Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
1965. ,Június 17. 4 Csütörtök Én mái* voltain a testvéremmel iskolában! Mozart és Offenbach a Jókai Színház műsorán Pillanatkép a beíratásról — Hogy hívnak, kislányom? — Baca Irénke — a kis szöszt selypít, mamája igazítja ki a nevét: — Bacsa Irénbe — mondja a tanító néninek. — Tetszik tudni, nem járt óvodába, kicsit félénk, de csak nem lesz vele baj?! A „félénk” Irénke viszont egy percre meg nem áll, nézelődik, izeg, mozog, két nagy fekete szeme kíváncsian pásztázza a táblát, a képet. X)gy látszik, inkább közösséghez nem szokott, mint félénk ez a gyerek! — Hát te honnan jöttél? — Én? Onnan kintről. A temetőtől. Tudja hol van? Sinkó Anikó beszédes, eleven szőke kislány, hajában csak úgy virít a kék szalag. — Nem én, nem tudom, hol van. De mondd csak, félsz-e az iskolától ? — kérdezem. — Én? A, dehogy! — felnőttesen legyint. — Voltam már a testvéremmel kétszer! Kíváncsian válogatnak a könyvek között, nézegetik a képeket. A békéscsabai 9. iskola két első osztályos tanító nénije — Tamás Béláné és László Istvánná — közben a mamákkal beszélget. Arcukon látszik, hogy máris „fényképezik” a szülőket, hisz nagyon sokáig az igazi édesanya meg a tanító néni szoros barátságban lesz, ők felelősek a kicsik életbe indításáért. — Most elég nagy a zaj, meg a kavarodás — mondja Deák Ferenc igazgató, aki be-benéz, hogyan alakul a létszám a két első osztályban — mert burkolják a napPohárcsörgés ária közben közi falát farostlemezzel és olaj- festékkel lesz lekenve. De nem bánom, csak meglegyen. Jóval egészségesebb és könnyebben tisztán tartható. Belepillant a felvételi naplóba. — Hajaj! Az egyik elsőben már 46-nál, a másikban 29-nél tartunk! Nagy a körzet, sok lesz a gyerek. Még be sem fejeződött az év, kezdődik az újabb gond. Tizenhárom tanuló és négy napközis csoport, s mindössze hét tanterem!... — Lukács Sárika vagyok — mutatkozik be az újabb delikvens. — Lukács Sarolta! — javítja a tanító néni — most már iskolás vagy, így kell mondani. Jártál óvodába? — Nem. Hétfőn este —a meghirdetett szabadtéri előadás helyett — a békéscsabai Balassi Bálint Művelődési Otthonban került sor a békéscsabai városi szimfonikus zenekar és a Munkásdalkör évadzáró hangversenyére, amelyen fellépett Szalma Ferenc Er keldíjas, az Állami Operaház művésze. Sajnos, az időjárással nem magyarázható gyér érdeklődés kísérte az előadást, amelynek első számaiban a zenekart hallottuk Sárhelyi Jenő vezénylésével. Purcell Artúr király című operájának zá_ rótétele után Mozart Három német tánc-a szerepelt műsorukon. Szalma Ferenc két Mozart-áriát adott elő a Varázsfuvolából és a Don Jüanból. A művelődési otthon előadóterme egyáltalában nem alkalmas zenekari hangverseny lebonyolíIgazi elsős a hosszú, gesztenyebarna hajú Sári, elöl hiányos fo- gacskái árulkodnak arról, hogy elmúlt hat éves és első osztályos a beiratkozás pillanatától. Mosolyog, még egy verset is elmond, biztosan a nagyobbaktól vagy anyukától tanulta. Még egy gondatlan nyár, aztán papírt, ceruzát, táblát, krétát, s kezdődik a rendszeres munka. — Amiben az a jó, hogy látszata van. A kis írástudatlan fiúk, lányok év végére megtanulnak írni, olvasni, én pedig nyugodt vagyok, mert ismét megnyitottam a tudást egy osztály előtt — mondja Tamás Béláné, s joggal, hiszen nyolc esztendeje tanít elsőt. (ádám) A II. számú ének, zenei tagozatú általános iskola kórusa Sárhelyi Jenőné vezénylésével érett kórusművészetről, szép hangképzési munkáról tett tanúságot. Bizet Arii lány című zenekari szvitjének fuvolaszólóját hangulatosan szólaltatta meg Marton György. Ezután ismét Szalma Ferenc műsora következett, aki a Borisz Godunovból és az Ivan Szuszanyin-bót énekelt két áriát. A Munkásdalkör és a zenekar közös produkciójában Smetana: Eladott menyasszany-ának egy közismert kórusrészletét hallottuk, majd Liszt Magyar ünnepi dal-a után Sárhelyi Jenő Ünnepi köszöntő című tömegdalával fejeződött be a válogatáséiban igényes hangverseny. —ám— Idényzáró hangverseny Békéscsabán, a Balassi Művelődési Házban Péntek este mutatta be a Jókai i Offenbach Eljegyzés lámpaíény- Színház Mozart A színigazgató nél című operettjét, című egyfelvonásos operáját és | (Fotó: Demény) A színigazgató-ból: Illés Sári — Herz kisasszony, Darabos Ferenc — Vogelsang, és Barcza Éva — Silbcrklang kisasszony: a kibékülést jelenet. Az Eljegyzés lámpafénynél egyik jelenete: Illés Sári — Katherine. Darabos Ferenc — Pierre, Romvári Gizi — Denise, és Barcza Éva —1 Fanchette; amikor a kincsre isznak. Történet a 100 éves kórházról O Száz évvel ezelőtt fogadta első betegeit a békéscsabai kórház. A 15 év alatt összegyűjtött 13 000 forint volt az alaptőke a gyógyítás megkezdéséhez. Innen számoljuk a kórház megalapítását, tehát ebben az évben a 100. évét tölti a gyógyintézmény. A tegnap kezdődött négynapos jubileumi ünnepségsorozat alkalmából négy folytatásban közreadjuk dr. Bende Albert kézírásos történeti vázlatát, mely részletesen beszámol a kórház és — ahogy ő nevezi — szegénygyámolda akkori helyzetéről s amelyet 1870-ben Gyulán egy orvos és gyógyszerész gyűlésen felolvasott. Íme a vázlat eredeti tartalmában és stílusában. A békéscsabai Balassi Bálint Művelődési Otthonban zenekari hangverseny volt. Éppen Don Jüan-áriát énekelt Szalma Ferenc Erkel-díjas művész, amikor a folyosóról nem várt „zene’* harsant: a szünetben elhasznált poharakat mosogatták. Általában olyan emberek gyűltek össze a hangversenyen, akik szeretik a muzsikát, s akik áhítattal figyelték a fellépő művész áradó, szép hangját, s elmerültek az örök értékű operaária előadásának szépségében. És akkor a pohárzene! Valahogy több együttműködést kérnénk a hangversenyterem és a szünet között! Több tiszteletet mások munkája iránt, hiszen a zenekar hosszú hetekig készült az előadásra, s a vendég énekest is rosszul érintette a folyosói hangzavar. Mindenkinek megvan a munkája, de ha arra kényszerül, hogy másokkal dolgozzon együtt, mint jelen esetben a büfé kiszolgálója, akkor azért úgy kell irányítani a munkát, hogy az ne okozzon zavart. Kellemetlen volt, fülsértő és reméljük, máskor elkerülik a hasonló rendzavarást. A hangversenyen egyetlen „zaj” töltheti be a termet — a muzsika, a dal, a zene. tásóra, egyrészt akusztikai hanghatása, másrészt kicsisége miatt. A fortisszimóban szóló zenekari mondanivaló szinte bántóan hat az aprócska teremben, s mivel az énekest sem tudta megfelelő helyre állítani a körülmény, valóságos hangfüggöny mögül áradt a művész jól ismert, telt, szép hangja, s jóval több erőt igényelt, mint egyébként szükséges lett volna az énekes részéről. A közegészségügynek legfontosabb feladatához tartozik, hogy népesebb községeinkben kórházak és szegényápoldák állíttassanak. Ámbár ezen intézetek létezése körüli gondoskodás fontossága még koránt sincs oly általánosan elismerve, mint azt az ügy hasznos volta megérdemelné, mint azon- által reménylenőnk lehet; miszerint a felvilágosodásban napról napra előbbre haladó népünk >s mindinkább meg fog barátkozni a közegészségi intézkedésekkel, melyek folytán belátandja a kórház és szegényápoldák szükségességét, nemcsupán a felebaráti szeretet érdekében, de a rend és gazdászati szempontból véve is meg fog győződni ezek czélszerű- ségéről. így B. Csabán már nem ritka eset, hogy földészeink meg- betegült cselédjeiket orvoslás végett a kórházba adják, mert az itteni csekély díj fizetése sokkal kevesebbe kerül, mintha a beteget saját házoknál ápoltatják. Ennél sokkal nagyobb szolgálatot nyújt az elmeháborodottak részére szánt kórszoba, melyben a szerencsétlen őrjöngök családjok- ra nézve nemcsak ártalmatlanakká tétetnek, de gondos ápolásban is részesülhetnek. Ezenkívül minden népesebb helyeken az oly megbetegült szegények, kiknek semmijök és senkijük nincsen, a kórházban menedéket lelhetnek. Nem szándékozom különben a kórház és szegénygyámoldáknak szükséges voltát részletezni, fejtegetni, jelen értekezésemben csupán a B. Csabai kórház és sze- génygyámoldának lehető legrövidebbre írt történeti vázlatát kívántam felolvasni. A B. Csabai városi kórház és szegénygyámolda városon kívül a körösesatomán túli részen minden oldaláról kertekkel körülvett szabad helyen fekszik. A két hold és 800 négyszögölnyi telken mindössze három épület van elhelyezve; az északi részén két kisebb régi kórházi helyiségen kívül, a telek keleti részén az 1869-es évben egy 36 öl hosszú és 5 öl széles épület készült; melynek homlokzata keletnek kertek felé, folyosójának oszlopzata nyugatnak a város felé szolgál; a telek belső térsége kertté alakítva, fa- csoporzatok, szőlővenyigék és gyümölcsfákkal van beültetve. Az új épület áll 4 terem és 3 kisebb szobából, egy konyha, kamra és pinczéből. A régi kisebb épületek egyike 3 szoba és két konyhát tartalmaz; még a mellette lévő keresztépület egy szobát, boneztermet, színt, és halottas kamrát foglal magában. Ezen helyiségek összesen 50 egyén kényelmes elhelyezésére elegendő. Már az 1843-as évben az evangélikus egyház részéről Steiher Jakab és Brozmann Dániel urak egy presbyteriális gyűlés alkalmával felszólaltak az akkori roskadozó félben levő koldusok házának átalakítása érdekében; mely itt említett ápolóházban nemcsak
