Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

J965. június 18. 5 Péntek Egyszerűen Sokszor panaszkodunk egy-egy ember passzivitására. De legalább ilyen gyakran mondják egy-egy városra, közösségre, szövetkezet vagy gyár, esetleg intézmény kol­lektívájára: „Kérem, ez már ilyen... Itt semmit sem lehet csi­nálni ... Ez passzív hely ...” A kérdést nem érdektelen érin­teni, mert az esetek jelentős ré­szében a jelzőt anélkül hangoztat­ják, hogy valami komoly vizsgá­lattal elemeznék az emlegetett passzivitást. Évek óta passzívnak titulált közösségekről kiderül, hogy van ott tettvágy, jószándék, ötlet is a problémák megoldására, csak esetleg nem hasznosítják jól. A minap egy fiatal férfival be­szélgettem. Tudtam róla, hogy nem aktívan politizáló ember. Neveltetése és egyéni természete eltért ettől az elképzeléstől. Egyszerűen sokat tanuló és szorgalmasan dolgozó, csendes ember. És ez a csendes ember órákig és nagy szenvedéllyel beszélt köz- ügyekről. Azt hiszem, ha közbe­szóltam volna, hogy ez politika, zavartan elhallgat. Én nem tet­tem. Ezért kifejtette, milyen könnyelmű, pazarló embereknek tartja a város műszaki irányítóit, akik előbb lebetonoztattak egy új piacteret, maid ugyanazt fel­törették, mert időközben a tervek módosultak. Felsorolt néhány ese­tet, amikor hozzáncmértés és lo­gikátlanság, elsietett ,, nagyvona­lúság” és kapkodás nyilvánult meg intézkedéseikben. Elgondolkoztam — azóta is fog­lalkoztat —, hány ilyen csendes emberünk van, akitől nem is mindig veszik jónéven, ha meg­szólal és „eldöntött, kérdésekbe” próbál beavatkozni. Gyakorlati­asság és logika, egyszerűség cs ésszerűség: mindig ezt várják az intézkedésektől. És ha valame­lyikben nem találják meg ezt a néhány nagyon lényeges sajátsá­got, akkor — vérmérsékletük sze­rint — magukban vagy egymás közt morognak, türelmetlenked­és ésszerűen nek, ellenkeznek vagy beletörőd­nek. Az eredménytelen észrevéte­leket a passzivitás követi. Érde­mes például figyelemmel követni miként ritkulnak az újságokban azok a levelek, amelyek az auíá- buszmegállóhelyek logikátlan át- és elhelyezgetéseit bírálják, — mi­után íróik rájönnek, egy-egy au­tóbuszvállalat a saját jogának tartja a kérdés megoldását, afféle belügynek, amelybe olyan külső tényező, mint az utas, bele sem avatkozhat. Az államapparátusban dolgozó ugyanilyen csendes emberek is vérmérsékletük szerint reagálnak az eltúlzott jelentésigény, a sta­tisztikai hullámok gyakori mód­szereire. Vagy csak széttárják karjukat, amikor ugyanaz a szerv, amely korábban a jelentések szá­mának csökkentéséről adott ki utasítást, most újabb, jókora fel­adat-tömeggel zúdítja őket nya­kon. Az értetlenség a későbbiek­ben nemritkán válik passzivitássá, sőt, cinizmussá — ezzel a hallga­tólagos megállapodással: megcsi­náljuk, amit mondtak, többet ló­lünk ne várjon senki. Módszerekről, munkastílusról most és a következő esztendőben még nagyon sokat fognak vitat­kozni országszerte. Ez jó, hasznos, természetes dolog. Ezekből a vi­tákból azonban sohase hagyjuk ki a csendes emberek észrevételeit. Hogy ne dobjunk ki pénzt, ahol nem feltétlenül szükséges, hogy ha valamit telefonon is cl lehet intézni, ne írjunk róla tizenkét aktát, s ha valamire nem kell öt aláírás sem, ne intézzük el, hogy nyolc kelljen rá. A látszólag kis logikátlanságok ugyanis visszahatnak az emberek munkakedvére, aktivitására. Nem öncélúan kedvelik a logikus in­tézkedést, az ésszerűséget és a célszerűséget — hanem mert úgy szeretik, mint az őket körülvevő társadalom természetes jellemvo­nását. És igazuk van. (B. F.) égylepedőt, zsebkendőt, és kap- czát. Ezenkívül nyáron egy vá- szonfelöltöt, nadrágot és mellényt; télen szűranyagból öltönyt, mel­lényt és nadrágot; egy pár csizmát és egy kalapot. A nők mindegyike kap ágyat ágybelivel, hetenként tiszta fehérneműt, ágylepedot, zsebkendőt; nyáron kék karton felöltőt és. szoknyát; télen egy szűranyagból készült felöltőt, bar- het-szoknyát. Ezenkívül , egy pár csizmát, nyári és téli fej-nyakken­dőt, kötőt és féketőt. Jelenleg a kórház és szegény- gyámoldai ügy egy bizottmány ál­tal kezeltetik, melynek legújab­ban elnöke dr. Réthy Pál; jegyző­je dr. Bende Albert; gondnoka Stark József; pénétárnoka Ta- káts Sámuel; ügyvéde Félix Ákos; a bizottmány többi tagjai: Tekin­tetes Kiss Péter, Nag'ytiszteletű Szeberényi Ágoston, Holin Lajos, tisztelendő Péki Antal, Mádrony János, Hüke József, Sztraka Ernő, Such János, Laczó Ádám, Mioh- nai János, Zelenyánszki György. Az intézet felvigyázója, ki egy­szersmind kórházi ápoló is, Ma­cho János. — Fizetése a kórház részéről évenként 141 fr„ a szegé- nyekháza részéről 84 forint és így összesen 225 forint; ezenkívül la­kást, világítást és fűtőanyagot kap. Az élelmezést ő látja el, úgy a kórház, mint a szegényekháza ré­széről; amelyért adagonként fizet­tetik, úgymint: — 1 adag keménymagös levesért 2 kr.; — 1 adag marhahús levesért 3,Y2 kr.; — 1 adag (V* font) marhahúsért 5,72 kr.; — 1 adag (1 itze) vastagételórt 7 kr. Különben általános szabályként szolgál a képviselőtestület azon határozata, melyszerént: minden egyes személy kapjon naponként reggel — egy adag keménymagos levest; délben hetenként kétszer, úgymint vasárnap és csütörtökön, egy-egy adag marhahúslevest V4 font marhahúst és egy adag vas­tagételt — együtt —, vagyis a marhahúst a vastagételre felrakva. — Minden szombaton. tésztás ételt. — A többi napokban egy- egy iteze főtételt hosszúlére el­készítve, és naponként másnemű főzelékből előállítva. Ezenkívül mindennap V2 font kenyeret. Ezen adagok számra minden nap történendő előleges megren­delés folytán lesznek által adan­dók. Ugyanezen árszabály áll a kór­ház részére is. Ezenkívül a szegények házában kapnak az öregek, naponként egy pohár pálinkát jutalmul, azon erejükhöz mért csekély munkála­tok fejében a melyet végeznek. Ügyszinte a férfiak összesen he­tenként egy font dohányt. A kórházi betegek részére a gyógyszerek 20 perczent elenge­déssel, a helybeli két gyógytárból évenként fölváltva hordatnak.. A kórház ügyei az 1865. évben fölterjesztett és az 1866. évben megyehatóságUag megerősített alapszabályok értelmében gyako­roltatnak, az itt közlendő pontok szerént. (Folytatjuk) A népművelési munka hatékonysága a termelésben és az ideológiai nevelésben Ülést tartott a megyei népművelési állandó bizottság Tegnap délelőtt Békéscsabán tartott ülést a megyei népműve­lési állandó bizottság Kállay Ist­vánná elnökletével. Horváth Lászlónak, a Megyei Népművelési Tanácsadó vezető­jének előterjesztésében megtár­gyalták, hogyan tükröződik a kui- túrházak életében a népművelési tanácsadó módszertani tevékeny­sége. Elmondotta az előadó, ho­gyan alakították ki a bázis-kul- túrotthonokat, hogyan szervezték meg az egyes helyeken azokat a szakköröket, klubokat, amelyeket bőséges segítséget nyújtva tettek alkalmassá arra, hogy maguk is a kisebb kultúrházak módszertani segítői legyenek. Beszélt a társa­dalmi szakreferensek működésé­ről, eredményeikről, nehézségeik­ről, arról, hogy a módszertani ta­nácsadónak és a vele karöltve dolgozó kultúrházaknak első és legfontosabb feladata a termelési és ideológiai munka segítése, fej­lesztése. A vitában felszólaló ÁB-tagok különösen a társadalmi és családi ünnepek megrendezésével kapcso­latos nehézségekről, akadályokról beszéltek, s ehhez kértek segítsé­get a tanácsadótól. Püski Gábor, a megyei tanács művelődésügyi osztályának nép­művelési csoportvezetője a tanács­adó munkáját egészen a megala­kulástól értékelte, s ezzel betekin­tést nyújtott azokba az eredmé­nyekbe, amelyeket az elméletileg és gyakorlatilag összekapcsolt te­vékenység eredményezett. Megjelent és felszólalt a vitában dr. Kertész Márton, a megyei ta­nás vb-elnökhelyettese is, aki a tanács végrehajtó bizottságának megelégedését fejezte ki Horváth Lászlónak és a tanácsadónak mű­ködésükkel kapcsolatos eredmé­nyeikért. Emellett elmondotta, hogy nagyobb gondot kell a to­vábbiakban fordítani az ideológiai nevelőmunkára, s meg kell találni a módját annak, hogy a napi aktuális ideológiai — akár kül-. akár belpolitikai — kérdésekben mindenkor választ tudjanak adni az embereknek kérdéseikre. A másik napirend az emberek nevelésében szerepet játszó kultu­rális munkával foglalkozott. (---Úr----) K GST-ópítkezósek A szocialista világrendszer fej­lődésével együtt fejlődnek a KGST tagországok egymás közti gazdasági kapcsolatai is. Ismeretes, hogy a KGST-orszá- gokban roppant fűtőanyag és nyersanyagkészletek vannak, ezek elhelyezkedése azonban egyenet­len. Ezért objektív szükségszerű­ség, hogy a KGST tagországok el­mélyítsék és fejlesszék az együtt­működést, az energia-, fűtőanyag, és nyersanyagkészletek kiaknázá­sában, hasznosításában. A KGST- országok ilyen vonatkozású együttműködése, kölcsönös segít­ségnyújtása évről évre nagy lép­tekkel halad előre. A Barátság nemzetközi kőolaj- vezeték meggyorsította a kőolaj­feldolgozó- és a vegyipar további rohamos ütemű fejlődését. A Ba­rátság kőolajvezeték révén olyan hatalmas feldolgozó kombinátok létesültek, mint a szászhalombat- tai Magyarországon, a Slovnaft Csehszlovákiában, valamint a plooki Lengyelországban és a sohwedti az NDK-ban. A Béke nemzetközi energetikai rendszer hasonlóképpen bevált, vagyis a KGST-országok e háló­zatának egyesítése igen jó gazda­sági eredménnyel járt. Egyrészt azért, mert az egyesítés segítségé­vel kihasználhatók a fogyasztási csúcsidőkben mutatkozó eltérések, s szükség szerint lehet áramot irányítani egyik vagy másik or­szágba. Másodsorban csökkenteni lehetett a beruházásokat. Az ener­getikai rendszerek egyesítése olyan mértékben csökkentette a beru­házások és az üzemeltetési költsé­gek előirányzását, hogy a megta­karítás összege több mint a dup­lája a távvezetékek egyesítésére, összekapcsolására fordított költsé­geknek. Az utóbbi években a világ sok fejlett, ipari országában felfigyel­tek a meddőhányók hasznosításá­nak magyar szabadalmára. Az új módszer révén a korábban feles­legesnek tartott meddőhányókból szenet és építőanyagokat nyer­hetnek. A találmány nyomán még 1959-ben HALDEX néven közös magyar—lengyel vállalat alakult, amely a sziléziai szénbányák med. dohányéit hasznosítja. Katowicé­ben már felépült az első két üzem, rövidesen munkába áll a harmadik is, s a jövőben még to­vábbi négy építését tervezik. Ez a hét üzem együttesen évente mintegy két és fél millió tonna meddőhányó feldolgozására lesz alkalmas, ami azt jelenti, hogy csak jó minőségű szénből 400 ezer tonnát ad az érdekelt országok népgazdaságának. Az együttműködés másik beszé­des példája a lengyelországi Tu- roszowban folyó építkezés. Itt az NDK és Csehszlovákia közé éke­lődött lengyel területen igen számottevő barnaszén készletek vannak. Ezek hasznosításával a három ország közösen bányászati és energetikai kombinátot létesít. Romániában cellulózé kombinát épül, amely az ország területén jelentős mennyiségben előforduló nádat dolgozza majd fel. A kom­binát első üzemegysége már mű­ködik, berendezését az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország szállítja hitelben. A három ország közreműködik az építkezésben is. Románia cellulóze-szállítmányok- kal törleszti majd a kapott hite­leket. Bulgáriában. Szredne-G órában néhány éve gazdag réz-, pirít-, földpát- és molibdénlelőhelyekre bukkantak. Napjainkban már be­fejezéshez közeledik itt a Medet ércdúsító kombinát építése. Az impozáns méretű ipari létesít­mény építésében több szocialista ország is részt vesz. Csehszlová­Alig három hónapja egy egész ország ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Salamon Béláról, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művészéről irt minden lap, Salamon-műsort sugárzott a rádió, vetített a televízió. Noha súlyos beteg volt már, esténként még játszott a Vidám Színpadon. Szív- béli szeretettel kívánt neki min­denki jó egészséget, még további hosszú, munkás életet. Nem tud­tuk — hisz oly jó kedéllyel tréfál. kozott, oly fegyelmezetten lépett fel, oly lelkesen szurkolt még az MTK-nak —, hogy alig negyedév múltán már elmúlásáról kell szá­mot adnunk. A Sörkabaré, a Royal Orfeum, az Apolló Kabaré közkedvelt ko­mikusa közel járt a negyvenhez, amikor addigi pályafutása első át­ütő sikerét aratta Szőke Szakáll Vonósnégyes-ébeu, 1922-ben. Egy esztendő múlva nemcsak színész: igazgatja is a Teréz körúti Színpa­dot. A pesti kisember esettségé- ben is derűs, „slamasztikái” kö­zepette is mulatságos, a hatalmas­soktól való rettegésében is talpra. esett, valahol legbelül bátor, okos és elpusztíthatatlan figurája a ka­baré műfajában összeforrt Sala­kia például különböző berendezési tárgyakat, hengerelt árut, csöve­ket szállított Bulgáriának az érc­bánya és a dúsító céljaira. Bulga­ria ezt elektrolit-réz és egyéb réz­áruk szállításával viszonozza Csehszlovákiának, előbb a kapóit hitel törlesztésének fejében, majd pedig a kereskedelmi megállapo­dások szokásos keretei között. A közvetlen termelési kooperá­ció is egyre nagyobb méreteket ölt. Csak nemrég állapodott meg a Szovjetunió és Magyarország a közös timföld és alumíniumgyár­tásban, Bulgária és Románia a dunai vízierőmü közös tervezésé­ben, Lengyelország és a Szovjet­unió a közös káliműtrágyagyár­tásban. A példákat még sorolhat­nánk tovább. A Szovjetunió és a többi KGST- ország segítséget nyújt a Mongol Népköztársaságnak természeti kincsei hasznosításában, kiaknázá­sában, bányák, ipari üzemek épí­tésében. Joggal mondhatjuk, hogy a KGST építkezései — a barátság mon Bélával. 1923-tól kezdve a legsikeresebb kabarcszerzök Sala­monra Írják egyfelvonásosaikat — s őrá írták még most, négy évti­zeddel később is. A számtalan figura közül, ame­lyet hosszú pályafutása során oly eredeti ízzel, egyéni tehetséggel, jellegzetesen salamoni bájjal ala­kított, talán Pomócsija maradt a legemlékezetesebb. „Ha én egyszer elkezdek beszélni! Ha én egyszer kinyitom a számat!” — szállóigé­vé váltak ezek a szavak, ország­szerte mondták Salamon hang­hordozásával, salamonbélásan ka­csintva hozzá... Emlékül hagyta ránk sok feled­hetetlen alakítását, a Hej, színmű­vész! és a Szódásüveg és környé­ke című könyveit, lapokban el­szórt temérdek vidám írását, rá­dió. és televíziós felvételeinek tö­megét. Példaként hagyta ránk em ber_ és közönségszeretetét, a szín­ház világa, törvényei iránti rajon­gó alázatát, humanizmusának mély forrásából táplálkozó emberi magatartását. Egy kabarétörténeti korszak, egy utánozhatatlan szi- nészi egyéniség, egy darab mindig megújulni tudó régi Pest ment el vele • i, (barabás) építkezései. Sz. Bojev a KGST-titkárság tanácsosa Salamon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom