Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
1263. május 9. 4 Vasárnap Ok sem járnak rosszul Pályaválasztási ankét és tapasztalatcsere Szeghalmon Réhány évvei ezelőtt, amikor szóba került, hogy az orosházi 1 -es számú téglagyár üzemelését megszüntetik, bizony nagyon elkeseredett volt a hangulat. A munkások -azt kérdezték: mi lesz velük, ha ezt tényleg megteszik? Minden szál ehhez a gyárhoz fűzi őket, az idősebbek iszinte gyermekkoruktól itt dolgoznak. Nekik már nem csupán biztonságos megélhetést, hanem ennél jóval többet jelent. A rossz hírt nemsokára kellemesebb váltotta fel. Az országnak sok téglára van szüksége, folytatódik a termelés a gyárban. Az emberek visszanyerték életkedvüket és új erőre kaptak. Soha nem voltak az utolsók, de azóta talán még egy fokkal javult az eredményük. Most mindenfelé nagy nyüzsgés látható. Működik a kotrógép, a nyerstégla-prés, kanyarognak a kuli vontatta csiilesorok, szorgalmas asszonykezek rakják a nyers téglát a szabadszárítón, a kemencénél szinte megszakítás nélkül tart a berakás és a kihordás, autók érkeznek és szállítják a készárut az építkezésekhez. fl környező tanyák körül virágoznak a gyümölcsfák, döngi- csélő méhek repülnek nehéz terhükkel. A nagy, sötétzöld színű tó, amelyet kotrógépek több évtizedes munkával varázsoltak az egykori termőföld helyére, úgy hullámzik, mintha legalábbis a Velencei tónak képzelné magát. Hátán fekete tollú szárcsákat ringat, amelyek a nádasba menekülnek, ha veszélyt sejtenek. Felettünk sűrű felhők gomolyognak. Egyszer csak szemerkélni kezd az eső. A tó vizén apró karikák táncolnak. Szentiványi Sándor, a gyár vezetője bosszankodik: — Ügy látszik, már sohasem süt ki a nap — mondja. A nyerstégla-gyártásnak az eső az egyetlen hátráltatója. Itt nem áll az a közmondás, hogy a májusi eső aranyat ér. Hát még az áprilisi! Annyi bajt okozott már, hogy a téglagyáriak alig tudták magukat utolérni. Nagy erőfeszítések árán mégis sikerült a tervet teljesíteniük, sőt egy kis többletet is „tartalékolnak” biztonságból. Lemaradásuk tavaly sem volt, az idén. sem lesz. Nincs az az időjárás, ami kifogna rajtuk. Szentiványi Sándor elmondja, hogy tulajdonképpen kétfajta tervük van. Amit év elején kaptak, az 8 millió 300 ezer nyers téglát ír elő, később pedig ezt 10 millió 100 ezerre módosították. Persze nem csupán valami „számjátékról” van szó. A feltételek is biztosítottak lesznek. A kemencét négy kamrával megtoldják. Már hozzá is kezdtek a feladat végrehajtásához. Hol csoportig, hol eláll az eső, a munkát azonban nem szakítják meg. Szente György baggeres ugyan az égboltot kémleli, hátha kitisztul. Végtére a keresetéről is szó van, mert teljesítmény szerint Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és közü letek részére VILLANYMOTORTEKERCSELÉSÉT rövid határidővel vállalja a BÉKÉSCSABAI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS SZARVASI ÚT. 195 kap munkabért. A gép közben egyenletesen kanalazza az agyagot és szórja bele a csillékbe. Egy új gödör van kialakulóban, amelyből március óta már négy, négy és fél ezer köbméter agyag került ki. Íme, ennyit nyelt el másfél hónap alatt a téglagyár. A nyers téglát ketten szedik el a géptől, a barnára cserzett bőrű férfit Isztorká Antalnak hívják. Régi ismerősiként üdvözöljük egymást. Az a véleménye, hogy a téglagyárban nem adják könnyen a pénzt. Amikor megkérdezem tőle, hogy mennyit keres, tréfásan válaszol: / — Ketten azért „megcsináljuk'’ az ötezer forintot. Itt nincs helye a sok beszédnek. A nyolc óra munkaidőt nem lehet egy perccel sem lerövidíteni, a gép diktálja a tempót. Szentiványi Sándortól azonban megtudok egyet s mást. Azt, hogy Isztorká Antal derekasan, megállja a helyét. Tavaly meegnősült, a felesége gyereket vár. Szépen, takarékosan élnek. A jövőjüket alapozzák. A gyári kollektíva nevelte rendes, becsületes munkásemberré. A nyerstégla-lerakók között a „legidősebbet” keresi Szentiványi Sándor. Gondolkozik: ki is 'lehet az? — Megvan — mondja. — Szö- mörei Ferencné egyike azoknak, akik a legrégebben dolgoznak itt. Egyébként egészen fiatal, egészségtől sugárzó asszony. Kiderül azonban, hogy 11 évvel ezelőtt lépett be először a gyár kapuján. Szentiványi Sándor elé állt és így szólt: „Sanyi bácsi, szeretnék dolgozni”. — „Mit lehetne rád bízni?” — kérdezte a gyárvezető a vézna kislánytól. — Először arra gondolt, hogy hazaküldi, de megsajnálta. Adott neki egy köny- nyebb beosztást. Nemsokára együtt dolgozott a felnőttekkel. Néhány év múlva férjhez ment a gyár egyik munkásához Már van egy hároméves kisfia is. Elégedett az életével. Most egy apró, de váratlan öröm érte: a normakarbantartással kapcsolatban úgy alakult a helyTermelőszövetkezeteinik megalakulásuk óta igen nagy utat tét. tek meg. Többségük igen nehéz adottságok mellett kezdte el munkáját, sok problémával kellett megküzdenie a vezetőségnek és a tagságnak. Egyik termelőszövetkezet előbb állt talpra, a másik később. Igen soikfajita tényező hatott fejlődésükre. A jó természeti adottságokkal rendelkezőknek könnyebb volt, a mostoha körülmények mellett gazdálkodóké nehezebb; A természetes az volna, hogy a jó tala j adottságokkal rendelkezők kivétel nélkül kiváló termésátlagokat érjenek el s ennek folytán az állattenyésztésük is igen fejlett és gazdaságos legyen. Sajnos, ez nem minden esetben van így és felvetődik a kérdés, hogy miért? Ellenkező példát is vehetünk: a rossz adottságú üzemek nem fejlődhetnének eleve, mivel a termé. szét mostohasága folytán gyengék a növénytermelési átlagaik és ennek folyományaként a többi üzemágban is nagyon le vannak maradva. Szerencsére ez neon zet, hogy minden ezer nyers tégla lerakása után 65 fillérrel nő a keresete. Készített egy kis számítást is. Ha az idényben meglesz az 1 millió 500 ezer tégla, akkor a havi átlagkeresete eléri az 1700 forintot. Szömörei Ferencné társa Pásztor Jánosné, aki egy ideig az üveggyárban dolgozott, aztán visz- szajött. Hogy miért? Talán leginkább azért, mert.nem bírta az éjszakai műszakot. De a régi, megszokott ismerősök, barátok is hiányoztak. Most újra közöttük van. Többé nem hagyja itt őket. A kemencénél Verebes József kamratisztítóval beszélgetünk. Amikor a gyárba került, nehezen szokott a rendhez. Néha-néha igazolatlanul elmaradozott. Természetesen kevesebb lett a munkabére és az év végi nyereségrészesedésből sem jutott neki annyi, mint a többieknek. Pedig hét gyerek eltartásának gondja nehezedett a vállára. Tavaly már egy percet sem mulasztott és az idén is kifogástalan a magatartása. Nemrég a kemencénél átszervezés történt. Verebes Józsefnek többet kell dolgoznia, de ez a keresetén is meglátszik majd. Ö is számolgatott és tudja, hogy 1800 forint helyett 2100-at kap, ha rendesen dolgozik. örül is neki. Az udvaron nincsenek olyan tóglarakások, mint néhány évvel ezelőtt voltak. Jönnek a gépkocsik és a vontatók, ami elkészül, mindjárt viszik. Éppen a Csorvási Földművesszövetkezet tehergépkocsija kanyarodik be az úton. Ezer tégláért jött, a vendéglő átalakításához használják fel. Mong- ru Sándor rakodó arról panaszkodik, hogy ő hiába, kér, nem kap, pedig kellene a saját háza építésére is. Egyelőre a szerződés szerinti igényeket kell kielégíteni. Ha azonban az orosházi 1-es és más téglagyárak is jól termelnek, akkor jut majd mindenhová. Ezt pedig itt tudják a dolgozók. És ha végre kiderül az égbolt, akkor még jobban „rákapcsolnak”. Legyen több tégla, ők sem járnak rosz- szuL mindenütt van így, hiszen van- vam mostoha körülmények között is jól gazdálkodó termelőszövetkezeteink. Itt megint felvetődhet a kérdés, hogy miért? A mezőgazdasági termelés színvonala napról napra fejlődik. Üj gépek, vegyszerek, új agrotechnikai eljárások., új fajták jelennek meg szinte napról napra, amelyeket eddig nem ismertünk, talán nem is hallottunk róla vagy néhány évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni. És itt jön a miértre egy kis válasz. A mostani termelési viszonyók mellett nem elég az, hogy új növényvédőszer jött forgalomba, vagy új gép kibo- csájtva, mert azt alkalmazni kell, ehhez hozzáértő ember kell. Nem elég az új növény, vagy állatfajtái annak termesztését, illetve tenyésztését ismerni keli! Nagyon sok „kell” van. Több termelést, jobb áruellátást, jobb létet a mi viszonyaink mellett csak az újnak, a jobbnak a felkarolása mellett lehet biztosítani. Itt megint jön egy lényeges kérdés, hogyan? Vagy úgy is mondhatni, Szeghalmon a járási pártbizottság tanácskozótermében május 6-án délelőtt a megyei nőtanács mellett működő pedagógiai bizottság pályaválasztással kapcsolatos tapasztalatcsere jellegű ankétet rendezett. Az ülésen részt vett és megjelent Máté Erzsébet, az Országos Nő t anács küldötte, Knap- csek Pálné, a megyei pedagógiai bizottság vezetője és Kiss Gyula, a szeghalmi járási pártbizottság agitációs, propagandaosztályának főelőadója. Dr. Pásztor Józsefivé, a megyei nőtanács elnöke megnyitó szavai után Major Jánosné, a szeghalmi járás pedagógiai bizottságának vezetője mondta el vitaindítónak szánt beszámolóját. Először a mezőgazdasági szakmunkásképzés fontosságáról szólt, majd részletesen ismertette a szeghalmi járási mezőgazdasági szakmunkásképzés és mezőgazdasági tanulószerződés eredményeit, hiányosságait és további feladatait A járási pedagógiai bizottság további legfontosabb munkájának a pályaválasztás segítését, a továbbtanulás irányítását, támogatását jelölte meg. A pedagógiai bizottság a járási művelődésügyi osztály, a nőtanács és a KlSZ-szer- vezetek közös munkájának tartalmi továbbfejlesztését tűzte ki további célul beszéde utolsó részében Major Józsefné. A vitaindító előadás elhangzása után az elsők között Szívós Mi- hályné, a szeghalmi „Sebes M ezőberényben a községi tanács vezetőinek jelentős gondot okoz a lakáshiány. Ezen igyekeznek segíteni: a piactéren április közepén ötvenhat OTP-lakás építését kezdte el az építőipari ktsz. kivel? Itt már személyi kérdés vetődik fel, azaz a szakember problémájának felvetése nélkül választ adni nem lehet. Az újat, nem megszokottat elfogadni mindig nehéz volt és belátható időn bélül sem fog teljesen zökkenőmentesen menni. Egyik erűben hamar megbarátkozik az új gondolatával, ha attól megfelelő eredmény várható, a másik ember nehezebben. Ki fogadja el hamarabb az újat? Az a vezető vagy tag, aki ki tudott szakadni a régebbi vagy a közelmúlt kisparaszti gondolkodásmódjából és gyakorlatából, az legtöbb esetben segíti az újat. Ehhez azonban hosszú út vezet el. Meg keli szokni az ,,én” helyett a „mi”, „enyém” helyett a „miénk”, s ami nagyon döntő, a „nekem” helyett a , .nekünk” fogalmát. Aki eljutott az utóbbi fogalomhoz, az már igen sokszor kezébe vette a ceruzát, sokat számolt és főleg sokat szorzott és osztott ahhoz, hogy lássa: a termelőszövetkezet egy-egy tevékenységéből milyen hatás várható a tagságra, azontúl saját magára. Ahhoz azonban, hogy valaki a termelés hatását vetíteni tudja, ismernie kell a várható eredményeket. Eredményeket elérni csak úgy lehet, ha végigvezethető az első mozzanattól az utolsóig az adott termelési ág. & ebben a vé_ György” Általános Iskola szülői munkaközösségének vezetője szólalt fel. Felszólalásában a pálya- választási felvilágosító munka otthoni szakaszához adott gyakorlati tanácsokat. Dr. Molnár Jánosné, a békéscsabai városi nőtanács pedagógiai bizottságának vezetője a megyei mezőgazdasági szakmunkásképzés nehézségeiről és eredményeiről beszélt. Külön kitért hozzászólásában a leánytanulők mezőgazda- sági szakmunkásképzésének problémáira. A mezőgazdasági szakmunkás- képzés körül kialakult helytelen szemléletet kell megváltoztatni — hívta fel a figyelmet hozzászólásában B. Major János, a szeghalmi járási művelődésügyi osztály vezetője. — A szakmunkásképzésnek a termelőszövetkezetek felmért igényeihez kell igazodnia s elsősorban az így felmerült szükségletet kell kielégíteni, és figyelemmel kísérni a már leszerződött tanulókat is. Knapcsek Pálné, a megyei pedagógiai bizottság vezetője ösz- szefoglalta az előtte felszólalók mondanivalóját. Hangsúlyozta a nevelőmunka fontosságát a beiskolázásokkal kapcsolatban. A jól sikerült ankét programja a tanulók nyári foglalkoztatásának és a gyermeknapi program előkészítéséinek megbeszélésével ért véget. Esztergály Keve lakásokba folyamatosan költöznek majd be. Az új lakótelepen három év múlva újabb húsz lakás építkezéséhez kezdenek. gigvezetésben benne kell, hogy legyen minden tényező, ami jó vagy rossz irányba, de befolyásolta az eredményt. Ehhez pedig már szak. tudás kell, jósolgatással és alaptalan becsléssel nem lehet jó eredményt elérni. A szaktudás és megfelelő gyaíkorlat már eleve magával hozza azt, hogy egy termelési ágat úgy üzemeltetnek, hogy abból gazdaságos eredményt kapjanak. E néhány példából is látni lehet, hogy szakképzettség nélkül nagyüzemet vezetni nem lehet, de mondható úgy is, hogy egyetlen kultúrának a termesztése sem képzelhető el megfelelő szakmai előképzettség nélkül. E bevezető után néhány adat a jelenlegi szakember-ellátottságra vonatkozóan, összehasonlítva a szükségletet. Felmérések alapján Békés megye termelőszövetkezeteiben jelenleg 107 mezőgazdasági mérnök dolgozik, s az országosan elfogadott iránynormák alapján mintegy 690 mérnökre volna szükség. A jelenlegi 380 technikussal szemben a szükséglet 1500. Ez a különbözet bizonyítja: legtöbb esetben teljesen képzetlen emberek dolgoznak technikusi, sőt mérnöki munkaterületen. A fenti számok összesített adatok, az állat- tenyésztésre, növénytermesztésre, Pásztor Béla Mezőgazdasági termelés — szakember-ellátottság Ötvenhat lakást építtet Mezöberénifben az OTP A kétszöba-hallas, hálófülkés
