Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

1965. június IS. 4 PéníeS Perben az igazsággal Egy fegyelmi tétel, amelynek két arca van — Alklkor elmegy, Gizikém? — El, igazgató bácsi. Hazame­gyek, — Jól meggondoltad? — Igen. Édesanyám jött értem. Ée a többi testvéremet is hazavi­szi. Együtt leszünk. Csend van. A gyularemetei ál­lami gyermekotthon igazgatói szo­bájában egy tizenegy éves kislány és az őszülő igazgató saját gon­dolataival elfoglalva hagyja sú­lyosbodni a hallgatást. Giziké vá­gyik haza. Melyik gyerek nem vá­gyik édesanyja szerető, simogató keze után? De amikor búcsúzásra kerül a sor, mintha apja lenne, úgy öleli át igazgatója nyakát, s olyan szeretettel csókolja meg, hogy benne van kis szíve minden hálája az eddigi jóságért. Sajti Károly hallgatása mélyebb Nézi a gyereket, s az igazgató, a nevelő szemével látja, hogy nincs eléggé biztosítva a kislány továb­bi fejlődése otthon. Nincs mit tenni, a papírok rendiben vannak, el kell engednie az eleven szemű gyereket. — Hát akkor . .. vigyázz ma­gadra kislányom, és ha valami probléma van, gyere, segítünk neked! Újra kopognak. — Igazgató bácsi! Tessék a Bercit hazaengedni! — Rendben van, csak élőbb majd beiratkozik az MTH-ba, az­tán mehet — De ... én most szeretném ... mert lagzi lesz, tetszik tudni. — Nem, fiatal barátom, oda nem engedhetem el. Tudja, hogy bajok voltaik a kis sógorával, most már jó úton van, kiváló sportolóm, oda nem engedem. Hosszan beszélgetnek, és Berci kimarad a lakodalomból. Meg­egyezik a gyám és az igazgató, el­ső a gyerek előmenetele, viselke­dése, fejlődése. A lagzi? Az tized- rangú ok a hazamenetelre. Végre egy pillanatnyi lélegzet- vétel. De nem: újra cseng a tele­fon, nevelőszülők kérik a nyárra a gyerekéket. Ki lányt, ki fiút. Újabb gond. Engedje, ne engedje őíket? Hova kerülnek? Milyen ne­velésben részesülnek két hóna­pig? Nem rombolják-e le az egész esztendő intézeti munkáját? Aztán mégiscsak sort kerítünk arra, hogy az igazgató problémá­járól is beszélgessünk. Fegyelmit kapott. Fegyelmit a helytelen pénzgazdálkodás, az ellenőrzés el­mulasztása miatt. A fegyelmivel nem vitatkozunk, említeni mégis kell, mert szorosan összefügg az­zal, ami témánk vizsgálati tárgya. Szerepei ugyanis a pénzgazdálko­dási „bűnlajstromon” egy tétel: a 05-ös rovat túllépése. Nem ez a fegyelmi oka, de lényeges része. Lényeges nem a pénzügyi revizo­rok szempontjából, hanem az igazgató tiszta lelkiismerete, s a többi intézetek miatt. Ez az írás nem mentés, nem védelemnyújtás akar lenni, hanem tisztázni kíván valamit, amin változtatni kell. Arról van ugyanis szó, hogy a fegyelmi jegyzőkönyv megörökít egy tételt: a takarítószerek, mo­sószerek és a gyerekek tisztasági szereinek rovatán történt túllé­pést. S ezt a rovatot valószínűleg valamennyi intézet túllépte, ahol a rendtartás szellemének megfe­lelően jártak el, s megfelelő mennyiségű szappant, fogkrémet és hasonlókat adtak a gyermekek­nek. Ahol nem lépték túl, ott be­tartották a pénzügyi fegyelmet, de nem biztos, hogy a tisztasági követelményeket is! És nem tehetnek róla. Nem té­liét róla egyik igazgató sem. Bizonyítsanak a számok. Szűcs Tibor gondnok előtt papír, ceru­za, számolunk. Egy évre egy gye­rekre 142 forint a tisztasági sze­rekre fordítható összeg. Hogy eb­ből mi telik? Nem sok. Ha csak a szappant, fogkrémet, cipőkrémet számoljuk, meg a mosószappant, s csak egyetlen darabot ha­vonta, akkor sent jut az év mind a tizenkét hónapjára, csupán ki­lencre. Elég ez? Nem. Idézet a 05-ös rovat túllépéséről a vizsgálati jegyzőkönyvből: „Saj­ti Károly igazgatónak .. . elfogad­juk azt a magyarázatát, hogy tisztaságot kell tartani az intézet­ben, de ez még az előirányzat túl­lépésével nem indokolható .. Fából vaskarika. Vagy elfogadják a magyarázatot, vagy nem. Ha igen, akkor arra fedezet kell, ha nem. akkor nem kell emlegetni. — Ez a tisztasági szer probléma nemcsak remetei dolog — mondja az igazgató, aki maga szakfelü­gyelő is, és módjában áll betekin­teni más otthonok életébe is. Nem is Békés megyei, hanem országos. — Valóban, ez a „norma” ma már nem elég. Akkor mi a teen­dő? — kérdem a gondnokot és az igazgatót. — Ebből van a túllépés. Valami azért itt érthetetlen. Ugyanis két igazság van. A vizs­gáló szervek igazsága a számok igazsága. Tudja ezt Sajti Károly is, nem szabad megsérteni a pénz­ügyi fegyelmet, tervgazdálkodás folyik, mi lenne, ha minden ve­zető a szívére hallgatva állapítaná meg a kiadható összeg nagyságát? De a másik igazság is igazság: a nevelő, a pedagógus, az igazgató igazsága, akinek a rendtartás elő­írja, hogy hogyan nevelje tiszta- I ságra a fejlődésben levő kamasz j fiúkat, lányokat. És ez is nagy igazság! — Hiába mondjuk nap mint nap a gyerekeknek, hogy a tiszta­ság fél egészség, mikor egy fél szappan jut egy hónapra egyre, s a reggeli fogmosást már be kellett szüntetni, s este is csak borsónyi jut a kefékre! Legjobb nevelő eszköz a szó és tett összehangolt­sága! — kiált fel az igazgatóban a pedagógus. Igaza van. Akkor hát hol a hiba? Ott, hogy a gazdasági szervek, a pénz „felügyelői” sem tudnak semmit j tenni, mert nekik csak a paragra fus, a számok és a rovatok pontos stimmelése a fontos. A nevelés nem tartozik rájuk. De tenni kell valamit, mégpedig nem helyben, hanem országos szinten. Egész­ségügyi szakemberek bevonásával felül kell vizsgálni az egy főre eső minimális, de élegendő tiszta­sági szerek mértékét, s ha azt ki­adták, akkor lehet joggal felelős­ségre vonni azt az intézetet, ame­lyik pocsékol. Meg kell teremteni az állami gondozottak intézetében a rendtartás — a követelmény — és a pénzgazdálkodás — a nevelés anyagi eszköze — közötti egységet. A remetei otthonban rend, tisz­taság van. A gyerekek ápoltak, tiszták, az intézet, ahogy monda­ni szokták, mint a pohár. Az igaz­gató több esetben jutalmat kapott maga, s nevelőinek kollektív, gondos munkájáért, amelyben ter­mészetesen benne van az is, hogy a betegségek, a járványok elke­rülték az intézetet, mert tiszta­ságra nevelték a gyerekeket. És tegye a kezét a szívére a pénz­ügyi hatóság: elég-e valahol is, valamelyik gyermekotthonban ez a 150 forint körüli összeg egy év­re egy gyerek tisztasági szereinek pótlására, beszerzésére? A túllé­pést ügyesen vagy ügyetlenül mindenütt elkövették az igazga­tók, ahol rendet, valahogyan egészséges gyerekeket akartak. Nem mentjük a remetei igazgatót és gondnokot, a fegyelemsértés fennáll, de perbe széliünk a szűk­re szabott keretekkel, amelybe szorítva nem tudnak a rendtartás­nak megfelelő munkát végezni... Változtatást, reális felmérést, s ennek megfelelő új rendelkezést sürgetünk. Talán nem is az újság, nem is az igazgatók sürgetik ezt, hanem akikről tulajdonképpen vé­gig szó volt: maguk a gyerekek! Cs. Adám Éva Újszerű tanácskozás a Békéscsabai Kötöttárugyárban a gyár és a külkereskedelem kapcsolatáról C Tudósítónktól) A HUNGAROTEX Textilkivite. li Vállalat és a Békéscsabai Kö­töttárugyár pártszervezeteinek megállapodása nyomán a napok­ban érdekes tanácskozásra került sor a gyár kultúrtermében. Bár jellegileg tájékoztató előadásról volt csupán szó, a kialakult jó kapcsolatok további ápolása érdé. kében megtartott rendezvény mintegy száz résztvevője mégis úgy érezte, hogy a sok felszóla­lással tarkított gyűlés túlnőtt az egyszerű előadás keretein. Kövesi Zoltán, a HUNGARO­TEX Tröszt pártszervezetének ve­zetőségi tagja üdvözölte a megje­lenteket, majd a tröszt kötöttipari áruigazgatóságának (TRIKOTEX) osztályvezetője, Krammer József tartott tájékoztató előadást. Ebből többek között megtudtuk, hogy a kötöttáru-exportban döntő szere­pet visznek a pamut alapanyagú cikkek. E termékek exportérde­keltségi részaránya az 5 és fél ezer tonnás országos termelésből 38,4 százalék. Ez utóbbiból a békéscsa­bai gyár 12,8 százalékos részese­déssel Mosonmagyaróvár és Vác után nagyságrendben a harmadik helyet foglalja el, 270 tonnányi éves exporttermeléssel. Szocialista relációban a TRIKO­TEX kivitelében elsősorban a Szovjetunió, Románia és Albánia érdekelt, míg a nyugati export 36 felvevő piac között oszlik meg. Ezek közül több mint húsz vesz át békéscsabai termékeket is, köz. tűk Nigéria, Sierra Leone, Hollan­dia, Dánia és más országok. Az előadó tájékoztatott arról is, hogy a magyar áruk elhelyezése tekintetében komoly nehézségeket okoz a két nyugat-európai gazda­sági integráció, a Közös Piac és az Európai Gazdasági Közösség (EFTA). Amellett, hogy mindkét gazdasági társulás tagországaiban fejlett textilipar dívik, lehetősé­geinknek bizonyos vámkorlátozá­sok és mennyiségi limitációk is határt szabnak. A magyar pamut-kötöttáru ex­portból Nyugat-Európa 54,8 szá­zalékkal részesedik, amiben ben­ne van az asszociált afrikai orszá­gok részesedése is, Ázsiának 13,4, a felszabadult afrikai államoknak 30,2, Amerikának 1,6 százalék jut ebből az exportból. Az előadás során felvetődött az a nehézség, hogy általában kevés a kimintázott új modellek száma, viszont hosszú az átfutási idő. Nagy szerepe van a kifogástalan csomagolásnak is, mert a nyugati piacon rendkívül fejlett a csoma­golási kultúra. Ami a pamut alapanyagú ex­port-kötöttáruk gazdaságosságát illeti, a rendelkezésre álló leg­utóbbi felmérések szerint szocia­lista viszonylatban 25 forint ter­melési értékért kapunk egy dol­lárt, míg tőkés relációban ez jó­val kedvezőtlenebb: 56 forint. A gazdaságosság jelenlegi árrend­szerünkből íolyóan sokszor úgy nyilvánul meg, hogy egy-egy ter­mék lehet ugyan a gyártó ipar számára gazdaságtalan, export­viszonylatban viszont gazdaságos. Ilyenkor természetesen elsősorban a népgazdasági érdeket kell szem előtt tartani. A Békéscsabái Kö­töttárugyár exportmutatói kedve­zőbbek az országos átlagnál. A felszólalások során többek között felmerült egy olyan igény, hogy korszerű lánckötő mintázógép beállításával külön exportmintá- zási lehetőséget kellene biztosítani a békéscsabai gyárban. A pamut­áruk exportelhelyezésében tapasz­talható nehézségek leküzdését cé­lozhatná más alapanyagú kötött- áru-modellek kikísérletezése is. Az újszerű tanácskozás megva­lósításáról a HUNGAROTEX és a gyár dolgozói egyaránt elismerés­sel nyilatkoztak. Kazár Mátyás Történet a 100 éves kórházról Új tanfolyam szervezését kezdte me« a megyei egészségügyi szakiskola — Nagy kedvezmény a tanulóknak — A Békés megyei Tanács „Sem­melweis” Egészségügyi Szakisko­lája az általános ápolónői tago­zatra új tanfolyam szervezését kezdte meg. A Gyulán működő kétéves iskola, amely szeptember 6-án nyitja meg kapuit, igen nagy kedvezményben részesíti a tanu­lóikat. A vidéki hallgatók részére ingyenes kollégiumi elhelyezést és ellátást biztosít A kórtermi gya- korlatokhoz munkaruhát ad. Az egészségügyi dolgozók szak­mai színvonala emelésének érde­kében főleg azok a jelentkezők pályázhatnak sikerrel a kétéves tanfolyamra, akik érettségi bizo-! nyítvánnyal rendelkeznek, illető­leg az általános iskola VIII. osz­tályát legalább jó átlageredmény­nyel végezték el. Az eddigi eredményekből Réthy Pál tudor Csaba város értelmes lakosságának a jótékonysági inté­zetekhez! hajlamairól és áldozat- készségeiről elég tanúságot sze­rezvén, az 1867-es évben a kórházi telken egy szegénygyámoldánál életbelépte lésére nézve igen pon­tosan kidolgozott tervet nyújtott a várostanács elébe; melynek ér­telmében megszüntetendő volna a városba ni koldulás; az intézetbe fölveendő szegények és koldusok tisztességes módon látatnának el, itten lakást, élelmet és ruházatot kapnának; felügyelet alatt lévén rendhez és dologtevéshez is szok­tatnának. — Amennyiben pedig a szegények segélyezésére a város évenként anélkül is 2400 forintot költ, ezen kiadások egy ilyen inté­zet létezésével kevesbbíttetnének. — Ezen nemcsak korszerű, de gazdászati szempontból úgy rend­őri tekintetben is czélszerű eszmét a városi bel- és kültanács, úgy a kórházi bizottmány saját java te­vén, a város ösmert nagylelkűség­gel ennek azonnali valósításához tetleg is hozzájárult, úgymint az 1863-ik évben a szegénységi alap­ból kihordott Körös-csatorna mel­letti földdarabokból annyit ada­tott el és ajánlott föl a szegények- háza felépítéséhez, amennyit ez igényelne; — ezenkívül az 1861. évi Capitális pénzalapból köl­csönt ajánlott fel; — továbbá az 1863. évben begyűlt könyöradomá- nyok pénzéből 2000 forintnyi ősz- szeget adott által. A közbirtokosság! testület sem maradt el résztvevő adományozá­saival, melynélfogva az alvégi (Krinolin) földeket örökáron el­adatni határozván a begyült 1509 forint 75 krajcár összeggel szin­tén a szegényekháza fölépítéséhez járult; ezenkívül még a kórház mellett lévő 600 négyszögölnyi telket is kiegészítésül a kórházi kerthez csatolva ezen czélxa örök időkre átengedni nem ren­ddé; — Úgy az örökváltság léte- sülése alkalmával az akkori föi- desurak által szintén ezen czélra tett 400 pengő-forintnyi adomá­nyozást a pénztárból kifizettetni határozván, egyúttal elengedé az épülethez fölhasznált és az örök­váltsági testülettől kapott téglák árábani 550 forintnyi tartozást is. A szegények gyómoldája Sztra- ka Ernő városi mérnök terve és felügyelete alatt 1869-dik évben elkészült; mely intézet létezését leginkább Kiss Péter kórház-bi- zottmányi és a városi kül- és bel- tanács érdemteljes elnöke, vala­mint Réthy Pál tudor és kórház­bizottmány alelnök urak fáradha­tatlan tevékenységűknek köszön­hetik; kik emberbaráti keblök sugalatát követve, a kórház és szegények ügyét mindég szorgos figyelemmel kísérve, aziránti leg­buzgóbb jóakaratukról az életbe­léptetett eredmények tanúskod­nak. Az új épület elkészültével, a kórházi bizottmány helybenha­gyásával Réthy Pál tudor indít­ványára a régi épületben lévő kórszobák az új épületbe tétettek által; amennyiben az itteni tágas és magas termek a levegő és vi­lágosság szabadabb behatásánál fogva, úgy a betegágyak kényel­mesebb és czélszerűbb dhelyez- hetésére nézve is megfelelőbbek a régi épületbeni kórszobáknál; a kórház részére két terem vétetett igénybe, úgymint egy a férfiak és egy a nők részére, összesen húsz ággyal fölszerelve. Még az alsó régibb épületben a kórház részére tartván fel egy szobát a ragályos bőrbetegek elhelyezésére, egy szobát a törvényszéki bonczolatok végzésére és a halottaskamrát. Az ó és újépület többi szobáit, úgy­mint két termet az új épületben, három szobát az óépület helyisé­geiben gyámnonezok lakásául hagyván meg. Ha valamely gyámnonezuk megbetegszik a kórházba fölvéte­tik, kettő orvoslás, élelmezés és ápolásban részesül. Az intézetbe öreg, sorscsapások által elszegényedett, s munka- képtelen csabai lakosok, úgy a jelenben volt koldusok is fölvétet­nek, minden valláskülönbség nél­kül; a legszükségesebb kellékek­kel elláttatnak, lakást, élelmet és ruházatot kapnak. — A gyámnon­ezok mindegyike kap; egy ágyat ágybelivel és egy széket; a férfiak minden héten tiszta fehérneműt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom