Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
W65. június 17. 5 Csütörtök Vigyázzon a tagság is! A z utóbbi években megtöbbszöröződött a balesetek száma a mezőgazdaságban. A balesetek ugrásszerűen a termelőszövetkezetekben nőttek. Miért? A szövetkezeti gazdaságok technikai felszerelése napjainkban gyorsabb ütemben valósult meg, mint a géphez értők tudatának, felelősségének kibontakozása. Az állami gazdaságokban, a gépállomásokon a korábbihoz képest azért mutat csökkenést a balesetek száma, mert évek óta kellő gondot fordítanak a munkavédelemre. Ilyenkor, aratás előtt és az egyes nagyobb kampánymunkákat megelőzően a gépkezelőknek elmagyarázzák, hogy üzem közben miként védjék testi épségüket. Azután az üzemek vezetői meggyőződnek arról, hogy a dolgozó megértette-e, tudja-e a munkavédelemmel kapcsolatos előírásokat, megvan-e a felkészültsége ezek alkalmazására? Aki a munka- védelemmel kapcsolatos ismereteit nem megfelelő eredménnyel tanúsítja, nem kaphatja meg azt a gépet, melyért a vizsgát vállalta. Termelőszövetkezeteinkben sajnos még nem ilyen és eny- nyire szigorú a munkavédelem. Bár ez az év változást hozott. Ennek egyik megnyilvánulása az is többek között, hogy a tsz-vezetőknek a brigádvezetőkig bezáróan munka- védelemből vizsgázniuk kell. A vizsgák ezekben a napokban folynak. Jelentős ez a vívmány s meggyőződésem, hogy a szövetkezeti gazdák érdekét szolgálja. Csupán egy hibája van: csak a vezetőkre kötelező érvényű. Bár ez sem lebecsülendő, mert a dolgozók munkára beosztásánál a vezetőnek kell eldöntenie, hogy alkalmas-e, jó felkészültséggel rendelkezik-e a szövetkezet gazdája ennek vagy annak a feladatnak az ellátására. Munkavédelem szempontjából a rátermettség elbírálása döntő lehet. Csakhogy a rátermettséget, a felkészültséget fokozni lehet a munkavédelemmel kapcsolatos intézkedések ismertetésével. Ezért jogos annak felvetése, hogy miért csak a tsz-vezetőket vizsgáztatják? A munkavédelem előírásainak közkinccsé tétele igen fontos, hiszen a gép a termelő- szövetkezetekben is az emberekért van. Az ember csak úgy tud a géppel életet és időt nyerni, ha ismeri mire képes, ha tudja hol, és mikor veszélyes. A munkavédelem előírásainak tudatosítása szövetkezeteinkben mindjobban előtérbe kell, hogy kerüljön. Ehhez viszont kicsiny az az apparátus, amely a megyében a munkavédelem ellenőrzésével, oktatásával foglalkozik. Elsősorban arra gondolunk, hogy a szövetkezetek vezetői, brigádvezetőkig bezáróan a járási székhelyen, a szövetkezet gazdái pedig a mindennapi munkához szükséges munkavédelmi ismereteikről — időről időre — meghatározott tematika alapján a szövetkezet vezetőinek adjanak számot. Ez bizonyos értelemben vezetői többletfeladat, de ezt valamennyi választott tsz-vezető az emberek érdekében vállalja! A termelő- szövetkezetekben a technika fejlődése is csak hozzáértés mellett szolgálhatja a dolgozó embert. DupsI Károly koldusok, hanem általában minden segedelemre szorult betegek is ápolást nyerjenek. A presbitérium ezen üdvös indítványt magáévá tevén ez alkalommal Réthy Pál tudor és városi főorvos urat „egy szegény betegek miképpeni ellátá. sáról” szóló terv kidolgozásával bízta meg, mely tervezet ezen cím alatt „szegényeket ápoló és kórintézet felállításáról Békés Csabán Dr. Réthy Páltól” 1847 évijén — nyomtatásban megjelent. Ezen műben a szerző igen okszerűleg mutatja fel a kórházak és sze- gényápoldák szükségességét, különös pontossággal adván elő a kórházakra vonatkozó rendszabályokat. A kórház létesítése érdekében megpendített eszme az 1851-es évben elterjedt pártolásban részesülvén Réthy Pál tudor a kórházi pénzalap gyűjtése körül a legbuzgóbb tevékenységet fejtett ki; aláírások és magánadakozások útján tetemes pénzösszeget gyűjtött. — Ezen összeg az 1855-ös évben a város részéről egy jelentékenyebb adománnyal gyarapítva és a helybeli szolgabírói hivatalnál bejött pénzbeli büntetések díjaival nevelve az 1856-os évben 2471 forint 61 krajcárra szaporodott, mely összeget további kezelés végett a város elöljáróinak adott által. Ezen kezdeményezés után a városi tanács a tervezett kórház mielőbbi életbeléptetése végett, a mostani régi kórházi épületet egy csőszházból átalakítva ezen czélra használhatóvá tétette; míg a folyton történt adakozások és a már létező pénztőke kamatjaiból 1864-es évben a kórház alaptőkéje jelentőssé szaporodott. Az 1865-ös évben egy városi tanács ülésében a már elegendő pénzalappal bíró eddigelé ideiglenes kórház állandósítása jővén határozatba; az állandósítás és Réthy Pál tudor által kidolgozott kórházi alapszabályok megerősítés végett a megyei hatóságba terjesztvén fel ez alkalommal a kórház felügyeletére Kis Péter elnöksége alatt egy állandó hét tagból álló bizottmány neveztetett ki. Az ideiglenes kórház állandósítása és az alapszabályok megerősítése az 1886-os évben megtörténvén a közbirtokosság többrendbeli tetemesbb adományozásokkal gazdagítá ennek vagyonát, úgymint azon telket, melyen az épület van, 2 hold és 800 négyszögölnyi területen kívül a város alatti földekből 14 holdat ajándékozott. Ezenkívül a kórházi pénzalap, egyes végrendeleti hagyományozások, színielőadások, tánczvigal- mak és újévi köszöntések megváltásából bejött pénzeknél szaporodván a kórház jelenlegi vagyona a kórházi telken és 14 holdnyi földbirtokon kívül 13,105 fr. 29 kr, készpénzből áll. (Folytatjuk) NYVJQDÍ JASOK Hrabovszki Mihály kőműves | 1901-től, Filipinyi János asztalos! 1909-től, Paulik János kőműves 1918-tól, Kiss János kőműves pedig 1919-től vesz részt a munkás- mozgalomban. Életkoruk sorrendben: 82, 74, 68 és 67 év. A régmúlt időkről beszélgetnek, fiatalságuk emlékeit idézik vissza, amelyek ebben a távlatban sem mosódtak el. — Békéscsabán valamikor a Szent István téren volt a piac. Sokszor ácsorogtunk ott mi is. A munkaadó úgy mustrálta az era- j bereitet, mint a lovakat szokás. ' Aki erősnek látszott, azt választotta — mondja Hrabovszki Mihály, a legidősebb. Nem is a társainak, hanem inkább azoknak, akik ott vannak körülöttük. Az ínségmunka is szóba kerül. A körgátat magasították, a kenderáztató gödröt takarították, vagy éppen szemetet hordtak. Naponta 2 pengő értékű liszt és kenyér járt annak, aki teljesítette a rárótt feladatot. Ha pedig időnként a szakmájuknak megfelelő munkához jutottak, nagyon kellett igyekezniük. A legkisebb mulasztás elég volt, hogy a munkaadó kimondja a visszavonhatatlan ítéletet: „Mehetsz.” Hát még ha valaki béremelést kért?! Életük küzdelem volt a mindennapi kenyérért. Nem várták ölbe tett kezekkel a szerencsét. A nehezebbet vállalták, harcot a fennálló rend, a kizsákmányolók, az ingyenélők ellen. Ma mind a négyen azt mondják, hogy ne: bánták meg, mert megvalósult a, amiért annyi üldözést, megaláztatást, szenvedést vállaltak. Nyugdíjasok, élvezik társadalmunk gondoskodását, érzik azt a megbecsülést, ami méltán meg illeti őket. Még azt szeretnék, hr néha-néha találkozhatnának a fia talokkal. hogy beszéljenek nekik a felszabadulás előtti évtizedek történetéről. Mert jó, ha összehasonlítást tudnak tenni az egykor és mai élettel. Sok hasznos tanácsot is kapnának. Legfőképper azt, hogy dolgozzanak fegyelme zetten, kövessék az élenjárók pél dáját, jusson eszükbe mindig hogy felelősek a jövőért. Vigyá zanak arra, ami az övék. —-pb-— Lovasszekér zörög a makadámúién. A kocsi derekában saláta, karalábé és egy zsák újkrumpli. A bakon egy bácsi, mellette — talán az unokája lehet — 10 év körüli gyerek. — Hó! — csettint s a ló abban a pillanatban megáll. Lekászalódnak a kocsiról, a hámfáról ledobják az istrángot, a ló a saroglyá- hoz kerül, ott a fonnyadt szénába markolva harap. Olcsó és drága A piacon lassan gyülekeznek. Fél hat van s a Jókai utca felső végén már a magánkereskedők sátrukat verik. A termelők lerakják a kosarakat s a takarók alól előkerül a pirosló eper s kínáltatja magát a most érő meggy. — Hogy az eper? — Tizenhét forint, lelkecském — felpillant a néni, meglátja a ceruzát és a jegyzetfüzetet a kezemben, hangja más színűvé válik, s úgy kérdezi? — Megadóztatnak? — elnevetem magam, s úgy mondom: — Csak érdeklődöm. A termelők garabolyből árulnak, a viszonteladók pedig maguk előtt felhalmozzák ládaszám az epret, kasban áll előttük a cseresznye s hegyé tornyosul a karalábé. Persze az árak is így változnak. A piac kezdetén a zöldborsó ára négy forint volt. Hét órakor már 4,50 forint és fél nyolc után az élelmesebbje öt forintra tartja kilóját. A törvényszerűségeket hiába kutatnám, az eladók lélektana kiismerhetetlen. Találkoztam olyannal is, aki 12 forintért árulta a földieper kilóját s mikor észrevette, hogy túlságosan kelendő a portéka, egyből öt forintot emelt. — Milyen a felhozatal? — szólítok meg egy ismerős asszonyt, aki cekkerrel a karján már megvásárolta az új burgonyát, a zöldborsót. — Én meg vagyok elégedve a A PIAC piaccal, bár a városi zöldséges boltokban is úgy lehetne vásárolni, mint a piaci napokon itt... Ellenőrzés Egy idősebb asszony nyakába akasztott táskával a csirkepiacon odamegy az asszonyokhoz. — Csak néhány tojás van nálam — fogadják. — Jól van — letépi a blokkot, az asszony kifizette a helypénzt. — Hány jegyet ad el egy piaci napon? — Hát azt nem tudom megmondani, de úgy 6—700 forint, amivel elszámolok egy-egy piac után. — S mit mondanak az asszonyok, mikor fizetteti a helypénzt? — Sokan nem szívesen fizetnek, dühöngenek s van aki le is tagadja, hogy hány pár csirkét hozott magával. A másik oldalon Hortobágyi elvtárs azután érdeklődik egy bácsitól, hány kiló krumplit hozott. — Ez mire jó? — Ebből állapítjuk meg, hogy milyen a felhozatal. Békéscsabán az ország egyik legjobb piaca van. Jó az árufelhozatal és az árak sem túl magasak. A piacon több ellenőr tevékenykedik. A termelőktől kérik az igazolást, szólnak az áru minőségéről, de ahogyan tapasztaltam, nem túlságosan irányíthatják a piac légkörét. A piacon az úr az eladó. Fény és árnyék A zöldségesektől nem messzi sátrakat vertek a kisiparosok és a bizsuárusok. Portékájukat nem nagyon veszik. Egy táblán olvasom: Zleovszky Mátyás fésűs. Előtte szarufésűk, csatok s a portéka fölött néhány árcédula jelzi az árakat. — Kel a portéka? — Nem nagyon. Drágult az anyag és közben csökken a kereslet — búsan mondja, aztán még hozzáteszi: — Sok időt elvesz n piac, késő éjszakáig kell dolgozni Az egyik sátor alatt virít a fal- védő. Rajta nagy csokor rózsa, fölötte az írás: „Száz szál piros rózsát.” — Ezt veszik? — mutatok rá a falvédőre. — A vidékiek. A vidékiek. Többször hallottam a piacon. Az egyik sátor alatt törpéket árulnak, a legnagyobb szó, forint, a középső ötven, a kicsi harminc. — Kinek kell ez? — A vidékieknek. A kertbe. Perza Mátyás békéscsabai kisiparos gipszfigurái közül kiemelkedik a "lány kutyával 15 forintért. A giccs egyetemén tanítanák ezt. Nem azért, mintha a piros, lógó nyelvű kutya nem lenne ugyanilyen „művészi érték”, dr az őzikék és szarvasok között még így is csúnya. Kinek kellenek ezek? Sokszo: írtunk erről, nemcsak mi, hanem más lapok is. A kifogás mindig az, hogy az igazi képzőművészeti értéket képviselő áruk drágák Lehet, de legalább lehetne a piacon látni, legalább megkísérelnék a versenyt felvenni a gics- csel. De nem ez történik. Ugyanúgy van ez is, mint a zöldségnél... A termelőszövetkezet nem teszi ki a cégtáblát az áruhalmaz elé s az iparcikk kiskereskedelmi vállalat ugyancsak nem kísérli meg, hogy piaci napokon olcsó kerámiát, Ízléses dísztárgyakat árusítson. Pedig bizonyára kiderülne, hogy erős-e a törpe. Dóczi Imre Közület munkaerőigénye Az E.M 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka helyekre — férfi és női segédmunka- sokat, valamim kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanáeslgazolás és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth Lajos tér 13—H, földszint. 2S2
