­sebb környezetet teremtsünk a mezogazdasagbar, nem mindig és . szükségességét, a tanfolyamok, előadások szervezését, valamint az ellenőrzések kiszélesítését. A hozzászólók ezt említették a leg­többször, mely elengedhetetlen feltétele a helyes szemlélet kiala­kításának. Az értekezlet résztvevői hasznos javaslatokat iá elmondtak a mun­ka további javítására. Felhívták a figyelmet arra, hogy sokszor az új létesítmények — istálló, sertéste­lep — építésénél sem veszik figye­lembe mindig a higiéniai követel­ményeket. Többen javasolták, hogy a mezőgazdaságban szakosí­tott tanfolyamokat szervezzenek, melyeken külön tájékoztatót kap­nának az állatgondozók, növény- termesztők, a tej kezelők, a vegy­szerre) dolgozók stb. Mások azt javasolták, hogy a termelőszövet­kezeti elnökök járási értekezletein legalább egy-két alkalommal na­pirenden szerepeljen az egészség- ügyi helyzet megvitatása és az ezzel kapcsolatos tennivalók, K. J Véget ért a MUOSZ küldöttközgyűlése Megválasztották az Üjsági A Magyar Űjságírók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése vasárnap az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta ta­nácskozását. Siklósi Norbert főtit­kár beszámolójához hozzászólt még Tóth György, a Pest megyei Hírlap munkatársa, Naményi Gé­za., a kormány Tájékoztatási Hi­vatalának vezetője, dr. Szegő Ta­más, dr. Lökös Zoltán és Rajk András. A főtitkár zárszava után a közgyűlés a beszámolót tudomá­sul vette, majd Komját Irén fel­olvasta a Nemzetközi Újságíró Szervezet üdvözlő táviratát. A közgyűlés ezután harmincegy tagú választmányt, tíz válaszímá- pyi póttagot, tizenöt tagú etikai író Szövetség új vezetőségét bizottságot és öttagú ellenőrző bi­zottságot választott. Ezután ösz- szeült. az uj választmány és meg­választotta elnökségét. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke Barcs Sándor lett, alelnö- kök: Komját Irén és Pethő Tibor, főtitkár: Siklósi Norbert. Az elnök­ség tagjai: Baktai Ferenc, Benkő Károly, Bolgár István, Gedeon Pál, Hajnal Kornél, Komócsin Zoltán, dr. Lökós Zoltán, Máté György, dr. Mihályfi Ernő, dr. Randé Jenő, Szirmai István, Vár-, nai Vilmos és Vető József. Végül megválasztották az ellenőrző bi­zottság és az etikai bizottság tiszt­ségviselőit, ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom